Erény-mese: Magyar népmesék a hét erény tükrében


irodalom



„CSiLLaG-SeJLiK” AVAGY A HIT


  E tanulmány közreadásának indítéka a magyar népmesék nélkülözhetetlenségének igazolása, bizonyítása.
Meggyőződésem, hogy akár értjük a népmeséink legmélyebb rétegeiben rejtező tanításokat, akár nem, mindannyiunkra építőleg hatnak és határozott változást hoznak az életünkbe. Rendszeres olvasásuk következtében az idő haladtával egyre előtör belőlünk tiszta, gyermeki énünk, ezzel egy időben pedig fokozatosan kizárjuk az életünkből a tisztátalant, becstelent, embertelent.
Mindez megtörténik akkor is– bár jóval lassabban -, ha nem törekszünk tudatossá tenni a tanításokat, mégis ösztönöznék mindenkit, hogy ne csak olvassa, élje is meg meséinket! Érdemes törekedni a megértésre és a követésre, hisz több ezer éves evangéliumokat épp úgy olvashatunk bennük, mint régmúltunk történelmi eseményeit, valamint a mindennapjainkra, emberi kapcsolatainkra szóló iránymutatásokat. A magyar népmesék a mesének nem az „elképzelt, valóságban végbe nem menő történetek” jelentésével bírnak. Nem képzelgés és nem kápráztatás. Mert minden, ami népmeséinkben írva van, valahol, valahogyan megtörténik, megtörtént. Aki életét képes legalább két síkon élni, annak e tétel nem idegen. Mert az ilyen ember látja a lélek és a szellem lényeit, üzeneteit. Azt a lét-réteget, melyben népmeséink történnek, csodálatos összekötöttségben a földi élet gondjaival, helyzeteivel.
De akár túllátunk földi létünk hétköznapi rétegén, akár nem, szükségünk van egy olyan irányra, melyet követve elkerülhetjük az erkölcsi, emberi, társadalmi süllyedés rémségét. Szeretnénk biztosak lenni benne, hogy a Jó úton haladunk, s tetteink, mondataink sem magunkra, sem másokra nézve nem károsak, sőt legyünk ennél igényesebbek, szeretnénk hasznosak lenni szűkebb és tágabb kapcsolati szinten egyaránt. Vágyjuk követni azt az irányt, amelyet a Teremtő jelölt ki számunkra a hozzá vezető út gyanánt. Ez az iRáNY az eRéNY, mely eredetét, ezért értékét is tekintve aRaNY. Az erényesség útját járva biztosak lehetünk benne, korlátjaink nem gátolják, ellenkezőleg elősegítik szabadságunkat. Ezért rendkívül fontos ez irány követése, s olyan tanítások meglelése, amelyek ráállítanak az útra, finoman beterelnek a szakadékok mentén álló biztonságos korlátok közé. Arra az arany hídra, melynek mindkét oldalán csodálatos arany és gyémánt fák sorakoznak, rajta szebbnél szebb éneklő madarakkal és ragyogóbbnál ragyogóbb gyümölcsökkel. Istennek hála, nem kell messzire mennünk ezen tanításokért, ugyanis népmeséinkben mindezt fellelhetjük.
Emiatt - is - nélkülözhetetlenek a magyar népmesék.
Őszinte óhajom, hogy ez beigazolódjon, s hogy népünk egyé válhasson saját legősibb tanításaival nem csupán a szavak, hanem a tettek, törekvések, indítékok terén is, napról napra.


