Hering József: Éhúd Necer izraeli régész halálos balesete Nagy Heródes sírjának föltárása után

dokumentum


Nagy Heródes


Karácsony közeleg s ilyenkor szóba kerül Heródes király, az ünnep hírhedt szereplője, a betlehemi gyermekgyilkosság elrendelője. Neve mellé valószínűleg azért biggyesztették az „idősebb” jelentéssel is bíró „nagy” jelzőt, mert így kívánták megkülönböztetni két fiától, Heródes Antipástól és Heródes Agrippától. Heródes azonban a kegyetlensége ellenére is rászolgált erre a „nagy” jelzőre, mert harminchárom esztendős uralkodása alatt a Szentföldön kitűnő gazdaságpolitikát folytatott, amelynek jóvoltából a hellén-római világ egyik legnagyobb építtetője lehetett. Néhány héttel ezelőtt meghalt a Nagy Heródes sírját 2007-ben föltáró Éhúd Necer, izraeli régész.

A Heródes név nem héber, hanem görög, s a jelentése: hősi ivadék. Heródes Áskelon városban született Kr. e. 73-ban, és Jerikóban, a pálmák városában hunyt el Kr. e. 4-ben. Idumeai, vagy ha úgy tetszik, edomita volt apai, nabateus anyai ágról. Júdea Nagy Heródes előtti (Kr. e. 37)  Hasmoneus uralkodói egy időben nagy területeket hódítottak meg, amelyek nem zsidó lakosságát, így az edomitákat is erőszakkal, vagy gazdasági előnyök biztosításával áttérítették a zsidó vallásra. Valószínűleg ilyen áttért edomita volt Heródes édesapja, Antipatros is, aki ezért II. Hürkanosz, júdeai király legfőbb tanácsadója lehetett. Édesanyja, Kufrá, vagy görögösen Küprosz nabateus hercegnő volt.
Nagy Heródes király nevét elsősorban Szent Máté evangéliumából ismerte meg a világ, s kegyetlenségének emlékezete kitörölhetetlenül beivódott a keresztény népek kollektív tudatába. A rómaiak kegyeiből uralkodó, családon belül és azon kívül szinte állandóan gyilkolászgató, de egyben maradandót is alkotó júdeai királyról napjainkig sokat és sokak írtak. Ám legelőször, leghitelesebben és legbővebben a Kr. u. 37-ben született és Kr. u. 100-ban meghalt Josephus Flavius (zsidó nevén: Joszéf ben Mátitjáhu – יוסף בן מתתיהו) zsidó hadvezér és történetíró állított nem éppen hízelgő emléket Heródesnek.


Felső-Herodion




Nagy Heródes külföldön is építtetett

A júdeai uralkodó valóban kegyetlen volt, kemény adókkal sanyargatta az alattvalói életét, de megalomániás természete és Róma kegyének hajhászása miatt az ókori világ egyik legnagyobb építtetője volt.
Heródesnek, a világhódító Róma hűséges kiszolgálójának jó oka volt rá, hogy állandóan rettegjen az esetleges zsidó lázadástól, elsősorban a korábbi uralkodói dinasztiától, a Hasmoneusoktól. Heródes ezért Júdeában és a környező vidékeken nagy jelentőséget tulajdonított a hadi jellegű építészetnek, azaz, az erődök és erődpaloták egész láncolata építésének, illetve a korábbiak fölújításának, korszerűsítésének. Két legnevezetesebb katonai jellegű alkotása a Holt-tenger nyugati partján levő korábbi makkabeus Mecádá (Maszada) kiépítése és a Jeruzsálemtől délre álló, saját magáról elnevezett Herodeion új erődpalota létesítése. A két erődpalotát a korabeli hellén-római civilizáció minden lehetséges pompájával és kényelmével ellátták, miközben a huzamosabb ellenséges ostromra is fölkészülve hatalmas víz- és élelmiszer-tározókat alakítottak ki bennük. Régebbi, mások által korábban építtetett, s Heródes korában már elavultnak számított erődöket fölújított, korszerűsített. Így tette ezt a Szentföld Szamaria (Somron – שומרון) nevű területi egységének délkeleti részén, eredetileg a Kr. e. 103-76 között uralkodott Hasmoneus Alexander Jánnáj (Janneusz) építtette Alexandreion-erőddel, a Júdeai sivatagban álló, Johánnán Hürkánosz építtette Hürkánia-erőddel és a Holt-tenger keleti partján levő Máhvér (Mahérusz) várával. Heródes katonai építkezéseiről szólva mindenképpen meg kell említenünk, hogy a jeruzsálemi Templom-hegy (itt állt Kr. u. 70-ig a zsidók második szentélye) északnyugati szögletében fölépíttette az Antonius-várat, míg a mai Jaffai kapu közelében a királyi palotát védő Fazael-, Mariamné- és Hüppikosz-bástyát.
Nagy Heródes építkezéseinek csúcsa természetesen a jeruzsálemi Templom-hegy részben mesterségesen föltöltött platója, amelynek középpontjában az uralkodó által kibővített és pompásan díszített második zsidó szentély állt. A rómaiak kegyeinek hajhászása mellett Heródes az őt okkal gyűlölő zsidók jóindulatát is igyekezett megnyerni, s ezért újíttatta föl, bővíttette az addig kicsi és szürke, még annak idején a babiloni fogságból hazatért Zerubábel építette második szentélyt, amelyet ekkortól heródesi szentélynek neveznek. Nem véletlenül írja a Babilóniai Talmud: „Aki nem látta Heródes szentélyét, az soha életében nem látott még szép szentélyt”. A Jeruzsálemben harminc esztendeig uralkodó király jócskán kiterjesztette a város határait, s a Felső-városban (העיר העליונה) fölépítette a maga korában bevehetetlennek számított erődrendszerrel körülvett palotáját. A városban színházat és amfiteátrumot is építtetett.
Heródes a Szentföldön két új várost alapított: Ceasarea Maritimát, azaz, a tengerparti Cézáreát a Földközi-tenger partján és a szamariai Szebászté városát. Heródes Hebron városában a pátriárkák sírja fölé pompás épületet emeltetett. A júdeai király a Szentföld határain túl, így például Damaszkuszban, Antióchiában, Tripoliszban, Szidonban, Türoszban, Laodikeiában és Bübloszban is építkezett.


