Grandpierre Atilla: A székely nemzet őstörténetéről

egyetemes talányok


Manapság a székely nemzet eredetéről, ősiségéről eltérnek a vélemények. Világítsuk meg ezt a kérdést a székely nemzet legfőbb sajátságai szempontjából, hiszen ezek tűnnek a legalkalmasabbnak a székely nemzet mibenlétének megértéséhez!

A székely és a római jogrend összevetése az emberiség jövőjének szempontjából

A székely nemzetben van valami, ami a mai magyarság és a világ legtöbb népének közgondolkodásából hiányzik, és ami rendkívül fontos a jövőnkhöz. Elsőként a székely jogrend sajátosságát és ebben rejlő jelentőségét kell felismernünk, azt, hogy a legtöbb néptől eltérően a közösség jogának elsődlegességén, a közjogon alapszik. Pontosabban, a székely jogrendben a közösség joga megelőzi az egyén jogát. Érdemes felfigyelni két olyan szempontra, amelyek megvilágítják ennek az erkölcsi állásfoglalásnak a jelentőségét. A nyugati civilizáció a római jogra épül. A római jog magánjog. A magánjogra épülő jogrend a magántulajdont és a magánérdeket elsődlegessé teszi a köztulajdonnal és a közérdekkel szemben. A magánjog elsődlegessé tevése együtt jár az erkölcs felbomlásával, hiszen az erkölcs természete szerint az emberi együttélés közösségi értékein alapszik. Ha csak a magántulajdont kell tisztelni, a köztulajdont nem, akkor a társadalom alapvető célja nem a közjó gyarapítása, hanem a magántulajdon növelése. A magánjog elsődlegessége hosszú távon  a magántulajdon elsődlegességére vezet, s ennek következtében a nyugati civilizáció a magántulajdon, a magánérdek hatalma alá kerül. A közérdeket képviselő szervezetek meggyengülnek, a nemzetek egyre inkább a magánérdeket elsődlegesnek tartó egyénekre esnek szét, s a közösség felett átveszi a hatalmat a szervezett magánérdekek rendszere. A magánjogon alapuló felfogás következménye a fogyasztói társadalom és szemlélet uralkodóvá válása, a nemzetek szétesése, magántulajdonnak alárendelődése. A magánjog elsődlegessége hosszú távon a civilizáció megromlására vezet. A magánjog előtérbe kerülése a római jogtól kapott ideológiai alapot. Tegyük ehhez hozzá, hogy a nyugati civilizáció közfelfogása szerint ez a magánjogra épülő civilizáció minőségileg fejlettebb minden más lehetséges civilizációnál, és ezért az egész emberiségnek ezt kell követnie. A magánjog ma már az emberiség jelentős része felett uralkodik. Székelyföldön éppen a székely nemzet őshagyományaihoz való ragaszkodása miatt ez nem így volt. Bár a világ nagy részén régóta kizökkent a világ, Székelyföldön erre jóval később került sor. Napjainkban pedig új távlatok nyílnak meg előttünk. A kelet-ázsiai országok felemelkedése az elmúlt évszázadok nyugat-központú világtörténelem-felfogását alapvetően új megvilágításba helyezi. A magánjog vagy a közjog elsődlegessége a civilizáció, az emberiség jövőjének alapkérdése.

Egyetlen kiút létezik a magánjog kizárólagossága, elsődlegessége által megrontott civilizációból: a közjog elsődlegessé tétele. Ez a feladat azonban rendkívül mélyreható jogérzéket, hosszú időre terjedő tapasztalatokat igényel. Európában egyetlen nép létezik, amelynek hosszú időre kiterjedő tapasztalatai vannak egy olyan társadalmi rendszer, civilizáció működtetésében, amelyben a közjog elsődlegességet élvez a magánjoggal szemben, és ez a székely nép. A közjog elsődlegessége segíti elő az emberi összefogást, az együttműködést, a közösségi távlatok kibontakozását. Együtt sokkal többre vagyunk képesek, mint külön-külön, és sokkal több értelme van életünknek. A nyugati civilizációban a közjog nem kapta meg valóságos jelentőségének megfelelő helyet. A valóság az, hogy a Természet léte megelőzi az emberiség létét, az emberiségé a nemzetekét, a nemzeteké az egyénekét. A valóságot tükröző jogrendben tehát a természetjogra épül a közjog, és a közjogra épül a magánjog. A magánjog csak a közjog keretein belül tölti be a valóságnak megfelelő szerepet. A közjog elsődlegessé tevésével az emberiség jövője olyan útra vezet, amelyen a székely nemzet őstörténelme és jogalkotása rendkívüli mértékben felértékelődik.

