Brandl Gábor: JÖVŐKÉP A TÁPLÁLKOZÁSRÓL


jövőkutatás


A társadalmi lét fenntartásához villanyáramra, üzemanyagra, tűzre van szükség. Az ember biológiai létfenntartásához másfajta energia kell: fehérje, szénhidrát, zsír, és számtalan más egyéb anyag. Táplálékunk jövőjéről szól a tanulmány.
Az emberiség növekedésével, elterjedésével, folyamatosan nőtt az élelmiszerigény. Ennek eddig, – a technika fejlődésével –, meg tudott felelni a termelés: két, és háromnyomásos földművelés, trágyázás, ammónia szintézis (Fritz Haber), növényvédőszerek, öntözés. Malthusnak tehát eddig nem lett igaza. A két világégés összes áldozatának száma (20, illetve 70 millióval számolva), az akkori emberiség létszámának 1-3 százalékát tette ki. A Föld lakosainak száma 1930-ban hozzávetőlegesen 2 milliárd volt, míg 1950-ben 2,5 milliárd. Minél inkább visszatekintünk a történelemben, annál veszélyesebb élete volt az embereknek, nemcsak a járványok, háborúk, hanem az élelmezés miatt is. A mezőgazdasági termelés sokkal kiszolgáltatottabb volt a helyi időjárási viszonyoknak. A nagy birodalmak (Babilónia, Egyiptom, Kína, Róma) segíteni tudtak az éhínségek megelőzésében, de korántsem voltak olyan hatékonyak, mint a mai öntözés, raktározás, kereskedelem, és a segélyezési akciók. A XX. század nagy éhínségeinek szörnyűségei (Szovjetunió, Kína, Kambodzsa, Korea, Afrika), a világ népességének folyamatos növekedésén mit sem változtattak. De véget érnek-e technikai, természeti, társadalmi lehetőségeink 10 milliárd embernél? Erre próbálok választ adni.


A helyzet most

A népesség növekedése miatt az elmúlt ötven évben a Földön a szántóföldek nagysága 0,25-0.20 ha/főre zsugorodott annak ellenére, hogy folyamatosan vonnak művelésbe új földeket. Ez a szám tovább csökkenhet. A mezőgazdasági területek növelése nagyban hozzájárul a föld felmelegedéséhez. A világ számos helyén vízhiány lépett fel. Kínában a termőterületek alatt 3 méterrel csökkent a talajvízszint. Állandósultak a feszültségek Ázsiában, Kína, India, valamint a kisebb országok között a folyók megcsapolása miatt. Annyi vizet vesznek ki a Himalájához képest északabbra lakók a folyókból, hogy a délebben élőkhöz már alig jut valami. A Szovjetunóról leszakadt országok között is (a Himalája északi oldalán) konfliktusok vannak, mert nem tudnak locsolni (Üzbegisztán, Kirgizisztán,). Az Aral-tó katasztrófája súlyos ökológiai válságot jelez a térségben. Nem jobb a helyzet Afrikában, és a Közel-keleten. Dél-Amerikában viszont jelentős fejlődének indult a mezőgazdaság (búza, kukorica, állattenyésztés). Európa és Észak-Amerika is sokkal többet tud termelni, mint amennyire szüksége van. A világ jelenleg elő tudja állítani 7,4 milliárd ember élelmét. A bajok az elosztásban vannak. A Föld lakosságának harmada alultáplált, azaz valamilyen tápanyagból kevesebb jut. Vagy az ennivaló energiaértéke, vagy a minősége nem megfelelő. 56 országban sokan nélkülöznek a 129 nemzetből (Global Nutrition Report). A fejlett országokban a megtermelt élelmiszer 40 %-át kidobják a szemétbe. Európában és az USA-ban népbetegség lett az elhízás, mert óriási a felesleges energia bevitel.
Nemcsak a vízzel, és az elosztással akadnak gondok. Az utóbbi évtizedekben jelentősen nőtt a húsfogyasztás szerte a világon. Kína majdnem utolérte Magyarországot. Nálunk 55-60 kg/fő, ott 50 kg/fő, és sok más fejlődő országban is növekszik. (A GDP növekedésével arányosan nő a hús-, tej-, tejtermék fogyasztása.) Az állattenyésztés több káros gázt bocsát ki, mint a közlekedés egésze az autóktól a hajózáson keresztül a repülőgépekig. Ugyanis az állatok táplálkozása során rendkívül sok metán keletkezik. Ennek üvegház hatása sokszorosa a CO2-nak. Az sem mindegy, hogy milyen állatokat tenyésztenek. Egy kg marhahús előállításához 800 l, egy kg sertéshús előállításához 100 l, egy kg csirkehús előállításához viszont csak 10 l vízre van szükség. A földterületek jelentős részét lefoglalja az állattenyésztés (marha, sertés, birka). A legelők területe a Földön 3,4 milliárd hektár (ebből 0,68 milliárd hektár túllegeltetett, sivatagossá vált). A szántóföldek nagysága 1,41 milliárd hektár, (ebből 910 millió hektár közvetlen élelmezésre, 500 millió hektár zárt tartású állatok takarmányozására megy). Az adatokból látható, hogy az állattenyésztés viszi el a hasznosítható területek 80 %-át.
A nehézségeket még tovább fokozza a mezőgazdasági kisbirtokok ellenőrizhetetlensége. Veszélyes vegyszereket használnak, irtják, égetik az erdőket, a tarlókat. Emelkedik az üvegházhatás, és csökken a biodiverzitás. A túllegeltetés, és a talajerózió is többnyire a kisebb birtoktesteknél lép fel, a táplálkozási, anyagi, kulturális elmaradottság miatt. (Lundi Egyetem, Svédország)
 Az óceánok túlhalászása talán a legsürgetőbb feladat, amit az ENSZ-nek meg kell oldania. 1,2 milliárd embernek biztosítja közvetlenül és pótolhatatlanul a mindennapi fehérjét. A halfajták 25 %-a súlyosan veszélyeztetett, több fontos faj a kihalás szélére került (tonhalak, cápák, bálnák). Kína 450 ezres halászhajó-flottájával legnagyobb a világon, de nem sokkal marad el tőle az EU, Japán, és Ausztrália sem. Mivel az óceánok belső része az emberiség közös tulajdona, pontosan úgy bánnak vele, mint a közös lóval. Az ENSZ legfrissebb jelentése szerint, a halállomány regenerációjához szükséges mennyiségnek két és félszerese a túlhalászat. 1-2 évtizeden belül összeeshet a halak (cetek, és egyebek) teljes törzse. Jelenleg 1200 nagyon fontos faj már a kihalás szélén van.
Ugyancsak kritikus a rovarok és más gerinctelenek törzseinek állapota. A gerinctelenek száma az utóbbi 40 évben 45 %-kal csökkent a növényvédőszerek használata miatt (Stanford University, Rodolfo Dirzo, Science, 2014.) A gyümölcsfák megtermékenyítésében döntő szerepet játszó méhek is nehéz helyzetbe kerültek.
Mivel a Földön több, mint 1 milliárd ember éhezik, vagy nem jut megfelelő táplálékhoz, és három milliárd nem jut elegendő tiszta vízhez, jogosak látszanak Lester L. Brown világhírű ökológus aggodalmai, miszerint a táplálékbőségtől a táplálékhiány felé tart az emberiség. 2050-re 80 %-kal több élelmiszerre lesz szükség (Világbank elemzés), és az egy főre jutó termőföld nagysága leeshet 0,1 ha/főre. Én azonban nem osztom Brown pesszimista analízisét, mert nem számol kellőképpen sem a társadalmi, sem a tudományos-technikai fejlődés lehetőségeivel.


