Urbán Károly: A kutyafüle project


kultúra


Nem, nem fogok most sületlenségeket beszélni, ehelyett váratlanul előugrok a bokorból és a néhai SZDSZ legkeménymagosabb ügyvivő testülete nyakának ugrok neki – ez persze teljességgel képzavar, de hát a nyak az nyak, akárhogy is nézzük, nem is beszélve az ugrásról.
Ugyanis nemrég „szellemidézés” címmel buliztak nevezettek egy kutyafüle találkozó keretében némi romkocsmában (hol máshol), egy 30 éves születésnapjuknak nevezhető napon - melyből pár évet a megsemmisülés jótékony homályában töltöttek – mindenki ott volt aki számít Tamás Gáspár Miklós kivételével, ami valljuk be, helyes lépés volt (mármint hogy nem hívták meg), ugyanis tudós oktatása folytán valamiféle marxista kurzussá alakulhattak volna át, s akárhonnan is nézzük - ez blama.
A varieté csúcspontjaként Kis János még beszédet is mondott a kocsmakészülék padlatán, természetesen nem a külvilágnak szánva szavait, így tehát nem tudhatjuk meg, melyik csokoládés nudlit szereti és az hol beszerezhető. Mi másról beszélt volna ez a derék, kemény munkában megőszült nyugdíjas? Rejtve marad előttünk az is, vajon Demszky és Haraszti bajtársak nem támadták-e meg elméleti síkon a találkozót maoista szemszögből, bár a Demszkyféle kutyafüle szempontokat biztos megtárgyalták.
Vagy nem? 
Szóval azért vagyok mérges, mert engem nem hívtak meg.
Miért-miért, hát azért, mert a nagy időkben – egészen 1996-ig, amíg pszichiátriailag is ki nem gyógyultam – én is SZDSZ tag voltam, sőt mi több, kerületi ügyvivő, mégsőtebb 1994-ben kerületi amatőr kampányfőnökként inkasszáltam a számomra kirendelt havi 20.000 forintos (figyelem, a nullák rendben vannak) állandóra bejelentett fizetésemet a Mérleg utcából, melyet januári „munkába állásom” után áprilisban egy összegben már meg is kaptam, bár így legalább szociális támogatásra lettem jogosult. Az SZDSZ testét és láthatóságát a lelkes tagság és az általuk (általam) tankjukba töltött ingyen benzin energiája jelentette, bár az lehet, hogy ilyen fontos és okos embereknek még a nyomába sem érhettünk, de hát pont ezen téveszméjük miatt kerültek oda, ahová valók – a szemétdombra. Én voltam a „borzalmas tagság” mintaürgéje, akitől meg kell szabadulni, (persze csak miután a mór megtette kötelességét) legalább úgy, mint a Miskolcra vezetett ’90-es választási autós karaván töltelék díszpintyeitől, vagyis mikor már az összes fotogén és fontos híradós vágókép elkészült a felkentekről. De hogy mi, a „csóva” mi módon keveredtünk utána haza, vagy akárhová a főharsonák elhangzása után, az már nem érdekelte a Magyar Bálint által vezetett vízfejet, elvonultak helyi notabilitásokkal búsongva megdumálni a borzalmas tagság egynehány kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdését. A köménymag és a szervezők túláradó szeretetének és gondoskodásának hiánya be is érlelte jótettük gyümölcsét, többen azonnal ki is léptek a pártból, én hülye, csak később értettem meg miért.
             Később, fiam idegbeteg lett a sok otthoni hiányzásomtól, s mikor a TB-ingyenes gyermek pszichológus hírét vette, hogy „kampányfőnök” vagyok, egyből kirendelt magán dácsájára és benyögte a különféle nullákkal megnövelt számösszegű díját, melyet egyetlen alkalom után fizetnem kellett volna, hiszen a felokosodott varázsgömbje ezt súgta neki. Hát nem rajtam gazdagodott meg, az biztos. Színpadra vágyott? Hát elirányítottam a poroltótól balra. A túlóratörvény viszont jól jött volna akkoriban, mivel a napi 24 óra helyett még vagy ötöt ráhúztam, de akkortájt nem volt ilyen még, mondja is mindenki, hogy az Orbán egy izé, miért nem alkotott ilyen passzust visszamenőleg.
