Gazdag László: A GAZDASÁGOT TÖNKRETEVŐ BÉREMELÉSEK MÍTOSZA


gazdaság


„Különös érdeklődéssel tanulmányozok mindenfajta egyensúlyteremtő fiskális-restrikciós elméletet és gyakorlatot. Igaz, még soha sehol sem vezettek eredményre.” – Milton Friedman


HOFI VÁJÁRJAI

„Így kell vájárni, úgy kell vájárni! Író költő tudja hogy kell vájárni!”  – Hofi Géza
  Somos András is tudja hogy kell vájárni! Legalábbis ez derült ki az ATV Fórum c. műsorában 2019. II. 19-én, amikor a jogász végzettségű műsorvezető kijelentette: „Medgyessy Péter béremelése tönkre tette a gazdaságot.” Ezt a blődlit, ezt a hajmeresztő közgazdasági tücsök-bogarat, miszerint a „megalapozatlan béremelések”, az „osztogató kormányok” teszik tönkre a gazdaságot, borítják föl az egyensúlyt, nem lehet a hazai baloldali (??) közgondolkodásból soha kiirtani. Érdekes, de ez a komplett szakmai közgazdasági abszurd, nevezhetem hülyeségnek is, csak kizárólag balliberális oldalon tenyészik manapság, de ott aztán virul, mint a kigyomlálhatatlan parlagfű. Hogy honnan, miként, mikor ivódott be a balliberális agyakba ez a Bokros Lajos-féle főkönyvelői közgazdaságtani kövület, és miért nem lehet ezekből az agyakból végre eltávolítani, ez számomra megfejthetetlen rejtély.
   Nekem már volt vitám egyébként e kérdésről a Fórum műsorában éppen Somos Andrással! Ismerős a kissé pikáns vicc (ezért kicsit átfogalmazom), miszerint a jobbfácán feláll, a balfácán fel is szólal. Na, én is egyszer-kétszer már balfácán voltam, betelefonáltam, jóllehet tudom, hogy ez egy másik műfaj, nem nekem való. Szoktam nézni, élvezem is, de csak azért, hadd lássam-halljam, mekkora is az Isten állatkertje, és milyen alacsony a kerítés. De néha az ember nem tudja megállni. Valamikor, még a Simicska-féle Hírtv korában Csintalan Sándorhoz telefonáltam be. Tudják, a „Sanyi”, aki éppen eme műsorban közölte a fényes tekintetű és fülű nézői és hallgatói grémiummal, hogy „nem vagyok én kaméleon”. Hát, nem is. MSZMP, MSZDP, MSZP, Fidesz. Ezek voltak eddigi pártjai, ahová belépett. De 2018 áprilisában már a Jobbik listájára szavazott. Lehet, hogy egy kaméleon tényleg elszomorodna, ha hallaná…
   Akkor azért telefonáltam be Sanyihoz, hogy megpróbáljam őt is, meg a nézőket is felhomályosítani az iszlám veszély valóságáról, mert egy-két betelefonáló szinte el volt ájulva a muzulmánok csodás toleranciájától. Tudják mi lett az eredmény? Sanyi lekevert, mégpedig elég durván. Pedig csak a Koránból idéztem a 47. szúrából a 4. verset: „Ha találkoztok a hitetlenekkel, vágjátok el a torkukat!” Na, ekkor szakadt el Sanyinál a cérna, az akkor olya liberális, minden véleménynek helyet adó műsor vezetője belém fojtotta (így, pontos j-vel!) a szót. Még volt is egy megjegyzése arra amit mondtam, hogy olvastam a Bibliát, a Bagavad Gitát, a Tao te-kinget, a Mormonok könyvét és a Koránt is, hogy nem látszik meg rajtam hogy ennyit olvastam. Apró visszaszúrásom lesz Sanyinak, hogy az Iszlám apokalipszis c. könyvem ezzel az epizóddal indít majd, a kézirat kész, csak kiadót kell találnom. De hát nem könnyű, mert ugye a Charlie Hebdo effektus. Pedig semmivel sem vagyok kritikusabb az iszlámmal szemben, mint Oriana Fallaci, Samuel P. Huntington, vagy Salman Rushdie. Mégis ódzkodnak a témától a kiadók.


