Berki Sándor: Beteg generációk uralma alatt


tanulmány



A „ma” a döntéshozó gyermekkorából születik. (B. S.)


A válság – gazdasági – mibenlétét nem magyarázom. Köztudott. A szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lettek.
Okairól könyvtárnyi elemzés jelent meg. Utólag könnyű okosnak lenni. Bár keveseknek sikerült.  
„Nincs semmi baja a kapitalizmusnak, tökéletesen működik. Az a szabad versenyes kapitalista modell, melyben a társadalom az elmúlt száz évben élt, azt a törvényszerűséget követi, amely az univerzumban uralkodik.[1] A kereslet-kínálat az olyan, mint a természetben az eszkimó és a fóka kapcsolata: ha kevesebb a fóka, kevesebb az eszkimó is. (Sic! B. S.) Az ember ténykedése azonban a természeti törvényt – ami alapján a piac is működik – folyamatosan eltéríti az egyensúlyi állapottól. Tehát arról van szó, hogy a kapitalizmus végrehajtja a természeti törvény transzformációját a társadalomra, azonban ezt maga az ember torzítja el: a fogyasztók, a piaci szereplők és az állam közösen. A piacon nem kérhető számon az emberi hülyeség, a piac tökéletesen működik,[2] mindig azt csinálja, ami a dolga, ezt axiomatikusan el kell fogadni.”[3]

„Ludomil, a jóváhagyott igazgató természetesen azon melegében megtudta, hogy jóváhagyták. Nem is tétovázott, azonnal befordult a megyeszékhely legelegánsabb éttermébe, lehúzatta a redőnyöket és igazgatói modorban közölte:
– Aki bent van, az a vendégem. Az oszloptól jobbra az ételeket, balra az italokat fizetem.
Ő maga középre ült és ennek megfelelően rendelt.
– Két korsó sört! - És mert tudta, hogy földrajzi helyzetének megfelelően ennie is kell, igazgatói beosztásának megfelelően pedig nem akármit, ezért hozzátette:
– És egy tatár bifszteket, hasábburgonyával.”[4]
Hát… no comment. Normális, hogy a kapitalista a saját gazdagodását a természettörvény rangjára kívánja emelni. Meg nem is érdemes kommentálni a The Economist 2009. július 18-i száma után, melyben szinte mindent megírtak a közgazdaságtan csődjéről.[5]
Polányi Károly már 1946-ban sejtett valamit:[6]
„A bekerítéseket[7] helyesen nevezték a gazdagok forradalmának a szegények ellen. (…) A szó szoros értelmében elrabolták a szegényektől a közös legelőből rájuk eső részt, lerombolták azokat a házakat, melyeket a szokás eddigi töretlen ereje folytán a szegények rég a maguk és utódaik otthonának tekintettek. Szétszaggatták a társadalom szövetét. (…) Bár mindez csak foltokban jelent meg, a sötét foltok azzal fenyegettek, hogy egységes katasztrófává olvadnak össze.”[8]

„A kölcsönök és a kölcsönök megújítása a bizalomtól, a bizalom a jó magaviselettől függött. Mivel alkotmányos kormányzás esetén (…) a jó magatartás a költségvetésben tükröződik (…) az adós kormányok azt a jó tanácsot kapták, hogy gondosan vigyázzanak árfolyamaikra, és kerüljék azokat az eljárásokat, amelyek rossz fényt vethetnének az államháztartás helyzetének megbízhatóságára”[9]
Mostani magyarázatkísérletem pszichológiai. Feltéve, hogy a fent idézett „emberi hülyeség” – legalább részben – leírható. A válság (mint össztársadalmi eredmény) felől nézvést nem minden ember viselkedése egyaránt fontos. Ezért a durva eufémizmussal gazdasági és politikai elitnek[10] nevezett csoport – e tanulmányban döntéshozó[11] – viselkedésének, az egyén múltjában rejlő indítékaira koncentrálok. Bár a jelenlegi helyzetnek ez csak egyik, de lényeges tényezője.
Két részprobléma:
        Mi van eltemetve a döntéshozó múltjában?
        Hogyan összegződik ez a látható eredménnyé?
Élek a tekintélyérvelés aljas módszerével is:
David C. Korten: „Az ember bonyolult teremtmény. (…) képesek vagyunk a gyűlöletre, az erőszakra, a versengésre és a mohóságra. (…) tudunk szeretni, gyöngédek lenni, együttműködni, együtt érezni. Az egészséges társadalom az utóbbiak meglétét segíti elő, megteremtve ezzel az életminőség szempontjából legfontosabb javak bőségét. A rosszul működő társadalmak viszont az előbbiekre nevelnek, és ezzel hiányt és nélkülözést teremtenek. (…) Azok az emberek, akiknek bőségesen jutott a szeretetből, ritkán keresnek vigaszt kényszeres, másokat kirekesztő személyes szerzésben. Az érzelmileg szegények számára semmilyen mérvű anyagi élvezet nem nyújt kielégülést, és anyagi világunk elégtelenné válik számukra. A szeretetre kiéhezett világ anyagiakban szűkölködő világgá válik. Ezzel szemben a szeretetben gazdag világ egyfajta anyagi bőséget is élvez. (…) A modernitás nevében rendellenes működésű társadalmakat teremtünk, amelyek mindenütt kóros viselkedésformákat termelnek ki: erőszakot, szélsőséges versengést, öngyilkosságot, kábítószerezést, kapzsiságot és környezetpusztítást.”[12]
Alice Miller: „»Egészen különös súllyal figyelmeztettek mindig arra, hogy a szülők, tanárok, papok stb. kívánságait (…) habozás nélkül hajtsam végre. Amit ők mondanak, az mindig helyes. Ez a nevelési alapelv a véremmé vált.« [Rudolf Höss auschwitzi parancsnok] (…) A közvélemény még távol áll annak felismerésétől, hogy mindaz, amit a gyermekkel első éveiben tesznek, tagadhatatlanul visszaüt az egész társadalomra, hogy a pszichózis, a kábítószer-függőség, a kriminalitás a legkorábbi élmények rejtett kifejeződése. Ezt a felismerést általában vitatják, vagy csak intellektuálisan ismerik el, mialatt (…) a gyakorlatot még mindig nagyrészt középkori, a gonosz projekciójában bővelkedő elképzelések uralják, ugyanis az intellektusnak nincs hatása az emocionális területre.”[13]
Róheim Géza: „A kisgyermek fejlődésének preödipális vagy orális fázisában nagy és erőszakos agresszióval válaszol minden frusztrációra: arra vágyik, hogy szétszakítsa az anya testét, és kiszakítson belőle minden értékes »testi tartalmat«, azaz a tejet (a táplálékot), a testvéreket, az apa péniszét, a féceszt (…). Ennélfogva úgy látom, a lopott dolgok mágikus értéke annak köszönhető, hogy a lopás a testi destrukciós fantáziából származik (…) az „orális pesszimista” sohasem heveri ki azt a traumát, amely az orális megvonással, különösen az elválasztással érte, ennek következtében egész környezetében megrendült a bizalma, folyton újabb, sokkoló megvonástól fél, és azon mesterkedik, hogy ilyen katasztrófákat idézzen elő.[14] (…) A fiatal ausztrál bennszülött (…) sosem éli át az elválás traumáját. Addig szoptatják a gyermekeket, ameddig azoknak jólesik, és ha a saját anyjának nincsen teje, úgy könnyűszerrel találnak más asszonyt, aki mellét nyújtja nekik. Ezért nem fordul elő Közép-Ausztráliában az orális pesszimista típusa, és nem találni örökké elégedetlen gáncsoskodókat. Senki nem érzi magát folyton háttérbe szorítva, senki sem játssza állandóan a sértettet.”[15]


Mi a probléma?

Adva vagyon egy pszichológiai és egy antropológiai tétel:
– Akinek bőven jutott szeretet, nem keres vigaszt személyes szerzésben.
– A kultúra kitermeli a személyiséget, mely újratermeli saját kultúráját.

