Dr. Rigó Mihály: Nyelvünk és az oktatás érdekében


kultúra


„Emberek vagy államok csak akkor járnak el ésszerűen,
ha már minden más lehetőséget kimerítettek.”(?)
Murphy törvénye


Milyen furcsa: mintha nem a józan ész vezérelne bennünket, hanem az előbbi idézet!

A vízválasztó, a mindent eldöntő
Szinte az összes mai hazai vitában a tűz csatázik a vízzel. Ezzel akartam jelezni, hogy két szekértábor létezik, és e táborok szemlélete, elvei, főleg érdekei egymáshoz nem illeszthetők, össze nem egyeztethetők, nincsenek közös értékek, tehát a kompromisszum kizárható. A két ellentábor legalább 100 éve létezik, tehát semmi új nincs. A táboroknak csak a neve változik. Volt már a nevük jobb és bal oldal, voltak urbánusok és népiesek, ma pedig konzervatív és a balliberális megnevezés a menő. Természetesen mindenkinek elemi joga az érdekeit megfogalmazni és védeni.
A mai legbiztosabb vízválasztó a haza, a nemzet megítélése.
Vannak, kiknek a haza, a nemzet, szent!
És vannak, akik nagy erőkkel, nyíltan dolgoznak a nemzet, és minden, ami nemzeti, így a nyelv felszámolásán.
Vannak, akiknek Magyarország a hazájuk és vannak, akiknek csak egy közös ország, egyfajta társbérlet.
Nem lehet tehát azon csodálkozni, hogy nyelvünk és a magyar oktatás megítélésében sincs egyetértés.
Az ilyen-olyan vitáknak nincs vége, sem és eredménye. A két ellentábor egymás iránti gyűlölete zsigeri, csillapíthatatlan. Ma az egyik a hatalmával „érvel”, míg a másik a globális pénzhatalom zsarolásának hálózati kezdeményezésével.
A harc a magyar intézmények szekértáborok általi megszállásért folyik!
Ahol lehet, a két szekértábor miatt, minden intézményből kezd kettő lenni, lásd pl. a művészeti akadémiákat.
Ha ez a folyamat tovább megy, akkor a két szekértábornak megfelelően két történelemkönyvet is kell írni. Gond nélkül együtt élünk azzal a tudattal, hogy van román és van magyar történelemkönyv. Ez esetben is reménytelen a nézetek közelítése.
A két szekértábor két történelemkönyve ugyanilyen lenne, és végre megnyugvást hozna. Valószínűen ez lenne a megoldás az magyar irodalom és a magyar nyelvtan könyvvel is.
Ezek között akkora lenne a különbség, mint a román és a magyar történelemkönyv között. Ha ott lehet, itthon is lehet kétféle történelemkönyv.
A szekértáborok léte lehetetlenné teszi a nemzeti minimumok kialakítását, azaz amiben minden párt megegyezik.

Az oktatás alapgondjai, a teljesség igénye nélkül
A tanári kar
Lovász László, az MTA elnöke (2016. VI.)
„… úgy látja, hogy jelenleg a biztos alapok átadását sem végzi el az oktatási rendszer, elmaradt a tanárképzés reformja, valamint az új ismeretek szerint az alkalmazott oktatási módszerek átalakítása is, így most nincs olyan tanári társadalom, akik a kor követelményei szerint oktathatnák a gyerekeket.”
Főleg a vidéki tanárképzőkre a 3-as tanulók jelentkeznek. „Olyan 3-as tanulók ezek a mieink. A középiskolában 3-as tanuló. Emlékszünk a 3-as tanulókra? Tehát nem egy tárgyból, hanem olyan masszívan közepes. Nem innovátorok, nem azért jönnek, hogy megváltoztassák a társadalmat, nagy tömegükben nem ilyenek, és ugye iskolából iskolába kerülnek, tehát egyetlen napot sem dolgoznak versenyszektorban, vagy olyan helyeken ahol hierarchia van, erős hierarchia, és teljesítmény alapú elszámoltatása a munkának. Ezt nem ismerik. Alapvetően biztonságot választó emberekről van szó. Konfliktuskerülő, biztonságra vágyó, erős közepes emberekről, ehhez illeszkedő ilyen konform és konfliktuskerülő személyiséggel. Döntően lányokról beszélünk, ami egy adott életstratégiában ez az állás, ez a szakma egy értelmes választás, ha kiegészíti egy jól sikerült házasság. Tehát az elvárásaink nem lehetnek túl nagyok. Ez egy stabil, megbízható közepes csapat, amelyik az iskolákban stabil, megbízható, közepes teljesítményt nyújt. Ez önmagában nem tragédia. Ugye egy ember életútjában az a meghatározó, hogy például a magyaroknál a középiskola a döntő, az a döntő szocializációs elem, hogy volt-e 3 olyan tanára ott, akire úgy emlékszik vissza, hogy egy kicsit átalakította őt, a világképét, a személyiségét.”

Az oktatáspolitika gyakori irányváltozása
A 4 években gondolkodó pártok 2-4 évente nevezgetnek ki új államtitkárokat, minisztereket, akik minden alkalommal azzal kezdik a munkájukat, hogy kisöprik elődjeik igyekezetét, a folytonosság tehát vicc. Mire elkészül egy oktatáspolitika, már ki is dobják. A kormányrudat igen gyakran össze-vissza rángatják. Tragikus ez a végrehajtó tanárokra, akik nem győzik kapkodni a fejüket.

Némely elvárások egymással is szembe mennek. Ez maga a tervezett káosz! Van, aki az egyiket, van aki, a másikat tartja rendkívül fontosnak. Vita, vita, vita, az idő pedig telik! Megy a felelősség, a feladatok áthárítása, a szülők az iskolára, az iskola a szülőkre.

Mit kellene tanítani?
„100-150 éve beszélnek az oktatás válságáról. … Válságban van-e? … Igen, természetesen, válságban van. Az utóbbi évszázadban mindig is válságban volt. Tulajdonképpen most nincs válság, mert válság a normalitás.”
„Mi a releváns (=lényeges-RM)? Ezernyi féle válasz születik.”
„Az iskolás korban lévők olyan szakmákat fognak művelni, amelyeket még nem is ismerünk most. 10 év múlva a 10 legnépszerűbb szakma közül5 ma még nem is létezik.”
A robotika hatásai, következményei teljesen ismeretlenek.
„Milyen oktatási rendszer tud megfelelni ennek a bizonytalan jövőnek?”
Kétféle a lehetséges főirány:
•a hosszú távon is alkalmazkodni tud, biztos alapismeretekkel rendelkező ember vagy
•a mai ipari elvárásoknak azonnal megfelelő ember képzése.
„Ami eddig sikerült: a nemzeti önazonosság megőrzése.”
Aljasság ma arról beszélni, hogy csak ma van oktatási válság, ha a szakember szerint 100-150 éve ebben leledzünk! A két főirányt pedig kár vagylagosként beállítani, mert közöttük helyesebb lenne az „és”.

A nyilvánvaló oktatáspolitikai hibák megnevezése és a felelősök megnevezése
Ma már sok tapasztalat gyűlt össze, melyeket rendezni kellene a beválásuk szerint. Különösen fontos lenn egy könyvben kiadni az elmúlt 10-15 év oktatáspolitikai kudarcait.
Kedvcsinálóként az alábbiak beírását javaslom:
•szótagoló olvasástanítás kiütését az angol, a képekre alapozott, becsődölt módszerrel. Emlékszem, hogy nagyon sokan ellenezték. Őket egyszerűen lemosták! Javaslói nem vettek észre egy lényeges különbséget: a világ csodája angol leírja, hogy körte és kimondja almának. A magyar a körtét körtének nevezi. Súlyos következménye a funkcionális analfabetizmus! Minden PISA-jelentés ránk pirít miatta. A helyzet azért nagyon súlyos, mert a többi tantárgy tanulását is ellehetetleníti!
•Az alsó tagozatosok tanítóképzésének, a felső tagozatosok tanárképzésének felszámolását. Ezekben a korosztályokban más nyelvezettel kell a gyerekeket megszólítani, mert ezekben az években hatalmas a különbség a kis emberek felfogása között.
•A jól bevált technikumi képzés felszámolását. Nagy kárt okozott helyette a szakközépiskola beindítása. A mai szakgimnázium ár majdnem a technikum, még el kell telni pár évnek, hogy visszaálljon, az is legyen. Nagy tévedés mindenkit felnyomni a felsőoktatásba. Ahogy az orvosok mellé kellenek az ápolónők, más szakmákban is kell a középfokú végzettségű szakember.
•Az egyetemek eltömegesítését, a fejpénzre vadászás bevezetését, a minőség helyett a mennyiség térnyerését, az egyetemek termelő üzemként, gyárként működtetését, a fantom szakok beindítását, a kalmárszellem rájuk szabadítását.
•A bolognai rendszer ostoba módon való bevezetését, majd az egész visszacsinálását. Jó volt nálunk a főiskolák rendszere, mely az egyetem alatti szint volt, mely jól együttműködött az egyetemmel, hiszen mindkét irányból átjárható volt, mindenféle bolognai gondolat előtt és nélkül is.
•A főiskolákat egyetemnek átnevezni! Ez a tehénlepény és a krémes esete lett.
•Az egyetemek számának soha nem tapasztalt növekedését. Sok a magyar állami egyetem is, és még mellettük legalább annyi külföldi is dolgozik, elősegítve a pénzért diplomavásárlás lehetőségét. Egy ekkora országban nincs szükség ennyi egyetemre.
•Bizonyos szakokat túl sok helyen oktatnak. A jogi mellé belép a közgazdasági manapság. Mire föl van a BMGE, ha vele szemben ott a Corvinus? Nem tudnak a hallgatók átsétálni a Gellért-hídon, vagy egy megállót utazni a villamoson?