Megatredek


Globalizáció
Számos globalizációellenes mozgalom létezik, több ország politikai vezetése is averzióval figyeli a gazdagabbak számára előnyösebb folyamatot, és politikai szempontból megállni látszik az integráció. A globalizáció azonban egy olyan trend, mely sok ezer év óta létezik. A munkamegosztás és a kereskedelem hozta létre még abban az időben, amikor az egyik törzs ősembere rájött, hogy csiszolt kőbaltáját el tudja cserélni sóra egy másik ősemberrel. Globalizációs kísérletnek is tekinthetjük különféle birodalmak létrejöttét, melyek nem voltak túl sikeresek az emberiség egyesítésében, Nagy Sándortól, Rómán, Dzsingisz Kánon, Napóleonon át, egészen Hitlerig, mert szélsőséges kizsákmányoláson, vagy pusztításon alapultak. A felgyorsult globalizációt a kapitalista termelés racionalizálódása hozta létre, a hatékonyság, és a termelékenység növelésének igényével. Óriási előnyei, és óriási hátrányai vannak, (az emberiség fejlődése nem lineáris). Küzdeni csak azért érdemes, hogy kevesebb legyen a hátránya. A globalizáció visszafelé fordulása az autarkiát, a stagnálást, a technikai fejlődés lassulását, és Malthus igazát hozná el.
A mezőgazdasági termelésben tovább folyik a tőke koncentrációja. Európában több tízezer hektáros-, Dél-Amerikában sok százezer hektáros gazdaságok jöttek, jönnek létre növénytermesztésre, állattenyésztésre (a kisebbeket beolvasztva), mert így olcsóbb, hatékonyabb előállítani a tömegtermékeket. Az egész világon igény van mindenféle zöldség, gyümölcs, cereália fogyasztására, azonban olívaolajat leghatékonyabban Dél-Európában, kókuszzsírt Dél-Ázsiában, gyapjút pedig Ausztráliában tudnak termelni. A tőkekoncentráció mellett az élelmiszerek termelésének globalizációja is tovább folyik. Előbb-utóbb tarthatatlanná válik Európában a mezőgazdasági termékek termelésének dotációja, és a protekcionizmus. Vagy megtanulnak az európai gazdák olcsóbban, hatékonyabban, jobb minőséget termelni, vagy a globalizáció elsodorja őket. Egyedül a szállítási költségek szabnak gátat a folyamatnak, de csak ideig-óráig, mert a szállítás, és a feldolgozás technikája is nagy változások előtt áll, ahogyan ezt láthatjuk a gyümölcsöknél (paradicsom, banán, mangó, ananász, és egyebek). Jelenleg a családi gazdaságok meghatározóak a világ termelésében, de csökkenő mértékben. Több évtizedes távlatban csak a különleges termékek termelése (eper, málna, egyes déligyümölcsök, gyógynövények) marad meg 5-100 hektáros gazdaságok birtokában.
A termelési munkamegosztás előrehaladtával szükségképpen nőnie kell a tudás globalizálódásának, és csökkennie kell a xenofóbiának, hiszen a termelésben egyre inkább egymásra leszünk utalva.