Milyen személyiségeket termelt ki az 1945 utáni évtized? Mit tudunk az utóbbi húsz évben uralkodó „elit” gyermekkoráról? Nagyjából mindent.
„A politikai eliteket – a magyart sem – nem szabad »egyenszilárd« entitásként kezelni: mindenkor és mindenütt megosztott, eltérő érdek- és értékrendű csoportosulásokból áll. Ez teszi lehetővé – elvben – a politikai váltógazdaságot.[16] Az összekötő erő a magatartáskultúra; ha a célok nem is, az eszköztár sok közös vonást mutat. [A cél is azonos! B. S.] Sok a hasonlóság a kiválasztás-kiválasztódás módjában is: klientéla, kontraszelekció, a hűség, mint fő érdem. (…) Nagyobb tudás, áttekintőkészség, függetlenség viszont nem elengedhetetlen kellékei az érvényesülésnek.”[17]
Ennek dacára a közöset keresem.[18] Azt a közös nevezőt, ami valamilyen mértékben megvan a mai magyar döntéshozóban. Legalább annyira, hogy hajlandó tűrni a csoporthoz tartozás áraként – mert valahová tartozni kell, különösen egy „én-gyenge” embernek – tőle idegen elvárásokat is. Tolvajok között pl. ciki nem lopni.
„A nemzedék az eszmélet és az emlékezet közössége. Nem elsősorban a születés dátumáról van szó, hanem a serdülő ember világba kinyíló élményszerző lehetőségéről, amely azonos módon akarva-akaratlanul hat mindazokra, akik egy meghatározott korba születtek. (…) Az emlékezet azért közös, mert közös volt az eszméltető történelmi környezet. (…) Azáltal, hogy a születés történelmi korba helyeződik, sorsközösséget eredményez az adott történelmi periódusban megszületettek között. (…) Identitásába beépül az adott történelmi hatás, és ez kollektív emlékezetként kezd működni.”[19]
Hasonló neveltetés, életkor, élmények, életvitel, érdekek, normák.[20] Illés Iván a nyolcvanas években kimutatta,[21] hogy az MSZMP KB tagjainak nagy része egy ötéves időintervallumban született. A mai nomenklatúra talán tarkább. Ma már 1960-as születésű döntéshozót is találhatni, ill. vannak a háború előtt született „őskövületek” is néhányan. Ez mit sem változtat a lényegen. „Ideáltipikusan” 1945–56 között születtek. Ők a Csinibaba és a Nagy generáció c. filmek fiataljai. Ha Bajkon úr hatalomra kerül, az lesz, ami most van. A két film sokat elmond e generáció életérzéséről.
 „… ezek a »gyerekek« nem hagyják magukat szüleik »ízlésének« megfelelően nevelni. Kamasz és fiatal felnőttkoruk egybeesik a létezett szocializmus felbomlásának kezdetével (…) a nyugati típusú magatartásminták és fogyasztói modellek megjelenésével és terjedésével – e folyamatok bázisán pedig a »gyermekek« határozottan fellázadnak szüleik ellen.”[22]
A lázadás így nézett ki: „Fejükre is állhatnának, érdekelni nem tudnának ők.”[23] Húsz évvel később már így: „Nem kell olyan isten, aki nem tud magyarul.”[24]
„Egy nemzedék élete egy régi ajánlás szerint harminc év (…) harminc év kell ahhoz (…) amíg a nemzedék önállóan cselekvőképes, gondolkodóképes lesz, és akkor van harminc éve (…) hogy cselekedjék. És akkor jön a következő nemzedék. Ez a harmincéves váltás. (…) Két generáció volt, tehát a kilencszázasok úgy a hatvanas évekig és a harmincasok úgy a kilencvenes évekig. (…) Ezeket a generációkat úgy hívják rosszmájú kultúrtörténészek, hogy ők az első és második műveletlen generáció (…) kikoptak alóluk a hagyományos európai kultúra értékei (…) ez a két generáció (…) tökéletesen megbukott! (…) amit maguk mögött hagytak (…) egy világháború, aztán még egy világháború, aztán totális rendszerek, diktatúrák, lágerek, az emberirtás hidegvérű és nagyüzemi módszerei, és ostoba mítoszok előtt való leborulás. Új élettér, új típusú szovjet ember, amerikai létforma, felsőbbrendű ember, fajelmélet… Ez a generáció ne hirdesse fennen erkölcsi elveit, háta mögött a krematóriumokkal, ne hirdesse, hogy hogyan kell élni, ne hirdesse, hogy mi a tisztesség, ne hirdesse, hogy mi a pozitív társadalomépítés.”[25]
Aztán jöttek az 1945 után születettek, akik nagy generáció néven vonultak be a történelembe – élükön a Beatlesszel. 1985 és 90 között átvették, majd húsz évig gyakorolták a hatalmat. Csak kicsit álltak rosszabbul az európai kultúra értékeivel, mint apáik. Ez a harmadik műveletlen nemzedék. Eredményeik Kelet-Európában[26] szemmel láthatóak, kézzel tapinthatóak. Egy nagyon vékony réteg látványos gazdagodását az állam, az oktatás, az egészségügy szétesése, tömeges éhezés, elbutulás, nyomor, fagyhalál, bűnözés kíséri.
Akit a hatvanas években bevitt a rendőr – és jól elvert – a hosszú haja vagy a farmerja miatt, az majd 2006-ban kéjes kielégülést fog érezni, ha az ő parancsára verik végig viperával a tüntetőket.
Egy Amerika-imádó generáció uralma alatt amerikanizálódik a kultúra. Mert az apu meg az anyu úgy tett, mintha a Szovjetuniót imádná. Sokan tényleg, akikből az a rendszer csinált valakit. Fényes szelek, Rákosi új értelmisége, NÉKOSZ stb.
Egy „lázadó” nemzedék csöppent a hatalomba 1985–90-ben.[27] Ma pedig „a hatalmi helyzet alkalmas arra, hogy kicsapódási felületet nyújtson belső, ki nem mondott, sokszor gyermekies omnipotenciáról szóló fantáziáknak. Ha ezek a fantáziák visszaigazolást kapnak, akkor realitásoknak vélheti az illető, megerősödnek és előbb utóbb irányító erővé válnak. Ha pedig sokáig benne marad ebben a helyzetben, akkor ez válik realitássá, elhiszi, tudni véli saját megkérdőjelezhetetlenségét. Hatalmi helyzetének megszűnése pótolhatatlan űrt hagy maga után, ami kvázi megvonási tüneteket eredményezhet. Nem cselekedeteik, döntéseik eredménye, hanem a külső visszaigazolás a fontos számukra, hogy ők valóban azok, aminek hiszik magukat. Akik túlkompenzálnak,[28] azok nagyon bizonytalanok önmagukban. Az ilyen erős én-bizonytalansághoz valami alapvető biztonsághiányra van szükség. Ez eredhet nevelési hibából, de lehet testi hátrány, hendikep következménye is. Az se véletlen, hogy a hatalomra vágyók között sok az alacsony termetű ember.”[29]
A gyermekies omnipotenciáról szóló fantáziák forrása a gyermekkor. „Ritkán találkoztam olyan szülővel, aki tudatában lett volna annak (…) aminek teljesítését a gyerekétől elvárja. (…) Az »üzemzavar-szemlélet« azt jelenti, hogy úgy tekintünk tulajdon gyermekünkre, mint egy autószerelő a hibás autóra.[30] Ha az nem tudja teljesíteni a gyártmányra jellemző, elvárható paramétereket, akkor meg kell keresni a hiba okát, és megjavítani azt. (…) Megtanítjuk a gyereknek, hogy nem ér el semmit a sírással, és hagyjuk, hogy végig üvöltsön néhány éjszakát. Lehet, hogy egy hét ilyen rideg tartás után a gyerek megtörik. Aludni fog. Azzal a még nem tudatos, nem szavakban megjelenő, de érzéseiben biztos tudással, hogy magam vagyok. Segítségre nem számíthatok. [A segítség az omnipotens fantáziából jön. B. S.] (…) sok szülőt szinte állandóan kísér a bűntudat. De ennek enyhítésére gyakran nem tud jobbat kitalálni, mint az erőn felül megvásárolt játékokat, ruhákat és egyéb anyagi javakat.”[31]
A szülő megpróbálja „betanítani” a gyermeket, hogy érzelmi veszteségeit anyagiakkal pótolja. Ez nem fog sikerülni. A súlyos kudarcélmény következményének értékelem az alábbi – szaporodó – eseteket:
„Egy koraszülött holttestére talált egy járókelő az Alsósas utcában – közölte a BRFK sajtóügyeletese az MTI-vel.”[32]
„Túlzott szigora miatt megölette anyját egy középiskolás egy osztálytársával az Egyesült Államokban. A 17 éves fiú egy 18 évest bérelt fel a gyilkosságra (…) az osztálytárs végre is hajtotta a megbízást, agyonszúrta a 43 éves anyát.”[33]
„… anyja veszekedett vele, mert nem akarta elvégezni a kijelölt házimunkát… A vita odáig fajult, hogy a tinédzser a család fegyvertároló szekrényéből előhúzott két (…) pisztolyt, és fejbe lőtte anyját. A gyerek elrejtőzött a mosókonyhában, majd nevelőapját is több lövéssel leterítette, amikor hazaérkezett. Másnap reggel szülei kisteherautójával iskolába ment. Barátai és a tanárok elmondása szerint boldognak látszott.”[34]
Ellenem vethető, hogy a társadalmi intézményrendszer egyik fő funkciója éppen az emberi gyengeségekből eredő esetlegességek szűrése. Az intézmények sem működnek – ezer példa van rá –, ha túlsúlyba kerül a beteg személyiség. Az intézmény e funkciót csak addig képes ellátni, amíg a jelenség egyedi, esetleges, elszigetelten fordul elő. Mihelyt a korrupció, agresszió vagy infantilizmus strukturális elemmé válik, az intézmény megbénul, mert azt is korrupt, agresszív, infantilis emberek működtetik.
„Az ember, aki ugyan osztályos orvos a kórházban… ám délután hazamegy apucikához, hogy kéne egy új kocsi… tehát a szüleit pumpolja – az szociálisan még gyerek. És gyerekként fog viselkedni egy csomó társadalmi kérdésben. Nem tud felnőni, mert nem hagyjuk felnőni… nem is mer felnőttként ítélni és élni… Mert, ahogy a totális rendszereknek szüksége van bizonytalan emberekre, akiket tömegesen lózungokkal ideologikusan irányítani lehet, ugyanerre van szüksége a globalizációnak is… És mert nem érti a világot, csak használja, ezért nagyon szorong.  És ha szorong, akkor mítoszokra lesz éhes, amelyek csökkentik a szorongását… a mítoszból politika lesz – oly módon, hogy a hatalom azé a jól szervezett kisebbségé lesz, amelyik a legkönnyebben érthető, a leghízelgőbb mítoszokat tudja nyújtani az embereknek. Akkor azt a szervezett kisebbséget fogják követni.”[35]
A hatalmon lévő (inkább csak volt) generáció múltjából három tényezőt emelek ki: államosított neveltetés, televízió, KISZ. Szó sincs arról, hogy ezek maradéktalanul magyaráznák a szóban forgó személyiségtípus kialakulását és uralmát. Ebben sok egyéb – itt nem részletezhető – tényező is szerepet játszott (pl. az Orosz Birodalom).