Természetesen mindegyik mellé a proponáló, a felelős nevének beírását is fontosnak tartom. Különben erősítjük a következmény nélküli ország képét. Ez nem nehéz, mert a médiából kiszedhetők a korabeli vitázók, pontosan! A szégyenlista létezése visszatartaná az ötletelgetőket, a káoszteremtőket.
Biztos vagyok benne, hogy a tanárok ennél lényegesen több hibát is össze tudnának gyűjteni. Érdemes lenne ezeket az összegyűjtés után egy könyvben kiadni! Elrettentésül!


Miért teszünk úgy, mintha semmit sem tudnánk? Miért kell mindig mindent elölről kezdeni? Megint a rengeteg bizottság!
„Bármely egyszerű problémát megoldhatatlanná lehet bonyolítani,
ha elég értekezletet tartanak róla.”
Murphy törvénye

„A Magyar Tudományos Akadémia 2016-ban négyéves programot indított a tantárgy-pedagógia (szakmódszertan) tudományos megalapozását és megújítását segítő interdiszciplináris kutatások és azok gyakorlati alkalmazásainak támogatására.”
Közben lesz két választás!?
„A 2016 áprilisában kiírt pályázati felhívás olyan, 4 éven át (2016. szeptember 1. és 2020. augusztus 31. között) történő kutatások támogatását tűzte ki célul, amelyeknek célja alapvetően új vagy a hazai módszertani hagyományokra építő, megújuló eljárások és segédeszközök által alkotott komplex tanítási módszerek tudományos igényű megalapozása, illetve a tudásátadás pedagógiai szemléletének és módszereinek megújítását célzó kutatások gyakorlati megvalósítása.”
Tehát jó esetben 4 év múlva lesz kész valamiféle megalapozás!
„A támogatást elnyert tizenkilenc, 2016 szeptemberében induló tantárgy-pedagógiai kutatócsoport vállalja az eredményes megvalósításhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtését, a szükséges feladatok felmérését és ezek alapján a szakmai fejlesztés koncepciójának kidolgozását …”
19 darab kutatócsoport!
„A Tantárgy-pedagógiai Program munkáját a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által felkért 31 fős Programtanács koordinálja …”
Ráadásként jön ég a 31 fős Tanács!
Nem úgy tűnik, mintha senki sem akarna itt csinálni semmit?

Valóban fel kell találni naponta a meleg vizet?
A magyar pedagógusok egy része csodákat tudott művelni! Büntetésük a teljes felejtés? Egyszerűen kidobjuk az eredményeiket? Ha valami egyszer már bevált, ha valami bizonyította eredményes voltát, akkor miért keressük a bizonytalant? Ha vannak sikeres módszertanok, akkor miért gyártatunk eredményt felmutatni nem tudó, ilyesmire nem képes bizottságokkal használhatatlant, kétes eredményűt? Cserélni csak akkor lenne szabad, ha van jobb! Mire gondolok?


A Kodály módszer

„Zenei hallás fejleszthető, zenepedagógiai módszer, mely az embert már óvodás korától neveli zenei készségeinek megőrzésére, továbbfejlesztésére. A hangok közti viszonylatokat, a távolságokat tanítja szolmizációs szótagokhoz kötve. A hangzás változhat, ám a hangköz (a két hang közötti távolság) mindig egyforma, de kulcsváltásokkal bárhova kerülhet az ötvonalas kottaírás rendszerében.
„Kodály figyelme még a 30-as években fordult a kórusmozgalom megújítása felé. Zenei nevelési programja és módszere később beépült a közoktatásba, és igen hatékonynak bizonyult, sokszázezer gyerek énekelt, muzsikált annak idején az országban. A hatvanas-hetvenes évekre mintegy 160 ének-zene tagozatos iskola létesült, számos kórus alakult, és egymás után nőttek fel a műveltebb, zeneértő és zeneszerető nemzedékek. Kecskeméten 1975-ben létrejött a Kodály Intézet, ahol azóta félszáz országból ezernél több külföldi hallgató vett részt a kurzusokon. Még a Távol-Keletről is idezarándokoltak, hogy megtanulják és hazavigyék a csodált, irigyelt Kodály-módszert.
„A Kodály-módszer egy zenepedagógiai koncepció, amely az embert már óvodás korától zenei készségeinek megőrzésére, továbbfejlesztésére neveli. Az egyik sarokkövét jelentő szolmizációs rendszert (dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó) valójában a középkorban Arezzói Guidó találta ki (egy-két hangnak akkor más elnevezése volt), a magyar zeneszerző a XX. században csak felújította, és némiképp korszerűsítette azt. Kodály Zoltán alkalmazásában a szolmizációs hangok a zenét „olvasó” jelekké, használható formulákká váltak. A gyerekekkel az iskolában minden nap gyakoroltatták a szolmizálást. Egy bizonyos idő után a skála menete és az egyes hangközök beidegződtek, és hangzásukkal megjelenítették a zenét – mint ahogy a szavaknak is valamilyen képe jelenik meg, ha megtanuljuk a betűket összeolvasni. Bármilyen dalt, dallamot „el lehet olvasni”, vagyis le lehet énekelni ezzel a „mankóval”, az úgynevezett relatív skálával. A bennünk élő, begyakorolt szolmizációs sémát ugyanis, mint valami megfejtő kódrendszert, akármilyen hangnemre, dallamra rá lehet illeszteni.”
„A Kodály-módszer első sikere abból a zseniális gyakorlatból származott, hogy ezeket a hangközöket ismert népzenékből, énekekből emelték ki. A magyar ötfokú hangrendszerben nagyon könnyű jól énekelhető motívumokat találni, melyek különböző hangközöket reprezentálnak. A fülnek már ismerős dallamok a kottaolvasást, a lapról éneklést is segítik. Gyakori ismétléssel, kondicionálással a hangközök szolmizált elnevezései kitörölhetetlenül rögzülnek az emlékezetben.  Ezzel a módszerrel botfülű gyerekeknél is hihetetlen változásokat, fejlődést lehet elérni.”
„Harminc éve a világ zenei nevelési nagyhatalomnak tartotta Magyarországot, csodájára jártak a Kodály-módszernek, az éneklő, muzsikáló ifjúságnak. Azóta e jól felépített rendszernek jóformán csak a romjai maradtak.
Kodály Zoltánnak „… szinte a halála másnapján elkezdték csökkenteni a normál iskolákban a kötelező énekórák számát.”
Kodály Zoltán és Kokas Klára „kimutatta, hogy azok a gyerekek, akik az óvodában, iskolában sokat énekelnek és zenélnek, testileg-lelkileg gyorsabban, harmonikusabban fejlődnek, mint keveset éneklő és muzsikáló társaik. Az úgynevezett transzfer-hatást pszichológusok, majd a pszichológiából később doktoráló Kokas Klára további kutatásai is igazolták. Jelesül azt, hogy a legtöbb esetben azok a gyerekek, akik megtanultak a zene finomságaira, arányaira, szerkezetére figyelni, más tárgyakból, gyakran matematikából is gyorsabban haladtak, és jobb eredményeket értek el.”
Lehet, hogy Japánból vagy Szingapúrból kell majd visszatanulnunk a Kodály-módszert?
Avagy mindent lemos az ún. világzenei zagyvalék és szégyellnivaló lesz a magyar népdal? (L. a dolgozatom első mondatait!)