Túlnépesedés
9-10 milliárd embernek enni kell adni, növekvő minőségben, a következő 40-50 évben. Ahol nő az egy főre jutó GDP, ott biztosak lehetünk abban, hogy a húsfélék (fehérjék) iránti igény is megnő. Ezt, mint már említettem, láthatjuk Kínában, népes afrikai országokban, Indiában, és Délkelet-Ázsiában egyaránt. Ezért a termelők meg fogják találni azokat a módszereket, melyek a jobb, több termelést elősegítik. Ha ez nem sikerül, vagy túl önző módon viselkednek azok az országok, melyekben kiválóan lehet termelni, és nem adnak olcsón a vízben-, termőtalajban szegény területeknek, súlyos háborúknak, migrációs hullámoknak nézünk elébe. A világ termőföldjeinek nagyságát nem lehet növelni a klímaváltozás, és a biodiverzitás válsága miatt. A halászat sem maradhat meg jelenlegi formájában. Csak a hatékonyság és minőségileg új technikák adnak megoldást a Malthus-csapda elkerülésére.


Klímaváltozás
Az üvegház-gázok 25-33 %-át az élelmiszertermelés adja. Ezen csak az állattenyésztés struktúrájának megváltoztatásával lehet segíteni, (kevesebb marha, több csirke). A globális felmelegedés hatására a föld hőmérsékletének emelkedése a realitásokat tekintve, 2,5-3 C°-nál fog megállni. A termőterületek mintegy 100 km-rel északabbra tolódnak. A sivatagosodás erősödik, emiatt a maradék földeket kizsigerelik. A megtermelt növények kevesebb ásványi anyagot tartalmaznak. A tundra (és a boreális övezet), felszabadulva a jég fogságából, metánt juttat a légkörbe, tovább fokozva a felmelegedést. Ennek megkötésére alkalmas technológiák csak a század második felére várhatóak. Viszont nagy területeket lehet igénybe venni hidegtűrő búzafajták, rozs, és más növények termesztésére Oroszországban, Kanadában, Svédországban, vagy Finnországban. Magyarország déli részein akár narancs-, és olívaligetek is lehetnek, viszont egész Dél-Európában intenzív sivatagosodás indulhat meg. A Közel-Keleten, Indiában, a szub-szaharai régióban már most nagyon nagy a vízhiány.
A legsúlyosabb változást az óceánok, és a part menti területek fogják elszenvedni. A víz kémiai összetételének romlása, a melegedés, csapást mér a korallokra, a planktonokra, krillekre, ezzel megváltozik az egész tengeri táplálkozási lánc.
A migrációt elsődlegesen a klímaváltozás okozza, mely folyamathoz szekundál a népesedés növekedése, mely biológiai válasz az életkörülmények romlására. E folyamatnak evolúciós gyökerei vannak (és zsákutcába vihet). 10-50 éves távlatban csak a jólét-, a kultúra állandó növekedése csökkentheti a születések számát az észak-afrikai, a szub-szaharai, a közel-keleti, és dél-ázsiai térségben. A klímaváltozásból következően, az élelmiszer és vízhiány hozta létre az olyan szörnyű rendszereket, mint az al-Kaida, az Iszlám Állam, a tálibok, a Boko Haram, és egyéb terrorszervezetek. A diktatórikus, korrupt rendszerek ugyanis nem tudják élelemmel, munkával, fejlődési lehetőségekkel ellátni a lakosság többségét. Ezt a folyamatot erősítette az USA súlyosan elhibázott politikája, és a térségbe irányuló amerikai, orosz, kínai, német, és francia fegyverexport. Hosszú évtizedekig fog tartani, míg kellő mennyiségű élelmiszer, kulturális-, és pénztőke áramlik ezekbe a térségekbe. Így lehet csak globalizálódott munkaerőpiacra elvinni az itt lakó embereket, és csökkenteni a születések számát. Ugyanez vonatkozik a Kína, és más országok által dominált térségekre is. Pozitív jelenségek már vannak, különösen Afrikában. Növekszik a technológiai tőkeexport a térségbe, javul az egészségügy, emelkedik az élelmiszer segélyek mennyisége, a fejlett országok segítenek a vízbajok enyhítésében. Ennek hatására lassul a népesség növekedésének az üteme.