A HIT

  A hit a három Isteni erény egyike, mégpedig a másik kettő - a remény és a szeretet/szerelem - talpköve. A boldogsághoz mindhárom erénynek ki kell fejlődnie bennünk, de ha a hit, mint talpkő nem adatik meg nekünk, nem tud megépülni reményünk vára sem. Márpedig ennek a várnak az ablaka a szeretet/szerelem, melyen át az Ég felé nézhetünk. Az Égen pedig rengeteg CSiLLaG SeJLiK fel, melyek mind egy-egy Égben köttetett szerelem fényes hírmondói. Köztük a magyarok fényes csillagával, amely nem csak a mi népünknek, de a világ minden népének, minden egyes emberének a szerelem ígérete, vezérlője. A hitünk állhatatos őrzésének eredményeként mindannyiunkban megszületik e csillag, és irányít bennünket az igaz szerelem útján, ami pedig a Teremtő Istennel való szent egyesülés lehetősége.
Életünk legnagyobb, legcsodásabb ajándéka a hit.
A HiT HíD az ember és teremtője között. Égből kapott erő, melynek segítségével bármilyen akadály elé kerülünk, nem tör le talmi nehézsége.
A hit a látás adománya. Láthatjuk általa azt is, aminek bekövetkeztére gyakorlati szemmel nézve, akár semmi esély nincsen. Hitünk által mégis látjuk, hogy lesz, ezért úgy éljük meg, mintha már karnyújtásnyira lenne, sőt mintha már meg is történne. Így nem ingat meg bennünket türelmetlenség, kétségbeesés vagy egyéb hárító, gyengítő erő.
A hit időkapu. Minden, amit a sci-fi filmekben látunk vagy tudományos fantasztikus regényekben olvashatunk, oly világos és egyszerű a valóságban, ha engedjük magunkat az Isten által vezetni. Az Istennel való tiszta, alázatos kapcsolatban megtapasztalhatjuk a gépek és egyéb bonyolult, kockázatokat rejtő szerkezetektől mentes időutazást, a lombikok, vegyszerek és műszerek nélküli alkímiát, valamint találkozhatunk a földi léten túli lényekkel, akik ráadásul nem is „azonosíthatatlanok”. Nincs szükségünk semmilyen időutazó készségre, mert az ezekkel történő utazás lényegesen kevesebbet ad, mint a hit ereje. Nem a pár századdal előre vagy vissza repítés teszi az embert boldoggá – amennyiben a boldogságot valódi, tehát az örökkévalóra szólóan értelmezzük -, hanem az, ha a jelen nehézségeit felcseréli a jövőbe vetett bizalommal, melyhez az Istentől kapott hite vezeti. Ezért a valódi időkapu a hit, hisz a jelen reménytelenségéből átrepít a jövő biztonságába, s azt a jövőt teszi jelenné, bennünket pedig boldog magabiztossá.
A hit mindezért a szabadság adománya.
A szabadságé, amely felülemel ármányos cselszövésen, boszorkányos gonoszságon, ördögi furfangon. A szabadság az Istennel való állandó kapcsolat, a szellemi és lelki szárnyalás ajándéka, malaszttal teljes erő, mely könnyedséget ad.



A HIT MEGJELENÉSE NÉPMESEI KÉPEKBEN

Meggyőződésem, hogy az itt részletezett képeken kívül, a hit mivoltának következtében, jóval többet lehet találni. E két kép azonban annyira sarkalatosan és egyértelműen fejezi ki a hit lényegét, irányát és eredményét, hogy remek kiindulópontként szolgálhat a további képi megjelenítések megleléséhez, megértéséhez. A két kép a híd és a fa. Mindkettőre jellemző, azon jellegzetessége a meséinknek, miszerint egy mondanivalót számos módon megjelenítenek, valamint egy megjelenítő elem többféleképpen is értelmezhető. A szövegkörnyezet ,illetve a helyzetek teszik egyértelművé, melyik magyarázat érvényes az adott esetben. Tehát hangsúlyozom, a kiemelt két kifejezésmód, a fa és a híd, nem kizárólagos jelentésűek, viszont kétségtelen és egyértelmű, hogy tökéletes útmutatást adnak a hit megértéséhez, fontosságának belátásához.
A vizsgálódás érdekes eredményt hozott. Két sarkalatos módon jelentkezik az életünkben a hit, s a megjelölt két kép ezeket fejezi ki a következőképpen:
-           Megpróbál = a bennünk élő hit, mint Isten Lelke megpróbál minket, időközönként vizsga alá vetve, megfelelően élünk-e vele, mennyire vagyunk méltók kapott kincsünkre, építjük, szépítjük-e mások és magunk üdvösségére. Ennek bemutatója meséinkben a híd.
-          Adományoz = ingyen kegyelemben részesít bennünket a boldogság és szabadság fényszemcséivel, s bár megmérettetés lehet előtte, akár megfeleltünk ebben, akár nem, felülmúlhatatlan ajándékokat kapunk a hit révén, már ott a helyszínen. A hitnek e tulajdonsága mutatkozik meg népmesénkben a fa által.
Most következzen mindez részletesebben.


