Popper László: A 21.század vámpírjai


gondolkodó


Mindenekelőtt szükségesnek tartom bemutatni a tisztességes és becsületes embereknek az európai kontinens leginkább önuralmi, legbűnösebb, leghamisabb, népellenes és legkorruptabb országát – Ukrajnát.

            Már az első világháború után – 1918 december 21-én a Magyar állam törvénybe iktatta (X. törvény), hogy Kárpátaljának megadja az autonómia státuszát Ruska Krajna néven, melynek központja Munkács lett. A következő évben – 1919 szeptember 10-én Podkarpatska Rus a nemzetközi jog szubjektuma lett mint Csehszlovákia autonóm területe. Sokkal később – 1938 október 11-én a Prágai kormány Bródy Andrást nevezte ki ezen autonómia miniszterelnökének. Valamivel később – 1939 március 15-én A. Hitler nyomására, a galíciai fasiszták közreműködésével Huszt városában ki lett hirdetve Kárpát-Ukrajna megalakulása Hitler barátjával – A. Volosinnal az élen.
            A „felszabadulás” után – 1944 november 26-án az úgynevezett népi választmányok I. kongreszusa kikiáltotta Kárpát-Ukrajnának (Zakarpatszka Ukrajnának) „visszaegyesítését édesanyjával – Ukrajnával”, de sajnos, az utóbbi még mostohaanyának is nagyon kegyetlennek bizonyult. Visszaegyesíteni pedig csupán azt lehet, ami egykor egybetartozott.
            1945 június 29-én Csehszlovákia és Szovjetunió aláírták a Podkarpatska Rus atadását az SzSzKSz-USzSzK kötelékébe. Még nem érkeztek a szerződő felek kicserélni megbízóleveleiket, de már az USzSzK Legfelsőbb Tanácsának elnöksége rendeletet hozott Ukrajnának Zakarpatska oblaszty (Kárpátontúli megyéjének) megalakulásáról. E rendelettel az ukrán kormány megvalósította a Ruszin állam durva annektálását (bekebelezését). Megjegyezzük, hogy se Ukrajna képviselői, se Podkarpatska Rus képviselői nem vettek részt semmilyen szerződés aláírásában. Ilyen volt a Sztalini demokrácia.
             Meg kell jegyezni, hogy Podkarpatska Rus sorsa már 1943-ban megpecsételődött, amikor Csehszlovákia elnöke Benes találkozott az SzSzKSz első külügyminiszter helyettesével Kornyijcsukkal. Benes kijelentette: «Mi nem vagyunk az ellen, hogy Podkarpatska Rus a Szovjetúnióhoz tartozzon.» Ugyanakkor a farizeus Benes a J. Sztalinnal való levelezésében mintha követelte volna Podkarpatska Rus státuszának meghagyását Csehszlovákia összetételében.
            Területünk annektálása azt eredményezte, hogy a ruszinok elvesztették demokratikus szabadságukat, nevüket, szellemiségüket és tulajdonukat. A ruszin fold hazafiait koncentrációs lágerekbe hurcolták. Igy aztán területünk “felszabadítása” kb. 40 ezer ruszin polgár megsemmisítésével járt, a többi ruszin a háború utáni évek éhezésének lett áldozata. Itt jegyezzük meg, hogy az 1939-1944 háborús időszakban, amikor területünk Magyarország része volt, a ruszinok nem éheztek, habár jegyrendszer volt. Ezt az időszakot nevezik a „felszabadítók”  magyar megszállásnak, de a valóságban Magyarország visszaállította ellenőrzését a terület fölött, amely több mint 1000 éve a része volt.
            A szovjet megszállás után Ukrajna vezetése területünket nagyon elmaradott vidéknek tekintette. Ugyanakkor a történészek értékelése alapján az derült ki, hogy területünk általában a legműveltebb volt a Szovjetunióban. Erről tanúskodik sok adat. Területünkön kb. 400 népiskola és gimnázium működött. Podkarpatska Rus polgárainak nagy része felsőbb iskolákat és egyetemeket végzett olyan európai városokban mint Prága, Pozsony, Budapest, Debrecen, Bécs, Berlin. Nem fogunk tévedni, ha azt állítjuk, hogy területünk több híres embert adott a világnak, köztük politikusokat, tudósokat, művészeket, mint az egész Ukrajna.
            Azt is megjegyezzük, hogy a ruszin nyelv szókincse majdnem kétszerese az ukrán nyelvnek. Így, például Hricák docens ruszin-ukrán szótára kb. 250 ezer szót tartalmaz. Ugyanakkor Ukrajna „hazafiai” a mi nyelvünket – tévesen az ukrán nyelv egyik dialektusának tartják.
            Vizsgáljuk meg a gazdaság fejlődését. A „felszabadítás” ahhoz vezetett, hogy területünkön a népgazdaság számos iparága teljesen megszűnt létezni. Már a függetlenség első éveiben megszűntek létezni a mechanikai gyár, a gépgyártó gyár, az „Elektrodvigátyel”, a Turbogáz, az elektroniparág gyárai, a bútorkombinátok, a sörgyár, a szesz- és likőrgyár, a csokoládéüzemek, a papírgyár, a dohánygyár stb. Területünk erdőgazdaságának kb. 60%-a  ment tönkre. Mindez gyakorlatilag azt is jelenti, hogy területünk gazdaságának java része az ukrán milliárdosok tulajdona lett.
            A múlt század 90-es éveinek elején Ukrajna első elnöke L. Kravcsuk dollár milliárdokkal károsította meg a Takarékbank betét tulalajdonosait, koldussá téve a történelmi Podkarpatska Rus polgárait.
             2001-ben Ukrajna vezetése bezárta az aknaszlatinai sóbányát és a benne működő allergológiai kórházat, amely európa szerte híres volt. Megjegyezzük, hogy e bánya sójának tisztasági foka elérte a 99,6%-ot, amiért nagyon értékes ásvány volt.
            Azt is megjegyezzük, hogy az ukrajnai vezetés 26 év alatt területünkön alig épített valamit, egyik kivétel például az Ungvári vasútállomás, ami elsősorban a volt állomásfőnök- Kirpa érdeme. Építenek sok mindent, de elsősorban átépítenek. Például az Ungvári Korona (Verhovina) éttermet jutányos áron megvásárolták szélhámosok és banditák átépítés céljából, de már jó pár év telt el megvásárlása óta, azonban az átépítés késik. Rengeteg meglévő épületet a „tudatos ukránok”, más néven a galíciaiak vásárolnak meg.