MEDGYESSY BÉREMELÉSE 2002-BEN
   Szóval az ATV Fórum c. műsorába is betelefonáltam egyszer, és elmagyaráztam Somos Andrásnak, hogy miért volt helyes gazdaságpolitika Medgyessy Péter béremelése. Nem sok foganatja volt, mint látom. Persze egy három-négy perces beszélgetésben ezt nehéz részletesen kifejteni. Ezért ajánlom neki, és másoknak is két könyvemet a témáról. A Bokros-csomag mítosza és a valóság, Laurus K. 2007. Valamint: Magyarország úttévesztése (A rendszerváltás közgazdaságtana), Mundus Egyetemi K. 2009. De már írom a folytatást, amelyben benne lesz a legutóbbi évtized is. Hogy tudniillik 2013 óta szépen növekednek a bérek, a GDP-t jóval meghaladó ütemben, de érdekes módon sem az infláció nem akar meglódulni, sem az egyensúly felborulni, ahogy ezt sok sápítozó-sipítozó balliberális közgazda guru jósolgatja évről évre.
   Ez úton üzenem Somos Andrásnak, az egész balliberális oldalnak, hogy Medgyessy Péter béremelése volt a helyes irány akkor, 2002 szeptemberében! Közel nyolcszázezer közalkalmazottnak emelte meg 50 százalékkal a bérét. Megnyugodtam: végre nem egy Bokros Lajos-féle dilettáns kókler tért velük vissza, hanem egy valódi profi gazdaságpolitikus, aki talán hallott már valamit humántőke elméletről, a magyar Jánossy Ferencről, Milton Friedmanről, Theodore Williams Schultzról. Csak hagyni kellett volna, hogy folytassa, és ma ott állnánk, ahol Ausztria, valamint annyit tudnánk az általuk mélységesen gyűlölt Orbán Viktorról, mint Torgyán Józsi bácsiról! 2005-re lement az infláció 3,6 százalékra. Nesze neked bérinfláció, amivel már csak Simor András és Király Júlia riogatott minket, és persze „gazdasági szakértőktől” ma is hallani, hogy a mostani „megalapozatlan béremeléseknek” ez az egyik nagy-nagy veszélye. Ja, hogy Milton Friedman már úgy negyven éve megcáfolta a bérinfláció meséjét? Tudniillik a mai globalizált világban a kereslet növekedésére nem az ár, hanem a volumen reagál, kedves, „felkészült” tyúkeszű magyar közgazdászok! Tudom, hogy például a Pécsi Egyetem Közgazdaságtudományi Karán Mellár Tamásék ma is tényként tanítják a költségtolta és kereslethúzta bérinflációt. Még képletet is találtak rá valami lökött külföldi szakirodalomban. Tanítottam ott, volt vitám ezekről a dolgokról elég. Akkor láttam én, mennyire siralmas a magyar közgazda szakma helyzete. Végül kénytelen voltam távozni az 1950-es évek szellemiségét érzékelve… Ja, hogy a Közgazdasági Szemlében nem tudtam 1988 óta (nem elírás, 31 éve) tanulmányt publikálni a megszorító politikák értelmetlenségéről, vagy arról, hogy a kitörési pont éppen a humán tőke, tehát BÉRT KELL EMELNI! Majd a béremelés fogja a magyar gazdaságot az egyensúlyi növekedés pályája felé lendíteni. A megszorítás csak egy lefelé vivő spirálba viszi a gazdaságot, éppenséggel távolítva az egyensúlyi pályától. Mellesleg ez volt a két nagy megszorító csomag, a Bokros–Surányi-csomag és a Gyurcsány–Bajnai-csomag legfőbb tanulsága! 2009-ben Bajnai Gordon megvonta a 13. havi bért és nyugdíjat, ami nominális értéken -7,8 százalékot jelentett. A gazdaság azonnal reagált: -6,8 százalék! 1988 márciusában jelent meg először és utoljára cikkem e szakmai folyóirat hasábjain ebben a kérdésben. 1993-ban agrár-közgazdasági témában, a termelési rendszerekről sikerült még elhelyeznem ott cikket, aztán lehullt a roló. Hogy micsoda „lektori véleményeket” röhögtem én végig, időnként nem csak egyedül. De hát elég csak elolvasni e lap szerkesztőbizottságának névsorát!
   Visszatérve a témára: a Horn-kormány katasztrofális gazdaságpolitikája, a Bokros–Surányi-csomag után 2002-ben, valami csoda folytán a baloldal, az MSZP kapott egy újabb lehetőséget. Medgyessy Péter elindult a jó irányban, egyébként semmi mást sem csinált, mint folytatta elődje, a legelső Orbán-kormány 1999-ben megkezdett bérfelzárkóztató politikáját. 1999–2001 között három lépésben 19600 forintról 50000 forintra nőtt a minimálbér. Semmiféle egyensúlyi zavar ebből nem lett, minden jó irányban haladt. 2001-ben beszélgettem Varga Mihály pénzügyminiszterrel, és próbáltam őt rávenni, hogy folytassák a béremelést, szélesítsék ki, mert kedvező hatással lesz a gazdaságra. Azt válaszolta, hogy majd a következő ciklusban, most még adósságot akarnak csökkenteni. Kicsúszott a számon, hogy akkor viszont nem lesz következő ciklus. Egyébként Varga Mihály akkor felajánlotta nekem, hogy politizáljak a Fideszben. Én erre azt válaszoltam, hogy én baloldali vagyok, de voltam még MSZMP tag is, „nálatok csak egy átkeresztelkedett bolsi lennék, úgy hogy felejtsük el”! Nevetett, jó hangulatban váltunk el, és a kapcsolatunk azóta is megmaradt, ha nem is személyesen, de időnként kommunikálunk egymással. Sőt, amikor munkanélküli lettem – volt ilyen is – ő segített rajtam. Valamint támogatta több könyvem, tankönyvem kiadását, közte a Marx, marxizmus, szocializmus c. művemét is. Pedig abban éppen Marxot igyekeztem megvédeni a méltatlan támadásoktól.