A Varga Tamás-módszer

„Varga Tamás matematikatanár, a matematikatanítás nemzetközileg elismert kiemelkedő egyénisége.”
„… munkáját elsősorban az általános iskolai matematikaoktatás korszerűsítésére fordította.”
„Ükapja Szász Károly matematikus, Bolyai János és Bolyai Farkas barátja volt.”
„Az általa vezetett komplex matematikatanítási kísérlet hatására Magyarországon a számtan-mértan széttagolt tanítása matematikatanítássá alakult át, kiegészülve a matematika számos más fejezetével. Jobban kívánt építeni a tanuló egyéni gondolkodására, és a tanítótól, tanártól azt várta, hogy a tanuló munkatársának tekintse magát.
Rendkívüli nyelvtudása és érdeklődése következtében jól ismerte a matematika, a matematikadidaktika, a pszichológia, a társadalomtudományok számos területét, a nemzetközi kutatásokat és azok eredményeit. Ezek elgondolásait, eredményeit nagy bölcsességgel megszűrve alkalmazta a magyarországi iskolai viszonyokra.”
„1962-ben Budapest volt a színhelye az UNESCO szervezésében egy nemzetközi matematikaoktatási szimpóziumnak, amelyen Varga Tamás gondolatai olyan elismerésre találtak, hogy őt bízták meg egy belga matematikussal, Willy Servais-vel együtt, hogy szerkesszenek, és részben írjanak egy kötetet, amely a tanácskozás eredményeit leszűrő tanulságokat foglalja össze.”
„Koncepciója a világ egyre több országában válik természetessé a matematikatanítás gyakorlatában.
Bár elképzelései Magyarországon csak töredékükben valósultak meg …”
A sokak által csodált finn oktatáspolitika egyik pillére a Varga-féle matematika tanítás!
Ők 40 éve folyamatosan ezt használják, itthon pedig elejtették a mindenkinél sokkal okosabbak valószínűen az egyik reform során. Kodály sorsára juttatták!
Varga Tamás „… az Országos Pedagógiai Intézet Matematikai Tanszékének főiskolai tanára, akinek munkásságát 1980-ban Állami Díjjal is jutalmazták.”
„Elismertette, hogy a tanulás, tanítás módszereinek a tanulók életkorához, adottságaihoz, fejlettségéhez, igényeihez, érdeklődéséhez kell igazodniuk, továbbá azt is, hogy minden tanuló számára biztosítani kell a tanuláshoz szükséges feltételeket, időt, eszközöket.”
„Elfogadtatta, hogy igen nagy szerepe van a hiteles ismeretszerzésben a tévedés és a vita szabadságának …”
„Egy helyütt ezt írta: „Karácsony Sándorral történt megismerkedésem után értettem meg, hogy a tanítás legjobb módja: hagyni az embereket tanulni. Feladatok elé állítani (vagy inkább ültetni) őket, amelyekkel maguk is boldogulnak, aztán mindig nehezebbek elé. Fő, hogy maguk jöjjenek rá a megoldásra, minél kevesebb segítséggel.””

A Rátz László-módszer

A Budapesti /Fasori/ Evangélikus Gimnázium legendás hírű tanára volt. Kiváló matematikusokat, fizikusokat, kémikusokat nevelt. Az ő keze közül kerültek ki olyan kiválóságok, mint Wigner Jenő fizikus és Neumann János matematikus.
„A matematika tanítás reformere
Németországban 1905-ben a matematikai reformbizottság a német orvosok és természetvizsgálók meráni közgyűlésén kimondta, hogy a természettudományoknak kultúrértékük is van, nemcsak gyakorlati haszonnal bírnak: érdemes tehát a nyelvi tudományokkal egyenértékű nevelési eszközként tekinteni azokat. Magyarországon a reform Beke Manó professzor szervezésében zajlott. Beke Rados Gusztávval és Rátz Lászlóval együtt 1909-től a nemzetközi reformbizottságban képviselte hazánkat. Rátz László részt vett Cambridge-ben és Párizsban rendezett kongresszusokon. 1910-ben jelentős francia kitüntetést kapott (Officer d'Académie) 1906-ban létrehozták Magyarországon a Matematikai Reformbizottságot, amelynek elnöke Beke Manó, titkára Mikola Sándor lett, a tagok között volt Rátz László is. Ez a bizottság elismerten a legeredményesebb munkát végezte az európai bizottságok közül. Rátz László és Mikola Sándor a változtatás szükségességét érezvén, már a reformbizottság működése előtt teljes részletességgel kidolgozták a munkáltató matematikatanítás módszereit és tananyagát. Megállapították, hogy a matematikának is megvannak az önkéntelenül megszerzett elemei, és ezeket meg kell erősíteni a tanulóban. A matematika tanulását át kell szőnie a közvetlen tapasztalatnak, a sok mérésnek. Hangsúlyozták a fejszámolás fontosságát, a becslések gyakoroltatását. Fejtegetésük szerint el kell érni azt, hogy a tanulók a mennyiségi viszonyok mérlegelése alapján a valóság megismerésére törekedjenek. Nagyon lényegesnek tartották, hogy a tanár a világos fogalomalkotásra törekedjék. Bátor kezdeményezéseiket siker koronázta: 1909 novemberében a fasori gimnáziumban hivatalosan is engedélyezték a matematikának olyan módon való oktatását, ahogyan azt a reformtörekvések alapján Rátz és Mikola kívánatosnak tartották.
A tehetségek felismerője és gondozója
Különleges, ritka emberi tulajdonsággal rendelkeznek azok a tanárok, akik bánni tudnak a náluk tehetségesebb tanítványaikkal. A nagyobb élettapasztalat és ismeretanyag birtokában szívesen segítik őket. Rátz László is ilyen tanár volt, aki nagy tudása és kifinomult érzéke alapján felismerte a tehetségeket, és úgy bánt velük, mintha kollegái, munkatársai lettek volna. Elhívta őket szombat délutáni kávéházi beszélgetésre, ahol a gimnáziumi tanárokon kívül egyetemi kollégák is jelen voltak. Ez sokat jelentett akkoriban, mert a tanárokat nemcsak a diákok hanem az egész társadalom tisztelte. Leghíresebb tanítványainak (Neumann János, Wigner Jenő) tehetségét is már korán felismerte és segítette az előmenetelüket. Neumann János számára például, amikor már nem tudott mit mondani, megkérte Fekete Mihály egyetemi tanárt, hogy tanítsa őt. Wignert pedig meghívta a lakására, ahol "ritka érdekességű" könyveket adott át olvasásra, és egy következő alkalommal megbeszélték a könyvek tartalmát.
 „Ezen a délelőttön Rátz tanár úr arról beszélt tanítványának: mindig tisztában kell lennie saját képességeivel, ezért nem árt, ha tudja, hogy iskolatársa, a tízéves Neumann Jancsi még nála is tehetségesebb matematikus. A kis Jenőt bántotta a dolog, de nagyon hamar rájött, hogy tanárának igaza van. Sok év múlva, már a fizikai Nobel-díj birtokosaként princetoni szobájában még mindig a Középiskolai Matematikai Lapok fejtörőit olvasgatta, ha új gondolatokra volt szüksége. Asztalán ott állt Rátz tanár úr megfakult fényképe. És hozzá hasonlóan nem tudta kivonni magát a kiváló pedagógus hatása alól számos világhírű matematikus, fizikus, mérnök és közgazdász sem.
Rátz László élete kicsit sem volt kalandos, nem voltak látványosan heroikus tettei, mégis hős volt, a pedagógia és a tehetséggondozás hőse, aki tanítványain keresztül átformálta az egész huszadik századi természettudományt. Tanári eredményességének titkára azóta is keresik választ.”
„A Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium ekkor nemcsak Magyarország, hanem egész Európa egyik legkorszerűbb oktatási intézménye volt. Nemcsak a gyerekeknek, hanem a tanároknak is a legjobb feltételeket biztosította. A szokásosnál 50 százalékkal magasabb bért kaptak, lakhatási támogatásban és nyugdíjbiztosításban is részesültek. Rátz László ragaszkodása az intézményhez egyáltalán nem volt kivételes, a legtöbb tanár egész pályája során a gimnáziumban maradt. Többségük külföldön tanult, folyamatosan képezte magát, és szakmája elismert tudósának számított. Wigner Jenő erről később így írt: „Ezek a nagy tanáregyéniségek imádtak tanítani, és rendkívül sikeresen motiválták a diákokat a tanulásra. Nemcsak elkötelezett hivatástudatuk és tényszerű tudásuk volt imponáló: a tudás tiszteletét és szeretetét is sikerült átadniuk.””
„Az iskolát a magas követelmények mellett szeretetteljes légkör, tolerancia jellemezte. … Kivételezni viszont senkivel nem kivételeztek: miközben rendkívül sok energiát fordítottak a tehetséges diákok külön képzésére, Wigner Jenőt testnevelésből, Neumann Jánost pedig énekből simán megbuktatták.”
De Rátz tanár úr nem csak gimnazista tanítványain keresztül gyakorolt óriási hatást a modern természettudományokra: a legnagyobb szellemi befolyást a Középiskolai Matematikai Lapok szerkesztőjeként érte el. Húsz éven át szerkesztette a lapot teljesen egyedül, s nemhogy fizetést nem kapott érte, hanem még ő áldozott pénzt a lap kiadására és terjesztésére. A lap céljának azt tekintette, hogy a tanulók problémamegoldó képességét fejlessze, ezért minden számban izgalmas versenyfeladatokat közölt.
A századforduló után Rátz László kollégájával, Mikola Sándorral együtt – saját tapasztalataik alapján – kidolgozta a középiskolai matematikatanítás módszertanát. Az új metodika lépésről lépésre a hivatalos állami tantervekbe is bekerült, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a következő 60–70 évben a magyar matematikaoktatás világhírűnek számított. Innentől Rátzot gyakran hívták külföldi kongresszusokra is előadni, és magas állami kitüntetést is kapott – igaz, csak a francia kormánytól.”
Míg Varga tanár úr az általános iskolai matematikát, Rátz tanár úr a középiskolát reformálta meg. Mindketten kidolgozták a matematika tanításának módszertanát. Mint Varga tanár úr, úgy Rátz tanár úr is Kodály sorsára jutott, elfeledték, eldobták, főleg, ha még valamely szekértáborba be is tudták sorolni! Elvégre Ő „csak” Nobel-díjasokat tudott, volt képes kinevelni. Ennyi ma itthon, kevés! Tipikus magyar sors! Helyette talán a matematikából felmentett, de bizonyára remek sóhivatali bizottsági tag elképzelései dominálnak most a hazai matek oktatásban.

