Kecskés Péter: Jung és az asztrológia


kultúra, könyvajánló





"Jung on Astrology"
vál. és bev.: Safron Rossi és Keiron Le Grice, Routledge, 2018


A kötet betekintést nyújt Jung asztrológiával kapcsolatos írásaiba. A könyv nem kronologikusan halad, hanem tematikusan tekinti át a jungi életművet az asztrális vonatkozások mentén. Már az elején megtudhatjuk, a bevezetőben, hogy Liz Greene felismerte, a jungi pszichológiai alaptípusok egyértelműen asztrológiai jellegűek, és azt is, hogy az "árnyék" fogalma szorosan kötődik a szaturnuszi archetípushoz. Érdekes látni Jung Freud-kritikáját is, hiszen a tudattalan feltörése és a szenny glorifikálása egyáltalán nem üdvös, különösen, ha annak következményeit nézzük, különös tekintettel a pszichikus szkatologizmusra, ami elképzelhetetlen lenne Freud nélkül. Tudatosan reflektál kora asztrológiai ujjáéledésére is, sokat ír az archaikus divinatórikus gyökereiről és személyes tapasztalatairól is. Egy asztrológus, elemezve képletét megjegyzi, hogy egy adott márciusi napon ujjá fog születni, Jung megnézte naplóját és az adott napon szó szerint ezt írta bele. Másutt ír Svájc régi mundán-asztrológiai megfeleltetéseiről, és a kereszténység asztrális aspektusairól. Az alkímiával kapcsolatban megjegyzi azt a nem sokat hangoztatott nézetet, hogy alá van rendelve a mennyei tudománynak, az asztrológiának.
 A kötet talán legérdekesebb része a precesszió részletes elemzése a konstellációk segítségével. Már elöljáróban szeretnék jelezni, hogy ezzel kapcsolatban van néhány hibás pont, amit mindenképpen ki kell javítani ahhoz, hogy megfelelően korrekt eredményekre jussunk. A Halak-korszak kezdetét nem az i. e. negyedik századra, hanem a második-első századra teszi, ami egyszerű asztronómiai hiba, viszont sajnálatos, hogy gondolatmenete végén a Vízöntő-kort is hibásan, egy hamarosan eljövendő kornak tekinti, ami egyértelműen nem igaz. Ezzel erősíti az amúgy is felszínes New Age mozgalom hamis aranykor-várását. Hozzátesszük, hogy a Vízöntő-kort egyedül az Akváriusz konstelláció heliakális kelésével lehet előbbre hozni, eszerint már a tizennyolcadi század végével megtörtént, de nem ezen szempont motiválja Jungot, hanem a tavaszpont Vízöntő konstellációba lépése, melyre még néhány évszázadot várni kell. Ráadásul még egyértelműen a második hal korszakában vagyunk, a "Halakmentes Vízöntő kor" csak a mostani milleneum végével jön el! Ehhez kapcsolódik még egy technikai és asztrotörténeti tájékozatlanság is: nem ismeri a sziderikus asztrológiát, ami azért lesz döntő fontosságú, mert az asztrológia elméleti megalapozottságáról ír, pontosan a tropikus szemlélet hiánya mondatja azt, hogy az asztrológia, mivel elszakadt a valódi konstellációktól, csillagoktól, ezért nincsen csak korlátozott érvényessége, ami egyszerűen sem tropikus, sem sziderikus szempontből nem tartható. A nyugati, fokozatosan tropikussá váló asztrológia pontos elméleti-filozófiai és gyakorlati megalapozottsággal bír, nem is beszélve a sziderikus szemléletről, mely máig Indiában és sok más helyen konstans hagyomány. Nem beszélve arról, hogy pontosan a kettő együttes figyelembevétele jelenti az igazi asztrológiai megismerést. Jung sajnos nem jutott el idáig. Ezzel együtt - elentmondva önmagának - szellemtörténeti elemzése "ül" a tropikus Kos-pont precessziójának részletes tárgyalásánál. Részletesebben: az alfa és béta Arietis