Szóval igazán szívesen koccintottam volna e kiváló szabad madarakkal, ezzel a szép ajándok történettel lepve meg mindannyiukat, de van egy vörös színű ingem, azt még fájdalomdíj gyanánt gyorsan becsomagolom és elküldöm TGM-nek.
Újhelyi István koalíciós partnerüknek – mi több európai parlamenti képviselő komrádjuknak, (bezzeg ők saját jogon nem tudtak Brüsszelbe kikerülni, fáj is ezért Verhofstadt fogtündér szíve) - nem küldök ilyet, neki ilyenje biztosan van, de rendkívül sajnálom ezt a nagy embert, szegénynek elromlott a jakuzzija és a szaunája sem egy nagy durranás világlátása szerint. Lakása azért nem luxus, - tudtuk meg a főhős saját értékelése alapján, mely ugye élből függetlenobjektív - mert a kínai jakuzzija elromlott. Az más kérdés, hogy egy hithű szocialistának szabad-e kínai terméket vásárolnia, de legyünk elnézőek. Továbbá ha e nagy elméleti vátesz ideológiájának mátrixában feredőzünk, hát akkor egy atomerőmű sem luxus a lakásban tillárom, de csak abban az esetben persze, ha az elromlik ugye (legfeljebb Csernobil lesz belőle).
A fene tudja, nekem egy jakuzzi nem fért volna el a szoba-konyha társbérletes lakásomban. Első gyermekem születésénél kidobtuk a szobából az asztalt, helyére került a fakeretes járóka (szauna az nem) és egy rajztáblát tettünk a tetejére és arról ebédeltünk.
Így megy ez.
Ha már ily testközelségbe került az Európai Parlament, derék kiküldöttünk (már akinek) révén, nézzük ezt a Martin Weber elnevezésű és gyártási számú panoptikumi figurát aki Darth Weber nagyúrnak képzeli magát. Nagy fekete sisakja mögött nem tudjuk ki rejtezik, csak sejtjük. Palpatin császár, de újabban fia keveri az izét, beintésére Darth Weber el sem fogadná, ha a Fidesz mandátumaival lehetne csak a Halálcsillag főkapitánya, s lehet, hogy álcasisakját oly sokszor cserélgette már, hogy a Fogtündér és Lunacek kisasszony (asszonyúr?) már rá sem ismer, s ha vereséget szenved, rebegve szól majd legyőzőjéhez részvétet próbálva kisajtolni belőlünk az alábbi konstukcióban:
-          Viktor, én vagyok az apád!
Sejtésünk szerint Viktor Skywalker ezt a fake newst nem veszi be, Novák hercegnő és Csubakka kíséretében elhalad a Dagoba rendszerbe, ahol is Yoda Salvini útmutatása szerint felkészül a végső csatára.
S ha már Vátesz Gabeszünk szóba került itten, utolérhetetlen információs anyagot nyújtok át Önöknek vele kapcsolatban. Ismerik ugye azt a jelenetet, midőn testvérünk takaros dobozkából próbálta osztogatni szamizdat pamfletjeit, s mikor egy tv riporter mikrofont nyomott az orra alá a múlt évi választások óráján, ugyan okosítana fel minket menten, mi is van abban a tejesdobozkában hóna alatt, ő elmésen feltalálván a riposzt mesterség legmagasabbik emeletjét, fejünkhöz vágta kurtán:
- Kutyafüle!
Azóta izgat a kérdés, mi lehetett abban a csoda dobozkában?
Nem fájdítom tovább szívüket, nem esnek el az információk Gráljától, mert íme közzéteszem mi is volt abban a skatulyában, sikerült megszereznem a titkolt anyagot.
Íme: A Dyson gömb forradalmi leírása – jövőbelátó irat.