Az óvoda

Pálfi György Nem vagyok/leszek a barátod c. filmjében – bár későbbi időszakról szól, de ez a lényegen mit sem változtat – mutatja be az óvodai nevelés „eredményeit”. „Az ovisok számára súlyos érzelmi megrázkódtatás, hogyha társuk rájuk un, és teátrális kinyilatkoztatás után újabb kis baráttal forr szövetségbe, a zavarosban halászgató, kalandos lelkületű »felnőtteknek« ez látszólag (!?) meg sem kottyan. Az apróságok számára a hirtelen jött kegyvesztettség, hajdani sors- és játszótársuk elvesztése, árulása fölfoghatatlan, értelmezhetetlen esemény. (…) Pálfi György leginkább önmaguktól megfásult, kiégett (anti)hősei, hősnői úgy próbálják enyhíteni kapcsolati traumájukat, hogy egy másik krízishelyzetet teremtenek.[36] A működésképtelenből menekülnek a döcögőbe; a kifáradtat próbálják csillapítani a punnyadttal; a dekadens hajlamúak az eleve reménytelennel… Csupán egy emberszerű lény van e vidéken, aki – bár fölkavaróan visszataszító – tudomásul veszi, mi megy körülötte, és legalább nem mutat más, mint azt, ami: a cinikus, romlott, mindenkit semmibe vevő, vérfagyasztóan érzéketlen könyvelő… Súlyosbító körülményként: a kínos románcok szánalmasan belterjes közegben szökkennek szárba. A jelenség leginkább az Iwiw-hez, illetve az Iwiw-térképhez hasonlítható: hogyha az illető még nem az »ismerősöd«, sebtiben kideríthető, melyik »ismerősödön« keresztül juthatsz el hozzá a »legrövidebb út«-on. Azaz, mindenki a – rendszerbe fagyasztott – hálózat része.”[37]

Beszélgetés Mártonnal (4) 1996-ban:
– Apa, akik rosszat tettek, azokkal mit csinál a rendőr?
– Beviszi őket a börtönbe.
– És mikor jön értük az anyukájuk?

Ma sem tudjuk, mi zajlik az óvodában.[38] Valamit megéreztünk, amikor a „beszoktatás”[39] során gyermekünk bőgve tört bele a „rendbe”, hogy ezzel egyszer s mindenkorra megutáljon mindent. Hogy ez így van, azt azért nem vesszük észre, mert ugyanekkor tökéletes – E. Berne-féle – „játszmái” vannak.
Bekerül egy csoportba, ahol a helyét erővel, ravaszsággal kell kiharcolnia. Az óvodás kegyetlen. Bármikor kész odavágni a másiknak: Teérted nem jönnek! Bizalmi tőkéje hamarosan nullára amortizálódik. Viszont keresni fogja azt a helyzetet, melyben ezeket a traumákat újra átélheti.
Tisztában van vele, mit mondhat, mit nem, minek örül a hatalom, minek nem. A csoporthierarchiában szerzett hely, helye a csípési sorrendben.[40] Köztudott, hogy Bill Gates fiatal korában a kortárscsoport hierarchiájának alján volt. A csicskáknak bizony sok mindent kell később kompenzálniuk.
Ha a csípési sorrend „társadalmiasul” – és hatalmi helyzetben kicsapódik, felszínre tör – rögtön a mai magyar helyzetben találjuk magunkat. A társadalmi hierarchiában elfoglalt helyünktől függ, mit követhetünk el büntetlenül.
Az 50-es évek divatja, a behaviourista nevelés sokat rontott a helyzeten. Meg kell enni, nem szabad megenni, stb. Etetési táblázatok, dekagrammok, milliméterek. Az anyai szeretet megfojtja a gyermeket, stb. Ahogy a gyermekeinkkel bánunk, később úgy fognak ők bánni velünk. Az eredmény mérhető a lakásukban megfagyott nyugdíjasok számán.
„Tehát nem volt már apa – tanár vagy szakmunkás –, aki eltartja a családját, dolgozik: míg a mama a családnak az érzelmi állapotát ápolja, a háztartást, a kaját biztosítja, neveli a gyerekeket, megteremti a család jó hangulatát… Ez egy perdöntő kérdés… úgy fordítja a politika és a gazdaság, jórészt tudatosan, hogy ne is éljen meg [egy fizetésből B. S.], ebből… csinál egy emancipációs ideológiát, hogy a nőnek egyenrangúnak kell lenni a férfivel, nem szabad eltartottnak lenni, mert az megalázza a nőt, a családanyaság megalázza a nőt… Generációk éltek az érzelmi éhezés, kiéheztetettség lelki állapotában. Senki se szeret éhezni. Érzelmileg sem szeret éhezni. De ha ez mégis kialakult, élete nagy részét napközikben, tanulószobákban töltötte, családon kívül… akkor ez ellen úgy védekezik egy normális gyerek, hogy köszönöm nem is kell.”[41]
„1930 és 1967 között kereken 7000 brit gyereket emeltek ki szociálisan hátrányos helyzetű családjukból, és Ausztráliába hajóztak ki velük, ahol horrorisztikus állapotú otthonokban helyezték el őket… Megerőszakolták őket, teherbe ejtették, kínozták… Ha szerencséjük volt, akkor megtarthatták a nevüket, ha nem, akkor egy számot kaptak. Az ausztrál kormány számára, amely mindezt eltűrte, az »elfelejtett gyerekek« olcsó munkaerőt jelentettek, »jó fehér anyagot«. A britek pedig örültek, hogy megszabadultak a sokba kerülő szociálisan nehéz helyzetben lévőktől.”[42]


