Brandl Gábor: Jövőkép a szexuális kultúráról

tanulmány, jövőkutatás





Túlnépesedés, népességfogyás, környezetszennyezés, globális felmelegedés, szingularitás, big data, mesterséges intelligencia, világgazdaság, nyersanyaghiány. Ezek a legfőbb hívószavak manapság a futurológusok számára. Pedig az individuális lét, az interperszonális kapcsolatok legalább olyan fontosak, mint mondjuk, az ivóvíz jövője. Az internetet, a televíziót, és a mobiltelefont rendre összekeverik magával a kommunikációval, pedig különbséget kell tennünk. Lehet, hogy a „hálólét” egy új minőség a társadalmi léten belül, de a beszéd, az írás is ilyen újdonság volt, csak lassabban hatottak. Megszülethet a következő ötven évben a mesterséges intelligencia, de nem a megszületése, hanem a szabadsághoz, az élet minőségéhez való kapcsolata lesz az érdekes.  A főnökhöz, a gyerekhez, a házastárshoz, baráthoz, tanárhoz, szomszédhoz való viszony a következő ötven évben még döntő lesz. Ha elkészülnek a maiaknál is százszor bonyolultabb elektronikus rendszerek, a társadalmi komforthoz képest kell vizsgálni tevékenységüket. Akarja-e az emberiség átrakni az agyakat számítógépekbe? Akarja-e a szexualitást virtualizálni? (Ahogyan A nő című filmben láttuk, rendezte: Spike Jonze.) A meghatározó paradigmaváltások, akkor következnek be, amikor a földlakók létében (szabadságában) zavarok támadnak. A természettudományos paradigmaváltások, felfedezések eltörpülnek az igazán nagy, földrengésszerű rendszerváltásokhoz képest. Ilyen a nevelés megszületése, valamikor százezer évvel ezelőtt, vagy a rabszolgaság keletkezése, majd lassú kimúlása. Ma már oly mértékben integrálódott (de ugyanakkor differencializálódott is) az emberiség, hogy a távolabbi jövőt vizsgálva kizárólag az emberiség egészére tehetünk megalapozott állításokat, akár harcolunk más emberekkel, akár barátkozunk.  
Sajnos a jövőkutatók csak elvétve foglalkoznak olyan területekkel, mint a barátság, a szeretet, a szerelem, az agresszivitás, vagy a szolidaritás jövője. Ezek a kérdések túlságosan összetettek, nehezen számszerűsíthetők. A szexualitás is ezek közé tartozik.  Az alábbiakban megkísérlem felvázolni, mi várhat ránk a következő 30-50 évben. Ne várja el tőlem a tisztelt olvasó, hogy nagyon nagy valószínűségekkel dolgozzak, minden tendenciát figyelembe véve, ez lehetetlen vállalkozás lenne. Célom elsősorban a plauzibilitás, és az elgondolkodtatás.
Vajon milyen lesz 50 év múlva a szexuális kultúra? Egyáltalán, lesz-e még szexualitás, vagy az emberiség, mint felesleges nyűgöt kidobhatja hormonrendszeréből, génállományából? Ötven év alatt esetleg megtehetnénk, hiszen a nemi késztetés alapját, a gyermeknemzést, ebben a hagyományos formában már ki lehet váltani mesterséges megtermékenyítéssel, lombikbébivel, klónozással, ondó-, és petesejt raktározással. De a kérdés nemcsak az, hogy mi mindent lehet megcsinálni, hanem az, hogy azt a bizonyos dolgot: a szexet, és az általa létrehozott bonyolult értékrendszert, meg akarjuk-e szüntetni? Egyáltalán megtehetjük-e, hogy a biológiai-, társadalmi lét egyik oszlopát kidöntjük? Az efféle szexualitásnak, melyet az emberek folytatnak, számtalan hátránya is van: véres háborúk, örökös küzdelem a lelkünkben, hosszú években mérhető idő, melyet a szexre, vagy szexuális gondolatokra költünk el kurta életünkből. De az is lehet, hogy a kétivarúságot felváltjuk bimbózással, vagy másféle sejtosztódással. Így azután nem lenne férfi és nő. Mennyi bajtól megszabadulnánk! Néhány évtized múlva komolyan felmerülhetnek ezek a kérdések. Egyszer a racionális emberiség fel fogja számolni a szexualitást, mitológiájával, társadalmi létbe való beágyazottságával együtt, de hol vagyunk még ettől! Mondhatnánk Freudot szólítva: jelenleg majdnem minden a szexről szól. A maradék a lét többi részéről: evésről, ivásról, hiszen ennek biztosítására jött létre a kultúra. A következő emberöltő azonban valószínű, hogy a többi közt, a kétivarúság társadalmi problémáinak megértésével, és nem a felszámolásával megy el. A jövőről gondolkodva először is fel kell vázolnunk néhány biológiai tényt, alapvető értéket, melyek a szexuális életet meghatározzák.


FŐ TRENDEK

A legalapvetőbb érték a lét („ergo sum”), hogy életünk van, és ezt általában igyekszünk megőrizni. Ezután következik a szaporodás, hogy életünket továbbadjuk. E két meghatározó érték a biológiai lét hajnalától kísér minket, minden más ide vezethető vissza: a szabadság, a jó, a szép, a hatalom, a pénz, a szerelem, és még folytathatnám. Társadalmi, (és részben biológiai) létünk ezt az értékkapcsolatot elbújtatta, bonyolulttá, viszonylagossá tette. Az állatvilágból is ismerjük az altruista gént, és ismerős mindenkinek a katonák, anyák önfeláldozása, de a szerzetességnek, apácaságnak is ez lehetett valamikor az alapja; az adott populáció, népcsoport környezetével meglévő zavara hozza elő. Lehetett relatív túlnépesedés, a nemi arányok felborulása, a munkamegosztás problémái, vagy egyszerűen egy gén (géncsoport) ismeretlen okból bekapcsolódik. A biológiai- és társadalmi létünk kölcsönhatásáról van szó. Agykérgünk azonban felülbírálhat majdnem mindent, ami az ősibb régiókhoz tartozik, (feltéve, ha tudunk e mechanizmusokról, és megtanuljuk használni azokat); a gyermeknemzést simán el tudjuk választani a szexuális tevékenységtől, ha hormonális presszió által indukált érdekünk fűződik hozzá. De alaphelyzetben mindig az agytörzs, a hipotalamusz, a hipofízis, a limbikus rendszer kölcsönhatásai, (oxitocin, adrenalin, szerotonin, vazopresszin és egyéb hormonok által) határozzák meg érzelmeinket. Ezeknek a működési mechanizmusába egyre nagyobb a betekintésünk. Az érzelmek fölötti értelmi kontroll egyre erősebb lesz, besegít a genetika, és a gyógyszeripar. Minden érték, az individuális, és a társadalmi lét is sztochasztikusan működik, de most maradjunk a szexnél.
A legelső trend az, hogy az agykéreg fokozatosan ellenőrzése alá vonja az agynak azon területeit, melyek ősidőktől fogva az ösztönöket irányítják, azaz a szexualitást is. A ráció uralma az ösztönök fölött: sok ezer éves út, rohamléptekkel haladunk előre. Lehetséges, hogy ez az út nem vezet sehová, hiszen a fejlődés kétséges filozófiai kategória, de az ellenkezőjét valószerűbbnek tartom a XXI. században.


 A szexuális aktivitás növekedése, az agresszió csökkenése, az empátia növekedése

A föld népessége nő, a szexualitás agyi stimulációjáról egyelőre nem tudunk lemondani, mert életünk egyik legtöbb motivációt adó része, – jószerével minden agyrészletbe beavatkozik. A gyermeknemzés, fajfenntartás kényszere alól felszabadult szexuális élvezetek „hedonizálni” fogják az egész emberiséget a következő ötven évben. Az elmúlt kétszáz évhez képest mindenképpen. Minél több ember él a földön, annál nagyobb szükség lesz a szexre, mert jelentős agressziócsökkentő tényező a hormonrendszeren keresztül. A kielégült ember jóval békésebb. A társadalmi evolúció a bonobók viselkedése felé hajtja az embert. (A bonobó kihalófélben lévő promiszkuus törpecsimpánz faj, ahol a hordában lévő nagyobb feszültségeket orgiákkal oldják fel.)  Se szeri, se száma azon pszichológiai felméréseknek, melyek arról értekeznek, hogy a rendszeres, kielégülést okozó szexuális élet növeli az élettartamot, a megelégedettséget, erősíti a társas viszonyokat, jobb munkára, szeretetre motivál. Ahogyan nő az életben maradás biztonsága a születésszám egyre csökken. Ez a folyamat elindult már Afrikában, Dél-Amerikában, és Ázsiában is. (Európában pillanatnyilag evolúciós zsákutcáról beszélhetnénk, de az EUSTAT adatai szerint a 2080-ig terjedő időben a százmilliós csökkenést bőven pótolja a 150 milliós bevándorlás.) Javul az orvosi ellátás, csökken a gyermekhalandóság az egész világon.
Sokan vannak, akik a XX. század borzalmait, a genocídiumokat, a holokausztot éppen ellenkező tendenciának érzik, vagyis nő az agresszió. Azonban azt gondolom, ezeket az eseményeket az egész emberiség létszámához kell viszonyítani. Időszámításunk kezdetén a világ népessége hozzávetőlegesen százmillió volt, míg a II. világháború idején meghaladta az egymilliárdot. A rabszolgaság, a kereszténység, Kína, India történelmének tanulmányozása után mondhatunk az agresszió változásáról véleményt. Ma már hétmilliárd ember él bolygónkon. Ehhez mérten kell tekinteni az afrikai-, észak-koreai-, kambodzsai-, szerbiai-, közel-keleti erőszakra, és a terrorizmusra. Példa értékű a Hutu–Tuszi megbékélés, ahol leültek egymás mellé beszélgetni a családirtók, és az áldozatok. (Ettől függetlenül Kongóban és Ruandában több évtized szükséges az általános erőszak megszűnéséhez.) Ugyancsak fontos jelzések az empátia növekedésében a terjedő segélyezési rendszerek léte, amely az „értelmes önzés” egy fajtája. Kétségtelen ugyanakkor, hogy az agressziót vizsgálva nem mondhatunk biztosat. Lehet, hogy jelenleg úgy vagyunk, mint az az ember, aki kiugrott a tízedikről, és az ötödik emeletnél megszólalt: idáig minden rendben.
Fontos trend tehát a szexualitáson belül, hogy sűrűbb lesz a szex, promiszkuusabb, nyíltabb; a szexualitáshoz kapcsolódó agresszió általában csökkenni fog. A szexuális társadalmi evolúció esetenként túl is szalad a racionalitáson: szexmánia, az aberrációk sűrűbben előfordulnak, mint eddig. Ezeket pedagógiai, pszichológiai, és farmakológiai eszközökkel fogják kezelni. A büntetőjog szélsőséges esetekben kapcsolódik be, a társadalmi károkozás (az emberi lét gyengítése) nagyságának függvényében. Az empátia a szexben igen fontos. Növekedésével egyre harmonikusabb lesz a viszony, de itt nem egyszerűen a házastársi, párkapcsolati viszonyra gondolok, hanem az ezt körülvevő egész kulturális felhőre: tolerancia, másság, nyitottság.


Emancipáció

Foucault azt írja: „Ha az emberiség történetét az ősemberektől napjainkig egyetlen napra vetítenénk ki, akkor az derülne ki, hogy a nők egyenjogúságért folytatott küzdelme csak éjfél előtt két másodperccel kezdődött.” Ahhoz, hogy a szexualitás agressziót csökkentő cselekvéssé váljon, szükség van a női emancipáció trendjére. Ezt a folyamatot szintén erősíti, hogy egyre kevesebb gyerek fog születni, egyre jobb nevelési körülmények közé, a nők munkamegosztásban betöltött szerepe átalakul. A férfi egyre aktívabban vesz részt a nevelésben, a szülés kockázata általában csökken, a lét alapvető szükségleteinek előteremtése (ennivaló, higiénia, fészek) egyre kevesebb munkát igényel. A szexuális emancipáció rohamléptekkel halad előre. Szerte a világon egyre kevesebb nő tűri el az élvezet (orgazmus) nélküli kapcsolatot, a nem kölcsönösen kívánt aktust. Hatalmas különbségek vannak a világ kultúrái között. Afrika nagy területein természetes a nők verése, megalázása, szexuális tárgyként kezelése, de a gazdaságban betöltött szerepük szerint (pl. szegények bankja), a szülésszám csökkenésével, ott is növekedésnek indult az emancipáció. A férfiak agresszivitása a munkamegosztással, a munkák minőségének változásával csökken, a női lelki készségek előnyösebbek: kooperáció, monotónia tűrés, türelem, gondoskodás, verbális készség. A férfiak hormonrendszere megítélésem szerint, komoly változásokon ment át az utóbbi néhány száz évben. A társadalmi evolúcióban az együttműködő, családszerető férfiak szaporodási lehetőségei javulnak, egyre kevesebb agresszív férfi talál magának gyermeknemzésre alkalmas párt. (Más kérdés a „macsó férfi” kategóriája, ahol az agresszió megnyilvánulása többnyire szellemi, pénzbeli testet ölt. Macsó lehet egy nyiszlett, öregedő akadémikus is, felhalmozott szellemi tőkéjével. De hol van ez egy zsoldosvezérhez képest?) Ugyanakkor az európai férfiak csökkenő termékenységének egyik oka lehet a túlságosan lecsökkent agressziós szint (altruista szerep).  Magyarországon a házaspárok 20 %-a meddőnek mutatkozik, főleg a férfiak miatt.
Az emancipációhoz tartozik a különféle kultúrák szexuális szokásainak közeledése. A világgazdaság és kultúra integrálódik. Egyik példa erre az Európába vándorolt törökök és Törökország, ahol a fejlettebb régiókban már szinte európai módon bánnak a nőkkel (feltéve, ha szűzen ment férjhez), míg az elmaradott részeken általános a kényszerházasság, a nők verése, mindenféle abúzus. A bíróság sok esetben el sem ítéli a lányt megerőszakoló férfit, ha az megígéri, hogy feleségül veszi. Ezt a lány családja is így akarja.  A szexuális kultúra integrálódásában és a szexuális emancipációban óriási szerepe van az internetnek, és a mobiltelefonnak. Afrika, és Ázsia eldugott részei az utóbbi évtizedekben fokozottan kapcsolódnak be a világ fő erkölcsi áramába. De még Európában is nagyot kell fejlődnünk. Svájcban például csak 1971-ben lett választójoguk a nőknek, de Nagy-Britanniában, Németországban is csak 1918-ban. A gazdasági, politikai, kulturális emancipáció összefüggésben van az önbecsüléssel, ezen keresztül a libidóval, orgazmussal. Sokkal kevesebbet hallunk a stressz okozta libidócsökkenésről a nőknél, mint a férfiak impotenciájáról, mert ez utóbbi látványos.