A Herodeion  (jobbra az elhordott domb maradéka)

 A Herodeion (légifölvétel)



Erődpalota a női mell alakú hegyen

Nagy Heródes katonai jellegű építkezéseinek csúcspontja a Jeruzsálemtől 12 kilométerre délre és  Betlehemtől három kilométerre délkeletre emelkedő Herodeion nevű erődpalota. Heródes a Herodeiont Kr. e. 22 – 15 között építtette. A Josephus Flavius zsidó történetíró által női mell alakúnak leírt mesterséges hegyet görögül az uralkodó neve után Herodeionnak ( Ἡρώδειον), latinul Herodiumnak, héberül Hár Herodeionnak (Herodeion hegynek – הר הרודיון), míg a környékbeli palesztinai arabok, utalván az egykor itt dívó pompára és jólétre, Dzsebel el-Furejdisznek (Paradicsomkertecske hegye -جبل الفريدس ) mondják és írják. Az európai keresztények a Herodeion hegyet a XV. századtól kezdve németül Frankenbergnek (Frankhegy) is nevezik, arra a történetre alapozva, hogy Jeruzsálem elvesztése után a kereszteslovagok a közeli Herodeion erődjébe vonultak vissza, és sáncolták el magukat, majd még negyven évig tartották magukat a muszlim harcosokkal szemben.
Heródes király ezt a Betlehem melletti hegyet választotta ki magának mindenkori menedékhelyéül és végső nyughelyéül. A Herodeion helyén eredetileg kettős halom emelkedett, ám Heródes a keleti domb földtömegével föltöltette, megemeltette, kiszélesíttette a nyugatit. A föltöltött domb ezzel a művelettel a tengerszint fölötti 811 méter, míg a közvetlen környezetéhez képest mintegy 100 méter magas csonka kúppá alakult. Josephus Flavius így ír Heródes erődpalotájáról: „Az Arábia felé eső hegyvidéken várat építtetett, amelyet a maga nevéről Herodeionnak nevezett el. Ugyanígy nevezte el azt a Jeruzsálemtől 60 stadionnyira (11,5 kilométer – H. J.) emelkedő, női mell alakú dombot is, amelyet emberkéz emelt; ezt káprázatos pompával beépíttette. Ugyanis csúcsát kerek tornyokkal vette körül, és a várfalakon belül eső területet pompás palotákkal építtette be, amelyeknek nemcsak belsejük volt káprázatos, hanem falaik, oromzataik és tetőzeteik is pazar pompában ragyogtak. Azután óriási költséggel messziről bő vizű vízvezetéket építtetett, és vakító fehér márványból 200 lépcsőfokos feljáratot; mert a domb meglehetősen magas volt, és mint említettem, emberkéz emelte. A domb tövében is palotákat építtetett udvartartásának és kíséretének, és ezeket is olyan pompával ékesítette, hogy a telep olyan volt, mint valami város, és olyan terjedelmű, mint egy királyi vár”. (Josephus Flavius, Zsidó háború, I. könyv, 21. fejezet. Görögből fordította: Révay József, az 1970-ben elhunyt kiváló klasszika-filológus és író, akit sajnos gyakran összekevernek a moszkovita zsidó Révai Józseffel, rákosista kultusz miniszterrel, a hírhedt „négyes fogat” tagjával.)
Josephus Flaviusnak a Herodeion erődpalotával, a hegy alatti Alsó-Herodeion nevű településsel, valamint Heródes temetésével kapcsolatos közléseit szinte betűről betűre igazolták, előbb P. Virgilio Corbo ferences régésznek az 1962-67 között a hegycsúcson, majd az izraeli Éhúd Necernek  1972-2010 között az egész területre, tehát Alsó- és Felső-Herodeionra egyaránt kiterjedő feltárásai.
A Herodeion hegytől északra eső sík területen volt a királyi palota jelentős része, amelyet Alsó-Herodeionnak neveztek, és úgy festett, mint egy kisebb város. Alsó-Herodeionban (הרודיון תחתית) a terepet megásatott régészek sok épület és víztározó-medence maradványait tárták föl.
Alsó-Herodeion település a megépülése után lassan az egész körzet székhelye lett, s lakói a királyi udvar emberei voltak. Heródes király többnyire nyári palotának használta a Herodeiont, s ide szokott visszavonulni a zsidó zarándokünnepeken Jeruzsálemben uralkodó zsivaj és fölfordulás elől.
Nagy Heródes Kr. e. 4-ben bekövetkezett halála után fia, Archelaosz lett Júdea királya, aki sokszor megfordult a Herodeionon.  A rómaiak Kr. u. 6-ban Archelaoszt száműzték a galliai Viennába, s ekkor véget ért a Heródes-dinasztia uralma Júdeában, amely ekkortól a Római Birodalom provinciája lett. Kr. u. 66-ban kirobbant a Róma-ellenes nagy zsidó fölkelés Júdeában. A fölkelők elfoglalták a Herodeiont is, ahol elsáncolták magukat a római légiók elől, s a jeruzsálemi szentély Kr. u. 70-ben történt lerombolása után még néhány esztendeig tartották magukat. A Bar-Kochba-fölkelés idején (Kr. u. 132-135) a Herodeion erődpalota ismét a Róma-ellenes zsidó szabadságharcosok egyik legtovább tartott erőssége volt. A levert fölkelés után ismét elhagyatottá vált Alsó-Herodeionba a Kr. u. V. században elkezdtek letelepedni a bizánci keresztény szerzetesek, akik idővel a királyi palota egyes termeit átalakították keresztény templomokká. Alsó-Herodeionban a Szentföld bizánci korszakának (Kr. u. 324-636) bizonyos szakában lepratelep működött. Az itteni lepratelepet Theodosziosz bizánci császár neje, a nagy szentföldi építtetőként is ismert Eudókia hozta létre. Alsó-Herodeion kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen a Szentföld bizánci keresztény korszakának végéig (Kr. u. 636) lakott település volt, majd utána elhagyottá vált.


 A Heródes- mauzóleum  alapépítménye (pódiuma)