De mivel Gabeszünk leöntötte papírosait olajbogyólekvárral, s hiába sikálta szaporán tyubityelkájával a levet, nem tágított az a papírosról, így hát kénytelen voltam más úton megtudni mi is az a Dyson gömb, s az alábbiakra jutottam egy jövőből ideérkező úr segedelme által.
Egy bizonyos Adam Archon nevű férfi nemrégiben felkereste az ApexTV-t, hogy az egész világgal megoszthassa, hogy 2045-ből utazott ide. A férfi azt állítja, hogy képes az időutazásra, és hazugságvizsgálóra kötve is hajlandó megerősíteni mindezt. Az ApexTV valóban rákötötte egy ilyen szerkentyűre az “időutazót”, majd kifaggatták őt arról, pontosan mire is számíthatunk a következő 26 évben.
És átment a vizsgálaton. Főbb tézisei:
- 2028 augusztusában földönkívüliek szállnak le a Földre. Egészen pontosan akkor hozzák nyilvánosságra az idegenek létezését.
- Ugyanabban az évben jelentik be az időutazás létezését, amit már 1981-ben kifejlesztettek.
- Az ufóészlelések nagy részben valójában időutazók voltak.
- Los Angeles teljesen víz alá kerül, és a várost új helyre költöztetik.
- 2030-ban az egész világ egy globális szuperállammá válik.
/NO ITTEN VAGYUNK, GABESZ ERRE HAJT!/
- 2045-re a világot egy szuperfejlett mesterséges intelligencia fogja irányítani, a The Light (Fény, vagy Világosság), amit tíz ember felügyel.
- Martin Luther King unokája, Yolanda Renee King lesz az Egyesült Államok elnöke, és legnagyobb amerikai elnökként tartják majd nyilván.
- Eltűnnek a színes ruhák, mindenki csak fekete és fehér színű öltözéket visel.
Agyrádióm közvetítése alapján tudtomra adta még (amit nem kötött a nagyérdemű orrára, ezt csak nekem mondta el), az emberiség nagyon okos, nagyon ügyes, mint a legkisebb ugrifüles, így tehát elérte, hogy az Európai Szocialista Egyesült Államok megalakulásának 20. évfordulóján számítástechnikai rendszerbe, mintegy cyber térbe szervezte ennen magát. A humán egyedek megunván testük béklyóját, mérhetetlen tudományos fejlődésük folyományaként bit jelekké transzformálták magukat, elbúcsúztak az unalmas és macerás chipektől, a kiborgoktól, a nehézkes ember-robot hibridektől, s jelekké alakították át magukat, megteremtve az örök életet és egészséget, mely utóbbi a helyzetből következően már értelmezhetetlenné vált.
Az még egy kissé zavaros, miként fogantak új emberegyedek jelpapa és jelmama által, s nyilván viták sora keletkezett abból milyen nemű legyen a jelgyerek, de végül rájöttek, tökmindegy, legyen mindenki hímnős, jelvilágban könnyen megy ez. Csak egy parancssor, kapcs-ford., -  és kész. Mint ahogy a nem kívánt gondolatokra és emberekre is könnyedén rá lehetett kattintani: delete. És ami a legklasszabb (a jeluraknak és a jelelitnek), hogy az előadást nem lehet otthagyni, mint egy rossz filmet a moziban. Nincs hová kimenni, menekülni. Minden jelpolgárnak kötelezően azt kell betölteni jelagyába, amit a központi szerver akar.
Halmazatul jött ekkor egy ifjú titán, egy új szupergyakornok és bemutatta, miként lehet nagyot lépni a téridőkontiniumban, hiszen a fejlődés megállíthatatlan, s kipróbált egy konstrukciót, melyet azzal kezdett: format c:\. Nem fogta fel, hogy ezzel az egész jellé alakított emberiséget egyszer s mindenkorra megszünteti, kitörli a való világból. Game over! Snitt! Hiszen ha jelek vagyunk, az operációs rendszer főkönyvtárával ne babráljunk. Ne babráltak volna. De babráltak. Ezért az emberiség, úgy ahogy volt, minden nagy tudásával, történelmével, építményével, múltjával és jövőjével, Föld bolygójával együtt abban a szent pillanatban megszűnt létezni, mintha soha nem is jött volna létre – csá! Töröl!