Lazább társas kapcsolatok, szaporodás nélkül

Az együttműködés, és a család szeretete nem egyenlő a monogámiával. A gyerekről való gondoskodás történhet egyszülős, kétgenerációs egyszülős, vagy sokgyerekes kétszülős családban, sőt szingli létformában is beszélhetünk csökkent agressziójú, szülei szeretetéért küzdő emberekről. A fejlett világban mind gyakrabban fordul elő, hogy váláskor a férfi neveli a gyereket. A szexuális cselekvés, – mivel nincs szaporodási kockázat –, a családból kifelé irányulnak. A nőkben csökken a szeretet-, és a gondoskodás iránti igény, mert a társadalom, más közösség, ezt a funkciót egyre többször veszi át. Így egyedül is fel tudják nevelni a gyerekeket. Azok a kormányok, melyek egyre növekvő mértékben támogatják a gyereknevelést, amellett, hogy ösztönzik a népesedést, egyben rombolják a hagyományos családot. (Ennek pszichológiai, és a társadalmat megváltoztató visszacsatolásáról most nem szólok). A gyereket nevelő családok szexe mellett, a lehető legváltozatosabb párkapcsolati viszonyok elé nézünk. Nemcsak a férfi homoszexualitás, a leszbikusság, a biszexualitás növekszik, hanem a fiatal – öreg kapcsolatok, a poligámia, az alkalmi szex, a virtuális szex is. A monogám életforma uralkodó ugyan a történelem során, de egyáltalán nem kizárólagos, a gazdasági folyamatok jelenleg pusztítják. A XXI. században tovább csökken a házasság jelentősége, mert a társadalom két fő közösségre fog bomlani: gyereket nevelő, illetve nem nevelő típusra. Akik nem nevelnek gyereket már ma is sokkal lazábban kezelik a szexualitást. Ezért a promiszkuitás a világ fejlettebb, gazdagabb területein fog látványosan előre törni, míg a muszlim világban, Kínában, Indiában, lassabban fog terjedni, de az ottani trend is Európa, és az USA felé mutat. Jellegzetes, hogy Berlusconi, Clinton, és egyéb politikusok kalandjait annyira megbocsátotta a polgárság, mint ahogy természetes volt száz éve az ország vezetőinek kuplerájba járása. A prostitúció azonban a promiszkuitás egy speciális fajtája, a monogámia, a társadalmi hierarchia kialakulásának mellékhatása, a biológiai létben gyökerezik. Fontosságára való tekintettel külön részben írok róla.    


Az áru-, és pénzviszonyok további terjedése

Az állatvilágban is megfigyelhető csírájában a szex áruvá válása. Egyes madárfajoknál a hímek ajándékot visznek a tojónak, az aktusért cserébe. A csimpánzoknál vadászat után az alfahím húst ad kedvenc nőstényének, aki ezután szívesebben kopulál vele. A mai viszonyok között fokozatosan kiterjed mindenféle javak áruvá válása. Ez az interperszonális kapcsolatok szintjére kezd leszivárogni. Termék, és áru lesz a gyerek: egyre több anyagi juttatást kapnak a gyerek felnevelését vállaló szülők. Egy éjszakai szoptatásnak, egy lázas csecsemő priznicelésének megvan a pénzbeli értéke. Egy diplomás gyerek felnevelése nagyobb ráfordítás, ezért a gyerek pénzben kifejezett értéke magasabb.
Fiatal lányok, (a trend szerint fiatal fiúk is), szexualitásukat áruba bocsátják tandíjért, lakhatásért, megélhetésért. Ha értelmes, nyelveket beszélő a fiatal, magasabb a szexuális értéke is. Hostess szolgálat, rúdtánc, streaptease, telefonszex, szexuálpszichológiai tevékenység, az állam által fizetett szociális szex szolgáltatások, megannyi áru, amiért pénzzel fizetnek. (Egyes európai országokban mozgássérültek társadalombiztosítási alapon igénybe vehetnek prostituáltat). De a házasságokba, párkapcsolatokba is fokozatosan beépül a barter, a pénz, a nők emancipálódásával. Egyenrangú felek árucseréjévé válik fokozatosan minden aktus. Ha mindkettő egyformán élvezi, az üzlet korrekt. Ha nem teljesen, az egyik fél pénzben is kifejezhető értéket ad a másiknak (színházjegy, virág, finom ennivaló, pénz egy új cipőre, pecabotra; a lassan elmosódó biológiai szereposztás szerint persze a férfinak kompenzálni kell a nő elméletileg várható szülési fenyegetettségét. Amennyiben a cserearányok tartósan megbomlanak, válás lesz a vége. Igaz, hasonlóan működött a párkapcsolat évezredek óta, de inkább a nő volt a vesztes. A különbség annyi a jövőre nézve, hogy ez a viszony nyíltabb lesz. Ennek már kevés köze van a prostitúcióhoz, mert nem a kiszolgáltatottságon alapul, illetve nem direkt módon.


Elidegenedés, elmagányosodás, a közösségek megváltozása

Az elidegenedésről többféleképpen is beszélhetünk a szexualitás kapcsán. A Fichtétől, Hegelen, Marxon, Sartre-on, Marcusén keresztül vezető elidegenedés értelmezésekbe nem bocsátkozom. Véleményem szerint a szexualitásban megjelenő elidegenedés egyidős a társadalommal, a munka, a tulajdon hozta létre. Lényege: a szaporodást, a társadalom fejlődését gátolja, mint a társadalmi evolúció része, érdekellentéteket támaszt nő-férfi, szülő-gyerek, fiatal-idős között. Azt gondolom, már az ősembernél beszélhetünk kvázi elidegenedésről, amikor elkészült az első kőeszköz, és lecsapták vele az első állatot; amikor a kőeszköz használója szexért cserébe húst adott. Mivel az ember univerzálisan termeli környezetét, saját magát, mindig is hajlamos volt másokat tárgynak, eszköznek, nyűgnek kezelni. Azonban Marxszal ellentétben, úgy látom, hogy nemcsak az elidegenedés, hanem az elmagányosodás is csökkenő tendenciát mutat. Ez ellentmondani látszik a valósággal, hiszen nő az egyedül élők száma (szingli életforma), soha nem volt ennyi depressziós, lelki problémákkal küzdő ember, és soha nem volt ennyi stresszes munka, munkahely. A társadalom perifériájára szorult emberek azonban régebben leginkább meghaltak. A betegek, terméketlenek, öregek, munkátlanok elhunytak vitaminhiányban, alultápláltságban, az eladósodottak a dologházakban, a rabszolgák az ólombányákban, a bérmunkások a gőzgépek füstjében. Az elidegenedés olyan természetes volt a régebbi társadalmakban, közösségekben, munkahelyeken, családokban, hogy fel sem tűnt. Gondoljunk csak a földművelés, nomád állattartás módozataira. A férj hónapokig nem látta a feleségét, a pásztorok között rendszeres volt a szodómia, az asszony, munkára hajtotta 4-5 éves gyermekeit.
A XX. századi európai szexuális viszonyokat eléggé valószerűen ábrázolja a Szerelempatak című film (2013. Rendezte: Sós Ágnes). Egy erdélyi falu idős emberei őszintén, nyíltan beszélnek szexuális életükről. Amikor a modern elidegenedést bemutatta Marx, Heidegger, Kierkegaard, Nietzsche, Sartre, vagy Ingmar Bergmann, igazából akkor döbbent rá az emberiség, hogy ez egy tulajdonsága az emberi kapcsolatoknak, a termelésnek. Az, hogy a hagyományos közösségek felbomlanak nem tragédia, mert keletkeznek újak. Akarjuk, nem akarjuk, ez fog történni. A XX. században már számtalan eszköz született az elidegenedés, elmagányosodás csökkentésére. A modern társadalmakat behálózza a különféle közösségek sokasága, az állami gondoskodás egész rendszere, de az elmagányosodás ellen küzd a szappanoperák tömkelege is. Mielőtt ujjongásban törne ki a tisztelt olvasó, megjegyzem, hogy nézetem szerint az elidegenedés jelenleg az ember attribútuma, társadalmi evolúciós gyökerei vannak a társadalmi termelésben. Eltűnésének felülvizsgálata kétszáz év múlva esedékes. A növekvő depressziót főként az elöregedő társadalom, a feleslegesség, a rossz – és nem a fokozódó – munkamegosztás hozza létre. Az emancipációval, a szexualitás nyitottabbá válásával csökken ugyan az elidegenedés, elmagányosodás, de csak nagyon lassan, végtelenbe veszően. Egyszerre vannak jelen ellentétes tendenciák. Ilyen negatív jelenség az escort, a telefonszex, vagy az interneten pénzért vásárolható kukkolós szex, a prostitúció legtöbb fajtája. Viszont a különféle szexközösségek, a gruppen, a swinger, a csetszex, a poliamória megtöri az elidegenedést, mert nem minden a szexről szól bennük. Ezek jelenleg a nők döntő többségének undorítóak, felkavaróak, de az emancipáció lassan erre tereli majd a szebbik nemet is. Tudomásul kell vennünk, hogy a társas érintkezés fajtái, a szexualitás kifejeződése megváltoztak. De ez nem jelenti azt, hogy magányosabbak lennénk. Döntse el az olvasó melyik jobb: a fájdalmas, örömtelen, 1-2 percig tartó behatolás; a keresztényi szereteten álló, de a nők számára kétséges kielégülést nyújtó kissé szemérmes aktus; a skype pornó (egymástól távol lévő fiatal párok űzik), vagy egyéb, kölcsönös kielégülést nyújtó, szexuális játékokkal teletűzdelt XXI. századi nyitott szeretkezés? A hangsúly a kölcsönösségen van. Jelenleg több milliárd nőnek nincs semmi öröme a szexben. A Káma-Szútra a szexben olyan, mint a kereszténységnek a tízparancsolat. Senki sem tartja be. A közösségek megváltozásával, kinyílásával szemben csak akkor tudnánk védekezni, ha megállítanánk a munkamegosztást, az áru- és pénzviszonyok terjedését, de erre semmiféle társadalmi mozgás nem utal. Az Egyesült Államokban jelenleg szakadék tátong a vallásukat gyakorló, és a liberális társadalom felfogású emberek, a nők, és férfiak között. Prognózisom szerint a szakadék lassan betemetődik.


Az egészségügy és a higiénia javulása

A fogamzásgátló gyógyszerek, a kondom, a különféle fizikai védekezési technikák, a tisztálkodási lehetőségek a fejlett világban már forradalmasították a szexuális érintkezéseket. Várható, hogy a következő ötven évben Afrika és Ázsia elmaradottabb részei fokozatosan felzárkóznak. Visszaesések, hullámzások lesznek (HIV, szifilisz, hepatitisz), de a tendencia egyértelmű. Legfőbb gond a tiszta ivóvíz. Ennek nagyon lassú megoldása várható, az uralkodó pesszimista jóslatokkal szemben. A víz, az energetika, és a globális felmelegedés nem az írás tárgya, csak annyit említek meg, hogy az energiakérdés megoldása fogja a vízkérdést megoldani. Mindenesetre a gyermekszám csökkenése (6-7-ről, 3-4-re, majd 2-3-ra), valamint az egészségügy javulása komoly hatással lesz a fejlődő országok szexualitására, akkor is, ha Afrikában és egyes iszlám országokban a következő húsz évben még komoly népességrobbanásra lehet számítani. Nagyon valószínűnek tartom, hogy az egészségügyi felvilágosítás által nemcsak a kondom-, a fertőtlenítőszerek lesznek elterjedtebbek, hanem az egyre olcsóbbá váló eset utáni tabletták is. Sajnálatos, hogy Dél-Amerikában sok helyen vallási okokból, nem oktatják a korszerű fogamzásgátlást, így terjedhetett el széles körben az a szokás, hogy a lányok krumplit dugnak a vaginájukba a gyermekáldás megelőzésére. De az ilyen bizarr tevékenységek nagyon gyorsan el fognak tűnni. Bízom benne, hogy a föld népessége 9-10 milliárdnál megáll, így összességében ellátható lesz energiával, élelemmel, vízzel.