Mi a helyzet a természetjoggal? A természetjog valódi helye a természetfilozófiában található. A természetfilozófia kulcskérdése a Természet fogalma. A nyugati civilizáció rendkívüli mértékben leértékelte a Természet fogalmát. Az ókori görögöknél az ember előtérbe kerülése a Természet háttérbe kerülésével járt. A nyugati civilizációban a Természetet eleinte élőként fogták fel, majd ezt a Természet-felfogást fokozatosan felváltotta a Természetet kisbetűvel író, élettelen anyagnak minősítő felfogás. Ma már nyugaton a naturalizmus, vagyis Természet-központúság, egyenértékű a materializmussal. A Természetből elvonatkoztatták a teremtőerőt, azt természetfelettinek állítva be, s ezzel megnyílt az út a Természet leértékelése és a materializmus akadálytalan érvényesülése előtt. A magántulajdon és a magánérdek elsődlegessége materialista szemléletet jelent. A nyugati civilizáció világnézetének szemüvegén át az anyagi szempontok, a hatalom, a pénz, a siker áll a központban. A materializmus a Természetet élettelen tárgyak összességeként fogja fel, az élet a magánérdekek érvényesítésében merül ki, s ezért az élet egy élettelen tárgyi világban a tárgyak minél nagyobb mértékű birtoklásában merül ki. Az élettelen anyagi világra korlátozódó felfogásban nincs hely a természetjog számára, azért sem, mert az élettelen anyagnak nincsenek, nem is lehetnek jogai. A természetjog a tiszteletben tartandó egyetemes normák, az örök emberi értékek jogrendje, amelyek csakis örök értékeken alapulhatnak;  örök értékek pedig csakis az örökké létező és örök élettel bíró Természet eszméjén alapulhatnak.

Volt-e a székelységnek a materialista szemlélettől eltérő, a Természetet az élet legmagasabb szintű kifejeződéseként értelmezése, élettel telített Természet-felfogása? A székely nemzeti jelképek között ott találjuk a Napot és a Holdat. A Nap és a Hold a földi élővilág számára a két legfontosabb égitest. Akkor kerülhetnek a legfőbb nemzeti jelképek közé, ha az égitestek tiszteletén, Napisten-tiszteleten, a Természet tiszteletén alapulnak. A Természetet csak akkor lehet tisztelni, ha a Természetet élőlényként, az emberiségnél magasabb szintű, felsőbb lényként fogjuk fel. Ez az életközpontú természetfilozófián alapuló felfogás vezet el bennünket az ősi természetvalláshoz. A természetvallás az egész Természetet átható élet legmagasabb szintű tiszteletén alapszik. Mit tud a vallástörténelem a természetvallás földrajzi elterjedéséről? Volt-e a székelyeknek közük a természetvalláshoz?

1. kép. A természetvallás-sámánizmus körzete az i.e. 6. – i. u. 6. század között.

2. kép. A természetvallás-sámánizmus körzete az i. u. 6. – i. u. 12. század között.

Két képünk tanúsága szerint a természetvallás az i. sz. 6. századig (1. kép), illetve a 12. századig (2. kép) megőrződött a Kárpát-medencétől a Csendes-óceánig. A fehér színnel jelzett természetvallás körzete egyben a sámánizmus körzete is. Miért kapott egyszerre két nevet ez a modern világvallásoknál jóval régibb vallás? Úgy gondoljuk, hogy ennek oka a Természet élőlényként felfogásában rejlik. Ha a Természet él, akkor közvetlen, személyes összeköttetésben állunk a Világegyetemmel, mert az élő Természetben ugyanaz az élettörvény irányítja a Világegyetem életét, mint az emberét. Így a bennünk élő életösztön ugyanaz, mint minden élőlényben, tehát ugyanaz, mint amely az Élő Világegyetemben él, amelyik a természettörvényeket s a csillagokat teremti.