Honnan tudja mindezt? Hiszen valószínűleg ő is az emberiség elnevezésű roncsderbi részeként fungált, mi módon tudta ezt leírni? Nos dezertált, s a Nagy Magellán felhő kies csillagrendszerében lett állandó lakos (az a kétmilliárd évecske, mely múlva összeütközik a Tejúttal bőven elég arra, hogy pár sóskiflit megegyen még, mondta kéjes örömmel).
E szomszéd galaxis Bangabunga bolygójának sportügyi államtitkáraként üdvözli a fejleményeket, lesz így elég hely a távoli Föld helyén keletkező üres térben lefolytatni a bungabajnokságot, némi töcs-pöcs labdák alkalmazásával. Mivel az összes belső bolygó is eltűnt, a partjelzők elég, ha csak a Marsra települnek.
Valahogy így.
S hogy honnan kerülne rá energia?
No itt ugrik fejest a katyvaszba Gabesz titkos iratokban fellelhető zseniális Dyson gömbje.
Lenin-díjas tudósaink ezt is megoldották, azt vizionálják, hogy ehhez a nagy tervhez az energiatöbbletet úgy lehetne biztosítani, ha megépítenénk végre az ún. Dyson gömböt. Nem kamu, ezen agyalnak. Ez nem más, mint egy Napot közrefogó építmény körbe karikába, mintegy burokba zárva kedves csillagunkat, s ez a gömbszerkezet felfogná a Nap energiáját, melyből futná különféle fontosnál fontosabb szuperszónikus krumplihámozóra, s más egyebekre is. Ehhez persze több anyagra lenne szükség, mint a Föld tömege, de ez is megoldható, el kell bányászni, fúrni-faragni az egész Merkúr bolygót, utána sorra kerülhet a Vénusz is, (ezt álmodják „tudósok” szó szerint, egy természettudományos adón nyomatva enciklikájukat üdvözült boldog tekintettel) majd az összes aszteroidát belapátolhatjuk egy nagy kohóba, s mikor már éledezik a Dyson gömb adta energia és már bit jelekké avanzsáltunk, a Földre sem lesz többé szükség, így hát beindulhat ezerrel a kutyafüle project.
Elfogná a fényt és meleget a Földtől és a Naprendszer külső bolygóitól? De hát, ha jelek vagyunk ez ugye felesleges. Sötétség borulna a Marsra, Jupiterre? Fátylat rá. Akarom mondani gömböt rá.
Jó ötlet.
Gabeszünknek, agybajnokainknak és jövőbelátó természet- és társadalomtudósainknak teljesen elment az eszük. Ilyen városhercegével és tudósgárdával rendelkezünk. Fizetnünk kéne még pár embert a Tudományos Akadémián, hogy napozó ágyakat is szerkesszenek a Dyson-gömbre, persze ha már jelek vagyunk, erre nincs is szükség. De hát kit érdekel, fő a lenyúlható zsozsó és a liberális jövő.
A bungajátékosoknak viszont jó lesz, köszi.
Kérek egy kávét.

Közben megfejtettem a hieroglifát, mely majd elvezet minket addig a Dyson gömbig.
Nem mintha számítana, de tudtuk eddig is.
Tudom, mi az az idegméreg, mely globálisan elöntötte az agyakat, de legfőképpen az EU-s politikusok és mag-államok agyát. Nem túl jó hír, hogy az egyszerű gyalogok agyát is, bár nekik nem fognak lapot osztani. A vízvezeték rendszeren keresztül támadnak a szakik, belén pumpálják a szart, mintha lufikat fújnának fel.