A szerelem racionalizálódása

A szerelem alapja ugyan minden korban ugyanaz, de az emberek másképp élik meg. Mást jelentett Platón korában, vagy Spártán, ahol a szerelem tárgyai sok esetben kamasz fiúk, katonatársak voltak, és a nőket nem vonták bele ilyen magas érzelmekbe. Persze, akkor is többet jelentett egy nő, aki gazdasági- és nemzőtárs volt, de a munkamegosztásban rá osztott szerep alantasabb volt. Nagy volt a gyermekhalandóság, az anya gyermeknevelési tevékenysége pedig kicsi. Mást jelentett a szerelem a lovagkori nemeseknél, és mást a jobbágyoknál, ahol a szerelem a nő jelentős alávetettségét jelentette (kivéve a próbaházasságoknál). Ismét mást jelentett a reneszánszban, a korai kapitalizmusban, amikor tömeges volt a prostitúció, és mást a XXI. század Európájában, és az egyéb földrészeken. Az érzés globalizálódásán túl, ebben a században jobban összekötődik a szerelem a szenvedéllyel, a családszerzés igényével, de ugyanakkor a szerelmek időtartama rövidül, az együtt lenni akarás érzése racionalizálódik. A két ember közötti munkamegosztás, a gyerekek felnevelése, egyéb társadalmi kapcsolatok, munkák segítése válik a szerelem fokmérőjévé, így a szeretet, és a szerelem közelít egymáshoz, a racionális önzés egyre jobban átvilágítja a „rózsaszín ködöt”. A bennünk élő Narkisszosz és Ekhó, az önszeretet, és a másoknak való kiszolgáltatottság harmóniája új szintre áll be, hiszen csökkenő mértékben házastársunkban, növekvő mértékben más közösségekben, különféle kapcsolatainkban látjuk meg saját arcunkat.
A munkamegosztás növekedése mindenképpen a szerelem ellen hat. Lehet, hogy ötven év múlva Európában már csak nagyon kevés ember fogja „átvinni a szerelmet a túlsó partra”. Helyébe a szeretet különféle fajtái lépnek.  Almási Miklóssal ellentétben úgy látom, nem lehet megmenteni a szerelmet. A család termelési egységének széthullása kényszeríti ki ezt a helyzetet. Sebaj, lesznek más, a szaporodáshoz kapcsolódó mély érzéseink. Nőhet a gyermekekkel kapcsolatos-, vagy az aktusok alatti empátiánk. Erősödik a caritas. Vannak kritikusok, akik Sartre-ot azzal vádolják, hogy a szerelmet lefokozza a puszta nemiségre, a szexuális aktusra. Azonban a racionalitás, a biokémia már Sartre véleményén is átlépett: feromonok, endorfinok, fenilalanin, dopamin, adrenalin termelődésről, valóságos vegyi támadásokról van már szó. A szerelmesek valósággal elbódulnak megváltozott hormonrendszerük miatt, és egyben kapják meg a szexualitás, gondoskodás, gyermeknemzés, otthonépítési kényszer egyvelegét. A hormonok hatása annyira erős lehet, hogy a lét akarásából átcsaphat pusztító agresszióba. De ha egy szerelmes átgondolja, hogy az illető leányzónak azért ilyen részegítő az illata, mert éppen ovulál, kissé lelappad a szerelmi érzés, marad a szex utáni vágy.


TÖRTÉNELMI MEGJEGYZÉSEK

A szexualitás története az ivaros szaporodással kezdődött, nagyjából másfél milliárd éve. Mint említettem, a szaporodás a második legerősebb ösztön az emberben a létezni akarás után. A tendencia jelleg egyértelmű, nem mindig érvényesül. Hiszen itt van a hazafiúi-, anyai önfeláldozás, a homoszexualitás, a cölibátus, a vénlányság, illetve apácaság, valamint az aszexualitás. A szaporodásról és a szexről való lemondás az állatvilágban általánosan fellelhető. Gondoljunk az altruista gének vezérelte cselekvésekre: a méhekre, hangyákra, az alfahím mögött a rangsorban hátul kullogó farkasra, a testvére gyermekét gondozó makákóra.
A homo sapiens történetét végignézve megállapíthatjuk, hogy az elmúlt százezer évben a legáltalánosabb szex: kapd el a nőt, gyűrd magad alá, ha a horda többi tagja ezt hagyja, és a nőstény nem harap meg. Ezután jött a társadalom, újfajta agyonszabályozással, a szexet továbbra is a szaporodás optimumához igazítva. Így leszünk 2050-re kilenc-, vagy tízmilliárdan, ami már-már evolúciós zsákutcának rémlik.  A monogámia, a változások egyik fejezete, a mai napig is csak általában érvényesül. Mióta kiterjedt genetikai vizsgálatok vannak, kiderült, hogy Európában a megszületett gyerekek 10-15 %-a nem a mit sem sejtő házastárstól van. Magam is ismerek olyan hölgyet, kinek 3 gyermeke van, de ezek egyike sem a húsz éve vele együtt élő „apáé”. Az impotencia, a látens homoszexualitás a férfinép 5-10 %-át érinti. Akkor még nem beszéltünk a többnejűségről, többférjűségről. Koronként vannak különleges esetek, melyek az erkölcsi szabályozás mellékhatásaiból, és hatalmas agykérgünkből következik; az egyszerű szaporodási ösztönt és a szexualitás harmóniáját felülírják különleges, – vélt, vagy valós –, társadalmi érdekek. Ilyen a vérfertőzés az egyiptomi fáraóknál, az unokatestvérek sorozatos házasságai az európai uralkodó családoknál, a szodómia a pásztornépeknél, vagy a homoszexualitás az ókori görögöknél. A főnököknek mindig több nő jutott akár nemzési, akár pusztán a szexuális tevékenységet vizsgáljuk. Dzsingisz Kánnak és családjának a nyomai még mindig fellelhetőek a mongoloid rassz génjeiben, és Európában is. A középkorban, és az újkorban számos ágyas, belső cseléd volt, a béresek anyagi okokból nem tudtak nőt szerezni (a prostitúció széleskörűvé válása).  Más-más okok folytán, nemcsak az Ószövetségben van szó többnejűségről, hanem Luther is megengedhetőnek tartotta egyes esetekben. (Abban az időben Európa lakossága még nem heverte ki a pestisjárványt, és a százéves háborút.)
Az ókori Kínában (i.e. V. – III. sz.) Lao-ce már komolyan elemezte a szexualitást. A taóban szerepel, hogy a sok közösülés meghosszabbítja az életet, kisebb betegségeket meggyógyít, képes megelőzni az elhülyülést. Ha valaki sokszor akar közösülni, annak fehérje dús táplálékot kell fogyasztani (tojás, kakashere, gabonacsíra). Optimális mennyiségű szeretkezés: hetente 1-2 alkalom. Minél idősebb a férfi, annál kevesebbet kell szeretkezni. 60 éves kor után már csak havonta egyszer. Ha valaki nem él nemi életet, megbetegszik. A tao tanítása szerint fontos volt, hogy a szexet élvezze a nő is. (Ekkor még nem volt túlnépesedés Kínában.) Az ősi kínai szerelmi kézikönyvek szerint a legjobb nő: kedves, simulékony, puha bőrű, bőségesen nedvesedik, nemi szerve szőrtelen. Menstruációkor tartózkodni kell a szextől. Azért a férfi vezető szerepe itt is egyértelmű: „A jin és jang egyesítésének módja a következő: simogasd a nő csiklóját, majd könyökét, felfelé a hónalját, a nyakát, a fejét. Ezután lefelé az arcát, ismét a nyakát, majd a mellét, a mellbimbóját. A mellek alatt haladj tovább, amíg leérsz a titkok kapujáig. Hatolj be, s a csiklót izgasd, ajkát pedig szürcsöld”. Majd leírja, hogy a nő vágyának öt bizonyító jele: tüzes arc, a mellbimbó kihegyesedik, összefonódó nyelvek, nedve a combján folyik, torka kiszárad, és elkezd mozogni. Javasolja, hogy a férfi csak akkor kezdje a közösülést, „ha a nő vágya már felgyúlt”. A taoista írások még a frigiditást is felismerték. Különféle gyógyfüvek keverékét ajánlották ellene. Ehhez képest az európai kultúra merő barbárság, bár megjegyzendő, hogy a korai kapitalizmusig a női élvezetet itt is pozitívnak tartották, de nem feltétlenül. A női orgazmusra nem figyeltek igazán. Arisztotelésznél a férfi az aktív, a nő csak elszenvedője az aktusnak. Ovidius felhívja a figyelmet arra, hogy a nőket is megilleti a szexuális élvezet. Ez azt mutatja, hogy a kapcsolatokban ez egyáltalán nem volt lényeges. Azért igazságtalanok lennénk Európával, ha azt feltételeznénk a kínai kultúráról, hogy ott mentes volt az élet a háborúktól, erőszaktevésektől, rusztikus nemtörődömségektől, és a nő nem inkább az erőszaknak engedett, mint a taónak. Kínában a XIII. sz. végére a nők háttérbe szorítása, megalázása kiteljesedett. A Csin Si Huang-ti uralkodásával (i.e. III. sz.) elkezdődött folyamat a Han-dinasztia uralkodásával folytatódott (i.e. II. sz.–i. sz. II. sz.), és a Mongol Jüan-dinasztia idején erősödött fel. Miután a Han-dinasztia magáévá tette Konfucius tanait, a nők teljes alávetettsége egészen a XX. század közepéig tartott.  Ennek borzalmas példája a lábelkötözés, amikor is kislányok lábtőcsontjait eltörték, hogy ne tudjanak járni, így teljesen kiszolgáltatottak legyenek a „nemes” férfiaknak.  Kínában is a feudalizmus, és a relatív túlnépesedés fosztotta meg a nőket élvezet lehetőségétől, az alárendelődéssel. Kínában jelenleg a „kommunista” puritánság dívik, hasonlóan a XIX. századi Európához. Viszont a látens erőszak óriási méreteket öltött. A nők munkába állása, és a családtól való elszakadás miatt, mindkét nem szexualitása erősen gátolva van. Egy ENSZ felmérés szerint Kínában a férfiak 20%-a követett már el nemi erőszakot, és most folyik egy kampány a pedofília ellen. A nők leghamarabb 20 évesen mehetnek férjhez, a férfiak 25 éves korukban. Mindenféle erotika el van nyomva, így esetenként a hormonok agresszíven veszik át az irányítást. Prognózisom szerint Kínában két évtizeden belül megindul a szexuális forradalom. Ennek része, hogy egyre több lányt importálnak a környező országokból feleségnek (Fülöp szigetek, Malajzia), hiszen már 20 év múlva nagyon komoly lehet a nőhiány. Másrészt a pornográfia, és a prostitúció előre fog törni.
Indiában i.sz. 250-ben, a Káma-Szútra megszületésekor még intelemként szerepel, hogy a nő kielégülésére figyelni kell. A görögökkel ellentétben ismerték a Gräfenberg-zónát (taktilitás érzékeny terület a hüvely felső részén). Azután itt is a feudalizmus, a beinduló korai tőkekoncentráció, és a relatív túlnépesedés miatt, egyre csökkentek a női jogok, és élvezetek. A megszületett lányokat kevésbé gondozták, nagyobb volt náluk a gyermekhalandóság. Mára kialakult az a helyzet, hogy egyre kevesebb férfinak jut feleség, nőtt a prostitúció. A nőhiány melegágya mindenféle erőszakos, abberált cselekedetnek, és csak akkor lesz vége, ha csökken a népesség, és a nők ismét felértékelődnek. Egyelőre terjed az ultrahangos vizsgálat a középosztályban. Ha a fötusz lány, abortusz következik. Kínával ellentétben, Indiában a női emancipációs folyamat lassabb lesz, mert míg Kínában már felismerték a társadalom elöregedésének a veszélyét, Indiában még nem tartanak itt, a szexuális helyzet pedig kaotikus. Egyrészt Bangladesből fiatal lányok tömegeit importálják prostituáltnak, másrészt a középosztály egy része rendkívül prűd. A szabad férjválasztás többnyire csak álom marad, a család, a valódi monogámia itt a legerősebb a világon.
A Japán kultúrában egészen a XX. század végéig uralkodó volt az „engedelmesség” eszméje. Bár a Japánok nem vennék szívesen, ha etikájukat „holmi” konfucianizmusból eredeztetnénk, de a helyzet az, hogy átkerült a sintoizmusba a feljebbvaló, és a férj mélységes tisztelete. Ez meg is határozta a szexualitást. A nők a mindennapokban erősen szubmisszív helyzetbe kerültek nemcsak a szexben, hanem feleségként is. Szerepük szerint a „gyerekgyártásban”, és a férj utasításainak végrehajtásában merült ki életük. A fallikus kultusz élő hagyomány, minden évben fesztivált szerveznek a férfi nemi szerv tiszteletére. A nők szerencséjére azonban a két vallás szempontjai keveredtek egymással. Japánban mindig liberálisan bántak a szexszel. Így az alávetettség ellenére a nők bizonyos mértékig megtalálták az élvezetet, (ha nem is a férfival), annyira elkülönültek a férfitől munkamegosztásban, hogy lényegében külön életük volt. A férfiak szexuális életüknek csak egy részét élték otthon, a prostitúció széles körben elterjedt volt, és alacsonyabb osztályú férfiak is rendszeresen igénybe vették. Európai típusú szerelem nem nagyon létezett. Japánban a válás ritka, de a házaspár inkább egymás mellett él, mint együtt. Mára a Japán szexualitás gyökeresen megváltozott. A prostitúció visszaszorult, (de nem azért mert tilos), funkcióját, a pénztárcát jobban kímélő internetes szex vette át. Az egész prostitúció a Jakuza kezén van, teljes a szabályozottság, nincs bűnözés a bordélynegyedekben, az ügyfél mindent megkap, amiről előzetesen megállapodtak. Népszerűek a pornószínházak, és azok a teaházak, ahol meztelenül szolgálnak fel. Sajátosan nacionalista felfogása van a Jakuzának: a külföldieket eltanácsolják a bordélyházakban. Divat a guminő, utcai automatákból használt női bugyit lehet vásárolni – nyilván fetisiszta maszturbációs céllal. A japán férfiak szexualitását talán az epikureizmus jellemzi a legjobban: élvezni kell a szexualitást ott, és akkor ahol lehet, – de minél gyorsabban, hogy a munkától ne vegye el az időt. Mivel a nők egyre nagyobb arányban állnak munkába, a házasság intézménye talán ebben az országban került a legnagyobb veszélybe. Egy szülőképes nőre már csak 1,5 gyerek jut több évtizede. A negyven évesnél idősebb nők 40%-a szingli, a fiataloknál is rohamosan terjed ez az életmód. A családok jelentős részében nem élnek szexuális életet, a japán férfiak a világ legrosszabb szeretői, rendkívül önzőek, 1-2 perc alatt elmennek. Ez a nők számára teljességgel elfogadhatatlan. A férjezett nők érzelmileg, és szexuálisan is kielégületlenek, sok az abortusz. Nagy divat a pornó manga. A képregényekben és a rajzfilmekben európai szemmel elképesztően „perverz” jelenetek vannak a pedofíliától, a durva szadizmuson át, az űrlényszexig. A japán szexualitás sok mindenben megelőlegezi a jövőt, de szerencsére nem teljesen.
Az afrikai szexualitás történetét három részre kell választanunk: ősi, észak-afrikai, és a kora-újkortól kezdődő közép-afrikai szokásokra. Az ősi kultúrákban mindenféle együttélési forma megtalálható volt: többférjűség (zambiai Ilatongák), többnejűség, vadházasság (concubinatus), monogámia, promiszkuitás (tanzániai Handzák). Hogy az adott törzsnél melyik együttléti forma volt az uralkodó, a környezettel való viszony szabta meg. (Az eszkimóknál például a mostoha környezet szabta meg, hogy a vendégeknek felajánlották a feleségüket vérfrissítés céljából.) A házasságból többnyire nem csináltak nagy ügyet. Egyszerűen kinyilvánították, és összeköltöztek (ahogyan a középkori Európában). Ez sok esetben nem jelentette azt, hogy a nő (vagy a férfi), másokkal nem folytatott futó viszonyt. Ezt a törzs vezetői és a házastársak tudomásul vették, többnyire nem okozott galibát. Így azután előfordulhattak ritkán vérfertőzések, pedofília, de lehetőség szerint ezt kerülték. (Polinézia néhány szigetén még ma is természetes dolog a pedofília. Egész közösségek űzik.) Viszont nem lehet mondani, hogy a nők szexuális szabadságát megnyomorították volna. A maszájoknál az összetartozás erősítése okán, az egybekelés idején egyszerre több férfi hál a nővel. Úgy gondolom, ez az esemény csak európai szemmel számít csoportos erőszaknak. A maszáj nők valószínűleg normális dolognak fogják fel. A természeti népeknél a házasság az első menstruációt követő 1-2 évben történik. Abban a közegben, ahol óriási a csecsemőhalandóság, és az átlagéletkor legfeljebb 40-50 év, ez magától adódik.
Észak-Afrikában az iszlám térnyerésével, és a mostohább természeti viszonyok miatt egészen megváltoztak a szexuális szokások. Az iszlám hangsúlyozza ugyan a szeretetet a férfi és nő viszonyában, de ez a kapcsolat korántsem egyenrangú. Ebbe nyújtanak betekintést az Ezeregyéjszaka meséi. Jelenleg az iszlám kultúrkör az európaihoz képest 100-150 év lemaradásban van, ahogyan a termelés egészében is. A nők emancipációja szorosan összefügg a munkamegosztással, és a népesedéssel. Ha a szoros családból kiszakadva munkába állnak, és kevesebb gyereket fognak szülni, szükségszerűen nőni fognak a jogaik. Egy WHO tanulmány szerint jelenleg ott tartunk, hogy a monogámiát az afrikai iszlám túlsúlyú országokban (Egyiptom, Etiópia, Szudán, Jemen, Szomália, és mások) 100-140 millió nő él úgy, hogy csiklóját kisebb-nagyobb mértékben eltávolították, vagy szeméremajkait összevarrták. A mai napig évente 3 millió nőnél hajtják végre a „műtétet” rozsdás ollókkal, üvegcserepekkel. Elvétve a természeti népeknél is előfordult, de mára Észak-Afrikában tömegessé vált. A hagyomány olyan erős lett, hogy a Nagy-Britanniába bevándoroltaknál sem lehetett teljesen meggátolni. Egy friss felmérés szerint évente 900 gyereknek vágják ki a csiklóját, miközben egyes iszlám közösségekben szemet hunynak több ezer kamaszlány megerőszakolásakor. Ezeknél a lányoknál életük végéig megmarad a szex élvezetnélkülisége, a szorongás, a bűntudat. Ide tartozik még az a barbár szokás (például Nigériában), hogy a fiatal lányokat felhizlalják, mert így kelendőbbek.
Nyugat-Afrikában más gondok adódnak. Ott a modernkori rabszolgatartók alakították át teljesen a nemi viszonyokat. A nők teljesen kiszolgáltatottá váltak a szexuális erőszakkal szemben. Néhány törzs ez ellen úgy védekezett, hogy szándékosan elcsúfították a nőket. Innen ered a nyakperecek alkalmazása (a nyak nyújtása), a hegesedést okozó tetoválás, a fülek-, orrok -, ajkak eltorzítása. A fiatal nőket elvitték, így a nőhiány prostitúciót indukált, ahogyan ez Ausztráliában is történt a XIX. század elején (itt még belejátszott a női szegénység is). A széleskörű prostitúció hagyománya máig él Nyugat-Afrikában, annak ellenére, hogy több országban tiltják. Egyben fekete-Afrika az AIDS, és a különböző fertőző betegségek fő támadási területe. Egész Afrikára vonatkozik az a prognózis, hogy a következő 30 évben látható lesz ugyan a javulás, de Európához képest hatalmas a lemaradás, a női emancipáció, a szexualitás, és az ehhez kapcsolódó egészségügy terén. Míg a XVII. században kevés volt a nő a térségben, most a túlnépesedés miatt a nők értéke nagyon alacsony. A lánygyerekeket több országban nem is anyakönyvezik a szegény területeken, az iskolából 1-2 év után kirakják, adják-veszik őket. Nagyon nagy a promiszkuitás a városokban. A nők egy része megpróbál absztinens lenni, mások leszbikusságba menekülnek a férj halála, lelécelése után.
Az európai szex előzményeit a köznapi emberek nem nagyon ismerik, a történészek pedig inkább a romantika szemüvegén keresztül hajlamosak szemlélni. Természetesen, akik kimondottan a szexualitás történetét kutatják, reálisan látják azt a sok borzalmat, és kevés jót, amelyek jellemezték az elmúlt korokat. Igaz, akkor akár a nők, akár a férfiak természetesebben élték meg azokat az eseményeket, melyekre ma elborzadva gondolunk. Az ókori görög szülő még küldte kiskamasz fiát a híres filozófusokhoz homoszexuális kapcsolatot létesíteni, hiszen így sok bölcsességet megtanulhatott, és kiadósan étkezhetett. Természetesen kezelték a kutyapózt, az anális szexet, a csoportos szexet, láncszexet. Volt úgynevezett pathicus: az alávetett férfi (nő), egyszerre elégített ki két férfit análisan-, orálisan.