Öveges József-módszer
 
„A természettudomány népszerűsítésének egyik legkiemelkedőbb alakja volt Öveges József, akit a fizika varázslójának is neveztek. A Zala megyei Páka községben született 1895-ben. Apja néptanító volt, követve családjának 200 éves hagyományát.”
„Aki nem tudja elmondani azt, amit tud, úgy, hogy egy utcaseprő is megértse, az maga sem érti igazán.”
„Több fizikatankönyvet írt, amelyeket a szaktanárok és a diákok még évtizedek múlva is tisztelettel emlegettek. Könyveit a sok illusztráció, a rövid, szakszerű, pontos és érthető megfogalmazás jellemezte.
A bevezetésben mindig világos útmutatást adott a tanárnak és a diáknak a könyv használatához. Azt vallotta, hogy a tananyagot nem elég csak olvasni, hanem meg kell érteni, és tudatosítani is kell. Ennek eszköze pedig az elgondolkodtatás. Ezért a számítási feladatok helyett inkább gondolkodtató kérdéseket tett fel az olvasónak, amelyekre ellenőrzésképp a könyv végén adta meg a helyes választ. A tankönyvek mellett a fizikai ismereteket népszerűsítő könyveket is írt. Öveges mindig szem előtt tartotta, hogy kiknek írja a könyvét. Alkalmazkodott az olvasókhoz, és a képzettségüknek, tudásuknak megfelelően fogalmazta meg a mondanivalóját.”
„Két utolsó könyve, a Színes fizikai kísérletek a semmiből és a Játékos fizikai kísérletek az elektronnal, színes, tudományos képeskönyvek, amelyekben az ötletes képeket rövid magyarázó szövegek egészítik ki.
A könyveiben alkalmazta azt az igazságot, hogy egy ötletes kép többet ér, mint tíz oldal szöveg. Övegesnek nagyon jó érzéke volt a dolgok lényegének képekben történő megragadásához. Egy középiskolai tanár A legújabb kor fizikája című könyvéről azt mondta, hogy olyan érdekes, mint a legizgalmasabb detektívregény. Öveges elszomorodva ezt válaszolta erre:
„Csak olyan érdekes? Sokkal érdekesebben szerettem volna megírni!”
„Könyveiben arra törekedett, hogy a természetismeret a kísérletek elvégzése közben születő egyéni élményen, tapasztalatszerzésen alapuljon, amely folyton bővül és sohasem tekinthető befejezettnek, teljesnek …”
„Olyan belső tűz lobogott a fizika apostolában, amellyel képes volt másokban is lángra gyújtani a tanulás, a tudás iránti szeretetet.”
Ma nagyon kevesek épesek motiválni a diákokat, felkelten, majd főleg fenntartani az érdeklődésüket!
„Bebizonyította, hogy a tudás elsajátításának eredményessége a tanár és a diák közös munkáján múlik. A jó tankönyv mellett fontosnak tartotta a tanári magyarázatot, az élőszó erejét. A könyvet a jerikói rózsához hasonlította, amely összeszáradt, csúnya növény, de ha vízbe tesszük, akkor élővé válik és kivirul. A könyv is ilyen összeszáradt váz, amíg a tanár magyarázatának életvize élővé nem varázsolja. A száraz tanári magyarázat azonban nem képes erre a csodára. A tanár akkor tudja felkelteni tanítványai érdeklődését, ha a magyarázatát átitatja saját lelkesedésével. Úgy tartotta, hogy az igazi tanár a saját tudását alkotja, szüli újjá tanítványai lelkében. Így lesz a tanárból alkotóművész.”
„Bemutatói segítségével önálló kísérletezésre akarta nevelni a fiatalokat, megismertetve velük a felfedezés örömét.
„Csak az az ismeret érdemes a tudás névre, aminek alkalmazásához is értünk.”
„A televízió 1957-es megnyitó műsorában félórás bemutatóra kapott lehetőséget. Ez élő adás volt, ahol nincs ismétlés, a kísérleteknek elsőre működniük kellett. A sikeres bemutatkozás után tizenkét éven át avatta be a képernyő előtt ülő közönséget legendás fizikai kísérleteibe.”
„Télen együtt korcsolyázott a tanítványaival a tatai tavon, mégpedig reverendában. Kézben tartható, házi készítésű vitorlájával a jégvitorlázást is kipróbálta, úgy, hogy két keresztbe tett cserkészbotra egy pokrócot feszített ki. Az így készített vitorlát úgy fogta, mint egy pajzsot, s így manőverezve vitorlázott a szélben. Erre a „trükkre” diákjait is megtanította. Egy alkalommal a tihanyi cserkésztáborozás helyszínére nem vonattal érkezett a többiekkel, hanem a Tata–Tihany közti utat felmálházott kerékpárral tette meg.
Felismerte, hogy az embernek szüksége van egy meghatározott ritmusra a fizikai és a szellemi elfoglaltságai között, amely megőrzi a lélek kiegyensúlyozottságát, harmóniáját és a fizikai test egészségét is.”
„Sokat tett azért, hogy tanítványaiban is feléledjen ez a belső tűz, és azt ők is tovább tudják adni. Tanításának célja nem csupán az volt, hogy megmagyarázza a fizikai jelenségeket, hanem gondolkodásra kívánta serkenteni a hallgatóit. Úgy tanított, hogy felébresztette az emberekben a vágyat a tanulásra, az ismeretlen kutatására mind a természetben, mind a saját életükben. Csodálta az élő természet működésének törvényeit, megjelenési formáinak szépségét - és erre a felfedezésre tanított mindenkit.”
„Néhány gondolat Öveges Józseftől:
„Az oktatás célja nem az, hogy befejezett tudást adjon, hanem az, hogy szilárd alapot teremtsen a továbbhaladásra.”
„Legnagyobb boldogságom, ha másnak tudást és örömet nyújthatok.”
„A tudományban nincsenek nehéz és könnyű dolgok, csak megértettek és meg nem értettek vannak.”
„Munkám legnagyobb jutalma az lesz, ha a kisdiák néhányszor felkiált tanulás közben: még annál is sokkal szebb a fizika, mint gondoltam! Ez volt a célom.”
„Az igazi tanár nem tanít a szó régi értelmében, hanem alkot. A saját mindig friss, mindig korszerű tudását alkotja, szüli újjá tanítványai lelkében. Így lesz művész, alkotó művész.”
„Iskolai tudásunk egy része majdnem nyomtalanul eltűnik. De bennünk marad életünk végéig a kifejlett akarat, szellemünk ügyessége, a tervszerűség, fortélyosság, amivel bármikor harcolni tudunk értelmünk nehézkessége ellen ... Az a harcos, akinek megmarad fegyverzete, ereje, ügyessége, könnyű szívvel nyugszik bele a zsákmány elvesztésébe, mert szerzett és megmaradt tehetségeivel bármikor újhoz, értékesebbhez juthat.”
Öveges professzor megmondja azt, hogy ma mit kell tanítani.
„Egyetemi tanulmányait, mint matematika-fizika szakos tanárjelölt, a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem) végezte. Ezzel párhuzamosan a piarista rend pesti hittudományi főiskoláján teológiai tanulmányokat is folytatott. Közben 1917. december 24-én letette az ünnepélyes fogadalmat. Szaktárgyaiból az összes vizsgát kitüntetéssel teljesítette. A későbbi Nobel-díjasHevesy György professzor egyetemi tanársegédi kinevezésre terjesztette fel.”
„1955-ben a Budapesti Pedagógiai Főiskola megszűnésekor saját kérésére nyugdíjba vonult. Később 1958-ban a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre hívták tanszékvezető egyetemi tanárnak, amit visszautasított.”
„Öveges József az 1948-ban alapított Kossuth-díj első kitüntetettjei közé tartozott.”
„A Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union, IAU) 2005. április 8-tól a 67 308-as sorszámú kisbolygót Övegesnek nevezte el Öveges József tiszteletére.”
„A Magyar Nukleáris Társaság az iskolai fizikaoktatás kísérletes jellegének erősítésére és a kísérletező fizikatanárok elismerésére 2006-ban Öveges József-díjat alapított.”