A televízió

Kérdés, hogy a szóban forgó társaság korai élményei között kell e tárgyalni a televízió hatását. Ui. csak 1957-58-tól beszélhetünk rendszeres műsorszórásról, akkor is inkább csak Budapesten és környékén.
„A pártvezetés a televíziót a sajtó és a rádió után következő[43] legfontosabb propaganda eszköznek tartotta… »A televízióval kapcsolatban, Moszkvában legutóbb Mikoján elvtárs felhívta a figyelmet, hogy ne tekintsük a tévét olyan tartós fogyasztási cikknek, mint a porszívót, mosógépet… hanem a politikai vezetés egyik legfontosabb eszközének tekintsük és áldozzunk is erre.« (…) a televízió, mint elsősorban a tájékoztatás, valamint az agitáció és propaganda nagyhatású eszköze, legyen következetes a szocializmus eszméinek, erkölcsi és ízlésnormáinak terjesztésében. Felkészült érvekkel lépjen fel a nacionalizmus, a vallási ideológiák, és a kispolgári gondolkodásmód ellen, méghozzá olyan módon, hogy nem folytat látványos ellenkampányt, hanem burkolt formában, mindvégig a marxista ideológia álláspontján keresztül mutatja be a szocialista élet pozitívumait. [Sic! B. S.] (…) A televízióval szemben mindvégig követelmény volt, hogy a műsorok a tömegek szintjén, közérthetően ábrázolják a társadalmi kérdéseket… A tévé közvélemény-kutató osztálya által végzett felmérések szerint, a napi műsorokat a nézők az elejétől a végéig figyelemmel kísérték… Előírták, hogy szenteljen nagyobb figyelmet a termelőmunkának úgy, hogy a legszélesebb műfaji skálát felhasználva, sokoldalúan és vonzóan ábrázolja a munkáséletet. A legfontosabb politikai feladat a szocializmus eszméjének, a szocialista embertípus jellemző és követendő vonásainak ábrázolása volt, mind a tájékoztató, népművelő, mind a szórakoztató és művészeti műsorokban… A hatodik adásnap bevezetését ellenzők a viták során arra hivatkoztak, hogy a tévé elvonja az emberek idejét a művelődés, szórakozás egyéb lehetőségeitől, növekszik az ifjúságra gyakorolt negatív hatása, és kedvezőtlenül befolyásolja a családok életét.”[44]
Mióta a gyerek nem a család termelő tagja, milyen gazdasági vagy pszichológiai szerepet tölt be?[45] Pusztán egy kellemes játékszer, a gyermekkor babájának életre kelt változata? Hogyan történhet meg, hogy a gyermekek milliói nézik magányosan a tévét, nap, mint nap, sok-sok órában?  Előbb volt a megoldás, aztán a probléma.
Ehhez persze el kellett szakítani a szülőket a gyerekektől. A közös időtöltést vagy lehetetlenné, vagy unalmassá, vagy konfliktusforrássá kellett tenni. Mindhárom megtörtént.
A gyerekek magányos tévézésének közvetlenül két eredménye van:
– A gyerek villámgyorsan önálló fogyasztóvá válik, a mesefilmek közben vetített játékreklámok következtében.
– A televízió radikálisan szigeteli el egymástól az embereket – ezzel leépíti a személyiséget (persze a közölt tartalommal is) –, majd újra felépíti a televízió-személyiséget. Elszigetelő képessége még a családon belül is hat, hála a fogyasztóspecifikus műsoroknak. Majd az atomjaira hullott közösség, egyedenként elszigetelt tagjait veszi célba a központi elképzelések hatékony beépítése céljából. Ezek a központi elképzelések ma politikaiak és gazdaságiak, egyszóval piaciak. A televízió adja el a politikusokat,[46] az eszméket, az autókat, az ennivalót, a Whiskas-macskát, és az acélperemes szárnyas betétet. Megteremtettük a médiát a fogyasztó számára és ezzel a fogyasztót is a média számára, akinek csak virtuális élményei vannak a világról, ezért nagyrészt elvesztette a kontrolt környezete felett.
A virtuális élmény mások életformájának képében jön. Mindenki láthatta Keleten, hogy a nyugati melós Merdzsóval jár, Marlborót szív, a Kanári-szigeteken nyaral, és bomba női vannak. A nyomornegyedeket valahogy nem mutatták.


A KISZ

A kiöregedett KISZ-titkárt a névutók használatáról lehet felismerni: kifizetésre került, a központi elvtársak felé, gyakorlatilag, stb.
„Most minden a gyakorlaton múlik... az elmélet gyakorlatba csap át, amikor a gyakorlat megeleveníti az elméletet, a gyakorlat kijavítja, a gyakorlat ellenőrzi az elméletet. ... Minden lépés, mely a gyakorlatban ténylegesen kordába szorítja... a gazdagokat és tolvajokat, fontosabb a szocializmusról való tucatnyi pompás elmélkedésnél. Mert »szürke minden elmélet, barátom, de zöld az élet aranyfája«”.[47]
„Mindenki” így beszél – már aki számít. A nyelv pedig nem leírja, vagy tükrözi, hanem létrehozza a valóságot.
„A Kádár-korszak magyar társadalmát keresztül-kasul átszövő bürokratikus különalkuk rendszerében nőtt fel, vált a hatalom birtokosává, vagy jó reményű várományosává. Ha akarta, ha nem, előrejutása során igénybe kellett vennie a bürokratikus különalkuk rendszerét. Az informális alkudozás képessége tulajdonságává vált… a régi elithez hasonlóan jól bejáratott informális kapcsolatrendszert építettek ki egymás között”.[48]
A KISZ – különösen a vezető pozíciókban – hatalomtechnikai iskola volt. Mint minden iskola, kedvez a tartós kapcsolatok kialakulásának. Lényege a hatalomtechnika elsajátítása és a hálózatépítés.
„Nagyjaink” a KISZ-ben tanulták meg, hogy hülye szabályokat azért kell konstruálni (zéró tolerancia, távoltartás, stb.) hogy szükség esetén legyen miből „engedni”.
Bizonyos bűncselekményeket azért kell elkövettetni, hogy a tetteseket a kellő pillanatban le lehessen leplezni. Pl. „A Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Lovas Üdvhadsereg” névről ordít, hogy ki találta ki. Egy rendes arab terrorista (vagy partizán? – attól függ, hol állunk) legalább is megszakadna a röhögéstől, ha hallaná.
Tudták, hogy Kádár rendőrsége is Illés-koncerten figyelte az ellenzéket. „Hála” az információs forradalomnak, ma már nem kell személyesen jelen lenni, hogy megfigyelhető legyünk, elég, ha rákattintunk a kurucionfóra, vagy bármire. Aki elmegy egy tüntetésre, arcképe abban a pillanatban az ORFK archívumában landol.
„Az al-Kaida csak úgy vonzza a… potenciális terroristajelölteket. Szétesése után teljesen önálló, a titkosszolgálatok és a terrorelhárítás által nehezen felderíthető kis terrorista sejtek jöhetnének létre, amelyek nagyobb veszélyt jelentenének, mint a már jól feltérképezett és kiismert al-Kaida hálózata… A terrorista hálózat tagjai az interneten tartották egymással a kapcsolatot. A terrorelhárítás azonban felderítette ezeket a csatornákat, és a megfelelő internetes fórumok, közösségi oldalak és blogok ellenőrzésével pontos képet kaphat a terroristák működéséről és terveiről. Amennyiben likvidálnák az al-Kaida felső vezetését és közvetítőit, a hálózat szétesne ugyan, de a terrorista sejtek még nem szűnnének meg, csak önállóvá válnának, amivel egyúttal kikerülnének a titkosszolgálatok látóköréből.”[49] 
Vajon mi a funkciója Toroczkainak és Budaházynak?[50]
Megtanulták, hogy talonban tartott, potenciális bűnbaknak mindig lennie kell. Aztán, majd ha balhé van, csak rá kell mutatni a legelesettebb kisebbségre és kimondani: ő az oka szenvedéseidnek. Hasonló volt a harminc-negyvenes évek hitleri hatalomtechnikája is. A „jobboldali rémség” körüli médiahiszti hivatott bizonyítani, hogy ami van, mégiscsak jobb, mint Auschwitz.[51]
„Ahol egyelőre nincs előrelépés, az az ügynökkérdés… A mostani akadályt az jelenti, hogy az MSZP szerint az akták nem egyértelműen tesznek különbséget a tényleges ügynökök, illetve azok között, akiket KISZ-titkári, brigádvezetői vagy más funkciójuk miatt lehetséges kontaktként említenek a dokumentumok. »Mivel a legtöbb KISZ-es utóbb nagy valószínűséggel az MSZP-nél kötött ki, így leginkább a szocialistákat érintheti rosszul, ha a nyilvánosság előtt összemossák a két kategóriát. Amíg ezt nem tudjuk szakmai alapokon megnyugtatóan rendezni, addig nem várható előrelépés« – mondta lapunknak a pártelnökség egyik tagja.”[52]