Minden élőlény élettörvénye az élet felemelésére irányul. Az élet arra irányul, hogy éljünk, hogy jól éljünk, hogy minél jobban éljünk, – hogy felemelő élmény legyen számunkra az élet. Az élet törvénye egyszerre érzéstörvény, értelemtörvény és cselekvéstörvény. Érzéstörvény, mert a legjobb, legszebb érzésekre ösztönöz, ugyanakkor értelem-törvény is, mert a valóságnak megfelelő, az életnek legkedvezőbb lehetőségeket felismerő, igaz és mély gondolatokra ösztönöz, s cselekvéstörvény, mert a valóságnak és az életnek legmegfelelőbb cselekedetekre ösztönöz. S mivel az élet teremtő jellegű, életet teremtő természetű, és az ember képes élni a benne élni vágyó élet teremtő erejével, az élet kozmikus törvényét követő ember képes az Élő Világegyetemben az életnek kedvező változásokat előidézni. Ezért az élő Természet eszméje az embert különös, magasabb világokkal kapcsolatos, felemelő és mágikus teremtő erővel ruházza fel. Ez az életközpontú, mágikus természetvallás az, aminek kései utódját sámánizmus néven éppúgy lehet nevezni, mint természetvallás néven.

Tegyük hozzá, hogy a nyelvek összezavarodása, Nimród kora, a Torony építése előtt a legelterjedtebb vallás a szkítizmus volt (Cory 1832, Epiphanius, Cedrenus, Paschal chronicle, Johannes Damascenus, Frank Williams 2009, 9.). Az eurázsiai természetvallás-sámánizmus tehát az ókori világvallás, a szkíta vallás 19-20. századi elnevezése. A kereszténység államvallássá tétele előtt a székely és a magyar nemzet vallása ugyanez a természetvallás-sámánizmus volt, és ez ugyanaz a vallás, mint a korabeli Kína és Délkelet-Ázsia népeié. Vegyük észre, hogy történelmi léptékben a legújabb időkig, a 12. századig, a székelység esetében még tovább, az ősi életközpontú világ- és jogfelfogás szoros rokonságban állt az eurázsiai pusztán élő népek, és Kína filozófiájával. Ebben a korban a vallás, a tudomány és a filozófia még nem váltak szét egymástól, egységes egészet alkottak. Ez pedig azt jelenti, hogy a legalább 3 000 éves ókori kínai filozófia és az ókori Erdély műveltsége ugyanannak az egységes őstudásnak a kifejeződései voltak. Erre utal az is, hogy – amint azt Jordanes, a 6. századi gót történetíró megírta –, az i.e. 1. században Erdélyben élt dák mágus, Dicinius „csaknem az egész filozófiára kiképezte a gótokat, fizikát, csillagászatot, logikát tanított nekik. Megtanította nekik például, hogy a Nap hányszor nagyobb égitest, mint a Föld” (Iordanes, 2005, 56.). Ennek következtében Diciniust a gótok istenként tisztelték, tanításait megfogadták, hatékony intézményrendszert alakítottak ki Dicinius tanácsai alapján, s ennek következtében óriási fejlődésnek indultak, amely többek között népesség-robbanással is járt. Ebben a hatalmas eurázsiai térségben állt fenn Szkítia. Ahogy előző, „A szkíta és a magyar régészeti leletek rokonságáról” című írásunkban jeleztük, a szkíta és a hun ugyanannak a népnek két neve, s így Szkítia és Hunnia ugyanannak a népnek az államai voltak. Hunnia-Szkítia központja a Kárpát-medencében volt. Ebben a korban, az ókorban a görög, római források Erdély főbb folyóinak nevét így ismerték: Olt, Szeret, Körös, Maros, vagyis magyarul beszélő nép adta ezeket a folyóneveket Erdély folyóinak. Ez a tény alátámasztja, hogy az ókori Erdély népe magyarul beszélt. S mivel abban az időben Erdély Szkítiához tartozott, és a szkíta vallás-filozófia-tudomány, az eurázsiai őstudás népe az ősidőkből ered, Erdély magyarul beszélő népe is hasonlóan jelentős múltra tekinthet vissza.