Németh László-módszer

Fényesen mutatta, tanította a dolgok természetes összefüggéseit, egymásra épülését, egymást megtermékenyítő hatását!
„Az MTA előadói is úgy értékelték, hogy lehetséges egy általános természettudományos tárgy kialakítása, amely a különböző tudományágak legfontosabb ismereteit összegezve nyújthat életben felhasználható tudást a diákok számára.”
„… itt a kémia, földrajz, fizika és biológia elegyét kell átadják …”
 „A természettudományos tantárgyak összehangolt tanításának egyik legnagyobb ívű tervét Magyarországon Németh László kezdte kidolgozni. Munkájához, melyet a hódmezővásárhelyi református gimnáziumban folytatott, megbízást Keresztury Dezső oktatásügyi minisztertől kapott. Németh László történeti elv szerint fölépülő tananyagot állított össze, amihez egy új szemléletű tankönyvet tervezett írni. Tantárgykísérlete – elsősorban politikai okok miatt – kényszerűen abba maradt, tervezett könyvét később sem írta meg. Pedagógiai kísérletéről sokat megtudhatunk szellemi hagyatékából, esszéiből, regényeiből, vitairataiból és levelezéseiből.”
„Németh László egyetemi tanulmányait 1920-ban a budapesti bölcsészkaron magyar-francia szakon kezdte, innen hamarosan átiratkozott az orvosi karra. Világlátására tanárai közül Korányi Sándor volt legnagyobb hatással, később tanulmányban, regényben emlékezett meg a belgyógyász Korányiról, akit a hazai orvoslás és orvosképzés meghatározó személyiségeként tartunk számon.”
„A fiatal orvostanhallgatóban életre szóló nyomot hagynak a Korányi-féle órák. Azt a természettudományos látásmódot, amelyen a vásárhelyi tantárgypedagógiai kísérlet is nyugodott, az orvosi egyetemen Korányi szuggeszív pedagógus személyiségén keresztül sajátította el. Korányi orvosként az életet „egy valaminek” látta,  a részletet az egész felől értelmezte.”
„Tanítás közben bontakozott ki benne a harmincas években már megfogant gondolat: a művészetek, a természet– és humántudományok szálai Európában a XVII. századtól szétbonthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz; a megismeréshez a történetiségen keresztül vezet az út, mert a részletek – tudományos fölfedezések, elméletek –, a történeti távlaton keresztül adnak egymásnak és az egésznek értelmet. Szerinte a természettudományos és történeti műveltség között ezért sem létezik áthidalhatatlan szakadék.”
„Iskolaorvosként kérdőíves kutatásba kezdett, eredményeiről az orvos kollégáknak szociográfiai tanulmányt készített a Medve utcai polgári címmel. Németh László az orvos, a pedagógus, a szociográfus szempontjait egyszerre fordította a gyerekek felé. A gyerek származása,  testének fejlettsége, egészségi állapota és  szellemi teljesítménye közötti szomorú összefüggéseket adatok hosszú sorával igazolta. Németh László véleményével egyedül maradt, írását megbélyegezték, majd betiltották, a kor neves, elismert kutatói szerint ugyanis genetikus különbségekről van szó csupán.”
„Németh László pedagógiai kísérletéhez – egy új tananyag fölépítéséhez és egy új tankönyv-modell kidolgozásához – 1945-ben Hódmezővásárhelyen, a Bethlen Gábor Gimnáziumban kezdett hozzá. A városban ismerősként fogatták, hiszen korábban már járt itt Móricz Zsigmonddal. A tanyasi tanulók internátus életét látva 1941/42-es tanévben 2000 pengőt adományozott, majd a Cseresnyés című drámájának teljes honoráriumát is felajánlotta a kollégiumnak.”
„Pedagógiai kísérletéhez hivatalos engedélyt és anyagi támogatást 1946 nyarán Keresztury Dezső, közoktatás– és vallásügyi minisztertől kapott. Bármely tantárgyat taníthatott és tanterveit szabadon módosíthatta legjobb belátása és tapasztalatai szerint, továbbá vállalta, hogy munkájáról jelentést készít a miniszternek.”
„A háború utáni években az oktatás helyzete meglehetősen zavaros volt. A vásárhelyi református gimnáziumban először, mint orvosra az egészségtan, majd a biológia tanítását bízzák, később mint író magyart is taníthat, majd szinte minden tantárgyat a tanárhiány miatt: filozófiát, történelmet, vegytant, gazdaságtörténetet, idegen nyelveket, matematikát és fizikát. Családjától távol, napjainak minden percében új vállalt feladatának élt. Az édesapjától kapott szellemi örökséget folytatta, óriási munkabírással dolgozott, szakirodalmat olvasott, és jegyzeteket írt, az önképzés tanári életformájává vált.”
„A vásárhelyen tanárként eltöltött három és fél esztendőre, mint élete legszebb, legbékésebb és legtermékenyebb éveire gondolt vissza: "A vásárhelyi évek állandó lázas tanulásban teltek. Sem az egyetemi évek alatt, sem fiatal íróként nem tanultam annyit, mint most, hogy diákjaim előtt óráról órára helytállhassak.”
„1948-ban Keresztury Dezső a megváltozott politikai viszonyok miatt távozni kényszerült, az új miniszter Ortutay Gyula hivatalba lépése napján a Haladás-ban cikket közölt, ebben többek között állást foglalt az ő ügyben is: „Németh László szellemét ki kell a kultuszminisztérimból söpörni””
„Nyáron a gimnázium államosításával új idők jöttek el, új képek és jelszavak jelentek meg az iskola falain, egyes kollégák viselkedése megváltozott, egyre szaporodtak a tanfelügyelők (bár Németh László tőlük csak elismerést kapott), egy rossz szándékú minisztériumi leirat félreérthetetlenül jelezte nem kívánatos személy már az oktatásban. A baljós előjelek láttán Németh László 1948 telén bejelenti távozását az igazgatónak …”
„Németh László új utakat kereső pedagógiai törekvéseinek konkrét politikai és társadalmi célkitűzései is voltak. Kultúrpolitikai elképzeléseit tömören egy röpiratban 1945-ben A tanügy rendezésé-ben fogalmazta meg.
Ezek közül máig aktuális: az iskolaköteles korhatár felemelése; mindenki jusson el az érettségig („értelmiségi társadalom”); egy összehangolt tananyag segítségével a különböző társadalmi csoportok közötti különbségek csökkentése. Elgondolása szerint, a „közös műveltség” összehangolja majd az emberek természetét, gondolataikat kicserélhetővé teszi; így teremtheti meg az iskola az egy nemzetbe tartozó emberek életének közös alapját. Pedagógiai elképzelései több ízben találkoztak politikai körök és mozgalmak szándékaival: először 1944-ben, amikor a népfőiskolai mozgalom gondolata fölmerült, 1947-ben a Dolgozók iskoláinak indításakor, utoljára talán 1961-ben, amikor egy új szabadegyetem tematikáját kezdte el kidolgozni.”
„A szellemi képzésre fordítható idő szűkös, ezért: „nagyobb erőmegtakarítást érünk el, ha megpróbálunk „tudás”-on mást érteni, mint eddig.”
„A tanítás nem a tanár tudásának átadása, az ismeret nem kívülről, felülről a gyerek fejébe tölthető dolog. A gyerek, tanulás közben önmagát építi, úgy, hogy a már meglévő „belső világába" beilleszti az újat. A tanár „a kíváncsiság vitorláinak” kifeszítésével ehhez a belső építkezéshez tud kedvet csinálni, lendületet és mintát adni, azzal hogy saját könyvtárát nyitogatja diákjai előtt, vagyis a benne már „egésszé" összeállt ismeretekből villant fel valamennyit. Németh László nem „tudást" kért számon tanítványain, hanem erőfeszítést, munkát kért tőlük, hiszen nem a rendszerek teremtik az új gondolatokat, hanem az egyéni fáradság teremt  új rendszereket.”
„Nemcsak a tudásról, de a tanulás eszközének szánt tankönyvről is másként gondolkodott Németh László. A tankönyvet eligazító „térkép"-nek szánta, melynek szerkezete tanítási óráinak fölépítését tükrözte volna: első részében egy áttekintő esszé arról szólna „amit tudni kell", utána az érdeklődést felkeltő kis tanulmányok, egy antológia következne, mely több oldalról világítja meg a témát, befejezésként bibliográfiai ajánlásokkal, amit a további tanuláshoz vezető tájékoztatásnak szánt s legvégül a lexikon.”
„A magyar nyelvű tudománytörténeti munkák közül Németh Lászlónak egyik legfontosabb forrásmunkája a tanításban egy Szent-Györgyi szerkesztette könyv: Az élet tudománya volt.”
„A könyv tudománytörténeti alapozású, a biológia tudományterületeinek történetét (növény– és állatélettan, biokémia, genetika és evolúció témakörében) és a tudomány eredményeit, fogalmait, törvényszerűségeit együtt tárgyalja.”
„1962-ben, a Gondolat Kiadónak írt ismertető a Négy könyvről. ebben vázolta tervezett könyvének fölépítését, ami nagyjából tükrözi történeti iskola-modelljének tantárgyi szerkezetét, fölosztását is. A Négy könyv tárgya a legszélesebb értelemben vett történelem. Az első rész a Történet, mely a történelmen túl a művészet– és filozófiatörténetet is magába foglalta volna, a második és harmadik rész a Természetismeret és Matematika, melyek az újkori történelem egy „kinagyított” részletei. A fizika, a vegytan és a biológia egyes tudományágai nagyjából abban a sorrendben kerültek volna tárgyalásra, ahogy kialakultak, az ismereteket keletkezésükben magyarázták volna. A Nyelvek-ről szóló negyedik könyv segítséget nyújtana a történetiségükben tárgyalt részek műveinek eredetiben való olvasásához. A vásárhelyi történeti iskola-modell tananyaga egy ilyen szerkesztésű tankönyvre épült volna, a „könyvek” címei az egybevont tantárgyak nevei lettek volna.”
„Első óra – Az új módszer” (Descartes módszere)
„Második óra – A XVII. századi tudomány előfeltételei” (differenciál- és integrálszámítás)
„Harmadik óra – Az égi mechanika” (Galilei nemcsak módszerében, de viselkedésében is az
 újkor tudósa volt. Egyházához hű maradt, a teológiára bízta volna a Biblia magyarázatát, s a tudománynak tartva fönn Isten másik nagy könyvének a Természetnek az olvasását.)
„Negyedik óra – Az égi és a földi mechanika összekapcsolása” (Newton)
„Ötödik óra – Kísérletező társaságok” (differenciál-geometria, a fény hullámtermészete, a
 fény korpuszkuláris elmélete)
„Hatodik óra – A mechanikai és fénytani felfedezések hatása más tudományágakra”
(a vegytan, a légzés és égés kapcsolata, a vérkeringés, a sejtek, ásványtan, légkör
 kutatás)
„Hetedik-nyolcadik óra – Az új természettudomány hatása a filozófiára”
(szabad-e az ember vagy életútja épp oly determinált, mint a fizika törvényeivel előre jósolható szabadon eső test pályája, erkölcstan, Pascal, valószínűség számítás)
„Kilencedik óra – Politikai gondolkozás; jog- és történettudomány”