A „rendszerváltók”

„Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban?
……………………………

Hol vagyon, aki merész ajakát hadi dalnak eresztvén, 
A riadó vak mélységet fölverje szavával, 
S késő százak után, méltán láttassa vezérlő 
Párducos Árpádot, s hadrontó népe hatalmát?”[53]


A Zalán futása c. eposz, már kétszáz év előtt is, kissé avéttosra sikerült. Az ún. rendszerváltásban semmi romantikus és heroikus nincs. Dörzsöltség annál több. Sztálin, Roosevelt és Churchill 1945-ben, Jaltában abban egyeztek meg, hogy a háború utáni status quo-t ötven évre garantálják.[54] Kicsit „tévedtek”, öt év ebben a perspektívában semmi. Gorbacsov hatalomra kerülésével nyilvánvaló lett a generációs nyomás és a közelgő határidő. Már akkor sem értettük, miért kellett beteg aggastyánokat kinevezni Gorbacsov előtt (Andropov és Csernyenko). Mert a nagy generáció még nem állt készen a hatalom átvételére. Aztán Gorbacsov hamar kimondta: nem szól bele a kelet-európai történésekbe.
Keménykedhetett volna, ha közben az Orosz Birodalom meg nem roggyan.[55] A jaltai megállapodás csak a birodalom összeomlása miatt nem húzta ki ötven évig.
Az MSZMP-ben is tudták, ennek vége, nincs mit ugrálni. Amit el lehet érni, az a jobb pozíciók megkaparintása és a vérontás megakadályozása. Nyugaton is tudták, mi következik. Ki kell nevelni egy másik politikai elitet is, ezt szolgálták a különféle ösztöndíjak, melyek keretében a kiválasztottakat kiképezték az új politikai szerkezet működtetésére. (Ezek az ösztöndíjak nagyrészt Amerikából jöttek ezért nem meglepő a magyar politikai szerkezet amerikanizálódása. Meg az se, hogy ennek a politikai szerkezetnek semmi köze a társadalmi szerkezethez.) Belőlük lettek a „fiatal”, „jobboldali” politikusok. Miután a damaszkuszi úton mindig nagy a tolongás, sosem lehet tudni, ki, mikor, hol köt ki.
Ha a „rendszerváltás” romantikus hőstett,[56] akkor a benne résztvevő nemzeti hősök, Párducos Árpád és hadrontó népe, kiérdemelték a nemzet tiszteletét, és nem sértődnek meg – modern idők –, ha ezt a nemzet sok pénzben fejezi ki.
Íme Párducos Árpád egyik altisztje (sz. 1952): „Gábor nem szoktatta magát semmihez. Nem akarta tudomásul venni a tudomásul vehetetlent. Egyetlen cél, vágy lebegett a szeme előtt: a rendszer bukása. Ő ezért sétált: Utcáról, telefonfülkékből, metróállomásról szervezte az általa elképzelhető egyetlen ellenállási formát, az illegális könyvkiadást. No és sétálni kellett azért is, mert a lehallgató készülékek miatt csak az utcán lehetett beszélgetni. Semmilyen áldozatot nem tartott túl soknak; meggyőződése volt ugyanis, hogy nem tankok kellenek a győzelemhez.”[57]  
A hitharcos, legyen bár egyénileg tisztességes, a győzelem után egyszerű javadalmazott klienssé válik.[58]
Ha viszont egy ember anyagi szükségleteit maradéktalanul kielégítjük, akkor felszínre törhetnek az addig szükségképpen, a napi megélhetés kényszere által elfojtott – akár brutális – vágyak,[59] különösen, ha az illető megfelel a tanulmány elején körülírt pszichológiai képletnek. Ilyen értelemben örülnünk kell, ha a milliomos csak pókerezik. Vajon nem motiválhatja-e ez „nagyjainkat” abban, hogy távol tartsák a plebset szükségletei kielégítésétől? Mindenki magából indul ki – hogy köznyelven szóljak.