Az eurázsiai puszta a világ legnagyobb nagytája, több, mint 8 millió négyzetkilométer területű.
Az eurázsiai őstudás legalább 40 000 éves múltra tekinthet vissza. 2016-ban jelent meg a Selyemút Enciklopédiája (Jeong Su-il, "The Silk Road Encyclopedia”), amelynek “Steppe Road” című szócikke ismerteti, hogy ebben a hatalmas időszakban az egész eurázsiai puszta (sztyeppe) egységes műveltséggel bírt, amelynek egyik fontos jellemzője az Anyaistennő-tisztelet. Amíg a legtöbb európai nép az Anyaistennőt jobb híján Nagy Anyának nevezi (Magna Mater), addig a székelyek Babba Mária, a magyarok Boldogasszony néven ismerik, népmeséink Tündér Ilona néven említik.

3. kép. Az Ősi Selyemút a Kárpát-medencétől keletre legalábbis a Bajkál-tóig terjedt.

Ebben a hatalmas körzetben, ezen belül a Kárpát-medencében jött létre i. e. 6000 körül az első írással rendelkező, városépítő, a fémművességet, házépítést feltaláló nép, amely a mezőgazdaságot, kifinomult fazekasságot, magas színvonalú kőmegmunkálást is elterjesztette Nyugat-Európában. Vere Gordon Childe, a 20. század egyik kiemelkedő régésze, őstörténésze  azt az ősi műveltséget könyveiben dunai civilizációnak nevezte. Később ez a magasműveltség az Ősi Európa nevet kapta. John Noble Wilford 2009 decemberében, a New York Times-ban megjelent cikkét így kezdi: „Görögország és Róma dicsősége előtt, sőt, az első mezopotámiai városok és a Nílus menti templomok előtt, a Duna alsó folyásánál és a Balkán hegylábainál egy olyan nép élt, amely művészetében, technológiájában és nagytávolságú kereskedelemben megelőzte korát”. Több város területe a nyolc négyzetkilométert is felülmúlta – a régészek szerint a korabeli világban nem ismeretes ennél nagyobb emberi település. A fémművesség ebben az időszakban terjedt el  a Kárpát-medencéből kelet és dél felé. A Kárpát-medence népe Kelet felé a Csendes-óceánig, 7000 kilométerre kiterjedő kapcsolatrendszert tartott fenn.


4. kép. Hasonló kerámia-minták a Kárpát-medence és Kína ősműveltségéből. Különleges régészeti leletek mutatják az erdélyi Ősi Európa műveltsége és az Ordos környéki Yangshao műveltsége kereskedelmi és/vagy kulturális kapcsolatát. Képünkön balra, az Ősi Európa egyik régészeti kultúrájából származó csőtalpas agyagedényt láthatunk egymásba kapcsolódó spirálokkal. Ez a régészeti kultúra az Erősd-Cucuteni-Tripolje kultúra, körzete kiterjed Erdélytől a Fekete-tenger északi partjáig és a Balkánig, és amely i.e. 5100-2400 között állt fenn. Jobbra láthatjuk a nagyon hasonló, egymásba kapcsolódó spirálokkal díszített agyagedényt a Yangzhao kultúrából, amely a Sárga-folyó kanyarulatánál, Ordos körzetében és környékén, a Selyemút kiindulópontjánál állt fenn i.e. 5000-3000 között. A két helyszín távolsága több, mint 7000 km.

i.e. 5 700-tól, a Kárpát-medencéből vitték a magasműveltséget nyugatra, 10-20 fős kis csoportokban, elsősorban fiatal nők (Price et al. 2001). Hatszáz évvel később, i.e. 5100-tól indult el kelet felé az Erdély–Felső-Tisza-vidék népéből egy hatalmas népesség-kiáramlás. Ez a nép, ahogyan ezt Blagoje Govedarica hamburgi régész monográfiájában ismerteti, jogarokkal temetkezett, és az egész eurázsiai puszta ura volt. A jogar királyi felségjelvény. A jogarhordozó nép esetében egy királyi rangban álló népről van szó. Hogyan értsük ezt? Az ókorban és az őskorban a király még nem egyeduralkodót, nem egyszemélyi hatalmat jelentett az alattvalók fölött. Az ókorban és az őskorban a királyt a vele egyenrangú mágusok népéből választották. Az ókorban ezek a bölcsek, más szóval a mágusok részesültek a legnagyobb megbecsülésben. A mágusok nemzetségi rendben, egy körzetben éltek, és így valóságos népet képeztek,  és királyi rangban álltak. A mágusok népének tagjai mind a legmagasabb ranggal bírtak és a legmagasabb megbecsülésnek örvendtek. Különleges nép, rendkívüli nép! Volt erre történelmi példa? Igen! Egyetlen népnek voltak királyi népei, a szkítáknak, ezek a királyi kimmerek és a királyi szkíták, akik Szkítiában, az eurázsiai pusztán éltek. Ha az i.e. 5100-ban Erdélyből kelet felé nagy népcsoportot kibocsátó jogarhordozó nép az egész Puszta (a sztyeppe) ura volt, akkor a királyi szkítákkal azonosítható. Az ókori Erdély népe tehát legalábbis a rézkortól az egész Puszta ura volt. Tény, hogy az ókori görögök a szkítákat vagy a legrégibb népnek, vagy az egyik legrégibb népnek tartották az egyiptomiak mellett.