A genetika, a számítástechnika, és a humanizálódás ösvényei
Eddig inkább negatív trendekről beszéltem, de véleményem szerint a pozitív fejlemények erősebbnek fognak bizonyulni. A genetika tudományának erős behatolása az élelmiszerek termelésébe megállíthatatlan folyamat. Akárhogyan tiltakozik is Európa a génmódosított növények ellen, előbb-utóbb beadja a derekát, mert nem fogja tudni tartani az árversenyt. A világ szója exportőrei 90 %-ban GM növényeket termesztenek. Az USA-ban 1983-óta fogyasztanak GM-növényeket, azóta egyre nő a termelés. (Megjegyzendő, hogy Magyarország, amelyik élharcosa a GMO ellen küzdőknek, évente 650 ezer tonna GMO takarmányt importál.) Ezeknek a növényeknek nagyobb a hozamuk, ellenállóbak, és különleges tulajdonságokkal is rendelkezhetnek (vitamin-, nyomelem tartalom, megváltoztatható szénhidrát szerkezet).
Várható, hogy a jövőben génmódosított állatok tenyésztésére is sor kerül. Az állatok klónozása már rutinná vált az USA-ban. A genetika vívmányai új sebességbe kapcsolják nemcsak a növénytermesztést, az állattenyésztést, a gyógyszergyártást, hanem végső soron magát az emberi evolúciót is. A megváltozott ember pedig új igényekkel fog fellépni a táplálkozással kapcsolatban. Ez az út a szintetikusan előállított élelmiszerek felé visz, de az emberöltőt tekintve azért sok évtizedes folyamatról van szó, így az x generációnak nem kell majd fehérjegyárakban előállított bélszínt vacsoráznia.
Várható, hogy a számítástechnika, és a robotizáció is betör az egész világ mezőgazdaságba. A történelem során nemcsak a terméshozam nőtt hatalmasra, hanem az egyre modernebb technológiákhoz egyre kevesebb munkaerő kellett. Manapság a legfejlettebb országokban a népesség 4 %-a dolgozik a mezőgazdaságban. Ez még akkor is nagyon kevés, ha beleszámítjuk azt, hogy az import élelmiszerek olyan helyekről is jönnek, ahol egészen magas, 70-80% a mezőgazdaságban dolgozók aránya. Az új technikák a fejlődő országokban is jelentősen csökkentik az élelmiszertermelésben, élelmiszeriparban dolgozók számát. Kezdetben újfajta magvak, takarékosabb öntözési eljárások, növényvédőszerek, műtrágyák, gépek, és szakiskolák fogják segíteni a felzárkózást. A belterjes állattartás – ha nagyon lassan is – teret hódít, mert egyre kevesebb lesz a jó legelő. A GMO termékek gyorsan meg fogják hódítani a szegény világot. Ennek komoly veszélyei is lehetnek. A technológiai fegyelmezetlenség miatt helyileg tovább sérülhet a biológiai sokszínűség, és nem kívánt mutánsok szaporodhatnak el. Nem lehet kizárni az ökológiai katasztrófákat, de ezek nem veszélyeztetik az egész emberiséget. Megfelelő újonnan feltalált módszerekkel lokalizálni lehet az elfajulásokat. (Ötven-nyolcvan évre való feladat kulturálisan felemelni az elmaradott területeket).
Eközben a fejlett országokban is tovább csökken a mezőgazdasági dolgozók aránya, és megváltozik a munkához szükséges ismeretek szerkezete. Előtérbe kerül a gépek programozása, az internetről letöltött ismeretek alkalmazása, gépészmérnöki, biokémiai, vegyészmérnöki, meteorológiai alapkészségek válnak fontossá.
A kihívásokra megfelelő válaszokat úgy tudunk adni, hogy mindenhol változni fognak a nevelési, oktatási módszerek, és később az egész ember biológiája. A század végére a génmódosítást az emberen is széles körben alkalmazzák. Ez beláthatatlan következményekkel fog járni az egész emberi kultúrára, így táplálkozásunkra is. Ugyancsak beláthatatlan következményei lehetnek a számítástechnika fejlődésének. Többféle mesterséges intelligencia is kialakulhat, de mivel ez nem tárgya az írásnak, és a dolog túlmutat a vizsgált elkövetkező 50 éven, ezzel most nem foglalkozom. 


Jövőkép


A következő 20 év.