HÍD:
A HiT-HíD hangalaki pár gyönyörű igazolása a szópörgetés megalapozottságának, hasznosságának. Összegyűjtöttem, mit is tesz a híd, mint szerkezet az életünkben, s rendkívül könnyen belátható, gyakorlatilag ugyanezt teszi a hit a lelki és szellemi életünben vagyis: összeköttetést biztosít, áthidal, a dolgok fölé kerít, legyőz (távolságot, magasságot, akadályt), gyorsítja az utat, könnyíti az utat, biztonságossá tesz.
Tapasztalatom szerint a népmeséinkben az igazán hangsúlyos dolgok viszonylag ritkán fordulnak elő, ellenben a szerepük, hatásuk annál erőteljesebb. Így például a sárkányok a mesék összességét tekintve csupán néhányban jelennek meg, mégis a tudatunkban a népmese gyakorlatilag egyenlő a „sárkányok elrabolják a királykisasszonyokat” képével. A fontos és erőteljes dolgokról szükségtelen sokat beszélnünk, mert azzal leértékeljük.
Így van ez a híd hasonlatával is, amelyet a többihez képest kevesebbszer találunk népmeséinkben, azonban annál lényegesebb dolgok színhelyévé válik.
A hidakat általános értelemben véve is megkülönböztetjük egymástól aszerint, hogy kisebbek, melyek patakokon keresztül épültek, avagy nagyobbak, amelyek folyók fölött emelkednek. Ezeken kívül a valós életben létezik nem vizet, hanem egyéb akadályokat, például szakadékot átívelő híd is, valamint – tudtommal egyetlen - tengeren átvivő. A mesékben a két utóbbi a számosság tekintetében helyet cserél, hiszen több a tengeri híd a szárazföldinél. A nem vizet átívelő hidat, szinte kizárólag a „megrabolt” tündérleány használja, hogy azon keresztül hívja magához a szerelmét.
Lényegesnek tartom, amint a megtestesült hidaknál, azonképpen a népmesei hidaknál is, hogy mi felett vezet át bennünket. A folyóvíz egész más természetű, mint az álló, emellett nem mindegy mekkora erejűek ezen természeti elemek. A haladó vízben rejlő veszély az elsodródás. A patak esetében, kisebb eséllyel következhet ez be, de nem egyszer kapunk figyelmeztetést a hirtelen megáradó, pusztító erejű patakról. Hiába mennek jelen esetben, kézben tarthatóan az események, mondják meséink, óvatosnak kell lennünk, nehogy bármilyen elő törekvő gyengeségünk következtében elsodródjunk, és ki tudja, merre kerülünk partra, ha ugyan partra vetődünk ez életünkben.
Az álló vizek képlete ugyanez. Itt a veszély az elmerülésben, fulladásban rejlik. Ha az ember megáll, nem engedi vezettetni magát az élet rendje által irányított helyzeteknek, elkezd saját levében fürdeni, ami restség és vakság következtében hamar tengernyi méretűvé dagad.
Mindkét víz esetében az egyetlen mentőöv a híd, azaz a hit.