            Így tehát, mi gazdagok vagyunk, de valójában semmink sincsen. A mi ruszin területünk Európa egyik leggazdagabb vidéke, ha természeti kincseinket vesszük alapul, amelyek nagyon sokrétűek. A Szovjetunió főgeológusa egykor a Perecsenyi járás Dubrinics nevű településén így fejezte ki magát: „Önök kárpátaljaiak nem is tudják mi fölött járnak” (a földben rejlő kincsekre célozva). És valóban földünk mélyén és felületi részén is a legkülönbözőbb fémek (arany, ezüst, higany stb.), agyagfajták, kőfajták (gránit, andezit), ásványvizek (kb. 400 forrás) találhatók. Jelenleg ásványvizeink forrásvidékét és a gyógyvizeket felhasználó szanatóriumok zömét már megvásárolták a kijevi és más kelet-ukrajnai oligarchák.
            A közgazdászok kiszámították, hogy az ukrán központi hatalom évente kb.  $ 5 milliárd értékű valutát és anyagot szerez meg területünkön, miközben azt hangoztatja, hogy Kárpátalja csupán dotáción tud létezni. Érdekes, vajon miért nem hagynak minket éhen halni?!!  Egyik barátunk így fejezte ki magát: én nagyon szeretném, ha Ukrajna olyan gazdag lenne, hogy hagyna minket saját erőnkből létezni.
            Minket saját földünkön szeparatistáknak neveznek és ukránoknak tartanak. Azt igyekeznek elhitetni velünk, hogy a mi vidékünk a Kijevi Rushoz tartozott valamikor. Ez abszurdum és nonsense!
            Kárpátalja történelmét ismerve és földrajzi fekvését figyelembe véve, a ruszin nemzetiséget 22 ország ismeri el a világban, de Ukrajna nem ismeri el, hogy a ruszinok nem ukránok (!!!). Ha elismernék a ruszin nemzeti kisebbséget Kárpátalja őslakosságaként és megadnák a terület autonómiáját, ez Ukrajnának kb. $ 4 milliárdba kerülne. Udovenko úr valamikor kijelentette, hogy ha a területnek megadnák az autonómiát, a ruszinok idővel saját államot létesítenének. Ez a következtetés jól szemléli a birodalmi eszmék uralkodását Ukrajnában.
            Területünk polgárainak és a különböző ruszin szervezeteknek joguk van követelni Kijevtől a kulturális autonómiát, amely már létezett J. Sztálin uralkodása idején, valamint végre elismerni a ruszin nemzetiséget. E helyett végtelen értelmetlen dialógus folyik, miközben polgáraink koldusállapotra vannak ítélve. Ezt a fajta autonómiát követeli a Nemzetközi Ruszin Szervezet is. A 20. század 90-es éveiben a budapesti titkosszolgálattal megegyezve a ruszinok megnyugtatására területünkre irányították a Lyávinec családot, amely azt hirdette, hogy a ruszin szervezetek és a Ruszinok Világszervezete csupán a nemzetiségi-kulturális autonómiával foglalkozhat. Így, Sz. Lyávinec a Ruszinok Világszervezetének elnöke egyik ruszin szervezetünk vezetőjének megtagadta megadni azt az okmányt, amelyben az lett volna kijelentve, hogy a ruszinság a történelmi Podkarpatska Rus őslakossága. Ugyanígy Hiric Vera (ruszin szószóló)– a ruszin nép egyik hóhérjának leánya, jelenleg a Magyar Országgyűlés tagja (!!!)