Azért támogatják a főkémikusok ezt a liberálfasiszta kvázi dzsihadista, migációs, multikulti trendet (legújabb állatorvosi ló: a svéd miniszterelnök, aki tárt karokkal várja vissza a dzsihadista műsvédeket), mert minden összeesküvés-elmélet és háttérszervezés nélkül is tudják – hiszen ezer évek óta gyakorolják már az ősemberi gyengébbet-kifosztást – hogy bármilyen őrült a trend, bármilyen agyalágyult a duma és gyakorlat, a végén ők és csakis ők maradnak hatalmon, ha az újbeszél trendi stallumokat mutogatják fel viselkedésben, beszédben, szokásokban, újdonatúj törvényekben, náluk lesz a zsozsó és minden hatalmi ág továbbra is, ők fognak újabb ezer évig kis piros helikoptereikkel röpködni a steril felhőkarcolók felső emeletei között, ahová csak ők és pereputtyuk bejáratosak és hivatalosak  - a flaszterszinten pedig had rohadjon a „nép” gettókban, - a feljárókat katonaság őrzi.
Minden a javak további megtartására megy ki, nincs új a nap alatt.
Demokrácia? Jogállamiság? Sajtószabadság? Humanizmus? Egyenjogúság? „Európai értékek”? Ugyan kérem, ezek filléres jelvények, melyeket ha illedelmesen gomblyukukba tűzve szívre tett kézzel „vallanak” cinkos vigyorral, ingyenjegyet kaphatnak az emeletre fölfelé, vagy egy Bradbury történet parafrázisával élve, inkább ingyenjegyet kaphatnak a chicagói bombatölcsérbe, ahol a múlt nagy mesélőjének két szem borsó jár fizetségül, miután az emberiség csaknem kiirtotta saját magát.
Gratulálok!
Wir schafen das!
Az IKEA is társadalompolitikai tényezővé fejlődte fel magát, midőn üdvözölte a veronai családjogi konferenciát ekképpen: mi konferencia nélkül is tudjuk mi a család, pl. ha közös a WC és egy az ágyad valakivel, sőt még a WC kefe is közös, közösen tudjátok még a wi-fi kódot is, - és nyomatékul egy leszbikus párt pacsmagolnak a képösszeszarásuk kellős közepébe.
Az IKEA, bármily sajnálatos, egy rohadt nagy rasszista, fasiszta alakulmány, különösen azóta, (nem került be ez érdekes módon az LMBTQ CNN-be és a gender BBC-be, de még a világraszóló Index és kapcsolt részei sem kürtölték eléggé), hogy kiderült, Indiában éhbérért dolgoztatnak gyerekeket, akiket a szüleiktől vettek (igen, vásároltak, jól olvasták), és hatalmas vermekben szállásolják el őket tömegével (!) némi náddal lefedve aztat a munkán kívüli időtartományban, hogy csak kevéssé ömöljön nyakukba ami oda ömölhet. Az esetet feltárták ugyan, de hát ők bocsánatot kértek, és gumicukrot küldtek Indiába kiegyenlítvén a cehhet.
Úgyhogy az IKEA fogja be a pofáját, oda többé be nem teszem a lábam, így is utáltam a labirintus rendszerű, mindenkit óvodásnak néző vásárló kalauzolásukat, az össze-vissza kevert áruféleségek között.
Rossz hír, hogy fenti szereptévesztett székfaragókon túlmenően, a veronai családjogi konferencia ellen vagy tízezer némber tüntetett (elnézést, de ehelyt a legjobb szó rájuk a nem ember/némber) piros kendőt kötözve nyakukba, vagyis az agyrohasztás vírusa lassan elönti a hétköznapi gyalogok elméjét is.

A Jakab Péterbe tartó út is pokollal van kikövezve.
Megérne egy misét (tisztázandó: keresztény, zsidó (nem antiszemita zsidó), avagy muzulmán istentiszteletet üdvözölhetünk-é az aktusban), ha Péterünk (nem, oh nem Szent Péterünk, meg ne sértsük őt) dédapja zsidó volt, ő mit keres a Jobbikban, hiszen Szegedi Csanád sem bírta magán viselni ezt a szörnyű mérgező stigmát (bár a Spinoza házban biztos meggyónhatta volna) felfedezte magában a zsidót, s menten kirúgta ennen magát.