A következő felsorolásban a gyűjtés eredményeként mutatkozó színhelyek olvashatók, azok szerepének megnevezésével.
A híd, mint színhely = híd, mint szerep
-          A királykisasszonyhoz vezető úton a boszorkány fia vagy a sárkány elleni küzdelem helye (pl. Szépmezőszárnya,) = bátorság, lelki erő próbája
-          Tündér Ilona vagy Tündér Erzsébet érkezik általa, színvallást követelve rajta szerelmétől (pl. Aranyszóló pintyőke) = összekötő erő, a szerelem próbája
-          A király parancsára kell teremteni palota és ház, illetve palota és palota közé (pl. Gagyi gazda) = összeköt különbféle embereket, a szeretet próbája
-          A rútak, gonoszak ledobják róla a szépet, a jót (pl. Az aranyhajú hercegkisasszony) = tisztítás lehetősége, a jó akaró szeretet próbája
-          A királyfik bátorságuk, ügyességük bizonyítékaként elvesznek belőle egy-egy deszkát (pl. Mirkó királyfi) = fejlődés, fejlettség mércéje, a lelki okosság próbája
-          Egymástól elválasztott szerelmesek találkozó helye (pl. Ribike) = remény próbája
-          Szegényember halad rajta a királyhoz (pl. A sárga kicsi kígyó) = áthidal szegény és gazdag közti távolságot, alázat és igazságosság próbája
-          Szegény legény kel át a réz vagy arany hídon óvatosan, hogy az ördögöt fel ne ébressze (pl. Az ördög kilenc kérdése) = szelídség próbája
-          A patak vize a híd mellett, véráldozat segítségével megnyílik, ahol eljut a legény a szerelméhez (pl. Győző) = irányt mutat, tisztaság próbája
-          Táltos ökröt viszik vágóhídra, ahonnan gazdája segítségével elrepül (pl. A táltos ökör) = a jóság próbája
-          Táltos ökör képében a királyfi anyja viaskodik az aranyhídon az oroszlánnal, ahol életét adja a fiáért (pl. A veres tehén) = önfeláldozás, a szeretet próbája
-          A királyfi térden csúszva közelít a rézhídtól az arany hídig elvesztett feleségéért (pl. A három aranygyűrű) = bűntudat feloldozása, alázat próbája
-          A gazdag és irigy építtet szegény riválisával csodás hidat a palotája elé (pl. Halász Józsi) = önzetlenség, nagyvonalúság kimutatása, a jóakaró szeretet próbája
-          Ezüst hídon ugráló beretvák, arra terített sárkánybőrön mennek át a szerelmesek haza (pl. Vas Laci) = a félelem legyőzése, az igaz hit próbája
-          A hatalmas szél legyőzése érdekében teremtet hidat a legény, hogy eljusson a halhatatlanság országába (pl. A halhatatlanság országa) = a türelmetlenség és mohóság legyőzése, a mértékletesség próbája
-          Királyfi építtet aranyhidat, hogy az apja eltaláljon rajta keresztül hozzá (pl. Nád Péter) = a szellemi és lelki nagyvonalúság, az ingyenkegyelem kibontakozása, a szeretet próbája
-          Girhes-görhes csikót kell a híd alatt tisztára mosni, hogy táltossá váljon (pl. A pelikánmadár) = a szellemi-lelki tisztaság próbája
-          Tó felett átívelő arany hídon, hamis ember közeleg (pl. Az arany nyílvessző) = a jótól a rossztól való megkülönböztetés lehetősége, az igazságosság próbája

A híd tanítása alapján számos erényünk kibontakozására van esélyünk a hit által. Azonban mindezek az erények követelik azt az emberi-lelki-szellemi hozzáállást, amely tükrözi a kihívások, nehézségek, problémák leküzdésének, megoldásának készségét. A híd azon az úton jelenik meg, amely telistele van próbákkal, megmérettetésekkel, s amelyekben bizton meg is buknánk, ha Isten csodás ajándékát nem kapnánk meg, és ha gyarló módon nem élnénk vele, nem lépnénk rá hídjára.