   Aztán jött a Medgyessy elleni támadás, 2014. augusztus 14-én a Tocsik-botrányról elhíresült Suchmann Tamás szólította föl Medgyessy Pétert a lemondásra. Van ebben is valami jelképes dolog! Suchmann belebukott a Tocsik-ügybe 1997-ben, és Csiha Judit váltotta a privatizációs miniszteri székben. Ő a parlamentben kikotyogta, hogy a kormány (a Horn-kormány tudniillik!) nem tud elszámolni hétmilliárd dollár (nem forint, hanem dollár!) privatizációs bevétellel. Kérem, „baloldalon” a fű se rezdült. Bárhol másutt a világon óriási botrány lett volna, bukott volna a kormány, kitört volna a forradalom, stb. Érdekes, hol volt ekkor liberális értelmiségünk? Például Heller Ágnes? Most a túlóra törvény miatt mekkora (de azért milyen szánalmas!) cirkuszt rendez a „baloldal”! Hol van ez a Bokros–Surányi-csomagtól, vagy a Gyurcsány–Bajnai-csomagtól? Hát, ez a Suchmann Tamás indítja el a hajszát Medgyessy Péter ellen. Írtam akkor a Népszabadságban egy cikket, amelyben védelmemben vettem Medgyessy jövedelempolitikáját. Amikor láttam, hogy nem lankad az ellene indított támadás, megint beküldtem egy kéziratot, de Révész Sándor azt válaszolta: „Maga megint csak Medgyessyt akarja védeni, köszönjük, nem kérjük.” Valójában Medgyessy nem a „megalapozatlan béremelésbe” bukott bele, hanem abba, hogy meg akart szabadulni az M5-ös autópálya korrupciós botrányába keveredett csillagszemű szabaddemokrata miniszterétől. Kuncze Gábor jelentette be akkor, hogy a koalíciós partner, az SZDSZ megvonja bizalmát a miniszterelnöktől. Még mindig azt vártam, hogy a szocialisták összezárnak Medgyessy mögött, mellett, és nem engednek a szabaddemokrata zsarolásnak. Nem ez történt! Most látom gyakran Kuncze busa fejét: rendszeresen az ATV-ben osztja az észt. Ha van valaki, aki személy szerint óriási károkat okozott a hazai balliberális oldalnak, az éppen maga Kuncze Gábor! Még 1995-ben egy cigánycsalád házat vett Zámolyban és be akart oda költözni, de a lakosság ebben megakadályozta. Döbbenten néztem, hogy ilyen durva rasszista gyalázat megtörténhet Magyarországon, és vártam a baloldali-liberális Horn-kormány kemény fellépését. Kuncze Gábor belügyminiszter széttárta a kezét: ez helyi ügy. Kennedy 1961-ben a Nemzeti Gárdát küldte le a déli államokba, amikor fekete diákokat nem akartak beengedni az egyetemekre, vagy fekete családokat nem hagytak beköltözni addig „tiszta” fehér negyedekbe. Vártam értelmiségünk reakcióját, de a fű se rezdült! Hol volt például ekkor Heller Ágnes, Tamás Gáspár Miklós?
 Visszatérve a 2002 őszi közalkalmazotti béremelésre: egyáltalán nem volt megalapozatlan, nem is hitelből valósult meg. Ez már csak azért is marhaság, mert senki nem adott soha hitelt béremelésre. A Kádár-rendszer gulyáskommunizmusa idején sem a hiteleket éltük föl, ahogy ezt a sületlenséget ma is gyakran hallom, hanem azokat rossz beruházásokra költöttük: eocén- és liászprogram, kohászat és textilipar rekonstrukciója, a szénbányászat „szerkezetváltása”, stb. Az akkori viszonylagos jólét mögött az egyének tömegeinek önkizsákmányoló életmódja húzódott meg: háztáji, gmk, másodállás, fusi, stb. Az a korosztály, és főként a férfiak ma fizetik ennek az árát egészségügyi és halálozási mutatóikkal.