                               Martialis
„Ketten mentek a szép Phyllishez, s meztelen érték:
          mindenik elsőnek vágyta ölelni a lányt.
’Mindenik első lesz!’ – szólt Phyllis. –Jánus a szép nő,
          és kétarcú a kéj: hátra s előre tekint.”  (Fordította: Babits Mihály)

Ők is felfedezték a csikló funkcióját. A rómaiak sem viselkedtek szemérmesen, amikor szexről volt szó. Szinte mindent átvettek a görögöktől, ugyanakkor a római jog már szabályozta a házasságot, így bizonyos védelmet adott a szabad nőknek. Pál Apostol még eléggé szabadon nyilatkozik a szexről: „A nem házasoknak és özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint a vágytól égni.” Szerinte a szexualitás isten szeretetében való feloldódás. Inkább úgy látszik, Európa történetében az elmúlt 800 év volt a kivétel, és a mostani nyitottabb szexualitás csak kezdete a visszatérésnek a szokásos mederbe, azzal a kiegészítéssel, hogy most a nők is fokozottan bekapcsolódnak az élvezetekbe. A középkor elején a meztelenség, a nemi szervek szabadon hagyása, a közös fürdés még természetes volt. Ezer évvel ezelőtt a vulvának bajelhárító szerepe volt, akárcsak a pénisznek. A korai kereszténység idején a Nikolaiták szektája nőközösségben élt. A monogám házasság megszilárdulása eltartott majd kétezer évig.
A szexualitás nyitottsága, és a nők szexuális kizsákmányolása azonban nincs korrelációban. Az Árpád-korban a nemi erőszak nem bűncselekmény, csak ha a férfi más szolgálójával teszi, mert az más tulajdonában okozott kár. A rabszolgával való akármilyen szexuális viszony nem volt bűntény, csak ha nagyon verte, éheztette, sanyargatta a gazdája. A biológiai érettség és a szexuális élet megkezdése a lányoknál, ebben a korban is egybe esett, hacsak nem váltak a pedofília áldozatává, – ez sűrűn előfordult. A XIII. században a nők átlagos élethossza 35-36 év volt. A kereszténység megerősödésével a gyönyör, az orgazmus, fokozatosan bűnös dologgá vált (Hyeronimus, i.sz. 347-420), pedig a nőknél ez előtt sem volt általános. A XIII. században Aquinói Szent Tamás azt javasolja híveinek, hogy csak misszionárius pózban szeretkezzenek. Más keresztény szerzők megengedőbbek: lehet hátulról is, csak ne a végbélbe. Ugyancsak a XIII. században, – miközben a házasság szentségét hirdetik –, számos törvény rendelkezik a prostituáltak jogairól. Londonban a XIV. században az összes bordély tulajdonosa a püspök. Általános volt, hogy a papok, szerzetesek bordélyba jártak. A középkori zarándoklatokkor előfordultak szex orgiák. Végül egy kis további elfajulás után (reneszánsz), a protestáns eszmék közel 400 évre szilárd szexuális etikát hoztak létre, – főleg az alsóbb néptömegek számára.
A görög-római hagyományokhoz való visszatérés kezdőpontja egyrészt a pszichoanalízis -, másrészt a szüfrazsett mozgalom megszületése. A női jogok egészen odáig jutottak el, hogy az 1918-as brit parlamenti választásokkor már 17 nő indulhatott. A válás lehetősége a XIX. században egyre több helyen terjedt el. A XX. század két nagy háborúja során a nők munkába állása felértékelte őket, mert hiába kerültek a férfiak millióinak halála miatt túlsúlyba, a nemi egyensúly helyreállítása az ő vállukat nyomta. Hiszen egy férfi egy év alatt akár 300 nőt meg tud termékenyíteni, de egy nő egy év alatt csak egyszer tud szülni. Ezek a tények erősen javítottak a nők önértékelésén, átvitten nagyobb egyenjogúságra tettek szert a szexuális élvezetek terén is. Nagy háborúk, népirtások, járványok után mindig jobb lett a nők helyzete, azután a relatív túlnépesség miatt lecsökkent, mint Angliában a XVIII. században. Azt gondolom, jelenleg Európa (Észak-Amerika), jóval előrébb jár a szexuális modernizáció terén, mint más kontinensek, de nem mondható, hogy az utolsó kétezer év minden rossz szexuális hagyományát magunk mögött hagytuk.  