- azt jelentette ki gúnyosan, hogy neki nincs ideje realizálni a nemzetközi ruszin politikai kérdéseket. Érdekes, hogy éppen Hiric V. szervezte meg azt, hogy a Magyar Állami Ruszin Önrendelkezés elnöki posztjára egy „öntudatos ukrán” ember került.
Itt jegyzem meg, hogy a kárpátaljai ruszin szervezetek választott tisztviselőinek a zöme (kb. 90%-a) az ukrán titkosszolgálat (SzBU) irányítása alatt áll, s úgyszintén a KMKSZ régebbi és jelenlegi vezetőinek egyes tagjai. A KMKSZ volt elnöke – Kovács Miklós egy alkalomkor Ungváron ilyen kijelentést tett: „A ruszin szeparatizmus kárt okoz Kárpátalja magyarságának”. Pedig tudnia kellett, hogy területünk a mai napig megszállt terület, amely nem tartozik Ukrajna jogkörébe.
            Ukrajna budapesti követségét komolyan nyugtalanítják a ruszin kérdés politikai problémái, s ezért igyekszik gyakran megkerülni az igazságot. Például, Dr. Szuhai K. huzamos ideig Kijevben lakott és igyekezett megosztani véleményét az ukrán állam politikai-jogi normáiról a „Kapu” folyóiratban.. Ez a vélemény nagyon nem tetszett az ukrán követség analitikusainak, amiért rengeteg telefonhívással zaklatták.
             Ezek tehát az ukrán demokrácia példái,  melyek arról tanúskodnak, hogy jelenleg is Ukrajnában főleg azok az emberek vezetik az államot, akik a volt kommunista rezsim szellemében dolgoznak. A jelenlegi vezetők belpolitikája a népirtásra irányul, amit jól illusztrálnak egyik népképviselő szavai: „Ukrajna népessége nagy – elég lenne 15  millió lakos”. Mit tapasztalunk a jelenlegi Ukrajnában: lopást, rablást gyilkosságot, korrupciót, hazugságot a bel- és külpolitikában is. A mi területünkön különösen a népirtás (genocid) politikája tapasztalható. A mi egyedüli megmentésünk – a mi ruszin államiságunk visszaállítása lenne, kiválás Európa legdeszpotikusabb önkényuralmi államából.
            Megjegyezzük, hogy területünk erdeinek kiirtása egyre nagyobb méreteket ölt. Területünkön földgáz is van. Gazdag földgázlelőhelyet az ungvári járás Ruszko-Komarovci falujának közelében találtak. Ennek dacára e gázért is nagyon magas összeget kell fizetnünk  -    $ 350 – 1000 m3-ért. Ugyanakkor az átlagnyugdíj kb. 2000 hrivnya !!! ($ 70) számunkra, miközben a hivatalnokok nyugdíja meghaladja a 10 ezer hrivnyát. Ásványvizeink 1 litere a „felszabadító” ukránok részére csupán 1 euro cent, számunkra pedig – 20 euro cent. Mindez arról tanúskodik, hogy területünk a független Ukrajnában gyarmati státuszban létezik. Az állami hivatalnokok, amelyek kordában tartják a ruszinokat – folytonosan gazdagodnak.