  Véleményem szerint egyébként 1998–2004 jelent szerves egységet a közelmúlt magyar gazdaságtörténetében: ez alatt a hét év alatt haladt jó irányban a magyar gazdaság szekere. Ha a legelső Fidesz-kormány nem vár a következő ciklusra, hanem meglépi legkésőbb 2001-ben akár csak a Medgyessy-kormány közalkalmazotti béremelésének a felét (megvolt a fedezete!), akkor maradtak volna hatalmon, nem vesztettünk volna el értékes éveket.  Ha pedig az ostoba, korrupt szocialista és szabad demokrata vezetők nem váltják le Medgyessyt, akkor – hadd ismételjem magam - ma ott állnának, ahol Ausztria, és az általuk gyűlölt Orbán Viktorról annyit tudnának mint Torgyán Józsi bácsiról. A szocialisták nem tanultak, a fideszesek viszont nagyon is. 2013 óta töretlenül nőnek végre a reálbérek, és a belső fogyasztás a gazdasági növekedés fő motorja. Én bátrabb lennék e téren, a nyugdíjakat is együtt emelném a bérekkel, a 2,7 millió nyugdíjas fogyasztásának dinamikus emelkedése még tovább lendítené a gazdaságot, mégpedig a fenntartható egyensúlyi növekedés pályáján. A nyugdíjemelés fedezete is megvan, egészen pontosan folyamatosan képződne napról napra, ha végre meglépné a kormány. Heim Péter közgazdász szerint a nyugdíjakat drasztikusan csökkenteni kellene, mert összeomlik a nyugdíjkassza. Mellár Tamás szerint nem szabad növelni a béreket, előbb a teljesítménynek kell javulnia. Ez számomra már nem is közgazdasági szakmai terület, hanem valami más: a pszichiátria… Ugyanis ma az egy főre jutó GDP terén az Európai Unió átlagának kétharmadán állunk, míg a reálbér színvonal terén az egyharmadán. Na, ezért nincsenek és soha nem is voltak nálunk „megalapozatlan béremelések”, „osztogató kormányok”, „túlfogyasztás”. Ezért volt dilettáns, agyament Bokros és Surányi, majd Gyurcsány és Bajnai „logikája” arról, hogy a „fedezetlenül kiáramlott” jövedelmeket el kell inflálni! Ja, és persze ez legkevésbé volt baloldali logika: erkölcstelen gazemberség is volt egyben, mert éppen a kisembert sújtotta (pontos j-vel). Ne feledjük: az infláció a kisember alattomos különadója, de a nagy mobil pénztőke számára égből hullott manna.
    Ma balliberális oldalon háborognak az EU-s pénzek lenyúlása miatt. Igaz, elfogadom, nem szép dolog. De ez is égből hullott manna, ha úgy tetszik, viszont ez nem károsít senkit, legföljebb azokat az MSZP-közeli oligarchákat, akik ebből kimaradnak. Viszont a Bokros–Surányi-csomag lényege az volt, hogy a kisember kis forintjait kiszivattyúzták a zsebéből, és átszivattyúzták a nagy akkori MSZP és SZDSZ közeli milliárdos vállalkozók (értsd: csirkefogók) számláira. Ennek eufemisztikus körírása a következő volt: a fogyasztás oldaláról a vállalkozói oldalra csoportosítottuk át a jövedelmeket. Ez közgazda szakmai nyelvre fordítva egyben azt jelentette, hogy elvontuk a humán tőkétől, és arra alkalmatlan parvenü újgazdagoknak adtuk. Olyanoknak, mint Gyurcsány Ferenc, Simicska Lajos, Bajnai Gordon, Kóka János, stb. 1996-ban Magyarországon a luxusautók forgalma nagyobb volt, mint Ausztriában és Belgiumban! Százezrek nyomorodtak el, kialakult a roncstársadalom, milliók pedig tovább szegényedtek. Ugyanez megismétlődik majd Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon kormányzása alatt. Megsemmisült szépen a középosztály maradványa is, kialakult helyén az oligarchia.
   Nem folytatom. Az MSZP az 1994. évi 54 százalékról lement 10 százalék alá. Erősen frusztrálja őket a 3×2/3. „Magatoknak főztétek, egyétek meg!” Maradt a bohóckodás, a Muppet show, valamint a neonáci csürhével való összefogás. Heller Ágnes „zseniális”, és persze végtelenül erkölcsös ötlete. Kérdezem én: meddig lehet még süllyedni magyar balliberális oldal, magyar értelmiség? Pedig a lényegről még szót sem ejtettem: a migránsválság kezelése! Majd legközelebb!