Kecskés Péter: Jézus Krisztus horoszkópjai, Isteni és emberi inkarnáció – megjegyzések Krisztus nativitásához


dokumentum, tanulmány, vallás




Írásunkban kísérletet teszünk a Megváltó nativitása és a világkor/szak/ok, világvallások periódusai tradicionális megfeleltetéseinek felfejtésére. Egyben a kozmikus-szakrális asztrális szimbolizmus különböző szintű értelmezésére is kísérletet teszünk. Az emberi és isteni örök párbeszédében miként jelenik meg az Istenember, hogyan láthatták ezt előre az első keresztények, a káldeus mágusok, és milyen átfogóbb időszimbolizmus alapján lehet rálátni ezen és más „misztikus születések” valódi természetére.
A korai keresztény periódusból nem maradt ránk Krisztus-képlet, első forrásunk Mashallah perzsa-káldeus alapozottságú zsidó-arab szerzőnek a Szaturnusz–Jupiter együttállások periódusa alapján készült, Konjunkciókról, vallásokról és emberekről c. könyve, mely ugyan nem maradt fenn, de Ibn Hibinitán keresztül ismerjük tartalmát. Számításaiba szinte biztos, hogy hiba csúszott, hiszen két eltérő időpontot is hoz a „nagy próféta” születésére, az i. e. 12-t és az i. e. 2-t. Az alábbiakban közöljük a későbbi, majd a korábbi változat lehetséges feloldását.






Érdemes már most megjegyezni, hogy ebből az egyik már Mohamed születéséből számolja vissza Krisztus lehetséges születési idejét, és hogy a két bolygó „nagy konjunkciói” alapján számított szemlélet eredetileg perzsa és babiloni, illetve sumér alapozású, bár muszlim környezetben jelenik meg újra erőteljesen, és hat majd a középkori nyugati asztrológiai és historikus szemléletre.  A korábbi változat erőteljes Szaturnin-kiemeltséget mutat, továbbá figyelemre méltó, hogy a Vénusz exaltációs pontja körül helyezkedik el, együtt állva a Merkúrral, valamint feltűnő a Jupiter oppozíciója is a Mérleg elejéről.




Mashallah szerint Krisztus eljövetelét már indikálja az i. e. 25-ben bekövetkező Jupiter–Szaturnusz együttállás, melyre a Nap Kos-ingresszét veszi alapul. A rekalkulált változat a következő:




Az eredeti számítás szerinti változat:




A következő ismert változat Abu Masharé, aki szintén hasonló metodológia alapján jut némileg más eredményre, mert számításai mások, mint Mashallah számításai. Tőle származik Krisztus Szűz-aszcendensének teóriája, melyet később átvett Albertus Magnus is.
Ezután Pierre d’Ailly képletváltozatát ismerjük, mely tartja magát e hagyományhoz, itt is a Virgo első dekánjába esik az aszcendens. A képletben a Szaturnusz és a Vénusz saját triplicitásukban, a Hold exaltációban, a Mars uralomban




 (Kos), a Nap a Világ-axis alján-tetején (Bak első fok), a Jupiter a békét hozó Mérlegben, míg a Merkúr Pan jegyében található. A rekalkulált radix a következő képet mutatja:





Két számottevő különbség van a képletek között; a modern számítások alapján a Merkúr és a Nap közeli, partill konjunkcióban vannak, valamint a Hold átkerül a Bikából a Kosba. Jerome Cardan verziója lesz a következő képlet, hiszen ez is hasonló az előzőhöz, csak egyjegynyi a különbség. De Iudiciisastrorum című munkájában részletes kommentárral látja el a nativitást.




Tiberio Russiliano Sesto szerint (Apologeticus adversus cucullatos, 1504) a Szűz és a Mérleg eleji verziók is validak, így egymás mellé tesz három változatot:




A későbbiekben John Butler is ezekből az időpontokból kiindulva rektifikálja Krisztus képletét. Mindehhez még hozzávehetjük a keresztény éra képletét is, mely szinte e képletek variációjának tekinthető, a Hold elmozdulása figyelemre méltó; az Oroszlánban tartózkodik.




A következőkben részben egyrészt John Addey és Patrick Curry, másrészt Teres Ágoston, valamint a hellenisztikus asztrológia alapján kísérletet teszünk egy lehetséges képletváltozatra, melynek alapja az a „hermetikus világhoroszkóp”, mely Firmicus Maternusnál jelenik meg explicit módon. Ebben a képletben a planéták saját uralmi helyzetükben vannak a Ráktól a Bakig bezáróan. A konstelláció visszatérése is fontos asztro-krono-szimbolisztikai konsziderációkat vet fel, de ezen túlmenően a reneszánsz kori Tiberio Rossigliano is felvet hasonló képleteket a zsidó, káldeus, arab és egyiptomi világképletekkel kapcsolatban, méghozzá úgy, hogy e képletek komplementer módon működnek az általunk preferált Krisztus-nativitással, ráadásul belefér a Teres és mások által is tudományos szempontból lehetségesnek tartott Halak és Jupiter–Szaturnusz együttállás keretei közé. A Megváltó szóban forgó képlete és a Világ-teremtés radixa között eszerint csupán a Jupiter–Szaturnusz konjunkció esik más – ámde ismét a Jupiter alá tartozó (Nyilas) – jegybe, valamint a planéták másik uralmi pozícióikat foglalják el, vagy exaltációban vannak, kivéve a Marsot (mely bolygó a Skorpióban tartózkodik) és a Holdat (a Rákban), mindkét képletben. A Rossigliano-féle Világ-teremtés, majd Addey Krisztus-verziója így fest:







Ehhez tartozik a Maternus-féle „hermetikus képlet” is, mely a bolygók alapvető minőségét teremtéskori helyzetükből vezeti le, ekképpen a Krisztussal beköszöntő kor a teremtés egyfajta megújítása is, az első ember bűneinek elvétele, tehát kapcsolódik Ádám teremtéséhez is. A John Gadbury-féle Ádám-képlet, melynek előzménye a perzsa „első ember képlete”, a bolygókat exaltációs helyeiken ábrázolja, így ezt is közöljük:




Az „első ember képlete”:




Kutatásunk egyik legmegdöbbentőbb felfedezése az, hogy ha a konstellációs szemléletet vesszük alapul, akkor a Kali Yuga kezdetének képlete (i. e. 3102. február 18.), mely a revati (Zéta Piscium) körüli nagy bolygóegyüttállást mutatja, Krisztus valószínűsíthető képletében a Jupiter–Szaturnusz konjunkció is pontosan e csillagon és Naksatrában található! Az egyik zsidó Világ-teremtés képletben a Hold és a Vénusz szoros együttállása található ezen a környéken (i. e. 3760. március 29.), valamint a maja időszámítás kezdetekor (i. e. 3114. augusztus 11.) a Hold szintén itt tartózkodott. Ráadásul a „Próféták pecsétjénél”, Mohamednél, a következő és utolsó nagy kinyilatkoztatásnál állt a tropikus Kos első foka ezen a csillagon, kiteljesítve a Halak-korszak és a teremtés idejének szimbolizmusát. Érdemes ehelyütt megemlíteni, hogy a kereszténység győzelme approximatíve az első Hal Kos-együttállásával jött el, míg most már a második Hal apokaliptikus előkészületei korszakában tartunk. A nagy együttállások, mint periódus-, eon- és korszakkezdetek teóriája, nem csak Indiára jellemző, megtalálhatjuk a babiloni, perzsa, majd görög asztrális szimbolizmusban is. Michael Molnar Krisztus genitúrája ezen az alapon lehet érdekes, hiszen itt a Vénusz áll együtt a revatival, miközben a hét bolygó nagy konjunkciója kezdődik vele (i. e. 6. április 17.)




Klaus Mate verziója is hasonló, ebben megint csak a Szaturnusz és a Jupiter együttállása áll ezen a helyen (i. e. 6. február 10.) E változatnál azonban izgalmasabb és megalapozottabb a védikus asztrológia Krisztus-képlete, melyben a Szaturnusz–Jupiter együttálláshoz csatlakozik a Hold a descendens közelében, és szintén a revatival, vagy még inkább az Alpheratzcal (az Androméda alfája), a pegazusi-édeni, a teremtés irányait, folyóit kijelölő kubussal alapponttal állnak együtt, megfékezve minden negatív bolygóhatást a Halak-Jupiteren keresztül. Ez esetben természetesen indiai sziderikus zodiákust használtunk, egész jegyházakkal, de érdemes megjegyezni, hogy akkoriban a két állatöv nem különbözött jelentősen egymástól, az egyedüli lényeges differencia a sziderikus Skorpió-Vénusz, szemben a tropikus uralkodó Mérleg-Vénusszal. Modern bolygókat használva, a Szűz aszcendensen a Plútó áll, mely – tág jegykvadráttal számolva – T-kvadráttá egészíti ki a Nap–Merkúr együttállás és a Hold–Jupiter–Szaturnusz konjunkció negyedfényét.




Krisztus képlete a védikus asztrológia szerint (az áttekinthetőség kedvéért nyugati formátumban)

Nem tudjuk, hogy Teres megnézte-e asztrológiai szempontból a királyok imádására felállított időpontot, de mindenképpen egyfajta kegyelmi állapotot ír le az égi szkriptúra; minden bolygó harmonikus fényszögben áll, még a kentronokkal is, ezért ezt a képletet is közöljük (i. e. 7. november 12., 19 óra 50 perc körül):





Szintén Teres alapján Krisztus keresztre feszítésének idejét (i. sz. 33. április 3.) is nagy bizonyossággal lehet tételezni; ebben a képletben a Merkúr és a Vénusz közt található a Zeta Piscium. A száműzött Jupiter kvadrálja mindkét bolygót; valamint a Nap–Szaturnusz–Hold alkotta T-kvadráttal is számolnunk kell.




Végül hozzuk a klasszikusan használt Szűz-teória alapján felállított képletet, melyet Bernadett Brady is elfogad. Ferrari d’Occhieppo (1969), Hughes (1979), Seymour (1998) alapján Patrice Guinard tézise az, hogy az esszénus vizibilitás-elmélet szerint a szeptember 15-i időpont volt az, amit vártak az asztrológusok, beteljesítve a jóslatot („Szűztől/Szűzben született”):