„… a biológia a négy tanítandó tárgyak egyike, a matematika-fizika-vegytan, a történet és a nyelv mellett. A hat évfolyam témái: I. Általános biológia – A Föld története, növény– és élettan; II. Növényi és állati együttélések; III. Az ember élet-, kór-, és egészségtana; V. Lélektan; VI. Kultúrmorfológia, Előkészítés az egyetemi felvételire.”

Mindez egy vásárhelyi gimnáziumban és nem napjaink büfé-ruhatár szakos egyetemein!

Fazekas Ágnes Blandina-módszere
 
„Fazekas Ágnes Blandina nagynevű kiskunfélegyházi családban született 1897-ben.”
Édesapja városi főügyész volt, akit 8 éves korában veszített el.
„Kalocsán, a társulat központjában elvégezte a polgári iskolai tanítónőképzőt, majd 1918-ban szerzetesi ruhát öltött. Egy év noviciátus után kapta a Blandina szerzetesi nevet. Pesten pedagógiai szakot is végzett, majd 1922-ben végleg hazaérkezett: szülővárosának hajdani iskolájában kezdte tanítónői pályáját.”
„Az 1920-as években a nővérek új utakat kerestek, hogyan tudnák modernizálni az általuk irányított iskolahálózatot. Úgy határoztak, hogy a lányok gazdasági képzését kell előmozdítani. Ennek alapját Blandina nővér édesapjától örökölt birtoka, (47 hold föld és 5 hold szőlő) szolgáltatta, ez lett a gazdasági iskola gyakorló területének alapja. Mintagazdaságot hoztak létre, ennek a jövedelméből fedezték az iskola kiadásait. 1924-ben ez volt az első ilyen jellegű iskola az országban, s ennek az úttörő vállalkozásnak a létrehozásában oroszlánrészt vállalt Blandina nővér.”
„14 évig működött ez az iskolatípus, majd a kor kívánalmainak megfelelően Blandina nővér felfejlesztette négy évfolyamosra, tehát egy újabb iskolatípus, az érettségit adó mezőgazdasági lány középiskola jött létre elsőként az országban 1938-ban. Ekkor már Blandina nővér volt az iskola igazgatója és házfőnöknője is. Az időközben megkapott anyai örökséget is e nemes ügy érdekében használta fel. Ő dolgozta ki az érettségi követelményeket is.
„1944 őszén érkezett meg a front Félegyházára, októberben megszűnt az oktatás, először a németek, majd az oroszok foglalták el katonai célokra (hadikórház, fogolytábor, laktanya) az épületet. 1945 januárjában családi házakban és a Szent László Gimnáziumban kezdték újra a tanítást a nővérek, és hogy a lehetetlen körülményeknek véget vessenek, Blandina nővér merész tettre határozta el magát: fuvaros kocsival felment Pestre, kalandos úton Vorosilov marsall színe elé jutott, akitől ígéretet kapott, hogy visszaadják az iskolaépületet. Az orosz „megszállás” azonban csak 1946 nyarán szűnt meg.”
„Siralmas állapotok fogadták a nővéreket: ami mozdítható volt, azt vagy elégették vagy eladták a „felszabadítók”, szinte nem maradt más az intézményből, mint a négy csupasz fal. Blandina nővérre ismét hatalmas feladat várt, a semmiből kellett életre kelteni a korábban virágzó, jól működő, országos hírű iskolát. Szép lassan mindent helyrehoztak, felújítottak, azonban bekövetkezett az újabb csapás: az államosítás, a szerzetesrendek feloszlatása.”
„A nővérek egy része külföldre ment, illetve visszatértek a családjukhoz, Blandina és néhány társa itt maradt a városban, sőt birtokának jelentős részét átadta a mezőgazdasági lány középiskola utódjának. Ettől kezdve az iskolateremtő apáca, aki szerephez jutott az országos tanügyigazgatásban, tagja volt a közoktatásügyi tanácsnak, szakfelügyelőként, érettségi elnökként működött, virágot és savanyú káposztát árult a piacon.”
84 éves korában, szegénységben halt meg.
 „1918 és 1920 között a társulat kalocsai polgári leányiskolájában tanított, majd Budapesten folytatott egyetemi tanulmányokat, 1922-ben szerezte meg a pedagógia és filozófia szakcsoportra képesített tanítónőképző-intézeti tanári diplomáját és ez évtől kezdődően a kiskunfélegyházi Constantinum tanítónőképzőjéhez kapott beosztást. Itt egy új és a maga nemében egyedülálló iskolatípus, a két évfolyamos gazdasági leányiskola létrehozásánál bábáskodott 1924-ben.
1930 szeptemberétől őt nevezték ki a Constantinum összes iskoláinak igazgatónőjévé. 1933-ban a társulat bajai iskolájánál lett tanulmányi felügyelő, majd 1936-tól újra Félegyházán dolgozott, a Constantinum igazgató-főnöknőjévé nevezték ki. Úttörő jellegű vállalkozásként 1938-ban létrehozta városunkban az ország első, négy évfolyamos, érettségit adó mezőgazdasági leány-középiskoláját, melynek tantervét és érettségi utasításait is ő dolgozta ki.”
„Munkássága elismeréseként az országos tanügyigazgatásba is bevonták. Blandina nővér 1942-től 1946-ig az intézet összes iskoláinak igazgatónőjeként működött, majd 1946-tól a Constantinum anyagi ügyekért felelős igazgatója lett, s emellett 1948-ig, az iskola államosításáig megtarthatta a mezőgazdasági középiskola közvetlen irányítását is. 1948-ban államosították az egyházi iskolákat, 1950-ben pedig feloszlatták a szerzetesrendeket. Blandina nővér Félegyházán maradt, a még saját tulajdonában meghagyott földbirtok jelentős részét önként átadta a Constantinum egyik utódintézményének, a maga használatára csak kb. 4,5 hold területet tartott meg.1981-ben hunyt el, az Alsótemetőben lévő családi kriptában helyezték végső nyugalomra. Az utcát, ahol lakott az 1990-es évek elején róla nevezték el, 2010-ben pedig Kiskunfélegyháza díszpolgárává választották.”
 (600 ezer koronát) jótékony célokra és a város közönségére, mint általános örökösére hagyta.”
 „Szót kell még ejtenünk a Constantinum ,,Minta-Otthoná"-ról, amely a Mezőgazdasági Leányközépiskola gyakorlati nevelését szolgálta. Célja az volt, hogy a tanulók elsajátíthassák azokat az ismereteket, melyek az önálló háztartás vezetéséhez szükségesek.”
 „Középfokú Gazdasági Leányiskola két évfolyammal 1924-ben nyílt meg a Constantinum új iskolájaként a dr. Fazekas Kálmánról – (az édesapjáról, RM) -elnevezett két évfolyamú Gazdasági Iskola, vallásos, müveit háziasszonyok nevelésének célkitűzésével. Az anyagi alapot a félegyházi születésű Fazekas Mária Blandina 73 szerzetesnővér 48 holdas apai öröksége adta. Az iskola tantervét - melyben egyensúlyban volt az elméleti és a gyakorlati oktatás - is ő dolgozta ki. A két évfolyamú mezőgazdasági iskolába azt vehették fel, aki a polgári iskola IV. osztályát sikerrel elvégezte, 14. életévét már betöltötte, de 20 évesnél még nem volt idősebb.

A növendékek hittant, magyar, német és francia nyelvet, háztartástant, kémiát, növénytermesztést, állattenyésztést, zöldség-, dísznövény- és gyógynövénytermesztést, gyümölcs- és szőlőművelést, szabás-varrást, ruhajavítást tanultak, a gyakorlati tapasztalatokat pedig a Constantinum baromfitelepén, bolgár rendszerű konyhakertjében, szőlőjében szerezhették meg.