             Végezetül cikkemet szeretném a következő történelmi tényekkel befejezni:
-          A ruszinok területünk Magyarországhoz tartozó ideje folyamán sohasem kérték Kárpátalja kiválását a Magyar Állam kötelékéből.

-          1986-ban M.Gorbacsov az USA elnökkel való találkozásakor Málta szigetén kijelentette, hogy „mi nem ellenezzük, hogy a történelmi Podkarpatska Rus Magyagyarország kötelékébe visszakerüljön”.

-          V.Zsirinovszkij egyik budapesti látogatása során 1994-ben szemrehányását fejezte ki Magyarország vezető politikusainak azért, hogy azok a nemzetközi porondon nem vetik fel Kárpátaljának Magyarországhoz való visszacsatolásának ügyét.

-          Amikor 1992-ben Csehszlovákia elnökétől V. Haveltől megkérdezték nem szándékszanak-e a csehek és a szlovákok különválni, ő azt felelte, hogy jelen időben ez a kérdés nem áll a napirenden. De 1993 január 1-én megtörtént a csoda: a csehek és a szlovákok különváltak. Csehország is, Szlovákia is külön államok lettek, de Podkarpatska Rus, amely valamikor Csehszlovákia része volt, a mai napig nem lett önálló állam és a mai napig megszállás alatt létezik. Miért????? Mert ebben az irányban aktívan tevékenykedtek az ukrán titkosszolgálatok és amint látjuk sikerült is megőrizni e terület ilyen státuszát.

            Tehát, 1944-ben minket kiszakítottak az európai államok családjából. Emiatt ruszin állampolgáraink zöme napjainkban Magyarország autonóm területeként szeretné látni területünket. Igaz, a tolvajok és banditák értik azt, hogy ez esetben ők sokat vesztenek, ezért nekik még 100 évig szükséges az ukrán „demokrácia”.
            Mivel területünkön – Kárpátalján az őslakosság genocidja megy végbe, kérjük Magyarország politikai és társadalmi szervezeteit, az Európai Szövetséget és annak szerveinek (EBESZ s mások) támogatását abban, hogy a ruszin nép sorsa hamarosan jobbra forduljon.