Akinek van, annak adatik: a hálózat

Marc Buchanan két könyvet is publikált a közelmúltban a hálózatok tudományáról.[60]
Mindenkinek az adatik, amije van. A szegénynek szegénység, a butának butaság, a gazdagnak gazdagság, a betegnek betegség. Nem egyéni képességei vagy képtelenségei, hanem egyszerűen a hálózatban elfoglalt helye miatt.
XY[61] 1981-től tagja volt a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán működő KISZ-bizottságnak, később ő lett a főiskola, majd a tudományegyetem és a tanárképző főiskola összevonásával létrejövő új intézmény KISZ-titkára. 1984-től 1988-ig a KISZ Pécsi Városi Bizottságának volt a titkára, 1988–1989-ben a KISZ Központi Bizottság Egyetemi és Főiskolai Tanácsának elnöke volt. 1989-ben rövid ideig a KISZ jogutódjaként megalakult Demisznek volt az alelnöke. Ezeken az években kiterjedt és meglehetősen tartós kapcsolatrendszert épített ki – hogy csak az utolsó kormány két meghatározó tagját említsük: ZX 1989-ben a KISZ Központi Bizottságának szóvivőjeként került először közelebbi kapcsolatba vele, XC pedig (XY és a Demisz szakítása után) együtt hozták létre a rövid ideig működő Új Nemzedék nevű ifjúsági szervezetet. BN viszont – aki a Magyar Hitelbanknál, a Hungexpónál és a Budapest Airportnál volt igazgatótanácsi elnök – olyan ötleteket adott leendő vejének, amelyek nélkül aligha lett volna ekkora a cég. Legfontosabb üzleteit 1995-ben kötötte az állammal. A nagy vásárlásoknál lehetetlen bizonyítani, hogy BN közbenjárása kellett, de a család legelfogultabb ismerősei szerint is legalább a tippeket biztosan BN adta. Ekkor volt hatalmon a Horn-kormány, amelynek befolyásos tagjaival máig különösen jó viszonyt ápol BN"[62]
„A sukorói King’s City-projektet a… -kormány egyik utolsó rendeletével nyilvánították kiemelt jelentőségűvé. Az… bejelentette: parlamentbe kerülését követően haladéktalanul kezdeményezni fogja az ötpárti egyetértéssel meghozott kiemelt beruházási törvény hatályon kívül helyezését. (…) »A sukorói befektetők gyakorlatilag [Sic! Elméletileg – persze – nem. B. S.] komplett kormányzati intézkedéseket mondtak tollba a volt és a jelenlegi miniszterelnöknek…« Az… a mostani feljelentéssel a későbbi kormányokat is figyelmezteti arra, hogy a politikai elit sem szeghet törvényt következmények nélkül"[63]
A feljelentés legitimál – tükrözi, hogy a rendszer korrigálja hibáit, azok tehát nem rendszerhibák, csak esetleges eltérések a rendtől, piti ügyek. Ez az elv érvényes az egész rendszerre – a hatalom és a jog kapcsolatában – Kulcsár Attilától Zuschlag Jánosig. Különösen érvényes a mediatizált politikai térben, ahol csak az történt meg, amit bemutattak a tv-ben, megírtak az újságban.
Különös figyelmet érdemel az „igazságszolgáltatás”, a bírói kar. Az ennek függetlenségéről szóló mítosz épp úgy pukkadt ki,[64] mint a pénzügyi lufi.
„Kende… már tollhegyre tűzte a bírót, például amiért Kaiser Edét ártatlanul ítélte – legalábbis a nyolc halálos áldozatot követelő móri bankrablás tekintetében – tényleges életfogytiglanra. Varga a fiaskó ellenére (közvetlenül az elsőfokú Kulcsár-döntés után) a Legfelsőbb Bíróság tagjává avanzsálhatott; mindezt úgy, hogy fő támasza a nyilvánosságban Bárándy Gergely MSZP-s parlamenti képviselő, az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tagja volt… Varga fia a Bárándy Ügyvédi Irodában alapozta meg karrierjét. Ha pedig az ítélőtáblán a Tóth Éva által vezetett tanács kapja meg a Kulcsár-pert (amire van esély), és nem helyezi hatályon kívül az elsőfokú döntést, újabb párhuzammal gazdagodhat a magyar büntetőjog-történet: merthogy anno Tóth hagyta jóvá Varga móri ítéletének Kaiserre vonatkozó részeit.”[65]
A hálózatban nem az számít ki vagy, hanem, hogy hol állsz. Egy jól pozícionált, megfelelően irányítható bíró képes asszisztálni ahhoz, hogy az alvilág(?) hülyét csináljon a bűnüldözőkből[66], de kiszolgálhat párt- és magánérdekeket is.
A közhelyes példákat végtelenül sorolhatnám. A média dezinformál. Amit látunk, csak azért látjuk, mert valaki azt akarta mutatni. Hogy mit és miért mutat? Olyasmit mutat, ami a „néző” agyát – remélhetőleg – a „mutató”-nak megfelelő állapotba hozza. Az itt idézett szövegek konkrétumai lehetnek igazak vagy hamisak. A jelenség a struktúrából adódik, a konkrétum lényegtelen.
Hogyan intézményesülnek „a hálózat” működési elvei? A hálózat olyan intézményeket hoz létre, melyek újratermelik a hálózatot.
„A hazai közbeszerzések 70–90%-át befolyásolja korrupció – állítja az a tanulmány, ami a Közbeszerzések Tanácsa megrendelésére készült… a Transparency International Magyarország értékelése szerint a becslés módszertani nehézségeinek tudható be, hogy a tanulmányban több mutató is szerepel a közbeszerzési korrupció megbecslésére: 50 százalék felettitől, a kétharmadon, háromnegyeden át egészen a 90 százalékig. (…) Az értékelés szerint a másik nagyon komolyan veendő, és ugyancsak rossz sejtéseket beigazoló adat, hogy 22–26 százalékkal lenne több közbeszerzés, ha minden eljárást kiírnának. A korrupció árnövelő hatását is a TI által korábban becsült 23–26 százalékra teszi a tanulmány.”[67]
A magyar kleptokrácia összvagyona ma kb. kétezer milliárd forint. Ez majdnem a GDP 10%-a, és kb. kétszer annyi, mint a költségvetési hiány. Magyarul: ami a költségvetésből hiányzik, ott van a zsebükben. Törvényes úton került oda. Mi meg befizetjük adóban, életszínvonalban, éhbérekben, éhező gyerekszájakban. 
„Klimentyev maga lehetne a »KKK«[68] eleven megtestesülése, amennyiben egyesíti magában a Komszomol-nómenklatúrából lett újorosz üzletember, az alvilági maffiózó és most már a korrumpálható és korrumpáló közhivatalnok típusát. Még a választásokat is a választók egy részének nyílt lepénzelésével nyerte meg. Nagy számban jöttek és jönnek létre kriminális jellegű „párt” és »társadalmi« struktúrák is, és a nagy parlamenti pártok között is akad olyan, mely az általa uralt régióban illegális pénzbehajtó tevékenységet folytat.”[69]
Vajon milyen hatása van – szempontunkból – az Orosz Birodalomnak?[70]
Nem keleti specialitásról van szó. „Egy brit euroszkeptikus szervezet összeírta azt az 50 legnagyobb átverést, amit az Európai Unió pénzalapjaiból finanszíroztak.”[71] Ott is bőven vannak milliós támogatásban részelő gazdagok, fantomcégek, haverok, rokonok.
A különbség Kelet és Nyugat között, etekintetben a strukturális és az eseti korrupció közti különbség.


Jön a negyedik műveletlen generáció

Aki ma funkciót visel, az 1990 előtt KISZ-titkár volt. Esetleg van tíz százalék kivétel.
A 2010-es parlamenti választások képviselőjelöltjeinek nyilvános adataiból kiderül, hogy mindkét oldalon ugyanaz a generáció tör a hatalomra, legfeljebb más retorikával. A fideszes, 47 éves, férfi, nős, több mint két gyermeke van. Itt „elvált” családi állapottal nincs karrier. Eredeti szakmája általában klasszikus értelmiségi, jogász, mérnök, tanár. MA (master) diploma nélkül majdnem annyira nehéz bekerülni, mint elvált családi állapottal. Gyakrabban van tudományos fokozata. Átlagban 1,3 politikai pozíciót tölt be jelenleg.



Korátlag
Szórás




Fidesz
176
47,09      
8,17     
MSZP
179
45,64     
11,75    


Az MSZP-s, is inkább férfi, mint nő, 45-46 éves. Családi állapotáról és gyermekeiről nincs adat. Eredeti szakmája általában klasszikus értelmiségi, jogász, mérnök, tanár stb. MA diploma nélkül ide is nehéz bekerülni. Bár a Dr. címet kínos pontossággal ugyanannyian birtokolják, mint a Fideszben, a tudományos fokozatról nincs adat. Átlagban 1,5 politikai pozíciót tölt be. A több mint egy pozícióban ülő politikusok között az MSZP-sek - nem hiába kormánypárt – kétszer annyian vannak, mint a fideszesek.
A két párt azonos életkori csoportból rekrutálja jelöltjeit. Az MSZP kicsit fiatalabb. A 60-as években születtek. Részben a tv előtt, részben egy szétesőben lévő, „megreformált” oktatási rendszerben nőttek fel. Bölcsődében, óvodában, napköziben, kulccsal a nyakukban.
Az MSZP „megfiatalodása” a 2007–09 közötti belső harcok eredménye. A „fiataloknak” több kemény eszközük is van a koncért folyó harcban (Zuschlag, csepeli gyilkosságok).[72] Ultima ratio: a jelenlegi helyzetet ti „öregek” hoztátok össze. Új nótához meg új férfi kell, új miniszterelnök jelölt, aki a biztos vereség vállalásáért is benyújtja majd a számlát.
Apró különbségektől eltekintve a két csapat azonos képzettségű. Még a képzettségi struktúra belső szerkezete is majdnem azonos. Megjegyzendő, hogy a természettudományos képzettségűek feltűnően hiányoznak mindkét listáról.
A nők szerepéről vallott felfogásban a két lista eltér. Az MSZP 43 női jelöltjével szemben a Fidesz csak 10 nőt vett fel. Igaz utóbbiak szigorúan többgyermekes családanyák (átlag 2,6 gyermekkel). A másik oldalon erről mit sem tudunk. Az MSZP-s nők 47 éves átlagéletkora azt sugallja, hogy a gyerekek már felnőttek, anyu unatkozna otthon.
Bármelyik pártban szinte alig van olyan jelölt, aki ne töltene be ma is politikai pozíciót. Győztes csapatot nem szoktunk szétverni. Ezek szerint minkét oldal büszke a közelmúltban nyújtott teljesítményére. Ez a jobboldalon még akár érthető is. A kiskatonák nyolc évet húztak le, kenyéren és vízen.
„Csak egy vasszánkó volt a vágyam, de mindig azt mondták, kisfiam, majd ha utolérjük magunkat – idézi a favágóból portássá lett apjával, betanított munkás mamájával és három testvérével megélt, máig meghatározó szükségélményét az országos sztrájkra készülő Munkástanácsok Országos Szövetségének elnöke.” [73]
Amit a „baloldal” az utóbbi években művelt, az ugyancsak felhizlalta a reményeket.
Akár a kékek akár a zöldek, egy kiéhezett generáció kerül hatalomra. Különbség a fosztogatást tálaló retorikában lesz. Nekünk viszont tök mindegy, hogy milyen zászló alatt fosztanak ki.
Ami történik, az a kékek és zöldek informális alkujának eredménye. Ez az alku 2006-ban köttetett, amikor belső körökben már ismert volt az államháztartás horribilis hiánya, de ez valahogy a „választási harcban” nem került elő. A kékek továbbra is ígérgették a Kánaánt, a zöldek meg a lövöldözést és akasztást. A „választások” után két héttel „derült ki”, hogy kissé másképp állnak a dolgok. Az „őszödi beszéd” médiahack volt a szikra, mely fellobbantotta, de le is vezette – az ismert módon – a jogos indulatokat.
A 2006-os alku része, hogy 2010-től a zöldeké a hatalom nyolc évig. A választási retorika ebből következne, ha nem iszonyodna mindkét oldal a kormányzás felelősségétől. Úgy dekázgatnak majdani szavazóik számával, hogy a prekoncepcionált eredmény jöjjön ki. Bizonyos társadalmi csoportokat megtámadnak (szavatokat vesztenek), másokat magukhoz édesgetnek.
Mással nem magyarázható, hogy a zöldek éppen a nyugdíjasok – hagyományosan a kékek erős szavazótábora – többmilliós táborát támadták meg a nyugdíjreform[74] emlegetésével.
Mással nem magyarázható a kékek miniszterelnök-jelöltje és jelöltlistája, mely ab start, több százezer szavazat elvesztését jelenti.
Mással nem magyarázható az MDF miniszterelnök jelöltje. Pontosabban: a kis pártok „furcsa” viselkedése mögött megbújhat az a koncepció, hogy a tőlük való félelem, vagy utálat majd a nagy pártok karjaiba hajtja a „választókat”.[75]
Mással nem magyarázható, hogy a „korrupciós botrányok” éppen a választási harc csúcsán érik el a magasabb pozícióban lévőket.[76]
Mással nem magyarázható, hogy az MDF miniszterelnök jelöltje védelmébe veszi az Etelközben maradt ősmagyarokat.[77] Akik persze olyan kormányprogrammal állnak elő, ami a Barátok közt és Győzike nézőinek ugyanúgy szimpatikus vagy iszonyatos, mint a nyugdíjasoknak. Márpedig a „választásokat” ők fogják eldönteni.
(2010)