1.    Növények
Legfontosabb kérdés a felhasznált víz, mert ennek a 70 %-a az élelmiszertermelésre megy el. 2025-re a vízhiány 3 milliárd embert fog érinteni.
A Közel-Keleten, a háborúk viszonylagos csendesedése után, folyamatos élelmiszer segélyezés mellett, terjednek a víztakarékos növénytermesztési technikák (csöpögtetés, alagcsövezés). Hatalmas birtokok jönnek létre, magán-, és állami tulajdonban egyaránt. A munkanélküliség nagyon lassan fog csökkenni, de az iskoláztatás színvonala, és a tőke beáramlása a térségbe nőni fog. A népesség a sok háború miatt stagnálni fog, és nagy lesz a migráció. A Közel-Kelet elveszíti politikai, kereskedelmi, kulturális jelentőségét. Az Európát, Ázsiát és Afrikát összekötő szerepe zsugorodik, viszont az USA, Európa, és Oroszország politikai vezetői egy lassú tanulási folyamat után rájönnek, hogy kifizetődőbb a béke, mint a fegyver eladások.
A Szovjetunió utódállamai között is helyi háborúk robbanhatnak ki a vízhiány miatt (a menekültek Oroszország felé áramlanak), de a technikai fejlődés, a születések számának lassú csökkenése, és az élelmiszer import később oldja a feszültségeket. A térség stabilitása attól függ, hogy az ipar, a szolgáltatások, mennyire fogják felszívni a feleslegessé vált mezőgazdasági munkaerőt. Mérsékelt oktatási, technikai modernizáció várható, amely stabilizálhatja a térséget. Speciális, szárazságtűrő növények termesztésével némiképp úrrá lesznek a vízhiányon. Ugyanez vonatkozik Kínára, Indiára, és az őket körülvevő országokra. Ázsiában sok helyen lehet tömegtermékeket termeszteni (rizs, búza), de területük csökkenni fog, a vízkészletek fogyása miatt, de még így is el tudja majd látni magát a térség. Ugyanakkor Ázsiában kezdi kiszorítani a búza, a rizst. Terjed a búzából készült ételek fogyasztása. Dél-Koreában már most jelentősen csökkent a rizsfogyasztás, de Kínában is közelednek az európai fogyasztási szerkezethez (bor, sajt, burgonya, búzából készült pékáruk, pizza, hamburger). Általában elmondható, hogy az ételek világszintű integrálódása folyik (az általános globalizáció részeként), hiszen Európában, Amerikában az ázsiai konyha hódít.
A következő húsz évben Európában tarthatatlanná válik a mezőgazdaság dotálása, 2027 után meg fog szűnni. Tíz év „mosolyszünet” után fungálni fog az USA-val, és Kanadával kötött szabadkereskedelmi egyezmény (az USA is belátja, hogy ez az érdeke), a GMO termékekkel szembeni embargó megszűnik. Az egész fejlett világban különleges tulajdonságú termékek kerülnek előtérbe. Dél-Európában is teret hódítanak a víztakarékos eljárások: hidroponia, aeroponia, függőleges termesztés, csepegtetéses zöldségtermesztés. 1 kg paradicsom előállításához Olaszországban 109-, Hollandiában 10-, vertikális farmokon 1,4 liter víz szükséges, nagyon kevés növényvédőszerrel (GEO, 2016/2). Utóbbi módszer elterjedése egyelőre a nagy energia igény miatt bajos, de a technika fejlődik.
Miközben a termelés évi 2 %-kal nő, olyan GMO termékek jelennek meg, mint a hús ízű szója, a vitamindús rizs, a több ásványi anyagot tartalmazó, és könnyebben emészthető búza, vagy a nagyobb tápértékű kukorica, állati takarmány. Növekszik a mezőgazdaság környezetromboló hatása is. Peszticidekkel, nitrátokkal, foszfátokkal, antibiotikumokkal szennyeződnek a vizek, ez szerte a világon több mutációt (karcinómát), stresszt okoz az embereknek. A légkörben tovább nő az ammónia, a metán, a nitrogénoxidok, és a széndioxid. Egyes területeken (Dél-Amerika, Afrika) a tarlóégetést nem hagyják abba, így a légkörbe továbbra is kerülnek súlyos mérgek: formaldehid, nitrátok, etán, acetilén, különféle szmogot okozó aeroszolok.
A biotermelés növekedni fog, de nagyobb munkaigénye, és kisebb hozama miatt nem válik milliárdokat ellátni képes módszerré.
A robotizáció, és az európai termelés térhódítása a fejlődő országokban húsz év alatt 15-25 %-kal csökkenti a mezőgazdaságban dolgozók számát. A mezőgazdasági gépek emberi kéz érintése nélkül, GPS segítségével, a talaj előkészítéstől a raktározásig teljesen automatikus üzemben fognak dolgozni a 2030-as évek végére. Az USA-ban, Kanadában, Dél-Amerikában, Európában, Oroszországban, Kelet-, és Dél-Ázsiában termelt növények elegendőek lesznek az egész világ alapvető élelmiszerekkel való ellátásához. Sőt, az olcsóbbá váló tömegtermékekből több jut segélyezésre. A zöldségek, gyümölcsök ára ugyanakkor jelentősen nőni fog, mert nagyobb a munkaerő igényük, és a víz ára folyamatosan növekszik.


2.    Állatok
Szűkebb keresztmetszet fog mutatkozni az állati termékekkel kapcsolatban. A legelők sivatagosodása, a túllegeltetés miatt Afrika jelentős területei fehérje dús élelmiszerek segélyezésére fognak szorulni (hüvelyesek, húsfélék). Hasonló trendeket tapasztalhatunk Közép-Ázsiában, és Kelet-Ázsia egy részén is. Dél-Ázsiában a népesség növekedése miatt nem lesz elegendő fehérje. A húshiány a szegények körében elérheti a kritikus szintet, mert már a gerinctelenek is fogytán vannak. Helyi lázadások, felkelések törhetnek ki, majd a különféle kormányok hús (fehérje) importtal csendesítik le a lakosságot, de ez nem mindenhol sikerül.
Dél-Amerikában, Európában minden további nélkül tudnák növelni az állattenyésztést, ha nem szólna közbe a klímaváltozás. Az állattenyésztést is el fogja érni az üvegház gázok csökkentésének az igénye. A következő (késve megkötött) klímaegyezmények hatására várható, hogy az állatok által kibocsátott széndioxidot, metánt, és a trágyákból keletkező ammóniát meg fogják adóztatni, ezáltal a marha-, sertés-, és birkahúsok ára emelkedni fog, a szárnyas fogyasztás sokkal erősebben emelkedik, mint a többi állaté. Nő a belterjes állattenyésztés, a legeltetés rovására. A hústermelés jelenleg évi 1,5 %-kal nő. A tojótyúkok száma ugyanannyi, mint az embereké. A baromfihús termelés elérte az évi 100 millió tonnát. Az utóbbi 50 évben a világ népessége két és félszer, a hús fogyasztása négyszer nagyobb lett. Ez a trend megmarad a következő 20 évben, de később jelentősen megváltozik a helyzet, és a hatalmas környezetszennyezés, amit a mezőgazdaság okoz, csökkenni fog. Javul a takarmányhasznosítás.