Kínos szavak

Lehetséges, hogy némely olvasó erős ellenérzésekkel fogadja majd a most következőket. Pedig újdonság igazából nincs is benne. Az emberiség történetében megtaláljuk az előzményeket. Még mindig nem nyertük vissza teljesen a szexualitás kifejezésének azt a módját, amelyet a kereszténység és a protestáns etika az elmúlt 800-1000 év során fokozatosan visszaszorított. Egy brit, 16-25 éves korú fiatalok körében frissen elvégzett felmérés szerint, 40 %-uk erősen viszolyog olyan szavak használatától az orvosnál, mint a „vagina”, „vulva”, „pina”, „punci”, „pénisz”, „csikló”. Ezek helyett a legtöbb esetben eufémizmusokat, körülírásokat használnak: „nemi szerv”, „kuki”, „nunika”. A magyar nyelvben a durva, vulgáris kifejezések elkülönülnek magától a szexualitástól, a férfiak (és egyre gyakrabban a nők) esetében inkább a hatalmi, agresszív pozíció erősítését szolgálják. (De inkább a nyelvi agresszió, mint a bunkósbot).  Ezek a verbális szokások komoly változásban vannak, és időnként túlzóan jelentkeznek. Az olyan szavak használata, mint a „geci”, „picsa”, „fasz”, „ondó” „baszás”, általánosan elterjedt a gimnáziumokban, egyetemeken is. Ugyanakkor egy urológiai-, vagy nőgyógyászati vizsgálatkor tabunak minősülnek; a fiatalok olyan alapvető szavak jelentésével nincsenek tisztában, mint a petefészek, a prosztata, kisajkak, hüvelybemenet, méhszáj. Ez a nyelvi kettősség konvergencián megy át 20-30 éves távlatban, de inkább az európai kultúrkörben. A nyelvi agresszió csökken, a durva szavak éle tompul.  A körülírás helyett az újságírók közül egyre többen alkalmazzák már ma is a latin megfelelőket, és szabadabban használnak régebben erősen pejoratív kifejezéseket. Ázsia, Afrika ebben is követni fogja a fejlettebb régiókat,(mutatis mutandis). Foucault szerint is a nyelv is meg fog szabadulni a szexuális tabuktól, és ebben egyetértek vele.


A számítógépes szex

A Willendorfi Vénusz a kőkor emberének adott információt arról, milyen az ideális nő, az érzéki formában megjelenő szaporodási szabadság. Azután, amikor az ember egyre jobban elmerült a társadalmi létben, kettévált a szaporodás, és a szexualitás. A korai görögöknél, az indiai-, kínai kultúrában a pornográf képek, szobrok adtak információt az aktuálisan progresszív szexről. Létrejött a szexuális kultúra, és kommunikációja. Elmondható, hogy szinte minden „perverzitásról” van írásos nyom. A homoszexualitás, biszexualitás, leszbikusság (Szapphó) az időszámítás előttről, a görögöknél általánosan közismert. Kevésbé tudott, hogy a pedofíliának, a szodómiának, az orális, és anális közösülésnek szintén vannak nyomai, ahogyan a maszturbációnak is. Szinópéi Diogenész, a cinikus filozófus, például egy ízben az utcán maszturbált, miközben azt kiabálta, hogy bárcsak a lelki szükségleteit is olyan könnyen ki tudná elégíteni, mint a testieket. A római korból számos leírása van a szadista-mazochista szexuális viselkedésnek. Virágzott a prostitúció, a pedofília; sűrűn előfordultak büntetlenül maradt vérfertőzések, pedig ennek erősen tabu jellege volt a legtöbb társadalomban, minden korban. A primitív kultúrákat, a középkort, újkort végigkísérik a szexuális kommunikáció írásos és képi fajtái. Az információhordozókat tekintve talán csak a rádió volt az az eszköz, mely nem nagyon vett részt a szexben, nem véletlenül, hiszen a férfiak szexualitása erősen a vizualitásra épül, és eddig ők vitték a prímet. De az internet adta információs dömping a szexualitást ismét felbolydította a hatvanas évek után, mondhatni, a „make love, not war” jelszó óta a forradalom permanenssé vált. Evolúcióbiológiai szempontból ez a „forradalom” talán már megszaladási jelenségnek is tekinthető, ami végső soron zsákutca lesz az emberiség fejlődésében. Most azonban egyre több ember használja szexuális vágyainak felszínes kielégítésére az internetet, akár káros, akár nem. A folyamat megállíthatatlannak látszik, még az olyan országokban is, mint Kína, India, Irán, ahol igen súlyos büntetések várnak a pornót nézőkre. Ott most hasonló a helyzet, mint a szocialista országokban volt a 70-es években, amikor minden férfi szex újságot, és 8 mm-es pornófilmet csempészett nyugatról. Szintén érdekes, hogy Kínában nagyon nehéz hozzáférni a pornográf oldalakhoz, ugyanakkor itt készül a legtöbb szexuális segédeszköz a világon: műpéniszek, vaginák, felfújható guminők, szerepjátszó ruhák, bilincsek, ostorok, különféle vibrátorok.
Jelenleg az európai kultúrkörben a gyerekek döntő része, szexuális érésének megfelelően önállóan, (a tiltások ellenére) 12-18 éves korban kapcsolódik be az internetes szexuális életbe. Terjed a mobiltelefonos pornónézés a szakképző iskolákban, erős a mintaátadás.  Ez megdöbbentő következményekkel fog járni a következő évtizedekben. Fel fog nőni egy internetes pornón szocializálódott nemzedék. Azonban nem hiszem, hogy ettől az emberiség végleg elkorcsosul, és kihal. Amióta az ember állatot tenyészt, és kunyhóban lakik, a gyerekek szemtanúi voltak az állatok, és a szülők szexuális életének. A koraközépkori szülők nemcsak egy helyiségben, hanem ugyanazon az ágyon is aludtak, és éltek nemi életet a párjukkal, ahol a gyerek is aludt. A gyerek a következő szülésig, vagy hét-nyolc éves koráig velük aludt. A kisgyerekek mindenféle állat nemi életét, születését végignézték A szexuális élet a biológiai érettséggel egy időben kezdődött, 12-13 éves korban. Jelenleg 3 milliárd körül van az internetezők száma, 2020-ra az okostelefonok száma eléri az öt milliárdot. Egy friss felmérés szerint az Egyesült Államokban a férfiak 70-, a nők 30%-a tölt le rendszeresen pornófilmet. Ha ehhez még hozzáadjuk azokat, akik nem töltenek le, csak néznek, szinte általánosnak mondható az internetes pornónézés. Az összes internetes forgalom 30%-át szex-, és pornótartalmak foglalják el. Az átlag internetező havonta 7,5 alkalommal látogat pornóoldalakra, és átlagosan 12 percet tölt ott. (Hozzátenném, valószínűleg ennyiszer végez önkielégítést.) A legnagyobb pornóoldalaknak az Egyesült Államokban összességében havonta 460 millió látogatója van. A Google keresőbe betöltött kulcsszavak 25%-ka a szexszel kapcsolatos. Az arab világról, Kínáról a tiltások miatt nem lehet adatokhoz jutni. De Európában nagyon hasonló a kép. Ezen kívül még itt vannak a DVD tartalmak, flash memóriák, és televíziós programok. A pornográf tartalmak boncolgatása magánbeszélgetésekben, a facebookon lényegében tabunak minősülnek, – hacsak nem kimondottan szexre szakosodott közösségről van szó –, ugyanúgy, a valóságos házasélet szexuális vonatkozásainak taglalása.  Így elmondható, hogy a világ fejlettebb részének van egy nagy közös titka, amiről mindenki tud, de senki sem beszél, csak elvétve. De előbb-utóbb a szexuális témák részletes megvitatása nyíltabbá fog válni mindenféle sajtóban, baráti, családi, felszínesebb kapcsolatokban is. Ebben az USA magasan előzi Európát. A szegénység, munkanélküliség, a depressziós nyugdíjas réteg, a társadalmi lecsúszás, táptalaja az internetes szexmániának. A pszichológus társadalomnak sürgősen hozzá kellene látnia a nemsokára tömegesen jelentkező igényekre, mert a társadalom működését 10-20 éven belül komolyan veszélyeztetni fogja a netszex. A szexmániások naponta 6-12 órán át néznek pornót, ez teljesen lebénít minden más tevékenységet. A monogám család rozoga építményéből újabb követ húz ki a kiterjedt pornó, mert általa sokkal elfogadhatóbb lesz a nyitott szex. A nők pszichoszexuális viselkedése lesz a legkomolyabb változás. Míg a férfi genetikailag inkább poligám hajlamú, addig a nő inkább monogám. Úgy látszik, ezek a hajlamok közelednek egymáshoz. A világon az egyik legnagyobb pornóportál (Pornhub), a regisztrációk alapján kiderítette, hogy a férfiak legjobban szeretik az anális-, és orális oldalakat, és szeretnek kalandozni biszexuális lapokra is, addig a nők legnézettebb oldalai a „pinanyalás”, és a leszbikus szex. Ezek az adatok igencsak elgondolkodtatóak. Úgy látszik, mintha valamiféle (társadalmi/evolúciós?) nyomás nehezedne az emberekre, hogy biszexuálisok legyenek, és a teherbeesést kerüljék el. Hiszen sem orálisan, sem análisan, sem a számítógép segítségével nem lehet teherbe esni. Különösen erősnek látszik ez jelenleg a fejlett országokban. Átrakódik a szaporodás a legszegényebb országokra, és a legszegényebb emberekre. Ha nem lenne bevándorlás Európába, a születések száma meredeken csökkenne majdnem minden országban. Az USA-ban hasonló a helyzet. Egyben a gazdagság fokmérője is az internet használat. Nem tudhatjuk, a legszegényebbek milyen közösülési módokat preferálnak, de sejthető, hogy a szexuális kultúrából való részesedésük szerint nem a „legmenőbb” formákat használják.
Az internetes szexnek más hatásaival is kell számolnunk. A lányok a menstruáció-, és hormonális változások után, az internet tovagyűrűzése miatt, gyorsabban érik el az érzelmi szexuális érettséget. Ez egyrészt azt jelenti, hogy kevésbé abuzálhatóak fizikálisan, viszont tudatosabban vállalnak fel az idősebb korosztály számára rémisztő dolgokat. De mivel az egész élethez való érzelmi, gazdasági érettség általában inkább kitolódik, a korai szexuális élet sok fiatalnál torzítani fogja a személyiséget (szexmánia, perverzitások, drog). A nevelés, oktatás egyelőre nem óhajtja tudomásul venni, hogy a netes pornográfiától nem tudja elriasztani az ifjúságot (hiszen csak követik a felnőtteket), inkább a kulturált használatra kellene tanítani. A pedagógia arra sincs felkészülve, hogy hidat tudjon verni a vallásos, konzervatív gyerekek egyre szűkülő köre, és a pornóhasználó fiatalság közé. Egy hagyományosan nevelt gyereket valóságos sokk éri, amikor egy pornográf tartalmú oldalra téved. Ez pedig könnyen megtörténik. A legfejlettebb országokban közel 100 %-os az internet használat. Megítélésem szerint a netes pornó tovább fog nőni, különösen a nőknél. Egyre több az olyan oldal, ahol a női léleknek inkább megfelelő, gyengéd, simogatós, csókolózós pornó látható. A nők inkább a csetszexet, a heteroszexuális párok inkább skype pornót, a magányos férfiak a kukkolós szexet részesítik előnyben. A netszex másik fontos hatása az, hogy Ázsiában, Afrikában, és Dél-Amerikában hatása lesz abban (a mobiltelefónia segítségével), hogy a föld népességégének növekedése megálljon valahol 9-10 milliárd között 2050-re. Hiszen férfit és a nőt fizikálisan távolítja a gyermeknemzéstől.
Magyarországon jelenleg a háztartások 70-75%-ában van internet, ehhez jön még több millió okostelefon. Ez hozzávetőlegesen 2-3 millió férfi-, és 0,5-1 millió női, rendszeres pornónézőt, szexcsetelőt jelent. Úgy gondolom a számuk gyorsan nőni fog, részben káros-, részben adekvát választ adva a társadalmi változásokra. A családok tovább atomizálódnak, nő a szingli életmód, a gyereket egyedül nevelő szülők száma, gyarapodnak a mamahotelek. Ugyanakkor erősödik a nők szexuális aktivitása; 20-30 éves távlatban fejlődik az egyenjogúság, még akkor is, ha az utóbbi években ezzel ellentétes tendenciák is vannak.