Miért bocsátott ki  Kárpát-medence népe nyugat felé csak kis csoportokat, kelet felé viszont hatalmas népességet? Minden bizonnyal azért, mert 30-40 ezer éven át őseik az Ősi Selyemút mentén éltek, így az eurázsiai pusztát második őshazájuknak tekintették. A magyarázatra akkor vetődött újabb fény, amikor felismertem, hogy ugyanez a különös jelenség bukkant fel i.sz. 1 492-ben, amikor is II. Ulászló magyar király szentesítette az ősi székely szokásjogot, amely szerint hadiállapotban a székelyek hadrafoghatók, de amíg keletre minden egyes telkes székelyt behívhatják katonának, addig nyugatra csak minden tizediket (Rugonfalvi Kiss, 1939). Első pillantásra megdöbbentő, hogy az ősi székely szokásjog szerint a székelyeknek nem mindegy, milyen irányban található az a csatatér, amelyen életüket kockáztatják. De ha összevetjük a jogarhordozó nép, a királyi szkíták hasonló állásfoglalásával, akkor újabb kapcsolatot találunk a királyi szkíták és az ősi székely jogszokások között.

Történelmi tény, hogy a székelyek Árpád népénél magasabb kiváltságokat kaptak Árpádéktól. Rendszerint azt várnánk, hogy a győzelem birtokában Árpád a győzelmet kivívó népnek biztosítja a legmagasabb kiváltságokat. Nem így történt, mert a székelyek még magasabb kiváltságokat kaptak. Mi lehetett ennek az oka?

A székely nemzet különleges sajátságai

A székely nép egy önálló, különleges, ősi nép, a magyar nép testvérnépe. A magyar eredetmonda szerint Hunor és Magor nyomán a magyarok testvérnépe a hun nép. Lehet, hogy a székely nép azonosítható a hun néppel?

A székelység különlegesen ősi nép lehet, és különlegesen büszke lehet ősei műveltségére, vitézségére, mert különleges tulajdonságai közé tartozik ragaszkodása ősi szokásaihoz, hagyományaihoz, a magyarságot is felülmúló mértékben. Werbőczy István (1514) híres „Hármaskönyvében” írja: “Az erdélyi scíthákról, a kiket székelyeknek hívunk...az erdélyi részekben a scíthák, kiváltságos nemesek ... a kiket mi romlott néven <<siculusoknak>> nevezünk; a kik teljesen külön törvényekkel és szokásokkal élnek; a hadi dolgokban a legjártasabbak...” (Werbőczy TRIPARTITUM, III. rész, 4. czím, 1514). [A székely] nemzetségi szervezetben az igazságot a nemzetség gyűlése méri; az az igazság, ami a köz erkölcsi érzékének megfelel (Rugonfalvi Kiss István, 1939, 116). A szabad ég alatt a körben (in corona) ülő bíróságot a nép tömege veszi körül, feszült figyelemmel hallgatva a felek előterjesztéseit. „Azon bíró, ki Isten és ország törvényeitől elhajolva, könyörgés, vagy ajándék által megnyeretve részrehajló lenne, száműzessék, minden ingóságai felprédáltassanak, ingatlan jószágai elvétessenek, s Székelyföldön soha ne lakhassék. Ekként bűnhődjön az is, ki maradásában, vagy visszajövetelén fáradozna.” Székely Constitutio, 1505. Ugyanez a törvény ismert a középkori magyar krónikákból és a Magyar Törvénytárból „szkíta törvény” elnevezéssel. Ha ezt szkíta törvényként őrizte meg a magyarság, és a székelyek a szkíták királyi ága, akkor lehet, hogy a magyarság a székelyektől kapta törvényeit?