3.    Tengerek
Az óceánokból egyre kevesebb halat fognak. A halásznépek egy része betagozódik a migrációs áradatba, más részük helyben marad, de a megszokott fehérjeforrás-, és kereskedelmi lehetőség nélkül, így segélyekre szorulnak, míg az iskolarendszer el nem látja őket megfelelő képzettséggel. Több halászati egyezmény fog születni, mert a nagyobb halászflottával rendelkező nemzetek belátják, hogy az állapot tarthatatlan. A halhús ára az egekbe szökik, ezért megnő a kalózhalászat. Számos ország (Vietnam, Norvégia, Kína) növeli az akvakultúrák számát, területét, de ezek nem tudják kielégíteni az igényeket. Természetvédelmi tengerrészeket, – ahol tilos a halászat – már kialakítottak, de ezek területe a válsághoz képest nagyon csekély. További részeket fognak kijelölni, de a tengeri ökológia megvédéséhez kevés lesz. A 2030-as évek elejére az ökoszisztéma kollapszusa várható, csak ez fogja igazán észhez téríteni a nagy halászokat. A vízbe jutott kemikáliák, a felmelegedés, és a PH-változás miatt a korallok élővilága is kiheverhetetlen károkat fog szenvedni. A tengerek biológiai sokszínűsége csak hatalmas erőfeszítésekkel, vadonatúj technológiákkal (csak elméleti alapok vannak), legalább ötven év alatt állíthatóak valamennyire helyre, és sosem lesznek már a régiek. A halak (és cetfélék) kipusztulásának lehetséges egy pozitív hozadéka is. Ha a planktonok túlburjánzanak, ez segíthet megszabadulni a levegőben lévő széndioxidtól, mivel óriási mennyiséget kötnek meg. A folyamatot azonban nem ismerjük teljesen. Ennek az ellenkezője is lehet. A globális felmelegedés miatt jelentősen csökkenhet a plankton termelés, ami még tovább fokozza a felmelegedést. Ha utóbbi történik, akár 4-5 C°-t is nőhet a Föld hőmérséklete, ami már biztosan világháborúhoz vezet a tengerszint emelkedés, a sivatagosodás, az élelmiszerhiány, és a Golf-áramlat lassulása miatt.     


2040-2065

A globális felmelegedés eléri a 2 C°-t. Ez már helyi katasztrófákat okoz. Országok tűnnek el, part menti államok területe csökken, helyi élelmiszerválságok, háborúk robbannak ki. Nő a terrorizmus. Ezt a fejlett világ nagy nehézségek árán, de kompenzálni tudja átképzésekkel, élelmiszer segélyekkel, víztisztító eljárások exportjával. A Világbank elemzése szerint 2050-re az emberiségnek 80 %-kal több élelmiszerre lesz szüksége. Mivel évi 2 %-kal nő a termelés, ez megoldható, bár a halfogyasztás mindenképpen csökken. Ahogy említettem, a termelés helyszíne északabbra tolódik, és a módszerek változnak. Afrika, és Óceánia felől óriási migrációs hullámok indulnak el, helyi háborúk után benépesül Észak-Európa, Szibéria, és Kanada. Afrika és Ázsia lakossága csökkenni fog, legalább is stagnálni fog.  (A közel-keleti konfliktusok ekkorra már befejeződnek.)


1.    Növények
A növénytermesztésben teljesen átveszi az uralmat a GMO technológia. Sosem látott, mesterséges növények előállítása indulhat meg. Olyan GMO takarmányok termelése történik, miktől jobban híznak az állatok. „Szuperfüvekkel” már folynak a kísérletek, melyektől a szarvasmarhák több tejet adnak, és kevesebb metánt termelnek, (Aarhus Egyetem, Dánia). Hasonló takarmányok elterjedése a jelenlegi 4.4 kg takarmány/kg marhahús előállítását akár felére csökkentheti. A GMO növények hatására jóval kisebb lesz a felhasznált rovar-, és gombaölő kemikáliák termelése. A fejlett országokban általánossá válik a hidroponikus, aeroponikus termesztés a zöldségeknél és gyümölcsöknél, de erősen terjed majd a fejlődő országokban is. Otthoni bioreaktorok tömeges használata várható, melyekben akár egy hét alatt, sejtenyészetek segítségével (de akár gyümölcsszemekből kiindulva), lehet szüretelni. (Jelenleg finn kutatók dolgoznak az inkubátorok létrehozásán.) A gabonafélék szénhidrát, rost, ásványi anyag, és vitamintartalma könnyen beállítható lesz.
A technológia exportnak köszönhetően a fejlődő országokban is megszűnik a tarlóégetés, csökken a műtrágyák, és növényvédőszerek használata. A gabonafélék termelésének növekedése megáll a népességnövekedés stagnálása miatt. A zöldségek, gyümölcsök termelésének növekedése viszont nő, de az összes termőterület nagysága csökken. Az egy hektárra jutó termésmennyiség legalább 50-60 %-kal növekszik. 50 év múlva jelentős területeken lesz erdősítés. A sivatagok térhódítását több évtized alatt, hatalmas energia befektetéssel megállítják. Ezt egyrészt nagyon mély kutak fúrásával, másrészt a tengervíz tisztításával, csatornázással érik el. (Mélyen Afrika alatt hatalmas vízkészlet található, de jelenleg csak drágán kitermelhető.)  