[1] Egy maréknyi kisebb bolygó akkora hatalomra tesz szert (fekete lyuk), hogy egész galaxisokat szippant magába. Ui. ez a kisebbség sokkal tehetségesebb és becsületesebb, így versenyelőnyre tesz szert. Sokkal hatékonyabb (olcsóbb, jobb minőségű) gravitációt kínál, mint a versenytársak. A kozmikus háttérsugárzás (tévé, rádió) léte bizonyítja, hogy a piac is a Nagy Bumm során született. B. S.
[2] A paprika simán elcseréli magát paradicsomra a kereslet és kínálat szabályai szerint. Az a baj, hogy néha bejön egy hülye vevő vagy eladó, és erőszakoskodik, csal, lop, hazudik. Szegény piac ettől nem tud rendesen működni. B. S.
[4] Miskolczi Miklós: Elvtársaim ingben, glóriában, Képes 7, Interjú Lap- és Könyvkiadó, 1989. 61. o.
[5] A vezércikk megjelent a The Economist 2009. július 18. számában. A címlapon látható egy összeeső, olvadó vastag kötet, melynek címe: „A modern közgazdasági elmélet”. A vezércikk témáját ugyanebben a számban két nagy cikk, „A közgazdaságtan állapota” cím alatt részletesen kifejti: 1. Áttekintés a makroökonómusokat érintő zűrzavarról, 2. Mi maradt meg a hatékony piac hipotéziséből? 6872. o.
[6] Polányi Károly: A nagy átalakulás, Napvilág Kiadó, Budapest, 2004.
[7] A privatizáció középkori neve. B. S.
[8] Polányi Károly Id. mű 63. o.
[9] Polányi Károly: id. mű 38. o.
[10] A vonatkozó bőséges irodalom bemutatása nem tárgya e dolgozatnak. Jó összefoglalás található Szira Tamás: A politikai elit anatómiája c., http://www.freeweb.hu/eszmelet/36/szira36.html, valamint Takács Károly: Az elit szociológiai fogalmáról c. tanulmányában, http:// www. socio. mta.hu/ mszt/ 19981/ takacs.htm. Továbbá Lengyel György: Vállalkozók, bankárok, kereskedők c. (Magvető Kiadó, Budapest, 1989) művében kemény szociológiai adatok alapján elemzi a szóban forgó csoportot a XIX. sz. elejéről a XX. sz. közepéig.
[11] Bár döntést szinte mindenki hoz, nem mindenkiét érdemes megvenni. Senki sem gondolja, hogy az MNB kamatdöntései ugyanúgy hatnak a végeredményre, mint a hajléktalan döntése: Népszabadsággal takaródzik vagy Magyar Nemzettel.
[12] David. C. Korten: Tőkés társaságok világuralma, Magyar Kapu Alapítvány, EKF Hálózat, Budapest, 1996. 318. o.
[13] Alice Miller: Kezdetben volt a nevelés, Pont Kiadó, Budapest, 2002, 57. o.
[14] Bujdosó Bori: John Lennon egy idegesítő kis farok, „…viszonylag ismert tény Lennon Mother című dala is erről szól , hogy a zenészt óvodáskorától kezdve a nagynénje nevelte, és Lennon csak tinédzserkora végén találkozott újra az édesanyjával.” http://www.origo.hu/filmklub/blog/elozetes/20091030-elozetes-a-nowhere-boy-cimu-john-lennon-filmhez-elso-reakciok.html. (Továbbá nagyon beszédes e tekintetben a Pink Floyd A Fal c. film. B. S.)    
[15] Róheim Géza: Primitív kultúrák pszichoanalitikus vizsgálata. Tanulmányok. Gondolat Kiadó, Budapest, 1984, 232425. o.
[16] L. ehhez alább két párt képviselőjelöltjei adatainak elemzését.
[17] Szira Tamás: A politikai elit anatómiája, http://www.freeweb.hu/eszmelet/36/szira36.html
[18] Ennek nyomai láthatók a 2010-es választások képviselőjelöltjei adatainak elemzésénél alább.
[19] Csepeli György: A jövőbe veszett generáció, 1619. o. In: Magára hagyott generációk, Saxum Kiadó, 2006.
[20] Az ún. elit, közgazdasági, szociológiai és történeti leírása megtalálható többek között Szalai Erzsébet: Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban c. művében is., http://www.freeweb.hu/eszmelet/54/szalai54.html
[21] Illés Iván: Nemzedékek nyomában, In: Valóság, 1987/11.  49. o.
[22] Szalai Erzsébet: A válság mélysége, In: Népszabadság, 2009. október 3., http://nol.hu/belfold/20091003-a_valsag_melysege
[23] Illés: Az utcán c. dala (kb. 1966)
[24] Értsd: Mars ki, ruszki! Szörényi–Bródi: István, a király, rockopera szövege (1983)
[25] Dr. Popper Péter: Nemzedékek sorsa és felelőssége, 99105. o. In: Magára hagyott generációk, Saxum Kiadó, 2006.
[26] Nem csak itt!
E két film a magánbiztosítós egészségügyről szól. Nincs pardon, fizetsz vagy megdöglesz. Bizonyos állatpopulációkban a beteg példányokat a csorda elüldözi.
[27]  Hogy „lázadó” (sic!), azt a Csinibaba utolsó jelenete mutatja: „De te se a világ ifjúságával akartál találkozni Helsinkiben.”
[28] Tipikus túlkompenzálás a minden határon túl folyó, másokat kirekesztő személyes szerzés.
[29] Haraszti László: A hatalomról, kézirat
[30] Az orvos ugyanígy tekint a betegre. B. S.
[31] Dr. Kígyós Éva: Gondolkodj a szíveddel, 6873. o. In: Magára hagyott generációk, Saxum Kiadó, 2006.
[35] Dr. Popper, id. mű. 120. o.
[36] Törvényszerű. C. G. Jung „archetipikus tartalom” fogalmából következik. Az archetípus olyan energiacentrum is, mely a szóban forgó tapasztalat megismétlésére késztet. B. S.
[37] Horeczky Krisztina: Nem vagyok a barátod, filmkritika, http://www.magyar.film.hu/object.150E7767-B41A-4CE0-8410-10346BA25471.ivy
[38] A vonatkozó irodalom 90%-a parancsra született. Azt kellett írni és tanítani. Egyszer megkérdeztem a fiam diplomás óvónőjét, tudja-e, mi az a csoportdinamika. Sose hallott róla. A óvoda „tudománya” kb. a bolha lábait tépkedő tudós szintjén van. „Íme, a bolha a lábain hordja a fülét, mert ha minden lábát kitépjük, megsüketül.”
[39] Mintha csak állatot idomítanánk.
[40] Etológiai: A tyúkudvarban egyértelmű a rend, ki kit hányszor csíphet meg. Az óvoda csípési sorrendjének elején állók később is sikeresebbek. Átviszik a tanult sémákat (Piaget) felnőttkorukra.
[41] Dr. Popper Péter: Nemzedékek sorsa és felelőssége, 111113. o. In: Magára hagyott generációk, Saxum Kiadó, 2006. Majd lesz egy jó nagy terepjáróm.
[42] http://www.csellengok.net/story.php?title=a_konyhaban_voltam_amikor_a_fonokom_belokott_a_wc-be_es_megeroszakolt
[43] Nehezen jöttek rá a televíziózásban rejlő lehetőségekre. Szerencsére. Egy legenda (?) szerint már Hitlernek és Goebbelsnek is bemutatták a tv-t, náluk se esett le a tantusz.
[44] Horváth Edina: A Kádár-rendszer kezdetei …http://www.tvarchivum.hu/?id=204457
[45] Anya! Mit jelent az, hogy morális kérdés?
Mondok egy példát. Tudod, hogy pénztáros vagyok itt a közeli élelmiszerboltban. Képzeld el, bejön a boltba egy öreg néni, és vásárol. 670 Ft-ot kell fizetnie, és egy tízezrest ad. Ezerig visszaadok, közben elbeszélgetünk. A néni el is felejti, hogy tízezressel fizetett, eltesz 330 forintot, és elköszön. Itt jön a morális kérdés. Egyedül tegyem el a kilencezer forintot, vagy megfelezzem a főnökkel?
[46] A választási győzelem attól függ, mennyire előnyös képet mutat rólad a tv. Ez meg attól függ, hány perc műsoridőt vettél lopott pénzből, vagy a mögötted álló tőkések pénzéből, (http://hetivalasz.hu/itthon/elado-a-menyasszony-26484) vagy a MÁV Cargo eladási sikerdíjából. A Főszerkesztő megmondja, kit mennyire kell előnyösen vagy hátrányosan beállítani szereplés közben. A Főszerkesztőnek is megmondja valaki, akit a kutya se választott meg semmire. Így működik a polgári demokrácia nevű bohócműsor.
[47] V. I. Lenin: A szocialista gazdaság irányításáról, Kossuth Könyvkiadó, 1958. 1415. o.
[48] Szalai Erzsébet: A válság mélysége, In: Népszabadság, 2009. október 3., http://nol.hu/belfold/20091003-a_valsag_melysege
[50] Ők tisztalelkű, becsületes magyar forradalmárok, az ügy mártírjai, az igazi szittya honfibú, valamint a piros-fehér-zöld gatyamadzag félelem és gáncs nélküli lovagjai. Bezonyám.
[51] Különben tényleg. A szociális kártyának még csak kicsit van Zyklon-B szaga.
[53] Vörösmarty Mihály: Zalán futása, hőseposz
[54] Winston S. Churchill: A második világháború 2. Európa Könyvkiadó, Budapest 1989. 348. o.
[55] Szilágyi Ákos: Oroszország elrablása, Helikon Kiadó, 1999.
[56] Pl. ma is tartja magát az a gyerekmese, hogy az 1989-es határnyitás mekkora hőstett volt.
[57] http://www.demszky.hu/dokumentumok/konyv.html
[58] Haraszti László: A hatalomról, kézirat
[59] Erről szól Bret Easton Ellis: Amerikai psycho, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2001.
[60] Mark Buchanan: Nexus, avagy kicsi a világ. A hálózatok úttörő tudománya. Typotex, 2003., Mark Buchanan: Itt és mindenütt, Akkord Kiadó, 2004
[61] Bár nyilvánvaló, hogy kikről van szó, a nevek lényegtelenek.
[62] http://hetivalasz.hu/itthon/ki-az-akirol-gyurcsany-hallgat-24668/  Nekik kaparta ki a gesztenyét Horn, amibe aztán – mikor rájött bele is betegedett.
[63] Az LMP feljelentette Gyurcsányt, http://www.hirszerzo.hu/cikk.az_lmp_feljelentette_gyurcsanyt.125649.html
[64] Ezzel kapcsolatban Fleck Zoltán munkássága érdemel figyelmet.
[65] Bódis András: Szemüveget a bírónak! Bukik a Kulcsár-ügy?, http://www.hetivalasz.hu/cikk/0910/szemuveget_a_bironak
[66] Erről is szól Dr. Kovács Lajos: A Mór megtette c. könyve. Amely az egész magyar bűnüldöző és igazságszolgáltató rendszer megvilágító erejű leírása.
[67] Tenczer Gábor: Negyedével drágábban vásárol az állam, http://index.hu/ belfold/2009/10/21/ negyedevel _dragabban _vasarol _az_allam  A kleptokrácia itt van direkt összefüggésben a tömeges nyomorral. A 25% ui. nem 25 hanem 50%. Az ellopott összeg miatt (jutalékként átvett, kizsarolt stb.) 25%-kal emelkedik az ár, ennyivel drágábban vesszük meg, de az ellopott 25% -ot eleve a béres zsebéből vették ki. Így jön ki az 50%. Az ettől függetlenül is botrányosan alacsony magyar bérszínvonal mellett. 
[68] Korrupt, kleptokratikus, kriminális (Szilágyi Ákos: Oroszország elrablása).
[69] Szilágyi Ákos: Oroszország elrablása, Helikon, Budapest, 1999. 401. o.
[70] Mikola István Hazafias Népfront, elnök, Varga Mihály KISZ-titkár, Deutsch Tamás KISZ-titkár, Orbán Győző párttitkár, Orbán anyuka a pedagógusi pályát cserélte fel egy pártbizottsági állásért, Orbán Viktor gimnáziumi, majd egyetemi K ISZ-titkár, Kövér László KISZ-titkár és a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és az alá tartozó Társadalompolitikai Intézet munkatársa, Stumpf István MSZMP-tag, Hazafias Népfront alelnök, Járai Zsigmond MSZMP-tag, kormánytag, III/2 ügynök, Matolcsy György MSZMP-tag, III/2 ügynök, Martonyi János MSZMP-tag, kormánytag, III/2 ügynök, Chikán Attila MSZMP-tag, Pintér Sándor MSZMP-titkár.
[72] „Ha én egyszer kinyitom a számat! Ha én egyszer elkezdek beszélni!”
[73] http://hvg.hu/velemeny/200750HVGFriss292/page2.aspx  Hiába lesz 600 milliárdja a bankban, akkor is erre a traumára fog emlékezni.