Azt írja, Pjotr, Auschwitz-ban (oh bocsánat Auswitzban, ahogy Péterünk írja) ölték meg felmenőjét, bár 100 %-ban ez nem jelenti konkrétan azt, hogy zsidó volt, ugyanis minden adat arról szól, hogy a koncentrációs táborok zsidó foglyai nem tettek ki teljes 100 %-ot. Ehelyt rögvest megemlítem apámat, aki katolikus nem zsidóként „üdült” Dachauban, (borzasztó képzavar) előző vegyes házassága miatt.
Ha pedig Petur (jaj) dédapja minden kétséget kizáróan zsidó volt, mutassa fel a stallumot konkrétan: dédapám zsidó volt, de legalábbis utalja a tekintetes igazoló bizottság elé esetét, vagy pediglen vegyék vissza Szegedi Csanádot és rehabilitálják. Vagy ezt sem lehet? Mit nem lehet még?
A téboly tovább fokozható, folyvást-folyvást.
Tisztázni kéne azt is, - Jákobnak nevezni Jakabot miért zsidózás? A zsidó mátrixban még mely sperhartnit, fazekat, nem szabad nevén nevezni egy olyan téridőkontiniumban és áldozati helyen, melynek oltárán a Magyar Köztársaság Elnöke is feláldoztatik, mint bajszos f@sz?
A genezissel akkor most tisztában is lennénk.

Most pedig a baráti tűzről egynehány skulót.
Posztumusz ECHO-tv díjat gyorsan Tóta W.-nek és futtató akoljának a HVG-nek az alábbi aranyköpését jutalmazandó:
A magyar banditák, a büdös magyar migránsok végigrabolták, gyújtogatták, erőszakolták egész Európát, de az európai lovagok szerencsére telibe szarták az ő illiberális világképüket, és seggtől szájig beléjük állították a pallost.”
Jaj nehogy bántsák a fiúkát, ő csak a sajtószabadság nevében mondta, amit mondania kellett, még egy tündi-bündi rózsaszín masnit is köthetnének őgyalázatossága nyelvecskéjére.
Az Echo jól elboldogult a galaktikus versenyben, egyszer már kinyírta Szaniszló Ferencet, díját a miniszter készséggel visszavette és köszönettel elfogyasztotta ebédre. És most akkor jön itten egy Jakab Péter, azt sem tudja miről beszél és mit ír (ha ő Auswitzról ír, akkor miért nem lehet Jákob, a jóval nagyobb sértést Auschwitz szenvedte el) összetévesztette az ECHO-tv stúdióját egy stand up comedy-vel és akkor kap ajándékba egy Szűz Mária plakettet (ha szabad ilyet mondanunk dédapjára tekintettel, lennénk bár Tóta W.-k, menten szabad lenne az ilyesmi) és térdre rogyva meakulpázott a teljes Echo-s kórus, s kihajította három legjobb emberét, (ha nem az egész jobboldal három legjobb emberét) egy műsorból jákobozás büntettében bűnösnek találva.
Felépült egy jobboldali értelmiség, felépült egy nívós publicista brand, erre mi történik – még mielőtt valaki más küldené a selyemzsinórt, önként és dalolva végezzük el az egyesmérece parancsát (mert hol kettős mérce az, ahol csak EGY mérce van, csak  NEKÜNK nem lehet azt amit Sztalin unokanagyjaninak mind lehet, az ő besorolásuk: naésakkormivan).
Megadja Gábor zseniálisan reagált, ő volt a legjobb. Nem magyarázkodott semmit, csak felmutatott egy ótvaros nagy görbe tükröt: ÍGY ÍRTOK TI, ezt várjátok el mit is kéne a szarrágó, jobboldali, nem is létező újságírónak írnia, s egy bolsevista seggnyalás képében magyarázta el Jakabnak (gyorsan ellenőrzöm a betűket rendben vannak-e) és állattartó telepének: ezt írnátok ti.