A székelyek benne [a székely ispánban] látták legfőbb hadvezérüket és védelmezőjüket, amit elárult beiktatási ünnepélye. Beiktatáskor esküt kellett tennie a székely szabadság és Székelyföld megoltalmazására. Ez után adták át neki hatalmi jelvényeit, zászlót, botot (minden bizonnyal királyi jogart – G. A.) és szablyát.  Valószínű, hogy mindhárom ősrégi ereklye volt. A szablyáról tudjuk is ezt, mert miként a magyar királynak koronázásakor, a székely ispánnak is a világ négy tája felé kellett sújtania, még pedig a székely nemzet bűvös szablyájával, melyet az Istentől küldött meteorvasból kovácsoltak valamikor az őskorban (Antal Karl Fischer: Die Hunnen. 1896, 341). Őskori eredetét az árulja el, hogy napvágásnak nevezték ezt, valószínűleg ősi istenükről, a Napról, aki hitük szerint a meteort küldte védelme jeléül! (Rugonfalvi Kiss István, 1939, 122).

Miért kaptak a székelyek a magyaroknál is nagyobb, különleges kiváltságokat?

Székelyföldet gyakran Székelyországnak is nevezik, mert önálló országként él, melyet csak vérsége és az uralkodó személye köt Magyarországhoz. A [magyar] királlyal szemben is jóval több joga van, mint Magyarországnak (u. ott, 121). Székelyek ügyében a királyi kegyelem gyakorlásának a székelyektől függővé tétele is bizonyítja, hogy a székelyek nem lehettek királyi telepesek, nem tartoztak a király fennhatósága alá. Trónváltozások alkalmával előbb a királynak követe útján külön királyi esküt kell tennie arra, hogy a székelyek régi törvényeit, szokásait megtartja, és csak azután teszik le ők a hűségesküt (Székely Oklevéltár, I, 272). A székely nép önálló történelmében rejlik az a jogalap [a nemzeti önrendelkezéshez], amelyet a magyar királyság kebelébe kerülve is képesek voltak évszázadokon át megőrizni.

Székelyföldön nem volt királyi háramlási jog (Dr. Vitéz Ákosfalvi Szilágyi László, 1937, 22.). A Székelyföld a székely nemzet ülés-birtoka, kizárólagos tulajdona, amelyhez a magyar királyoknak semmi formában sincs semmi joga. (…) Székelyországban nincs szentkorona elmélet, a székely birtok gyökere a vér. A „gyökeres székely” ha eladja birtokát, köteles azt „ősfiú és vér szerint való atyafiainak” felajánlani (Székely Oklevéltár V. 139); ha mégis idegennek adja, „a vér gyökér” azt visszaveheti. A székely föld egyedüli birtokosa a székely közösség.

Számos törvényes rendelkezés elismeri, hogy a székely nemzet a földjét az „első foglalás” alapján bírja (pld. Werbőczy, 1222, Hármaskönyv III. rész, 4. cím). A székely nemzet (a korabeli európai jog nyelvén, latinul: natio Siculica) közjogi és politikai értelemben egyaránt külön nemzeti egyediség volt a legrégibb időktől kezdve egészen az 1868. évi XLIII. számú törvénycikkely életbe lépéséig. (Dr. Vitéz Ákosfalvi Szilágyi László, 1937, 20).

A székely nemzet ősi joga a nemzetgyűlések tartása. Saját ősi szabadságával (libertas Siculorum), törvényével (lex Siculorum), szokásával (consuetudo Siculica) és jogával (ius Siculicale) élt. Mindennek tetejébe még adómentességet is élveztek.

Miért voltak adómentesek a székelyek?