Prostitúció

Mint említettem, a prostitúciót evolúciós gyökerűnek tartom, nem hiába tartja magát az a vélekedés, hogy ez a legősibb mesterség. A monogámia kialakulása kezdetén könnyen előfordulhatott egy-egy törzs életében a nőhiány (szülési nehézségek, táplálékhiány), vagy a nőtöbblet (harcok, vadászatok). Ha a törzs kerülni akarta az állandó marakodást a kevés nő miatt, a terméketlen nők (nőstények), a férfiak (hímek) szaporodási agresszióját párosodással csökkentették. Kevesebb férfi esetén a párhoz nem jutott nők szabad prédává váltak a „főnökök” számára. Hogy ez ne okozzon perpatvart az „asszonyok” között, a szabad nők gyerekgondozási segítséget nyújtottak az anyáknak. Ezeknek a viselkedési formáknak lehetnek azután máig meglévő hatásuk a nők egymás közötti intimitására, önzetlenségre, férfiakénál valamivel kisebb rivalizálására. Tény azonban, hogy a történelem kezdeteinél létezett a prostitúció. Hammurapi törvényeiben már volt szó prostituált papnőkről. Ugyanakkor a monogám házasságot erősítendő a törvény kimondta: a házasságtörőket vízbe kell fojtani. Tehát prostituálttal lehetett félrelépni, csak úgy össze-vissza azonban nem. Az i.e. 2000-ből származó indiai leletek szerint ott is létezett a prostitúció. A nomadizáló népeknél szintén van nyoma a prostitúciónak. Magyarországon az első prostitúcióra utaló nyom Szent László 1092-ben írt törvényében van: büntetni rendeli a prostituáltakkal szembeni erőszakot. Az első találkahely: a pesti Szent Gellért-hegy.
A XV. századot így jellemzi Józsa László: „A városok – Európa-szerte – azt képzelték, hogy a szabad lányok nemcsak elengedhetetlen részei az urbanizációnak, hanem egyenesen díszükre válik a prostituáltak serege. Nem volt olyan egyházi, vagy világi ünnepség, fejedelmi, vagy főpapi bevonulás, ahol ne szerepeltek volna örömlányok.” Mátyás király városaiban ugyanez volt a helyzet. Minden esetre sok bizonyíték van arra, hogy a Konstanzi Zsinat alkalmával a szajhák sztrájkba akartak lépni, mert a rengeteg pap a környékről odavonzotta az összes szabad lányt, így leestek a szolgáltatások árai. A XVIII. század Nagy-Britanniájában a városi szegények között teljesen elfogadott volt a nők prostituálódása. A gyerek és a nő csökkent értékűnek számított a korai kapitalizmusban. A megszületett törvénytelen gyerekeket gyakorlatilag megölték. Ausztrália a XIX. század elején még alig volt lakott, de a fegyencnők körében általánossá vált a prostitúció. Egyrészt harmadannyi nő volt, mint férfi, másrészt a nők nem kaphattak földet, és egyéb pénzszerző tevékenységet alig tudtak folytatni.
Elérkezve a XXI. századhoz azt láthatjuk, hogy a népesség gyarapodásával párhuzamosan, csak szám szerint, és nem a népességhez viszonyított arányban lett nagyobb a prostitúció. Az iszlám országokban viszonylag kicsi. A nemek arányban vannak, viszont az anyagi egyenlőtlenségek miatt az anakronisztikus többnejűség megmaradt. A tiltott prostitúció, és a többnejűség miatt elég sok az olyan férfi, aki kielégítetlen marad. Azt gondolom, ez országok agressziós szintje azért is magasabb a többi országénál, mert a szex agressziót csökkentő hatása gyengébben érvényesül. Persze ez csak az egyik ok a többi társadalmi probléma mellett. Egy társadalomban a „szexuális javak” rossz elosztása ugyanúgy gátolja a fejlődést, mint az anyagi javak szélsőséges elosztása. Amikor háborús viszonyok vannak, legelőször is minden nőt megerőszakolnak. Így van ez minden kisebb-nagyobb háborúnál. Ennek vagyunk tanúi az Iszlám Állam, és a Boko Haram esetében is. Törökország az iszlám és Európa határán van. Ott sok szegény családnál a lányokat prostitúcióra kényszerítik, azzal a kikötéssel, hogy az „ügyfél” a lánnyal csak orálisan, vagy análisan közösülhet, hogy nagy értékű szüzessége ne vesszen el, mert akkor nem tud később férjhez menni. Afrikában a Szaharától délre eső területeken teljesen természetes a prostitúció. Általában elmondható, hogy a prostitúció nemcsak a népesedéssel, a férfi-nő aránnyal, hanem a szegénységgel, és a jövedelmi különbségekkel is összefüggést mutat. A GINI index ezt egyértelművé teszi (a jövedelmi olló egyik mutatója). Legkisebb a kurvák aránya Svédországban, és a kis jövedelmi különbségeket produkáló nyugati országokban (0,1-0,2 %), melyekben a gazdagok és szegények között nem olyan óriásiak a különbségek, mint az Egyesült Államokban. Nem is beszélve egyes dél-amerikai, közép-afrikai országokról, ahol 4-7% is lehet a 15-50 éves nők körében. Magyarország középen helyezkedik el a prostitúciós rangsorban (0,6%, 30-40000 nő), de ha nyílik a jövedelmi olló, emelkedni fog a prostitúció is.
Az is érdekes kérdés, hogy kikből lesznek a prostituáltak? Ma már nem a meddő, vagy relatíve felesleges nőkből (ez Afrikára igaz csak), hanem 90%-ban azokból, akik egyrészt szegény családokból jönnek, másrészt előzőleg valamilyen súlyos abúzuson mentek keresztül: sorozatosan megalázták őket, fizikai-, szexuális bántalmazáson estek át. Kiválóan mutatja be a prostituálttá válást a Viktória – zürichi expressz c. film (rendezte: Men Laerida, Maros Anna, 2014). Elmaradottabb országokban majdnem természetes a lánygyerekek számára az abúzus elviselése, de Magyarországon is 20% lehet ez a szám becslések szerint. Fejlettebb régiókban nagyobb a felderítettség, az elmaradott országokban alig foglalkoznak a kérdéssel.
Prognózisom szerint a következő 50 évben a prostitúció nemcsak jelentősen csökkenni fog, hanem szerkezete is megváltozik. Egyrészt csökken az abúzusok, és a stricik száma a fő trendekben leírtak szerint. Svédországban már eljutottak odáig, hogy a kuncsaftokat bírságolják, és más országokban is tervezik ezt bevezetni. Az internetes szex elősegíti a szexualitásnak ezt az elavult, és mindkét felet megalázó formáját. Persze a netes pornóhoz is kellenek prostituáltak, de nem olyan minőségben, és mennyiségben. Másrészt a fiatalok ellentmondásos pszichoszexuális fejlődése olyan embereket (férfiakat és nőket egyaránt) is prostituálni fog, akik nem estek át abúzuson, viszont a szegényebb réteghez tartoznak. A fiatal férfiak/fiúk nagyobb arányban fognak bekapcsolódni a prostitúciós kínálatba, és a nők nagyobb arányban fognak igénybe venni szolgáltatásokat. Emelkedni fog a női szexturizmus. A kuncsaftok büntetése csak az egyik irány, a másik, a fokozott szociális védelem, mely főleg az utcákon nagyon erős lesz. A prostituáltak sajnálata, és egyben megbecsülése, lelki, jogi védelme erősödni fog. A gyermekkorúak kiszorítása a szolgáltatásból sokkal eredményesebb lesz. Ugyanakkor a „szürke zóna” – ahogyan Japánban is nevezik a 14-18 éves prostituáltakat –, nem igazán fog változni. Itt országonként az óriási különbségek megmaradnak. Míg Európában 16-18 év lesz, addig Ázsiában, Dél-Amerikában, és az Egyesült Államokban lassan változnak a viszonyok. Japánban a gyermekprostitúció 13 éves kor alatt van. Az idősebbek körében eléggé elterjedt az „enjo kosai”, azaz a fizetett randi, amikor a kamaszok idős „szponzort” tartanak maguknak, luxuskiadásaik, tanulásuk segítésére.  A prostitúciós üzletkötések az utcákról, és a kuplerájokból át fognak kerülni az internetre, a magánlakásokba, így kulturáltabb lesz az aktus, de nehezebben felderíthető. Az egész prostitúciós helyzet közeledik a legális szférához, ahol „áru” és pénz egy gentlemans agreement szerint kicserélődik. A „prostituált” egyre többször nem pénzt, hanem gondoskodást, anyapótló-, apapótló hotelt kap, az 1-2 éves kapcsolatban. A pénzzel jobban ellátott idősebb nemzedék „fiatalságot” fog kapni, a fiatalok pedig a feljebbkerülés esélyét kapják cserébe. Ez a magatartás természetesen sokféleképpen is zsákutca, de az emberiség fejlődése telis-tele van az ilyen jelenségekkel. Hogy hogyan fog kikeveredi ebből a világ, az a vizsgált 50 éven túl van. Egy alapvetően biológiai szükségletet megszűntetni, átváltoztatni, kemény dió. A férfiak szexuális ösztönei jelenleg olyan erősek, hogy képesek egy autóban az utca szélén, orálisan kielégíttetni magukat; vagy képesek mozgó buszban hatan megerőszakolni egy női utast (India), minden jogi-, társadalmi fenyegetés ellenére. A II. világháborúban egyes szovjet alakulatoknál parancsba adták, hogy tilos a nők megerőszakolása. Ennek ellenére nagyon sok katona vállalta a kockázatot. Nem egyet lőttek fejbe saját feljebbvalóik.  Ezek a cselekmények azt mutatják, hogy a férfiak is bizonyos mértékig szintén ki vannak szolgáltatva, mint biológiai lények.


Homoszexualitás

A homoszexualitás okainak számos elmélete létezik, az evolúcióbiológiától, az endokrinológián keresztül, a pszichológián át, a nevelésig. Valószínűleg inkább kevert: genetikai (génexpesszió, poligénes hatás), nevelési (környezeti), hormonális (magzatfejlődési) okok összhatásának eredményeképp jön létre. Az tény, hogy az állatvilágban is széles körben van jelen. A juhoknál, a kosok között hozzávetőlegesen 10 % a homoszexuális; a pingvinek sokszor monogám homoszexualitásban élnek; a fekete hattyúknál a homoszexuális párok tojásrablásra is vetemedtek. Bölényeknél, zsiráfoknál, elefántoknál, delfineknél, majmoknál szintén megfigyelték. Magam is találkoztam már a jelenséggel kutyáknál, laboratóriumi patkányoknál. A csoportokban élő állatoknál gyakoribb. Embereknél az összes homo -, és biszexuális arány 4-6 % lehet. Ezen belül a férfiak aránya jóval nagyobb. A különféle társadalmak a történelem során nagyon változatosan reagáltak a jelenségre, de többnyire ellenkezést váltott ki, és halállal büntették. Pedig hasonlóan a prostitúcióhoz, valamilyen evolúciós előny származhat belőle, hiszen másként már el kellett volna tűnnie a jelenségnek. A társadalmakban megjelenő homoszexualitás három részre kell bontanunk: alkalmi, helyzettől függő, életformaként jelenlévőre. Az alkalmi homoszexuálisok jellemzően férfi-, női prostituáltak, kiket eleinte rákényszerítettek erre a viselkedésre, a későbbiekben fiatalságuk egy részét ebben az állapotban töltik anélkül, hogy vonzódnának az azonos neműekhez. A helyzettől függő homoszexualitás jellemző helyszíne a mindenkori katonaság, és papság. Említettem már a spártai homoszexuális szokásokat, de tulajdonképpen minden zárt férfiközösségben fellelhető, ahol nincs, vagy nagyon kevés a nő. A római légióknál szintén volt homoszexuális beavatási szertartás. Ilyenek a börtönök is. Ezek a viselkedési típusok vannak jelen sok állati populációban. Ha egy ketrecben csak hím laboratóriumi patkányokat tartunk, nőstények nélkül, hamarosan egymást kezdik meghágni. 1147-ben, III. Konrád keresztes seregében számos férfi prostituált dolgozott. A japán szamurájok és fiatal katonák között is volt bizonyos kultusza a férfi szerelemnek, az önfeláldozást szimbolizálta. A japánok azonban ebben is liberálisnak mutatkoztak. Az efféle dolgokat teljesen magánügynek tekintették, és tekintik ma is. A Korán eredetileg nem büntette, a homoszexualitást, bár nem örült neki; a szodómia, a leszbikusság, és a promiszkuitás ellentétes a Koránnal. Mára azonban az iszlám országok jó részénél börtön, vagy halál is jár érte. Ez egyben jellemző az iszlám társadalmak általános fejlettségére is.
A tényleges férfi homoszexualitás azonban az, amikor a másik nemet teljesen figyelmen kívül hagyják. Ilyen volt X. Leó pápa (1513-21), vagy Hadrianus, és Konstans római császárok. Magyarországon a XV. századig jelen volt, de nem foglalkoztak a kérdéssel, amíg „divat” nem lett. Olaszországból a reneszánsszal, Törökországból a hadakkal érkezett meg az alkalmi, és a helyzettől függő homoszexualitás, főleg a férfiaknál. De előkelő itáliai, francia hölgyeknél is terjedt a leszbikusság. Azonban a XVI. században már büntetni rendelik a homoszexualitást, és a szodómiát (állattal) is. (Újlaki Törvénykönyv, 1525.) Az európai kultúrkörben a megítélése a XVII. századtól kriminalizálódik. Az erős, határozott, nők fölött uralkodó férfi ideálra szüksége van a korai kapitalizmusnak. A homoszexualitással kapcsolatos tolerancia az elmúlt 30-40 évben erősödött fel, a társadalomnak immár más tulajdonságokkal rendelkező emberekre van szüksége, a szexuális másság mellékes körülménnyé vált. A tudás, az empátia, az alkalmazkodó-, együttműködő képesség mindent visz. Kissé más a helyzet a leszbikusokkal kapcsolatban. Egy részük kimondottan azért preferálja az azonos nemet, mert abúzuson esett át, ahogyan azt a közép-afrikai nőknél leírtam.
Alfred Kinsey munkássága indította el azt a folyamatot, melynek az lett a vége, hogy egyre több országban teszik lehetővé az azonos neműek házasságát, gyerekvállalását. Kinsey nagy felfedezése, hogy tudniillik, minden embert a saját neméhez vonzódása alapján be lehet sorolni egy 1-7 közötti skálába, elmosódottá teszi a nemi identitást. Ha ehhez még hozzávesszük Freudnak azt a nézetét, hogy minden csecsemő szexuálisan tabula rasa, eljutunk a biszexualitás jelenségéhez. Ha Freudnak nincs is teljesen igaza, bizonyos, hogy a társadalmi hatások a nemi identitás kialakulásában fontos szerephez jutnak. A homoszexualitások különböző fajtái ezt egyértelműen mutatják. A történelmi példák alapján a teljesen homoszexuális emberek sokkal kevesebben vannak, mint a biszexuálisok. VIII. Ince pápáról például leírják, hogy először biszexuális, majd, homoszexuális, később újra biszexuális volt. Az inuitoknál volt egy olyan szokás, hogy ha egy családban több azonos nemű gyerek született, akkor a másik nemhez tartozónak nevelték fel az utolsónak születettet. A nem megmarad, de a munkamegosztás szerint lehetett egy nő vadász (férfi), vagy egy gyermeknevelő, házimunkát végző nőnek nevelt férfi. A férfi szerepű nő igyekezett női szerepű férfit keresni magának. Az inuitoknál a nevek is uniszexek. A nemi identitás keveredése egyes karibi bennszülött csoportoknál is megvolt.
A 80-as években az AIDS terjedésével az LMBT emberekkel szemben intoleranciának kellett volna fellépni, de nem ez történt a fejlett világban. Itt is mintha az a nyomás mutatkozna meg, mint amit az internetes szexnél említettem: a relatív túlnépesedés miatt a társadalom tulajdonképpen nem igazán bánja, hogy emberek egy csoportja nem vesz részt a reprodukcióban. A tudományos fejlődés: lombikbébi, spermabankok, petesejt lefagyasztás, a gyerekek születésének tervezése is hozzájárul ahhoz, hogy a nemi identitás határozottsága csökkenjen. Ehhez járul, mint említettem már, az a körülmény, hogy a gyermekneveléshez a társadalom egyre nagyobb mértékben járul hozzá. Nem a család, a férfi, a nő számít, hanem a nevelő és a gyerek. Mivel egy homoszexuális kapcsolatban élő pár, vagy egy egyedül élő biszexuális nő is nevelhet kiváló munkát végző állampolgárt, hosszú távon nem lesz akadálya a teljes egyenjogúságnak. Ezért azt gondolom, hogy bár a teljes homoszexualitás a következő 50 évben nem fog nőni, – hiszen ennek inkább biológiai, evolúciós okai vannak – , a biszexualitás terjedni fog. A „férfi”, „nő” identitás tehát lassan elcsúszik az „ember” identitás felé. Prognózisom szerint egyre több olyan klub fog alakulni, ahol mindenféle szexuális orientációjú ember kimondottan a szexért, a taktilis igények kielégítésért, a „szóbeli simogatásért” megy el. Egyre több lesz az olyan pár is, akik hol homoszexuális, hol heteroszexuális kapcsolatban élnek. A család átalakulása azonban nem témája a tanulmánynak.