2.    Állatok
2050-ig a hústermelés 60-70 %-kal növekszik, eléri az évi 500 millió tonnát, és itt meg is áll, majd lassú csökkenésnek indul. A szarvasmarha fogyasztása visszaszorul, átveszi a helyét a sertés, birka, és csirke. Általánossá válik a génmódosítás, az állatok gyorsabban nőnek a maiaknál, sokkal jobb lesz a takarmányhasznosításuk. A káros fehérjéket kiszűrik az izmokból. (Ilyen például az isiászt okozó purin). A húsok zsír, fehérje, vitamin, ásványi anyag arányát pontosan meghatározzák. A század második felére jelentősen lecsökken a legeltetés, mert luxussá válik. Az állattenyésztést is teljesen automatizálják, a munkaerő szükséglet tovább csökken. A magas képzettségű „szakmunkások” genetikai laborokban, csíramentes környezetben végzik tevékenységüket, miközben robotok almoznak, fejnek, pontosan kimért takarmányokkal látják el az állatokat. E közben elemzik az állatok mozgását, hangját, hőmérsékletét, súlyát, hogy megfelelő időben tudjanak állatorvost, vagy robotorvost hívni, ha valami baj lenne. Közben az állattenyésztésre alkalmas fejlődő országok is elérik a jelenlegi európai szinthez hasonló állattartási kultúrát, melyben már nem szenvednek az állatok a rovarok, férgek hadaitól, és immunrendszerük is átalakul az emberi fogyasztásnak megfelelően.  


3.    Tengerek
A tengeri ökoszisztéma összezuhanása után világméretű szervezkedés indul a tenger élővilágának megmentésére. Hatalmas természetvédelmi területeket fognak létrehozni, ahol bármilyen faj kivétele az óceánokból tilos lesz. Ezek nagysága elérheti az összes vízfelület harmadát is. Vizi ökofarmokat hoznak létre, ahol a kihalás szélére került állatokat tenyésztik, majd visszaengedik az óceánokba. A mérgező vegyi anyagok, műanyagok, egyéb szemetek mennyisége jelentősen csökkenni fog, annak függvényében, hogy az oktatás milyen módon tudja a felnövekvő generációval megértetni ennek fontosságát. Az ipar, és a kereskedelem, megfelelő szankciók, szigorító intézkedések hatására átalakul, természetesen nem egyik napról, a másikra, hanem hosszas küzdelmek árán. A biológiai sokszínűséget teljes egészében nem sikerül ugyan helyreállítani, de egy működőképes, önszabályozó, az emberi tevékenységet is toleráló rendszert fel lehet állítani. 50-60 év múlva lehet majd újból heringet, szardíniát, tonhalat, tőkehalat enni nagyobb mennyiségben, elfogadható áron. 


4.    Élelmezési forradalom
A század közepe felé a szintetikus élelmiszerek nagymértékű és általános elterjedése várható. Két út kínálkozik erre, és ma nem lehet tudni, hogy növényi fehérjék átalakításával, vagy őssejtek segítségével megy végbe a folyamat. A Maastrichti Egyetem kutatói már évekkel ezelőtt állítottak elő mesterséges hamburgerhúst, őssejtekből és algákból. (Kifejlesztése 183 millió €-ba került.) A technológia nagyon kezdetleges. Elsőnek valószínűleg a marhahús terjed majd el ára miatt. Várhatóan tizedannyi energiából, szerves anyagokból készülhet. Ezen kívül számos előnnyel rendelkezhet. Legyárthatóak lesznek allergénektől mentes húsok, beállíthatóak a vitamin-, zsír-, és ásványi anyag tartalmak. További 30 év kutatás azért szükséges, mert a jóízű hús nemcsak izomszövetből áll, rengeteg egyéb anyagot (hártyák, ínak, többféle zsír) tartalmaz. Az előállítási árnak olcsóbbnak kell lennie, mint a GMO állatokból nyert húsnak. Ráadásul az állatok majd minden részét fel lehet használni, és változatos ízeket adnak, aszerint, hogy melyik testrészből készül az étel.
A hús előállításában egy másik őssejtes módszere lehet, hogy a megtermékenyített petesejtet kiveszik az állatból, a csírasejteket génsebészeti eljárásokkal szükség szerint átalakítják, majd azokat mesterséges méhbe teszik, megfelelően táplálják, és születés után, leölik. Így a tenyészállatoknak csak a petesejtjeit használnák.
Ebben az időszakban az emberiség táplálkozás szempontjából nem igazán rendelkezik más alternatívával, mivel a termőföldek nagyságát nem lehet emelni a klímaváltozás miatt, és a mezőgazdaságban hatékonysági korlát lép fel, akármennyire is teret hódítanak a GMO növények. A népesség, és a felmelegedés nőni fog, és annyi ember nem válik 40-50 év alatt vegetáriánussá, hogy ne lenne szükség a hústermelés növekedésére.
Előtérbe fog kerülni a rovarok, és egyéb gerinctelenek tenyésztése is, melyekből a kinyert fehérje, újraformázásával gusztusos élelmiszereket fognak létrehozni. Annál is inkább szükség lesz ezekre a technológiákra, mert a tenger élővilágának pusztulása óriási lyukat fog ütni az emberi táplálkozás sokféleségén. Európában, Észak-Amerikában nemcsak a GMO halfarmok, hanem az édesvízi halastavak száma is nőni fog. A magas szintű technológia a szegény országok segélyezését biztosítani fogja.