A székelyeken kívül nem volt példa a világon még egy országban arra, hogy lakói általában mind nemesek és adómentesek legyenek (Rugonfalvi 1939, 151).  A közhiedelem szerint a székelyek adómentességét hadkötelezettségük indokolja. Csakhogy a magyar nemesség is hadköteles, mégis egyben adóköteles is. Az ókorban az egy tömbben élő mágusok népe, rendje, nemzetségcsaládja adómentességet élvezett (Grandpierre K. Endre - Grandpierre Atilla: Attila és a hunok. 2006, 79; Grandpierre Atilla: Királyi mágusok ősnépe: a magyar, 2007). Mezopotámiában az egy tömbben élő mágusok alkották a káldeusok népét. „…neveztetnek a Chaldeusok a Babiloniak nomothetáinak, törvényadóinak. Rendeltek nekik különös lakó helyet Babilóniában; minden adó és szolgálat alól felszabadították, az egyiptomi papok példája szerént, mint írja Strabón” (Kiss Bálint, 1839, Magyar régiségek, 143–144). A mágusok voltak tehát a törvények megalkotói. Hasonlóan, Megasthenes görög történetíró beszámolt róla, hogy az indiai Magadha országában az adók mértéke az egyéb indiai országokhoz képest (ahol 20%) alacsony, 10%, és a filozófusoknak (bölcsek, mágusok) ezt a 10% adót sem kell fizetniük. A mágusok tehát az ókorban adómentességet élveztek. Ennek fényében a székelyek adómentessége úgy értelmezhető, hogy ősi népről, a mágusok népéről van szó.

Arisztotelész „A filozófiáról” írt első könyvében azt írja, hogy a mágusok ősibbek az egyiptomiaknál. Arisztotelész szerint a mágusok „azt állítják, hogy a csillagok tűzből állnak; hogy a Hold azért fogy, mert eltakarja a Föld árnyéka; hogy a lélek túléli a halált; hogy az esőt a légkör változásai okozzák; minden más jelenségre fizikai magyarázatot adnak. Ők fektették le a jog alaptörvényeit. Azt állítják, ők találták fel a geometriát, a csillagászatot, az aritmetikát” (Diogenes Laertius, i.u. 200/1958, Lives of Eminent Philosophers, transl. R. D. Hicks, Cambridge, MA., Vol. I, 3). Vegyük észre a hasonlóságot Dicinius (fentebb idéztük Jordanes-től) és a mágusok (Arisztotelésztől idéztük) tanításai között! Egyes nyomok szerint a mágusok már i. e. 2000 körül ismerték az elektromosságot (Levi, 1988, 55).  Strabón írja a szkítákról, hogy „a nyájasság, az egyszerűség és az igazságosság mintegy nemzeti jellemvonásként testesült meg bennük”, s „kardjuk és ivóedényük kivételével mindenük közös tulajdonban van”,  Strabón ókori földrajztudós idézi Khoirilost:
„Pásztornépek a skytharokon szákák, a hazájuk
Ázsia búzavidéke ugyan, de a jogra vigyázó
Pásztorapák maradéki.” (Strabón 1977, Geógrafika, 320).

„A szkíták népe volt az első, mely egyedül élt közös törvényekkel” – írja Clearchos, i.e. 350-250 között (Télfy, 1863, 74). Ma ezt így mondanánk: A szkíták népe volt az első és akkor még egyedüli  törvényekkel élő nép. Ez pedig megerősíti, hogy a székelyek, akik kitűnnek különleges törvényeikkel, azonosak a királyi szkítákkal, a királyi mágusokból, jogarhordozó bölcsekből álló néppel, az emberiség első törvényhozóival. 

Hérodotosz írja, hogy a szkíták önelnevezése: szkolota, vagyis levágva a -ta népnév-képzőt, a szkol, szikul, székely népnév mássalhangzóira bukkanunk: sz, k, l. Bihari Gábor (A népek országútján – I. Rész. Szkíták, szakák, székelyek. A nomád népvándorlások története, 2004) a világ többszáz millió helynevének számítógépes elemzésével kimutatta, hogy az sz*k*(l) földrajzi nevek (a * jele itt tetszőleges magánhangzót jelent) változatai a Földön leggyakoribbak Erdélyben, azután, másodsorban a Kárpát-medencében és Moldvában, azután, harmadsorban Eurázsiában. Az egész Eurázsiára kiterjesztett keresés során tömegesen bukkannak elő az erdélyi helységnevek (Bihari 2004, 88-97). Kolumbusz után az Amerikába özönlő angolok gyakran adtak angliai helyneveket az Amerikában újonnan alapított városaiknak, így született York angliai város neve után New York neve is. Az erdélyi földrajzi nevekben gyökerező  földrajzi nevek feltűnő gyakorisága az eurázsiai pusztán teljesen egybevág a fentebb bemutatott régészeti és egyéb bizonyítékokkal, a jogarhordozók kitelepülésével, a fémművesség keletre terjedésével stb. Ez a nyelvi bizonyíték megerősíti Govedarica régészeti bizonyítékait, és a fentiek fényében erősen alátámasztja, hogy a székelyek Erdély őshonos, különlegesen magas tudású bölcsekből, törvényhozókból álló rendkívüli népe kiemelkedő szerepet játszott az ősidőkben az eurázsiai pusztán. S ha így volt, akkor az erdélyi székelyektől származik a szkíta-hun nép, s a szkíta-hun népességben az erdélyi székelyek játszottak a világtörténelmi főszerepet.