[74] A reform fogalmának legújabb (kódolt) jelentése: Ki fogunk veled …ni, de nagyon. Ha egy mai magyar meghallja, hogy „reform”, már tudja, mi következik és menekül, ha tud, amerre lát.
Hasonló a sorsra jutott a „család”: „…szabadságvesztésre ítélte a bíróság egy család négy tagját… egy család tagjai megtámadták… Család a buszon: leköpték, megverték a sofőrt… A család végül kitörte az ajtót… kommandósok kísérték a család tagjait a bíróságra… Hét családtag ellen többek közt prostituáltak futtatása miatt… a folyosón a vádlottak családja keresetlen szavakkal illette a bírónőt…
Magyarországon a közbiztonságra legveszélyesebb csoport - a család. Legalábbis ez derül ki a média közleményeiből… Korábban a „vállalkozó”, majd az „üzletember”, később a „fiatal” és a „fiatalember”, illetve a „gyerek” fenyegette, újabban a „rokonság”, főleg a „népes rokonság” veszélyezteti a legjobban az állampolgárok vagyonbiztonságát.
A nyelvi terror ellen is védtelen a társadalom: ez a terror a „fiatalember”, a „gyerek”, a „férfi”, a „rokonság” – és más – szavakat megfosztotta valódi értelmüktől, ezzel lehetetlenné téve, hogy a társadalom tájékozódhasson a tényekről.” http://gondola.hu/cikkek/68970
[75] http://gondola.hu/cikkek/69393
[76] http://www.168ora.hu/itthon/antal-attila-es-balogh-zsolt-terhelo-vallomast-tettek-hagyora-50463.html  Ki és mit ígérhetett nekik a terhelő vallomásért vagy a hallgatásért. A business az business.
[77] http://www.vg.hu/kozelet/politika/bokros-nem-helyes-diszkriminalni-a-jobbikot-301434