Megadja megadta a módját, vajh milyen nem is létező íráskészséggel és tükörrel kell elküldeni a francba a jakabmező lakóit:
“Hibáztam. Tudnom kellett volna, hogy a viccnek és a másokon való gúnyolódásnak is van egyértelmű határa. Én ezt a határt átléptem. Bocsánatot kérek a pellengérre állított politikustól a nézőktől és mindenkitől, aki kijelentésem hatására bántva érzi magát. De a bocsánatkérés önmagában nem elég. Az embernek tanulnia kell a hibáiból. Ilyenkor mindenkinek, aki hibát követ el, magába kell szállnia. Én is ezt fogom tenni. Az elkövetkező időkben tartózkodni fogok mindennemű közszerepléstől.”
Azt még hozzátehette volna: kell még valamit mondanom Ildikó?
Végezetül ezúton kérek bocsánatot az ECHO-tv nevében és helyett, nevezett három (volt) keménymagostól.
Hibáztak. Más macskát és más irányba kellett volna repíteniük.

Tovább is van mondja még? Az őrület nem áll le, ha egyszer beindul.
Az Amerikai Lakhatási és Városfejlesztési Minisztérium (HUD-ejó) azért lépte át az ingerküszöbömet, mert az AXN-en megy egy tv sorozat, melyben a "Kijelölt Túlélő" ennek a minisztériumnak az embere és egy terrortámadás után ő lesz az USA elnöke, mivel csak ő marad életben - persze lenézett kis óvodásnak tekintik, akit az elhunyt elnök ki is akart rúgni.
Namármost nem ártana ezt a sorozatott apróra szétszedni, ugyanis minden liberális katyvasz amit el lehet képzelni, fellelhető benne, mint egy állatorvosi lóban. A dekára kimért rasszok, etnikumok, politikai vonulatok, szenátorok, kormányzók, kényes, keskeny pallón lavírozott szerepeltetésétől kezdve a legbugyutább lejárt és újdonsült ideológiák szájbarágós adagolásáig, minden benne van ebben az újbeszél tv-filmben.
És természetesen ez a folytatásokban nyilván majd hősi magasságokba emelkedő kikupálódó elnök - demokrata. Mármint demokrata párti és természetesen a főáskálódó republikánus, mint ahogy a héja szenátorok, akik nem tűrik a sok migránst, azok is republikánusok, az elnök felesége emberjogi ügyvéd, aki ríkató helyzetekből ment ki szíreket (nem úgy mint az a sátáni Trump, sugallja implicit szinte minden képkocka).
A fülledt setét kuplerájok szobáira hajazó elnöki szobák, a benne rejtező notabilitások, a hányingernél valamivel többet keltenek, éspediglen mélységes utálatot és megvetést eme „demokrácia” élete és élhetősége tekintetében. És az a legborzalmasabb, mindeközben a szabadság, demokrácia, igazság üvegnél átlátszóbb lózungjait, gigantikus tölcséreken keresztül gyömöszölik a fejekbe. Az egész nomenklatúra korrupt és aljas (kivéve a dekára kimért rasszok kis szerep betéteit) az egyetlen aki tiszta – az az elnök. Ő mond ki minden skolasztikus „jogállami” bölcseletet, annak ellenére, hogy szar kis kifutófiúnak tekinti mindenki, hiszen csak egy „elnök”, nehogy mán a nyúl vigye a puskát. A leghülyébbnek leföstöttel mondatják fel a demokrácia-szabadság-igazság triumvirátusát, az ilyen balféknek jól áll az.
Amiért mégis nézem, az a teljesen profi és izgalmas krimi szálak nyomatása spielbergi adagolással, vagyis egy percre sem oldódik a feszültség és újabb szál kever be mindig.
A végén összegezni fogom: Amerika mennyire tébolyult mára és van-e még remény - továbbá mi a trükkje a zseniális eseményszál vezetésnek és profi forgatókönyvnek és mi a titka egy szar filmnek, amit az ember mégis néz és talán azt is megtudhatom, készül-e már a Dyson gömb a jelemberek Jel Capitóliumában – a Jel Földön.
Oh, Darth Weber apánk, nehéz idők jönnek!
De már készülődünk a Dagoba rendszerben.