Mindezek alapján a székelyek magyaroknál magasabb kiváltságainak okát a következőkben láthatjuk. A székelyek Erdély őshonos népe, minden bizonnyal 40 000 éves múltra tekinthetnek vissza. A székelyek a rézkor jogarhordozó népe, az eurázsiai puszta kiemelkedő világtörténelmi szerepet játszó ősnépe, ők a királyi szkíták, az első törvényalkotók, a világ első nemzet-alkotó népe, s ők azok, akik kiemelkedő szerepet játszottak az eurázsiai ősműveltségben.  

A székely nemzet és az életközpontú civilizáció

A székely nemzet az ősi életközpontú civilizáció, az Ősi Selyemút és az Ősi Európa műveltségének, vívmányainak, hagyományainak örököse. A székely nemzet joggal tűzheti ki nemzeti céljául a közösség jogát elsődlegesnek tekintő életközpontú civilizáció újjászületését.

Az életközpontú civilizáció célja az egyéni, közösségi és természeti lényünk teljes fizikai, lelki és értelmi egészsége, a teljes fizikai, érzelmi, értelmi erőnlét, teljes fizikai, érzelmi és értelmi épség, boldogság, értelmi tisztánlátás, a legmagasabb életminőség, a kiegyensúlyozott, harmonikus, értelmes és értékes életút. Nincs az a földi hatalom, amely képes lenne bárkit megakadályozni abban, hogy javítson egészségén, fizikai, szellemi és érzelmi jól-létén, hiszen mindez elsősorban saját hozzáállásunkon múlik. Minden döntésünkben lehetőségünk van arra, hogy egyéni, közösségi és természeti lényünk legmagasabb szintű egészségéért cselekedjünk.

Az ősi eurázsiai filozófia őrzi a közösségi elkötelezettséget. Konfuciusz nem vallásalapító volt, csak az ősök tanításait fogalmazta újra. Tanításai megőrizték a köztudatban az ősi közösségi értékek elsődlegességét. A kínai civilizáció értékrendje szerint „fontosabb az erkölcsösség, mint a törvény; fontosabb ez az [evilági – GA] élet, mint a túlvilági [fontosabb a filozófia, mint a vallás – GA], fontosabb a közösség, mint az egyén; fontosabb a spirituális, mint az anyagi;  fontosabb a felelősség, mint a jog; fontosabb a jólét, mint a demokrácia; fontosabb a rend, mint a szabadság; fontosabb az összhang, mint a küzdelem” (Lai Chen 2017, v). A kínai civilizáció öt fő értéket emel ki. Először, a társadalom állapota fontosabb, mint az egyén; másodszor, az állam gyökere a család; harmadszor, az államnak tiszteletben kell tartania az egyént; negyedszer, az összhang fontosabb eszköz a társadalmi rend fenntartásában, mint a konfliktus; ötödször, a vallások között békés együttélés és egymást kiegészítő kapcsolatok kell fennálljanak (Lai Chen 2017, 156).

A kínai népnél általános a nézet: életünk célja a közösség, a nemzet, a civilizáció előbbre vitele, és minden erőnket e cél érdekébe kell állítanunk. Az Ősi, majd az ókori Selyemút műveltségében a szkíták-hunok játszották az egyik főszerepet. Az Ázsiában megőrzött ősi eurázsiai műveltség tanulmányozása jelentősen elősegítheti a székely őstörténelem megértését és a székely ősműveltség újjászületését is.