A szabadságharcosok holtában büntetik a hazaárulót

De térjünk vissza a több mint két évezreddel ezelőtti eseményekhez, Nagy Heródes király temetésére és az izraeli régészet, pontosabban Éhúd Necer egyik legnagyobb sikerére, a júdeai uralkodó mauzóleumának föltárásához. Éhúd Necer, a Jeruzsálemi Héber Egyetem régész professzora és csapata 2007 tavaszán a Herodeion lankáin megtalálta Nagy Heródes sírkamráját. Necer több mint három évtizeden keresztül, 1972 óta kereste a Róma kegyeiből uralkodó júdeai király sírját, s munkája során mindig a Josephus Flavius műveiben leírt állítást tartotta szem előtt, miszerint Heródest a Herodeionban temették el: „Archelaosz nem kímélte a költséget, és hogy minél fényesebb legyen a temetés, az elképzelhető legnagyobb királyi pompát fejtette ki. A ravatal színaranyból volt, drágakövekkel kirakva. Takarója gyönyörűen hímzett bíbor, és a rajta nyugvó holttest ugyancsak bíborszövetbe volt burkolva; fején ott volt a királyi fejdísz, fölötte arany korona, jobbkezében kormánypálca. A ravatal mellett a király fiai és nagyszámú rokonai sorakoztak fel, mögöttük a testőrség katonái, a trák szakasz, a gallusok és a germánok, mind teljes harci díszben. Elöl lépkedett a hadsereg többi része, az ezredesek és századosok vezetésével, ugyancsak teljes harci díszben, utánuk pedig 500 szolga és szabados; ezek vitték az illatszereket. Így vonultak a holttesttel (Jerikó városából – H. J) a 200 stadionnyira (38,4 kilométer – H. J.) fekvő Heródeionba, ahol az elhunytat végakarata értelmében eltemették.” - írja Josephus Flavius a Zsidó háború című művében (I. könyv, 33. fejezet)
Heródes azért választotta végső nyughelyéül a Herodeiont, mert annak megépítése előtt két drámai esemény is lezajlott a saját és a családja életében. Kr. e. 43-ban, amikor még csak Galilea tartomány fejedelme volt, a pártusok rátámadtak, s ezért családtagjaival együtt kénytelen volt menekülni. A Herodeion közelében menekülés közben fölborult Heródes anyjának, Kufrának a fogata, mire Heródes hisztériás rohamot kapott. Később kiderült, hogy fölösleges volt a fölindulása, mert   anyjának nem esett komolyabb baja. Nem sokkal a fogat fölborulása után a pártusok elfogták Heródest és kíséretét, de a kialakult csatában a zsidó uralkodó harcosai felülkerekedtek. Heródes ezért építtette ezen a helyen az egyik erődpalotáját, a Herodeiont, és temettette el magát benne. Ám sírjának pontos helyére az ókor múltával már senki nem emlékezett, egészen addig, amíg Éhúd Necer 2007 tavaszán be nem jelentette, hogy több mint három évtizedes kutakodás után megtalálta Nagy Heródes mauzóleumát.