A társadalom igénye és szükséglete idővel nagyobb lett, mint amennyit a két évfolyamú iskola adott. Ezt az iskolatípust ugyan megszűntették, mégis kiindulópontja lett egy komoly kezdeményezésnek.”

„1937-ben Fazekas Mária Blandina igazgató-fönöknő kidolgozta egy érettségit adó, négy évfolyamú mezőgazdasági leányközépiskola tantervét, s az ország első ilyen jellegű iskolája 1938. szeptember l-jén nyílt meg a Constantinumban. A Mezőgazdasági Leányközépiskola I. osztályába az jelentkezhetett, aki a gimnázium vagy polgári iskola négy osztályát sikerrel elvégezte és családja kisebb vagy nagyobb földbirtokkal rendelkezett.

A háziasszonyi munkák begyakorlására az ún. „Családi ház" („Minta-Otthon") is lehetőséget adott. Ebben az épületben öt nagy szoba, hall, előszoba, konyha, kamra, ruhatár, kisebb alsókonyha, takarmány- és fáskamra, istálló, sertés- és baromfiól, illetve egy fedett szín volt.

Minden évfolyam 2-2 tanulója egy hétig osztálya tananyagának megfelelő munkát végzett itt. Ők csak a matematika órákon vettek részt az iskolában. Egyébként a nyolc lány, egy nővér vezetése alatt, „családi" munkamegosztásban élt.

A Mezőgazdasági Leányközépiskola negyedik osztályát elvégezve, a lányok érettségi vizsgát tettek. A sikeres vizsgáról középiskolai érettségi bizonyítványt kaptak, amely a köz- és magántisztviselői állások elnyerése szempontjából egyenlő volt a gimnáziumi érettségi bizonyítvánnyal.

összejövetelei céljára. Rendszeresen tartottak szülői értekezletet is, minden iskolafokozaton. A nővérek különböző hitbuzgalmi egyesületeket vezettek, tanfolyamokat, tárlatokat, hangversenyeket rendeztek, híres művészeket (az 1930-as években például Móra Ferencet, Kodály Zoltánt, Sík Sándort ) hívtak meg a Constantinumba.
A mai gyerek csirkét csak felpucolva, nejlonzacskóba csomagolva lát. Fizikai munka végzésére esélye sincs, ismeretlen a fizikai munka miatti fáradtság. Nem lát állatokat születni, elpusztulni. Nem tudja hogyan és miből készül a kenyér. A tehén neki a TV-reklám lila tehene. Lovon talán életében nem ülhet. Lemarad a disznóvágás és feldolgozás csodájáról. Nem ismeri, hogy mekkora élmény a tojásból kikelő kis csirke. Fogalma sincs arról, hogy mennyi munka kell a napi elemózsia megtermeléséhez. Nem ismeri a szél, a fagy, az eső lényegét, fontosságát. Lemarad a vetés-aratás körforgásáról. Fogalma sincs az önfenntartás lehetőségeiről, értelméről.
Valamikor a falvak udvarai tele voltak állattal: több sertés, tehén, kecske, ló, baromfi, birka adott naponta sok munkát. A porták rendezettek voltak, az értelmes munka színterei.
Ma ugyanitt legfeljebb a füvet locsolják és kaszálják. A falusi asszonyokat pedig ingyenes TESCO-busz viszi a közeli város nagyáruházába tejet, kenyeret, húst, tojást venni. Tojást a belsejében a világ legveszélyesebb rovarirtó szerével! A nyugati élelmiszer raktárak lejárt szavatosságú áruit, csupa olyant, amit nyugaton már nem mernének pultra rakni. Tudjuk: a nyugati üzemek a kétsebességes Európát ár megvalósították, hiszen keletre hitványabb élelmiszert gyártanak, mint nyugatra.
A falusi emberek munka híján ténferegnek a kocsma, a játékterem körül.
Volt egy életképtelen ötlet, egy párizsi asszonyság luxuskocsin a faluba árva az akkorra beálló teherautóról malacot, csirkét osztogatott. Ki tudja, honnan szedték össze a csirkéket, mert azok, mire a miniszterelnöki főtanácsadó nagyasszony Párizsba visszaért, megdöglöttek. Ami pedig megmaradt, azt vagy azonnal megették, vagy azonnal eladták. Egy-két hét alatt visszaállt a szokásos nyomor és kilátástalanság.
Van egy széles réteg, kinek nincs munkája, rengeteg az ideje és megtanítható lenne arra, hogy saját maga megtermelje a saját élelmét.
A vidéki iskoláknak adni kellene az állami földekből egy-egy darab földet, ahol az iskolák – segítséggel – beindulhatnák a gyerekek tanítását a félegyházi recept szerint, a kis gazdaasszony- és gazdaképzést. A tanárképző iskoláknak azonnal kapcsolatba kellene lépni az agráregyetemekkel, hogy legyen rendes szakember!
Németh László komplexitásra épülő elveit napi valósággá lehetne alakítani, hiszen ez a munkaalkalmat adna meteorológiai, talajtani, biológiai, gépészeti, kémiai (vegyszerek, műtrágyák), pénzügyi, környezetvédelmi, állatgyógyászati, növényvédelmi, kereskedelmi fogalmak, módszerek, eljárások alapos megvitatására az egyes nagyon konkrét esetekben! Óriásira nyílhatna a kis horizontjuk. Megismernék – kütyük nyomogatása helyett - a munka értelmét, a munkát végző embert megbecsülnék.
Megtanulnának egyszerű anyagokból finom ételeket főzni, nem nyúlnának a hamburger jellegű étel-szeméthez, ezzel a vendéglátás és turizmus elemeit is elsajátítani. Megtanulnák a természet tiszteletét, megtanulnának együtt élni a szép természettel, elsajátítanák a közösen végzett munka szépségét, örömét. Nem szabad elfelejteni, hogy a magyar paraszti gazdaság soha nem termelt hulladékot, mert mindent újrahasznosított, míg a fejlettnek mondott gazdaság felfalja a Föld javait azért, hogy őrült profitot használjon és szemétté, szemetessé alakítson mindent! A mezőgazdász a világ legnagyobb hitelezője, mert a folyamat elején szinte mindent meg kell vennie, majd jön a pénz felhasználása. Jönnek a fagyok, árvizek, aszályok, a rovarok. Alig marad valami, amiből esetleg el is lehet adni,melyből esetleg lesz bevétel, néha még haszon is.
El sem lehet képzelni azt, hogy az előbbi ismeretekkel tankönyv mellé ülő gyerek mennyivel hatékonyabban tanulná a tárgyakat.
Föld van, gyerek van, csak a szándék hiányzik! Természetesen ezzel az ötletemmel is házaltam, de itt is nulla eredménnyel. Megint kiderült: a főváros nem törődik a vidékkel. Csak az a baj, hogy ők osztják a pénzt!

Az előbbi mintákban közös a magas szintű kidolgozottság! Ezeket már nem kellene kitalálni, csak alkalmazni. Mégis közös a sorsuk: a totális elvetettség, a használaton kívüliség.
Ilyen szellemi óriások állnak rendelkezésre a mai szervezett káosznak, amelyben az MTA elnöke szerint:


Mégsem? A bukott helyére bukott kerül, mert a 117 bizottságot végigülő névtelen senki azt javasolja?

Valószínűnek tartom azt, hogy az általam említett kiválóságoknál jóval többen lehetnek hasonló kvalitások! Minden tantárgy tanárait fel kellene arra kérni, hogy vizsgálják meg tantárgyuk oktatásának történetét, és keressenek eredményes, eredményt garantáló módszertanokat.
Biztosnak tartom, hogy a nyelvtanulás tanításának számtalan sikeres módszertana lehet. Így egyre több tantárgyat sínre lehetne tenni.
Valószínű az, hogy elsők között azok a tantárgyi módszertanok lesznek bevezethetők, melyekre nem ült rá a pártpolitika. Sajnos ilyen szempontból talán a történelem és az irodalom lehet a legnehezebb helyzetben. Hemzsegnek a definiálatlan fogalmak, egyes témák tudományellenesen tabusítva vannak.
Ma, maikor mintha nem tudnánk, hogy mi a teendő, amikor túl nagy a zavar, csak nagy elődeink munkáit, elveit kellene elővenni és azonnal bevetni! Kezdetként rendet lehetne vágni a zene, a matematika, a természettudományi tárgyak tanításában. E azt jelentené, hogy a magyar diák a világ legstabilabb alapjait kapná meg, mely után jöhet bármilyen világ, bármilyen változás. Az alapok rendben vannak, azokra később bármit rá lehet építeni.
Kik a felelősei annak, hogy ez nem történhet meg? (L. a dolgozatom első mondatait!)

A kötelező szinkrontolmácsolásról
Egy rendkívül fontos folyamat:
„A magyar nyelv 1836 óta (az 1836. évi III. törvénycikk alapján) hivatalos nyelv Magyarországon, 1844 óta pedig (az 1844. évi II. törvénycikk alapján) az ország kizárólagos hivatalos nyelve.”