2065 után (futurológikus megközelítés)

A század harmadik harmadában a népesség stabilizálódásának, majd gyors csökkenésének következtében a gabonafélék termelése is csökkenni fog. A zöldségek, gyümölcsök termelése tovább fog nőni, a szükségletek további növekedése miatt. Mesterséges méheket, önbeporzó gyümölcsfákat fognak termelésbe állítani. A megfelelő víz biztosítása mellett időjárásnak és szállításnak jobban ellenálló fajok jönnek létre, és a helyi (otthoni) termelés is jelentős lesz. A lakóépületeket, a lakókörzeteket a jövőben úgy alakítják ki, hogy erre lehetőség legyen. Egyben e növények segítenek az energiatakarékosságban, az élhetőbb környezetben. A század végére a legelmaradottabb térségekben is (Afrika, Kelet-, és Dél-Ázsia), mérnöki precizitású mezőgazdasági termelés fog folyni, de az élelmiszer kibocsátás nem sokkal lesz nagyobb, mint manapság, mert a sivatagosodás olyan mértékű lesz. A tengervíz sótalanításába, (fordított ozmózis, fotovoltaikus napelem), öntözőrendszerek kialakításába rengeteg munkát fognak fektetni, akárcsak szárazságtűrő növények telepítésébe. A technológiai ugrásnak köszönhetően az öntözővíz ára 20-30 euro cent lesz köbméterenként (mai áron számolva). A szintetikus húsfélék gyári előállítása kezdi kiszorítani a számítógépesített, robotizált állattenyésztést is. Ebben az időben, – világszinten –, már csak az összes munkavállaló 5-10 %-a fog dolgozni az élelmiszerek előállításán, és további 1-2 % az élelmiszeriparban, beleértve ebbe minden, a K+F tevékenységen kívül eső területet. Valós alternatív megoldás lesz a 3D élelmiszer nyomtatás, mindenféle formázott, liofilizált, mélyhűtött élelmiszer. Kizárólag gyorsan lebomló csomagolóanyagok lesznek.
A század végére körülbelül 3 C° globális melegedésnél megállnak az ökológiai katasztrófák, így a sivatagosodás, a hatalmas hurrikánok, a tengerszint emelkedése is. Csökkennek az üvegházgázok, óriási fásítási, plankton növelési programok lesznek. A világ népességének eloszlása a kontinensek között megváltozik, jobban kiegyenlítődik. Szibéria, Kanada, és a Déli-sark benépesül.
Az élelmiszerek szállítása vitorla-elektromos-hidrogén meghajtású hajókon, önvezető, automatikusan rakodó kamionokon történik, és lesznek olyan hatalmas tengerjárók, melyeken zöldség, gyümölcs termesztése folyik. A kiegyenlítettebb táplálkozás hatására növekszik az egészségben eltöltött élethossz.
A jövőre vonatkoztatva nagyon fontos megjegyezni, hogy az emberek táplálkozási szokásai, hiedelmei is változnak. Ennek a folyamatnak a következő állomása a GMO növények elfogadása szerte a világon. Második felvonás a GMO állatok, az őssejtes módszerek, legvégül a 3D nyomtatás, és a teljesen szintetikus élelmiszerek. A társadalmi és a biológiai evolúció nem áll meg, inkább felgyorsul. Nemcsak az ennivalók, hanem elfogyasztásuk módja is változik. Húsz éven belül megkezdődik a digitális éttermek, az automata streetfood kiszolgálás korszaka, és lassan elfogynak az egész világon a szakácsok (luxus), és a felszolgálók. Helyükbe élelmiszermérnökök lépnek. A század végére már csak nagyon kevés ember fog otthon főzni, mert méregdrága, és macerás tevékenység lesz. A XX. századot már túlélte az emberiség. Az élelmiszereket tekintve nincs akadálya a XXI. század túlélésének sem. Az emberiség el tudja látni önmagát 10 milliárdnál is. Mindössze két feltételt kell teljesíteni: a vizet, és az ennivalót igazságosabban kell elosztani.
A XXII. században az emberiség gyökeresen új világba lép: A mesterséges intelligencia, és a génmódosított ember korába.


IRODALOM
Lester R. Brown: Full Planet, Empty Plates. W. W. Norton & Company, London, 2012.
John L. Seitz: Global Issues Wiley-Blackwell, 2012.
Öllős Géza: Környezetvédelem. Új Levédia, Budapest, 2012.
Global Nutrition Report
Al Gore: A jövő – A globális változás hat mozgatórugója. HVG Kiadó, 2013.
Ijjas Flóra: Víz és élelmezés összefüggéseinek kulturális háttere. BME, 2013.
Kozák János: A világ hústermelésének, kereskedelmének és fogyasztásának tendenciái. Gazdálkodás, 2015/1.
Horn Péter: Új helyzetben a világ élelmiszerellátása. Magyar Tudomány, 2008/9.
Selján Péter: A természeti erőforrások fogyásának biztonságpolitikai aspektusai. Vízkonfliktusok (szerk.: Glied Viktor) Publicon Kiadó, 2009.
Phys.org, 2016, 11/21. Mainak Mookherjee New study finds water deeper in Earth than scientists previously believed.
Elizabeth Royte: Ne tessék ezt mind kidobni. NAT. GEO. 2016/3.