A sírhely megtalálása előtti évtizedekben két nézet dívott a régészek körében: Éhúd Necer eleinte azt állította, hogy Heródest Alsó-Herodeionban, míg mások szerint a csonka kúp alakú hegy felső részén, tehát Felső-Herodeionban (הרודיון עלית) temették el. Miután hosszú-hosszú évekig lenn hiába kereste a sírt, Necer gondolt egyet és a hegy közepe táján, a Herodeion lankáin kezdett el ásatni. A régész 2007 májusában végre rábukkant a sírkamrára. „Nem messze innen, ahol most vagyunk, 2011 évvel ezelőtt került sor Heródes király pompás temetésére”, mondta 2007 tavaszán Éhúd Necer egy jeruzsálemi sajtótájékoztatón a júdeai uralkodó szarkofágjának egy darabját szorongatva, majd szavait így folytatta: „Néhány héttel ezelőtt ráleltünk egy csomó, mesterien faragott, kitűnő minőségű kőre, s a faragási technika tökéletesen megegyezik a második szentély korabeli síroknál alkalmazott technikával”.
A Necer irányította régészcsoport jóformán csak összetört köveket talált Heródes mauzóleumában, s tulajdonképpen az egész sírkamra ripityára volt törve-zúzva. Necer professzor szerint a Róma vazallusaként ismert, gátlástalan és kegyetlen – ezért a zsidók által meglehetősen gyűlölt – Heródes mauzóleumát a benne levő szarkofágokkal együtt a Kr. u. 66-72 közötti nagy zsidó fölkelés idején, mintegy késői büntetésként a szabadságharcosok megszentségtelenítették, a berendezését szétszórták és összetörték.
Nagy Heródes mauzóleumának és az uralkodó halvány rózsaszín szarkofágjának föltárása után rekonstruálták a darabjaira tört építményt és a kőkoporsókat. A rekonstruálás után kiderült, hogy a mauzóleum eredetileg egy kétszintes, 25 méter magas építmény volt, megemelt, pódiumszerű alapzaton nyugodott és homorú kúp alakú tetőzet fedte. Necer professzor szerint Heródes azért döntött úgy, hogy erődpalotáját és mauzóleumát a Herodeionra építteti, mert innen kitűnően rá lehet látni Jeruzsálemre és környékére. Nem sokkal Heródes mauzóleumának és szarkofágjának meglelése után a régészcsoport kissé távolabb további két, ezúttal fehér kőkoporsót is talált. A mauzóleumból láthatóan kidobált fehér szarkofágokban Heródes két családtagja volt eltemetve: a király egyik neje és fiának, Archelaosznak a felesége. A darabjaira tört, de a mauzóleumon belül megtalált, rozetta motívumokkal ékesített, halvány rózsaszín szarkofágban maga a király, míg a kidobált, kissé távolabb megtalált, növényi mintákkal díszített, nagyobbik fehér kőkoporsóban a szamaritánus Malthaké, Heródes hatodik felesége pihent. A kisebbik fehér, szintén kidobott szarkofágba Archelaosz Kr. u. 5-ben elhunyt második feleségét temették.
Éhúd Necer herodeioni ásatásainak további világra szóló sikere a mauzóleumtól nem messze megtalált, mintegy 700-750 néző befogadására alkalmas színház föltárása volt. A színházban volt egy loggiaszerű építmény, ahonnan Heródes és legszűkebb baráti köre megtekinthette az előadásokat. Ennek a díszpáholynak a falait pompás festmények díszítették. A festmények a Kr. e. 10-15 között készültek, akkoriban, amikor Marcus Agrippa római hadvezér a Herodeionon meglátogatta barátját, Heródest.