együttállása a Kos-ponttal valóban egybeesik a nagy szemlélet-vátással Görögországbn, Kínában és másutt is. Kitér még a Triangulum-korszakra is, mely a harcos Perzeuszt váltja a Kos-korszakon belül. A trinitárius-ideát hozza analógiaként, melyet majd később, a mostani Halak-korszakban a négyesség vált fel fokozatosan, köszönhetően a Pegazus négyszögének. Itt azonban megint vitatkoznunk kell Junggal; a mandala kvázi-biztonságos négyszöge nála a Sátánnal kiegészített Szentháromság lesz, mint teljesség-kép, ami pontosan ellentmond a Szentháromság doktrínájának. A legizgalmasabb a két hal periódusának elemzése: az első a kereszténység krisztusi periódusa, mely a felfelé törekvő hal jegyében fogant, a második, a jelenlegi antikrisztusi kor, a kettő közötti cezúra pedig az egyházszakadás, majd a protestantizmus kiteljesedésének időszaka. A horizontális hal egyben az elvilágiasodás jele is, a szemben lévő Szűz archetípusa is démonizálódik, a megmentő egyház helyett a babilóni szajha képe jut érvényre. Az 1600-as-1700-as évekre érünk el a második hal farkához - pontosan erre az időszakra több apokaliptikus jóslat is esik, például Nosztradámuszé, akivel több helyen is részletesen foglalkozik. A francia forradalom naptárának kezdete pontosan megyezik ezzel az előrejelzéssel, ahogyan Pierre d'Ailly-éval is; az Antikrisztus eljövetelével, ehhez nem kell különösebb kommentár, hacsak nem az, hogy számunkra még most jön csak a java: a hal feje!
 A kötet végén appendixként Jung lánya, Greta Baumann-Jung elemzi képletét, tranzitok, progressziók segítségével, ami azért is üdítő, mert végre konkrétan beleláthatunk a Jung életét irányító Agathodaimón működésébe, és hasznos konkrét asztrológiai és biografikus információkhoz jutunk - testközelből.
 Másutt Jung ír a különböző asztrológiailag megalapozott apokalipszisekről, vallások eljöveteléről, próféták születéséről, ismét nem akarunk ünneprontók lenni, de Jung nem ismeri az ezzel kapcsolatos szakirodalmat, így, bár meglátásai jók, de nem tudja belátni asztrológiai rációt ezen prognózisok mögött, amit be is vall egy helyen. Ezért is tévedhet el az asztrológia hermetikus labirintusában, melyből egy pszichológizáló mitográfia vagy alkímia sem tudja őt kihozni. Ezért sem tud megfelelő asztrológiai teóriával előrukkolni; ingadozik a tradicionális-neoplatonikus unus mundus, a szinkronicitás (akauzális), archetipikus mátrix szerinti és a kortárs, kauzális, fizikai magyarázatok közt, ami egyáltalán nem szerencsés, és nem következetes ad hoc jellegű álláspont. Ezzel eljutunk kritikánk legfontosabb ponjához; Jung az asztrológiával, mitográfiával, alkémiával, teológiával kapcsolatban nem mer metafizikai álláspontot foglalni, így az asztrológia elméleti kereteit és konkrét alkalmazását is lebegteti, talán leginkább egy posztkantiánus állásfoglalás mentén, de nem mer belépni a numinózum birodalmába, mert tudja, hogy könnyen megégetheti magát. Így pszichológiája is nélkülözi az ontológiai megalapozottságot, és ezen az sem segít, hogy olyan körökben mozgott, ahol mindezt már szinte tálcán kapta, csak nem tudott/mert vele élni. Az Eranos-körre gondolok, ahol Henry Corbin pontosan az aktív imagináció metafizikai-szellemtörténeti és eszmetörténeti hátterét már felvázolta Jung előtt, de ő nem lépett be a vízióba, nem tudott "tűzszemekkel látni". Enélkül azonban nincs hiteles alkímia vagy asztrológia.