„Magyarország irodalmát a „deák” nyelv jelentősen meghatározta. A középkorban levő latinul írt egyházi legendák … kódexek, királyi dekrétumok … gesták … majd a humanista költészet … és Mátyás király corvinái, később protestáns drámák …, a barokk katolicizmus a deákköltészetig bezárólag a magyarországi kultúra fontos részét alkotja. 1844-ben a latint, mint államnyelvet Magyarországon felváltotta a magyar.”

„1784. május 11-én adta ki híres nyelvrendeletét II. József magyar (?-RM) király. Az uralkodó a rendeletben a latin helyett a németet tette hivatalos nyelvvé Magyarországon.”
„… az egész monarchiában csak egy nyelv uralkodjék …”

Ugyanezt a birodalmi elvet követi a mai birodalom, csak az angollal!

A németesítő rendelet szerencsére csak 1790-ig volt érvényben, a gyarmatosító Habsburg haláláig.
„A nyelvújítás a nyelvfejlesztés egyik fajtája, amelynek során tudatos, és tömeges változtatásokat hajtanak végre egy nyelvben. A nyelvújítás elsősorban nyelvművelők (írók, költők, nyelvészek) tevékenysége, célja a szókincs bővítése, az idegen szavak helyettesítése, a stílusújítás, és az egységes nyelv megteremtése.”
„A magyar művelődés történetében általában azt a néhány évtizedre (1790–1820) kibontakozó mozgalmat értik magyar nyelvújítás alatt…”

„Dugonics András 1784-ben adta ki A tudákoságnak két könyvei, melyekben foglaltatik a Betővetés (algebra) és a Földmérés (geometria) című munkáját. 1798-ban ezen két könyv ismételt kiadása mellett megjelent két újabb munkája is: A tudákosságnak III. könyve: A három szögellések (trigonometria) és IV. könyve: a csúcsos szelésekről … – címen. Igazán értékessé ezen munkákat nem is tartalmuk, hanem nyelvük teszi.
Dugonics erről így ír:
„Én megmutattam, hogy ha a tudákosság magyarul tanittatna, más idegen nyelvre éppen nem lenne szükségünk, a mint is azon két tudákos könyveinkben semmi más szavakkal nem éltem, hanem tiszta magyar szavakkal.” …
Másutt így fogalmaz:
„… nincs a világon semmi a mit magyarul ki ne lehessen mondani csak ésszel, és tudománnyal forgolódgyon az ember.””

Dugonics bátorságára vall, hogy a matematika egyetemi tanáraként szembe mert menni a Habsburg császárral, hiszen a németesítés elrendelése évében adta ki matematika tankönyvét magyarul!
A kulcsmondata:
„… nincs a világon semmi a mit magyarul ki ne lehessen mondani csak ésszel, és tudománnyal forgolódgyon az ember.”
Ez a magyar nyelv diadalának csúcspontja!
Ma ezt támadják a mai birodalom kollaboránsai. A német helyett most az angolt nyomatják ezerrel. A magyar nyelvben így egyre több az angol szó. Van már olyan sportriporter, aki magyarul már nem hajlandó mondani azt sem, ha az egyik versenyző a másikat a földre taszítja, csak angolul. Ez a nyelvcsere egyik első lépése. Az új tudományok, a meglévő tudományok fejlődése során új fogalma tömege keletkezik nap, mint nap. Vagy az előbbit követjük, vagy egyre több lesz a magyar mondatokban az „izé”, a „bigyó”.
Ma a Dugonics megfogalmazta csúcstól fénysebességgel távolodunk, mely egyértelmű nyelvrontás, tehát szándékos. A hivatalosságok szerint ebbe nem szabad beavatkozni, sőt természetesnek kell venni. (L. a dolgozatom első mondatait!)

November 13. a magyar nyelv napja, a szinkrontolmácsolás kötelezővé tételére vonatkozó javaslatomat az elmúlt két évben ezen a napon küldtem szét azoknak, kiket döntésképesnek véltem. Mivel van egy remek határozata (l. alább) az Országgyűlésnek, a címzettek között a magyarnak gondolt Országgyűlés Kulturális Bizottsága tagjainak és az EMMI-nek, mivel az ember hozzájuk tartozik, az emberhez pedig a nyelve – gondoltam én.


A fentire támaszkodva kérem Önöket arra, hogy

rendeletileg, törvényileg tegyék kikerülhetetlenül kötelezővé a szinkron tolmács alkalmazását minden nem magyar nyelvű előadás esetén,

még a magyar nyelv művelésére felállított MTA-n is!
Az indokaim:
•egyre többször hallom egy idegen szó használatakor azt, hogy arra nincs jó magyar szó. Ma van mindenre jó magyar szó! Ennek a jövőben is így kell lennie! Hiszen tetszenek tudni: Dugonics András óta magyarra bármi lefordítható, magyarul bármi kifejezhető. Nyelvünk a szerelemtől a matematikáig, minden tudomány művelésére alkalmas, ma még.
•Kérésem illeszkedik a fenti határozat 3. pontjának szellemiségéhez. Szerencsés lenne, ha a határozathoz minél előbb kapcsolódhatnának konkrétumok.
Minden nyelvben keletkezhetnek új szavak, akár naponta is. Ha ezekhez nem rendelünk hozzá magyar szavakat, akkor lemaradunk, kimaradunk, kihúzzák alólunk a talajt!

 „A jelenleg beszélt 7000 nyelv 90 százaléka száz éven belül ki fog halni becslések szerint. Egy nyelv csak akkor tud megmaradni, ha minden információ elérhető rajta. Még azt is mondanám, hogy az interneten keringő minden tudásnak is elérhetőnek kell lennie magyarul. Fontos az is, hogy alapvetően a magyar maradjon a tudományos szaknyelv. Persze a tudomány nemzetköziesedik, és természetes, hogy egyre több az egyetemeken az angol nyelvű kurzus, erre is szükség van, de arra is, hogy mindenről tudjunk magyarul beszélni. Nem kell új nyelvújító mozgalom, nem azon kell erőlködni, hogy minden kifejezés magyar szótövű legyen –de az cél, hogy mindent el lehessen mondani magyarul is.”

A magyar nyelv kiszorul egyre több tudományból, nyelvünk elértéktelenedik, majd megszűnik. Világunkban a versenyképtelenné váló nyelvel eltűnnek. Kár lenne a magyart erre a sorsra jutni hagyni!
A magyar nyelv alkalmatlanná válik a tudományok művelésére, mert nem lesznek magyar szavak az elektronika, a robotika, a biológia, a genetika új fogalmaira. Visszaáll a nem is olyan régi állapotra, amikor a magyar a kocsisok nyelve volt, a magyar nyelvet egyre kevesebb élethelyzetben tudjuk majd használni. Ráadásul a kiszorulás olyan, mintha egy természetes folyamat lenne. Az alkalmatlanná válás egy lefelé gyorsuló spirál lesz,mely elvezet egy új nyelvújításhoz, feltéve, ha él még akkor magyar ember!
Ma már ciki pl. magyarul orvosi cikket írni, de úgy tűnik, hogy még az MTA intézetei is szívesebben adnak elő angolul, akkor is ha a hallgatóság tud magyarul. Itt betervezett nyelvcsere folyik, szinkronban a nemzet felszámolásával!

Egyedül a kötelező szinkrontolmácsolás az eszköz a megfelelő új magyar szó létezéséhez! Nem tudunk semmit tenni a politikai okból ránk kényszerített angol elburjánzása ellen tenni. Viszont képezni kell a megjelenő új idegen fogalmakra agyar szavakat, hogy a szinkron tolmács dolgozni tudjon és a jövő század tudományáról magyarul is lehessen majd értekezni! Nyelvünk a gyökök nyelve, tehát végtelen sok új szó képzésére alkalmas!

Nyilvánvaló az, hogy
•akik a nemzeteket meg akarják szüntetni, azok ezzel a nemzetek nyelvének haláláért is dolgoznak;
•vannak, akik keményen dolgoznak ma is az angol nyelv világnyelvvé tételéért, a nemzeti nyelvek elsorvasztásáért. Volt már teljesen hasonló jelenség a Habsburg-féle németesítés idejében, hasonló céllal;
•hogy szerintük a magyar nyelvvel mindent, bármit meg lehet tenni, mert ez így trendi. Szerintük a kiszorulást, a leértékelődést is hagyni kell szép csendben előrehaladni. Mintha nem is tudnánk róla, mintha észrevenni sem lennénk képesek!
•hogy a nagy nyelvek, int a német vagy a francia hatalmas összeggel védelmezi saját anyanyelvét az angol elnyomással szemben. A magyar nyelv érdekében az általam kért beavatkozás a minimum minimuma!
A törvénygyár dolgozói nálam jobban tudják, hogy az általam kért egyetlen mondatot hová, mely a magyar nyelvvel foglalkozó meglévő törvénybe lehet beszúrni. Csak egyetlen mondatot!

Érzik azt is, hogy a beszúráshoz
•nem kellenek hatásvizsgálatok,
•nem kell társadalmi egyeztetés,
•nem kell az EU-val harcot folytatni. Az EU-ra lehetne éppen hivatkozni, hiszen ott minden nyelvről minden nyelvre fordítanak.
•nem kell költséges előkészítés, a bevezetés költsége szinte nulla,
•nem kell befektetni hónapok munkáját.
Csak jó szándék kérdése!