Dinók Zoltán: Az éhes csapszerelő

irodalom


A csapszerelő bejött, elővette szerszámait s hozzálátott a munkához. Margit egyszerű asszony lévén keksszel, teával kínálta a szerelőt. Igen rozsdás volt a csapja s a legnagyobb baj a vízszivárgás volt. A szerelő Tivadar felmérte azonnal a problémát.
–Hát itt nem kis gond van! – mondta.
–Már mióta itt élek, azóta bajok vannak ezzel! – mondta Margit.
–Nem csodálom! – mondta a szerelő.
–Remélem, megtudja javítani! – mondta az asszony.
–Bízza csak rám! – mondta a szerelő magabiztosan. Volt azért már dolgom ilyen esettel. Nem nagy szám.
–Hála Istennek.
Majd Margit mosogatni ment a konyhába. A szerelőnek meg kopogott a szeme az éhségtől.
–Nem kér egy korty kávét? – kérdezte Margit.
–De igen. Elfogadom.
A szerelő mérhetetlenül szomjas is volt. Margit nem öntött sokat a kávéfőzőből, csak éppen amennyije volt s két kanál cukrot tett bele. Majd átnyújtotta addig, míg az letette a szerszámait. Lehúzta egy csapásra.
–Ez jól esett! – mondta Tivadar.
Margit épp brassóit készített nagy elánnal. Nem ácsorgott tétlenül. A szerelő orrát megcsapta a finom brassói illat.
–Ha akarja, megkínálom egy kis brassóival is! – mondta Margit.
–Ó! Annak nagyon örülnék. Délután egy óra van s egész nap nem ettem semmit.
–De hát miért koplal?
–Nem koplalok, így adódott. Sok a munkám. Arra nem volt időm, hogy az evő asztalhoz üljek.
Margit halkan nevetett.
–Majd én adok magának egy kiadós tál brassóit.
–Azt megköszönném! – mondta Tivadar.
Közben dolgozott lázasan. Margit meg egy óra tíz perc körül befejezte a brassói főzését.
–No akkor szedek egy tállal! – mondta az asszony.
–Rendben. Ez is mindjárt kész lesz!
Mire az asszony a brassóit elkészítette, Tivadar a csapot is elkészítette.
–Na, jobb lett, mint újkorában!
Margit ki is próbálta.
–Ez remekül működik! Folyik a víz, hogy nem szivárog!
Közben Tivadar falt, meg se hallva Margit szavait. Pillanatok alatt befalta az egészet. Margit oda is pillantott.
–Kér még? – kérdezte.
–Igen. Ha lehet. – mondta Tivadar.
Margit még egy tál brassóit adott neki. Ezt is pillanatok alatt bevágta.
–Mikor evett ön utoljára? Úgy eszik, mintha három napja nem evett volna.
–Nem. Tegnap délben ettem utoljára. – mondta Tivadar. Csak akkor is keveset.
–Igen. Látom.
S még egy tállal befalt Tivadar. Végül nem maradt egy falatnyi sem. A végén csak annyit mondott a szerelő:
–Kérem ne haragudjon, hogy így felzabáltam az ebédjét.
–Semmi baj. Férjem nincs. A gyerekem meg egyetemista, de nem jön ma haza. – mondta Margit.
Azonban a szerelő tényleg jóllakott, már egy falat is sok lett volna már neki.
–Magának főzte ezt a rengeteg brassóit? – kérdezte Tivadar.
–Nem, tudja van egy szeretőm. Nemsokára megérkezik.
–Tényleg? Nem fogok pofont kapni, hogy megettem a brassóiját?
Margit hangosan elnevette magát.
–Nem. Elvégre csak főztem, lehet hogy evett volna belőle, de nem neki szántam. S ő sem lesz dühös. Ő már biztosan evett a saját lakásán.
–Értem. Akkor szerencsém van. De akkor ne haragudjon, hogy Ön előtt ettem el. – mondta zavartan Tivadar.
–Nem… – mondta mosolyogva az asszony, nekem ez három napra is elég lett volna. De nincs semmi baj.
–Akkor megyek is…
–És a bérrel mi lesz?
–Nem kell, asszonyom. Ez volt a bérem, maradjunk ennyiben.
Az asszony kicsit zavarba jött, úgy érezte, ez igazán megérte…
–Hát igazán köszönöm, hogy nem kér munkabért. Adhatok még valamit?
–Semmit.
Margit kivezette a lakásajtóhoz.
–Minden jót kívánok! – mondta az asszony.
–Én is. – mondta Tivadar.
S becsukta az ajtót. Margit meg elővett egy pálinkás üveget s töltött magának. Ebből azért nem kínálta meg…