„PERVERZITÁSOK”

A bekezdés címében az idézőjel arra vonatkozik, hogy manapság olyan sokféle különleges szexuális vonzódás, élvezeti mód van jelen, hogy nehéz kimondani, valami az átlagostól eltérő. Ezért azt a definíciót használom, mely szerint szexuális perverzió az, ami súlyosan károsítja az adott korban és helyen a személyiséget, ezzel együtt szétzilálja a társadalmi kohéziót; megzavarja a szellemi -, anyagi javak termelését, az emberi faj biológiai stabilitását. Ilyen perverziónak tartom fajunk egész történetében a vérfertőzést, a pedofíliát, és azt a szadizmust, ami kimondottan egy másik ember életét veszélyezteti (ilyen az egyes körökben fellelhető „fojtogatós” szex, vagy kábítószer hatása alatt elkövetett szado-mazo játékok.) Más „perverzitások” történelmi koronként, földrajzi hely szerint változhatnak.
Foucault az írja, – és egyben el is veti a definíciót –, hogy XVIII. században születik meg a perverzitás fogalma: az a szex, ami nem irányul családon belüli gyermeknemzésre. Ez meglehetősen kitágítja a fogalom értelmezését, de egyben tanulságos is. E meghatározás szerint, szinte az egész ma élő emberiség örök kárhozatra van ítélve. Ezért a szó maga, teljesen elveszítette régi tartalmát, a XXI. századra teljesen használhatatlanná vált ebben a formában. A különböző, protestantizmust megelőző időkben, a perverziót az adott korhoz kell mérni. Bujálkodás, eltévelyedés, paráznaság; mindig voltak olyan szexuális viszonyok, melyek a társadalmi fejlődést gátolták. Ezek szűk körűek voltak, avagy széleskörűek, de rejtőzködőek. Az internetes szexen kívül jószerivel nincs olyan különleges szeretkezés, melyet ne találnánk meg valamilyen korban, beleértve az általam most is valódi perverziónak tekintett kapcsolatokat.


Vérfertőzés
Az Egyiptomi Birodalomban az incesztust már említettem. Végigkíséri az emberiség történetét, egészen a mai napig. Manapság a vérfertőzés nemcsak a genetikai vonatkozások miatt súlyosan romboló, hanem a pszichés károkozás miatt. Az evolúció által determináltan taszítja az embert ez a fajta szex, így egész életre szóló tartós stresszt okoz, gátolja a résztvevőket társadalmi feladataik optimális ellátásában. Persze az ember hatalmas agyával esetenként túl tud lépni sokféle biológiai determináción, de nem mindig helyesen. Ezért prognózisom szerint a vérfertőzés a következő ötven évben is büntetőjogi kategória marad, ahogyan az volt az egész történelem során. Az incesztusok száma csökkeni fog, egyrészt, mert a gyerekeknek nő az értékük, másrészt egyre szuverénebbek attól, hogy nevelésük mind nagyobb részét veszi át a társadalom. Mostanában többször hallunk pedofil incesztusos jelenségekről, de ez csak azt jelzi, hogy egyre kisebb a látencia. A testvérek közötti vérfertőzés kétesélyes a jövőre vonatkoztatva. Az endorfinok által létrehozott természetes szexuális averzión túlléphet az ember, a családon kívüli világgal kapcsolatos szexuális gátlások, a gyereknemzés és a szex szétválása miatt. Másrészt az internetes szex segítheti a külső kapcsolatokat, élvezeteket. Amennyiben a gyerekeket úgy nevelik, hogy a szexuális témákat tabuvá teszik, a későbbiekben könnyebben kialakulhatnak incesztusos érzelmek. De ellenkezőleg, a túlságosan liberális, promiszkuus környezet is vezethet vérfertőzéshez. Úgy látom azonban a testvérek közötti incesztus mindvégig marginális marad. Az evolúció gondoskodott róla, hogy az egy családban felnövő gyerekek ne kívánják meg egymást.


Pedofília
Maga a szó, csak a XIX. században született. Sokkal elterjedtebb ma is, mint a vérfertőzés. A történelem talán legismertebb pedofil „áldozata” Theodóra császárnő (497–548), aki a krónikák szerint már gyermekkorában prostituáltként/színésznőként működött, majd nimfomániásként ismerkedett meg Jusztiniánusszal, aki beleszeretett, és I. Jusztiniánusz feleségeként vonult be a történelembe. A Római Birodalomban a rabszolga gyerekekkel nyugodtan lehetett pedofil tevékenységet folytatni. A Bizánci Birodalomban is igen széles körű volt a pedofília, annak ellenére, hogy törvény tiltotta. De rabszolgákra ott sem nagyon vonatkozott a tiltás. I. Jusztiniánusz törvényei (i.sz. 529-534), csak a legfejlettebb városokban érvényesültek. Tömegesen adták el a 6-10 éves szexrabszolgákat, fiúkat, lányokat egyaránt. A közösülés általában análisan, orálisan, és a combok közé szorítva történt, de mivel a kicsik gazdaságilag nem sokat értek, a durva behatolás utáni elvérzések, szepszisek is előfordultak. A szabad gyerekekkel is előfordult pedofília. Rómában, és Bizáncban egyaránt 12 év volt a lányoknál a nővé válás határa (valószínűleg korábban kezdtek el menstruálni, mint manapság), de a házasságokat korábban meg lehetett kötni. Így a férj, ha türelmetlen volt, – birtokon belül –, korábban is kényszeríthette feleségét az aktusra. Ahogyan csökkent a rabszolgaság Európában, és a gyerekek értéke növekedett, úgy szorult vissza a pedofília, de csak a XVI. századra vált súlyos eltévelyedéssé, bűnné. A kora középkorban gyakran előfordult, hogy uralkodók gyerekeket vettek feleségül, és a férj nem várta meg a 12 éves kort, vagy az első menstruációt. V. István lánya, Anna hercegnő 11 éves volt, amikor férjhez adták II. Andronikoszhoz, és a frigyet hamarosan törvényesítették elhálással. De nem járt jobban II. Andronikosz lánya sem, őt öt évesen adták férjhez. III. Béla lánya, Margit 12 évesen ment férjhez (1185), a házasságot azonnal elhálták. Nem mondható ugyan, hogy ebben a korban egyáltalán nem léptek fel a pedofília ellen, több hír is szól róla, hogy a megerőszakolt rangos gyerekeket kimenekítették a házasságból, de a törvények betartatása eléggé esetleges volt. Csak a XII. századtól léptek fel igazán ellene. Európában először a Korpus Juris Civilis (1583), később Magyarországon a Csemegi Kódex (1878) rendezte a kérdést, 14 éves korra emelve fel a házasság időpontját.  
Manapság, – hiába a szigorú törvényi tiltás –, sok országban masszívan jelen van mindenhol a pedofília, ahol túlnépesedés figyelhető meg: India, Banglades, Thaiföld, Afrika jelentős része. Nagy publicitása van annak, hogy a fejlett országokból pedofil férfiak látogatnak Dél-Ázsiába, de ezek csak szórványosnak tekinthetőek. A kisgyerekek megrontása inkább belföldi bűntett. Délkelet-Ázsia egy részén, a más országokból származó gyerekprostituáltakat sok helyen ketrecben tartják, úgy válogatnak közülük az elmaradott vidékeken. A dél-amerikai favelákban is jelentős a gyerekekkel folytatott szexuális viszony, és nem igazán lehet elválasztani a prostitúciótól, az erőszaktól. A mai iszlám országok egy részében (Pakisztán, Afganisztán, Jemen), akár 6-8 évesen is eladhatják a kislányokat, csak a férjnek meg kell ígérnie, hogy az első menstruációig vár a közösüléssel. De birtokon belül sokszor nagyon korán megtörténik a behatolás. Jemenben például 15 év lett a korhatár, mégis a lányok 15%-át 10 éves kor alatt adják férjhez, akár 30-40 éves férfiakhoz, akik rendszerint már a nászéjszakán megerőszakolják őket. Hasonló a helyzet Indiában, azzal a különbséggel, hogy ott a vőlegény általában csak néhány évvel idősebb, és a fejlettebb vidékeken, városokban, jelentősen csökkennek ezek a jelenségek. Természeti népeknél, – elszigetelten is megjelenhet a pedofília. Így Polinézia néhány népcsoportjánál ma is a szokások aktív része. Japán ebben is külön úton jár. A mangákban (képregény), nem tiltják a pedofíliát, és mivel a meghúzott korhatár is alacsony (13 év), a pedofília rendkívül ritka jelenség. De Spanyolországban is 13 év a beleegyezési határ. Egy 2014-es UNICEF becslés szerint évi 10-14 millió 14 év alatti lányt adnak férjhez (napi 39 ezer), leginkább ázsiai országokban. A Fülöp-szigeteken is mindössze 12 év a beleegyezési korhatár. Tehát, ha a gyerek betöltötte a 12 évet nem pedofíliáért büntetnek. Afrika középső részén pedig egyszerűen megerőszakolják őket, ha nem kellően vigyáz rájuk a család. A fejlettebb országokban sorra hozzák azokat a törvényeket, melyek 15, 17, 18 évre teszik a kiskorúak bántalmazási határát. A védelem általában az európai társadalmak fejlettségéhez mérten megfelelő, de lehet két nem végiggondolt mellékhatása: a 14-18 éves fiatalok egy részét egyre jobban szorítja az internetes pornó irányába, az átlagosan szocializálódott gyerekek később kezdik a szexuális életet, később alakítanak ki komoly párkapcsolatot. Más oldalról az alulszocializált fiataloknál már 13-14 évesen megkezdődik a szexuális élet (10-20 %). Mivel ekkor tiltva van, bűntudat forrása lehet, elősegítheti a promiszkuitást, a drogfogyasztást, a prostitúciót, és egyéb anomáliákat. Megjegyzendő, hogy Magyarországon is 12 év a korhatár, abban az esetben, ha a másik résztvevő nem érte el a 18 évet.
Azon a véleményen vagyok, hogy a pedofília az elmaradott országokban csak lassan fog mérséklődni, a gazdasági fejlődés, és a születések számának csökkenésével. A fejlett világban viszont máris rendkívül értékesek a gyerekek, hiszen felnevelésük óriási ráfordítást igényel. Ezért a következő húsz évben teljesen felszámolják az internetes pedofil hálózatokat, de valószínűnek tartom, hogy a cölibátus is meg fog szűnni egy generáción belül, mert óriási a nyomás a katolikus egyházon, nemcsak a pedofília, hanem a homoszexualitás kezelése miatt is. A férfiak dominancia igénye csökkenni fog, ugyanakkor a női elkövetők relatíve gyakoribbak lesznek, ahogyan az emancipáció előre halad. A pedofília büntetése szigorodik, a 14 év beleegyezési korhatár viszont lecsúszhat 13 évre, ami fölött még természetesen megmarad a fiatalkorú sérelmére elkövetett erőszak. A felderítettség, a gyermek (fiatalkorú), jogi/lelki védelme erősödni fog, de évtizedekben mérhető a javulás.