FA:
A másik vizsgálandó elem a fa.
A hit csodálatos isteni adomány. Egyéb híresztelésekkel ellentétben vallom, magunktól nem vagyunk képesek kitanulni, kifejleszteni. A hit Isten lelkének ereje bennünk, épp ezért kizárólag Tőle származhat, és semmi köze tudományhoz meg képzési kurzusokhoz. A mi dolgunk csupán annyi, hogy e születésünkkor belénk ültetett emberfeletti erejű magot tiszta szívvel, Égbe néző vággyal és szüntelen imával, kicsíráztassuk, ápoljuk, öntözzük, míg végül Égig érő fává serken, melyen felmehetünk a Mennybe.
Lényeges megjegyezni, a népmesei fa véletlenül sem egyenlő a népmesei erdővel. Aki került már túrája során olyan erdei területre, melyen a vékony, viszonylag ritkán növő, de teljesen egyforma fák között úgy érzi az ember, hogy sötét van és kapaszkodó híján elveszettnek érezte magát, az tudja mekkora segítséget jelent, ha feltűnik előtte egy többitől elütő, jellegzetes fa. Turistajelzéseket követve, az ember ritkán tapasztalhatja meg egyes erdőrészeknek ezt a fajta elveszettség érzetet keltő hatását, de ha bárhol, bármi módon találkoztunk vele, soha nem feledjük el. Bizony ilyenkor az emberen eluralkodhat a félelem, s az észrevétlenül át is veheti az irányítást felettünk, így pedig egyértelműen boszorkány házához vezethet utunk. Olyan ez is, mint az életünk. Haladunk a nekünk kijelölt úton, egyszerre mégis, mintha elvágtak volna előttünk valamit, bárhová nézünk csak az ismeretlenség, az arctalan tömeg, az egybeolvadó egyformaság vesz körül. Nem tudunk kit és mit követni. S ha ezen helyzetekben továbbra is kívülről várjuk a megoldást, bizony hamarosan bele olvadunk a szürke maszlagba, amiből meglehetősen nehéz kivergődni. Amint ebben a maszlagban valaki színt ölt magára, azonnal felkelti a gyanútlan, zúgó fejjel és kétségbeesve körbe pillogó ember figyelmét, aki gondolkozás nélkül utána ered, még ha az a szín a fekete is.
Tudnunk kell megkülönböztetni a fát az erdőtől, mert az erdő az egyen-tömeg, a fa az egyén. Az erdő a színtelenség tömegvonzása, a fa hit ereje.
Íme ennek a fának a színhelyek és szerepek szerinti bontása.

A fa, mint színhely: = a fa, mint szerep
-          Tetején él a királykisasszony, akit a sárkánypróbával nyer el véglegesen a királyfi (pl. A tetejetlen fa) = szerelem adománya
-          Tetején van a kincs, mely életre boldoggá teszi a szegénylegényt (pl. Az égig érő paszuly) = boldogság adománya
-          Tetején az ágak között van a csuda erejű madár, mely vagy fiatalító erejű vagy egy elvarázsolt királykisasszony (pl. A pelikánmadár) = szerelem és szabadság adománya
-          Rajta varázs erejű gyümölcsök, melyek vagy csodásak (pl. Szóló szőlő, mosolygó alma, csengő barack) vagy átkosak (pl. Csinosom drága) = a tisztán látás adománya
-          Tetején hajtat a táltos kocsis (pl. A tudományos kocsis) = a hit adománya
-          Megbúvik rajta a jó (pl. A molnár lánya) és a rossz (pl. A fazékfedő) = az ingyen-kegyelem, a  szeretet adománya
-          Kihúzzák a földből vagy a kérgét lehúzzák (pl. Vaskalapos János) = állhatatosság, lelki erő adománya
-          Tüzet raknak belőle (pl. A repülő kastély) = szeretet adománya
-          Megbúvik benne elkergetett királykisasszony, és próba tévő teremtés (pl. A só) = átlényegülés adománya
-          A királyfi megtalálja benne elvarázsolt szerelmét, aki később ismét fa lesz (pl. A háromágú tölgyfa meséje) = remény adománya
-          Áttöri a vár szintjeit, melyen át kimenekülnek a szerelmesek a rabságból (pl. A három mag) = szabadság adománya
-          Hozzá kötik a gonoszt (pl. Fehérlófia) = igazságosságosság adománya
-          Tenger fölött össze hajló két fa hidat képez, melyen át lehet haladni (pl. Pelikán madár) = hit adománya
-          Alatta alszik (pl. Gyöngyike) vagy táplálkozik az úton lévő (pl. Az elrabolt királykisasszony) = szellemi és lelki táplálék adománya
-          Tengerparti nyárfa leveléből csónak lesz, ágából sütemény (pl. A hétszépségű királykisasszony) = szellemi és lelki táplálék adománya
-          Fűzfára esik a királyi korona (pl. A gazdag csizmadia) = tisztaság adománya
-          A királynak csodálatos termésű fája van, melyet naponta meglopnak (pl. A szalonnafa) = adakozás adománya
-          Lenti világban magas fa tetején griff vagy kánya madár fészkel, aki feljuttatja a vándort a felső világba (pl. Fehérlófia) = lelki erő adománya
-          Vándorló legények kendőt vagy virágot kötnek a fára, mely megmutatja majd élnek-e, halnak-e (pl. Rózsa királyfi) = szeretet adománya
-          Fa tövében ássa el a boszorkány áldozatait (pl. Rózsa királyfi) = remény adománya
-          Cserfa tetején figyel sas képében a hős (pl. Feketeország) = tudás adománya
-          Sziklában, imák után öntözött botból, almafa nő (pl. Megölő Istéfán) = hit és remény adománya
-          Megölt leány vagy legény átváltozásainak egyik állomása a fa, általában almafa (pl. Kígyó Darvitéz és Tatárvitéz) = hit adománya
-          Tetején kicsi házban barát lakik (pl. A három aranygyűrű) = bölcsesség adománya
-          Tetejében lévő tárgyat vagy állatot el kell érni, el kell találni (pl. A zöld király) = szerelem és lelki erő adománya
-          Mint jósfa, ha alá telepednek, teljesül a kívánságuk (pl. Vízi Péter és Vízi Pál) = hit adománya
-          A fán valamilyen módon megbúvik a mesélendő mese (pl. A világvándora herceg) = hit és remény adománya
-          A Nap birodalmában ezüst és arany fák meghajolnak Hajnal előtt (pl. A világszép nádszál kisasszony) = tisztaság és szerelem adománya
-          Arany almafa nem terem almát, ha pénz rozsdásodik a tövében (pl. A legszerencsésebb óra) = jóság és tisztaság adománya
-          A saskirály addig él, míg a hatalmas fát tőstől ki nem rugdalja (pl. A halhatatlanság országa) = hit adománya
-          Ilyen-olyan módon gyermeket ad (pl. Fábólfaragott Péter) = remény adománya
-          Halott fölé ültetik (pl. Virág Péter) = remény adománya
-          Fa tövében nyílik az út a szerelemhez (pl. Győző) = hit, remény és szerelem adománya