Heródes rekonstruált szarkofágja

Heródes szarkofágjá-nak egyik  rozettája 

Malthaké rekonstruált szarkofágja



Éhúd Necer (1934-2010)

Éhúd Necer - אהוד נצר (angol átírásban: Netzer), izraeli régész 1934-ben született Jeruzsálemben, s 2010. október 28-án halt meg Jeruzsálemben. Szakterülete a Szentföld Hasmoneusok és Nagy Heródes korabeli építészetének régészeti kutatása, föltárása volt. A múlt század '60-as éveiben építészeti szakértőként részt vett a Jigáél Jádin régész professzor vezette híres ásatásban a Holt-tenger melletti Mecádán (Mászádá), majd elvégezte az ott föltárt építészeti emlékek konzerválását. Doktori disszertációját Nagy Heródes királynak a Herodeionon és Jerikóban épített palotájáról írta. Necer 1981-ben a Jeruzsálemi Héber Egyetem előadója, majd 1990-ben a professzora lett. Nyugat-Jeruzsálem történelmi zsidó városrészeinek, így a Jemín Mose és a Miskenot Sáánáním, valamint a kelet-jeruzsálemi óváros zsidó negyedének rehabilitálásában töltött be kiemelkedő szerepet.
Éhúd Necer 1995 és 1993 között a galileai Cipporiban (Sepphoris) tárt föl monumentális épületeket és pompás mozaikokat. A Herodeionon végzett folyamatos föltáró tevékenysége mellett ásatásokat folytatott más herodeánusi településeken is, így például az északi Hermon-hegy lábainál elterülő Páneászban (Banias), a Földközi-tengerparti Cezáreában (Cesarea), a Jerikó melletti Küprosz- erődben, Jerikó városában, Ciprus szigetén, majd önállóan is a Mecádán (Masszada).
Régészeti munkásságát, legnagyobb tudományos sikerét azonban leginkább a Herodeion heggyel összefüggésben emlegetik. Heródes egykori erődpalotája területén 1972-ben kezdte el a régészeti föltárásokat. Először víztározó ciszternarendszereket, alagutakat és nagyobb épületeket tárt föl a Kr. u. 66-72, majd a Kr. u. 132-135 közötti Róma-ellenes zsidó fölkelés időszakából Alsó-Herodeionban. Josephus Flavius, zsidó történetíró leírása alapján hosszú évekig kereste Heródes király mauzóleumát, míg aztán 2007 tavaszán megtalálta a díszes szarkofágok töredékeivel együtt, majd az uralkodó színházát.
Éhúd Necer 2010. október 25-én egy régészcsoporttal ülésezett fönn a Herodeionon, annak a színháznak a föltárt romjai között, amelyet nemrégiben ő tárt föl.  A professzor egy állvány korlátján ült, amikor testsúlya alatt hirtelen elpattantak a rögzítőcsavarok, hanyatt esett és megsérült a fején. Gyorsan fölállt, majd ismét elesett, s ekkor összezúzódott néhány nyakcsigolyája. A jeruzsálemi Hádászá kórházba szállították, ám az életét nem tudták megmenteni, három nap múlva meghalt. Az általa föltárt Heródes sírjától nem messze érte a végzetes baleset. Éhúd Necert a bibliai Kirját-Ánávimban temették el. Megásott sírjába a teste mellé elhelyeztek néhány zacskó földet Jerikóból, a Herodionról és a Mecádáról. Végakaratának megfelelően testének hasznosítható részeit mások gyógyítására hagyta.


Éhúd Nécer

(2010)