Amint a hídon meg lettek próbálva erényeink, mintegy útbaigazításul, addig a fán, adományként kapjuk azokat.
Így működik ez életünk során. Hol kemény megmérettetéseink vannak, melyek sikerében el-elbizonytalanodunk, hol váratlanul olyan csodás ajándéksorozatban részesülünk, hogy nem győzünk hálát adni érte. Gyakran nem értjük mindezek miértjét, de nagyon fontos alázattal tudomásul vennünk mindkét esetet, mert akár így, akár úgy, még ha fáj is adott esetben, amit átélünk, biztosan érettünk történik.
Ha a hitünk hídja arany, s a kapott Isteni magunkat fává neveltük, a félelem megszűnik bennünk és szabadon, boldogan élhetünk. Amikor ide jutottunk, jöhetnek szürkék és okosak és magyarázhatnak nekünk bizonyítgatásokról, meg látható és kimutatható tételekről és kérdezhetnek bennünket a mindentudás félelem-teli, de fölényes birtokában a mi bizonyítékainkról, követelhetik tőlünk, hogy tegyük számukra, hitetlenek számára is láthatóvá, amit mi „csupán” hiszünk. Nem megyünk bele ezekbe a menetekbe. Mindenkinek meg van a maga útja, és senki nem kényszeríthet mást, hogy áttérjen az övére. Járjon mindenki a saját útján. Meg fogja találni a közösségét, mely erősíti igazát, növeli otthonság érzetét. Ez rendjén van így.
A fákkal övezett hídon haladók számára a látás nem bizonygatás, hanem érzés, megélés, belső bizonyság kérdése, melyet szükségtelen folytonos hangoztatással elcsépelni és mérhetetlenül méltatlan viták tüzébe vetni. Az igaz hit csendre hív, hogy a dübörgés, zakatolás, csörömpölés, zörgés, ordítás özönétől elfordulva kinyithassuk belső szemünket és fülünket, meghallva ezáltal mesés, Égi üzeneteinket s onnan erőt és irányt kapva folytathassuk Istenhez vezető életünket, amelyre rendeltettünk embertársaink segítésére, Szerelmetes Istenünk dicsőségére.

Hitben járunk nem látásban”

(Ismeretlen Szerző)