Agresszió, SM játékok
A „szadizmus, mazochizmus” szavak a XVIII., és XIX. századból erednek (de Sade, Leopold von Sacher-Mazoch). Innen számíthatjuk ezeknek a kérdéseknek a komoly társadalmi vitáját. Ahogyan szinte minden részletében a történelemnek, az agresszió, és a szexualitás összekapcsolódó fogalmak voltak. A természetben, az emlősöknél, legyenek akár patkányok, medvék, oroszlánok, majmok, a hímek agresszivitása egyértelműen jelentkezik. A társadalmi lét kezdeteinél, az embernél is. De egyre szelídülnek a férfiak. Minden esetre a kevesebb háború, kevesebb nemi erőszakot jelent. Vitatott, hogy a társadalmi evolúció során a nők agressziója abszolút értelemben erősödött (hormonális hatások), vagy csak relatíve, a férfiak békéssége miatt, minden esetre közelít a két nem. Igaz, agresszióban a nők még erős „lemaradásban” vannak. A szubmisszív magatartás a nők részéről jelenleg is elsöprő. A történelem során a nők nem elhanyagolható része lett mazochista, az elszenvedett lelki, és fizikai brutalitások hatására. Híres mazochista volt Messalina, Claudius császár felesége. A kereszténység bűn meghatározása valósággal megágyazott a szexuális erőszaknak. A flagelláns (önostorozó) mozgalmak a XIII. századtól terjedtek szét Európában, de a mazochizmus jelen van az iszlám kultúrában is. Azt nem tudhatjuk, hány nő (és férfi) lelt élvezetet a paraszti kultúrákban a rendszeres verések alkalmával, de minden esetre elmondhatjuk, hogy mivel az agresszió a társadalom minden szegletében folyamatosan csökken, a szadista-mazochista magatartás az európai kultúrkörben jelentősen alábbhagyott. Az egymásra utaltság, a közös tevékenységek, részben játékká szelídítették a szexuális agressziót, és a bátrabb nők „bosszút állhatnak” sok ezer éves elnyomatásuk miatt. Azonban a kevesebb háború miatt a felgyülemlett agressziót elterelni, szublimálni kell. Erre való a munkahelyi főnökség, a sport, az ordítások a stadionokban, a főnök-beosztott-, és a SM játékok. Prognózisom szerint tehát a szexualitásban megjelenő agresszió tovább fog csökkenni, Európában erősen, és Ázsiában, Afrikában, Dél-Amerikában is. Jelenleg azonban, – egy 2014-es UNICEF tanulmány szerint –, a világon minden tízedik 20 év alatti lányt már legalább egyszer megerőszakoltak, de a látencia 30-80 %-os. Egy másik (WHO) statisztika szerint, élete során minden ötödik nőt ért már szexuális erőszak, országonként változó mértékben. Japánban, a legkisebb mértékben, ott 5 %, míg Etiópiában 59 %. (Magyarország a középmezőnyben.) A 15-19 éves lányok fele nyilatkozott úgy, hogy a férjnek néha joga van megverni a feleségét. Dél-Ázsiában még követnek el hozomány-gyilkosságokat, (a lány családja nem tud hozományt adni, ezért inkább megölik); Indiában becsületgyilkosságokat (a megerőszakolt nő „foltot ejt” a család becsületén). Könnyen el lehet képzelni ilyen környezetben a nőt; általános szorongása mennyire gátolja az orgazmust. Az agresszió, a fájdalom, a kellemetlenség, a félelem miatt, a nők nemi vágya könnyen elnyomódik. Nem véletlen, hogy a túlnyomó többség elutasítja, nem szívesen csinálja az anális szexet. Az efféle aktus az egyik utolsó valós megnyilvánulása a férfi agressziójának. Az anális szex divatja csökkenően megmarad a következő 30 évben, különösen az európai kultúrán kívül. A férfiak nehezen válnak meg uralmi hajlamaiktól. Vannak pszichológusok, kik szerint a házasságnak jót tesz, ha a nő esetenként teljesen alávetetten viselkedik, csak a férfi orgazmusával törődik, a magáéval nem. A nők életük során sokszor játsszák meg az orgazmust, szeretnének megfelelni a férfinak, vagy saját izgalmi állapotukat fokozzák színleléssel (beleélés). Ha ez tényleg így van, igazat kell adnunk Engelsnek, aki arról írt, hogy a házasság intézménye a nők elnyomásának a színtere. Kérdés, meddig tud megmaradni ez az egyenlőtlen helyzet? A házasság „elhalása” azonban nem a következő ötven évben fog bekövetkezni. A női orgazmus véleményem szerint egyre határozottabbá vált, az elmúlt százezer évben, mert segítette a teherbe esést, és a két nem közötti harmóniát. A nők egyre többet maszturbálnak, ebben az esetben ez az emancipációt segíti. Azonban még így is komoly orgazmus problémákkal küzdenek. Európai felmérések szerint a nők 40-50 %-a küzd jelenleg is orgazmus problémákkal.


Maszturbáció
Az emberi történelem során férfiak jelentős része kisebb-nagyobb rendszerességgel maszturbált, egészen a XVII–XVIII. századig, amikor is a protestáns etikával mindenféle erős elfojtási mechanizmusok indultak be. De a férfiak, (kis arányban a nők), inkább bűnbe estek. Hiába írta Kant, hogy az önkielégítés alapvetően immorális cselekedet, a parasztok nem szerették olvasni műveit, és a falusi pap mennydörgéseit is elengedték a fülük mellett. Még olyan megátalkodott nők is voltak, akik bőrrel bevont fából készült műpéniszt, hurkát, ezüstből készült alkalmatosságokat használtak, vagy zsiradékkal kenegették a csiklójukat. Később azonban igen súlyos kockázatokról kezdtek beszélni (önfertőzés, vérbaj, önmérgezés, impotencia), hiába vette a maszturbációt pártfogásába Kierkegaard, vagy Rousseau, a parasztok őket sem olvasták. Viszont egyre jobban féltek Isten büntetésétől. A gazdag polgárasszonyok részére áthidaló megoldást jelentett az elektromos vibrátor feltalálása, melyet „hisztéria” kezelésére használtak a XIX. század végén jólszituált orvosok. A maszturbáció a XX. század elején már súlyos lelki zavarokat okozott, de szerencsére ekkor Freud beleszólt az emberi történelembe. Kijelentette, hogy már az óvodás korban természetesnek tartja a maszturbációt, sőt, az is megemlítette, hogy a nők orgazmus készségét tanulással lehet javítani. De mivel a köznép, (és a politikusok) Freudot sem olvastak, el kellett szenvedniük a két világháborút. Csak a múlt század 60-as éveiben Masters és Johnson munkásságával, valamint a szekularizációval találta meg ismét helyét az önkielégítés a kultúrában. Bár a katolikus vallás most is bűnnek tartja, a modern pszichológia hatására lényegében felhagyott minden fenyegetőzéssel. Sőt Dél-Afrikában pártfogásba vették a maszturbációt, mint a nemi erőszak elleni harc egyik fajtáját. Jelenleg az a helyzet, hogy a férfiak 90-95%-a, a nők 40-60%-a több-kevesebb rendszerességgel maszturbál. Az bizonyos, hogy a nők orgazmus készsége ettől növekszik. Nézetem szerint a két nem közötti különbség inkább az elnyomott ázsiai, afrikai nők miatt van. Ázsiai kivétel itt is, Japán: a gésa-golyók országa. 1995-óta létezik a maszturbáció világnapja (május 28.), legutóbb negyvenezer résztvevője volt, németek és britek az utcán demonstráltak. Ám az erősen propagált önkielégítés véleményem szerint ugyanolyan hatással van az emberiség jövőjére, mint az internetes szex: a két nemet hosszabb távon inkább távolítani fogja egymástól fizikailag. Itt is minden jel arra mutat, hogy valamilyen erő arra húzza az emberiséget, hogy kevesebb legyen a behatolás, a gyermeknemzés. A jelenséget ahhoz tudom hasonlítani, hogy valamilyen okból, minden nagyobb háború után megnő a szüléseknél a fiúgyerekek aránya. Viszont nem hoznám összefüggésbe az elidegenedéssel, inkább valami rejtélyes önvezérlő folyamattal, amit évszázadokban lehet mérni, és az emberiség túlélését segíti. Talán a pszichés környezet hatása a génkifejeződésre. Igaz, a közgazdaságban sem vált be „a láthatatlan kéz” elmélete, de az idő majd meghozza a pontos választ arra, hogy miért választ egyre több ember olyan szexuális technikát a kielégüléshez, melynek semmi köze a vaginális behatoláshoz, a gyereknemzéshez.


Egyéb parafíliák
Végeláthatatlan sorokban jelentkeznek azok a szokatlan örömszerző tevékenységek, melyek valamilyen tárgyhoz, helyzethez kötődnek. A parafília részei a már külön tárgyalt pedofília, a szado-mazo játékok is. Végső soron bármilyen tárgy, helyzet okozhat szexuális izgalmat. Sartre még azt is el tudta képzelni, hogy valaki varrógéppel szeretkezik. Csak néhányat említek meg: voyeurizmus, gerontofília, szodómia, fetisizmus, exhibicionizmus. Ezek egy része átalakul, mint a voyeurizmus, vagy az exhibicionizmus, hiszen büntetlenül lehet e tevékenységeknek élni az interneten. Más részük felerősödik, mint a gerontofília. Az életkor meghosszabbodásával, a promiszkuitás terjedésével, az elmagányosodás kivédésére, a szülői-gondoskodói szerepvállalás csökkenésével, azzal, hogy a szex ma már az örömszerzésre fókuszál, előtérbe kerültek az olyan társas viszonyok, ahol nagyok a korkülönbségek. Ez azonban nem az a fajta szexuális elnyomás, életben maradási lehetőség, mint amiről egyes elmaradott iszlám országok esetében beszéltem. Itt valódi vonzódásról van szó, az érdekek sokkal áttételesebben, szabadabban jelentkeznek. Megjegyzendő, hogy az időskori szex, nemcsak a gerontofília kapcsán erősödik. A hatvanon túli korosztály máris részt vesz az internetes szexben, de terjed náluk a szexbarátság, és a házaspárok között is később fejeződik be a szexuális viszony. Ez is segíti az élethossz növekedését.
Több, eddig nem hallott szokatlan jelenség lép színre a technikai fejlődéssel, szingli életmóddal, a nyitottabb házasságokkal kapcsolatban. Ilyen a szvingelés, a poliamória, a szexbarátság, a gruppen, az interneten megjelenő sokféle fetisizmus. Ezek úgy diverzifikálódnak a háló segítségével, mint még soha az emberiség történetében. Egy részük múló divat, más részük tartósabbnak ígérkezik. Ide tartoznak egyes fétisek: a műnők, a szex szimulátorok, a segédeszközök ezerfélesége, a bilincstől a művaginán-, vibrátoron át a lasztex ruháig. Külön kiemelném a műembereket. Bár nyilvánvaló pszichológiai okokból a nők eddig viszolyogtak a használatuktól, használatuk terjedését prognosztizálom a személyiségek,  elidegenedési formák integrálódása miatt. Nem kell sok idő, és olyan chippel felszerelt, a valódi bőrhöz hasonlító borítóval rendelkező, mozgó, beszélő, mesterséges érzelmekkel, érzékekkel felszerelt, kommunikációra képes szexrobotok kerülnek piacra, melyeknek árcsökkenése lehetővé teszi, hogy egy-két évtized alatt eljussanak az alsó-középosztályig. A szvingelés (alkalmilag szervezett párcsere) is terjedőben van, akárcsak a szexbarátság (lásd: Utolsó Tangó Párizsban, rendezte: Bernardi Bertolucci), vagy a csoportos szex. A promiszkuitásnak nincs egészségügyi gátja, mint a reneszánszban, csak ott, ahol a szifilisz, és a hozzá hasonló fertőző betegségek tizedelik a lakosságot.  A számítógépes szex nemcsak a skype-hoz hasonló módszerekkel fog terjedni, hanem a számítógéphez csatolt, érzékelőkkel ellátott szexruhák formájában is. Ezek imitálhatnak mozgásokat, tapintásokat, sőt behatolást is, egymástól akár több ezer kilométerre lévő két ember között.
A parafíliák talán legrejtettebb része a szodómia, kifejezetten az állatokkal való közösülést értem alatta (animalszex). Semmilyen adat nem áll rendelkezésre ebben a témában, azon kívül, hogy esetenként állatvédő csoportok fellépnek az análisan, vaginálisan sérült háziállatok védelmében. Azt tudni lehet, hogy pásztornépeknél az ókorban, a középkorban eléggé elterjedt volt. Manapság inkább a fejlettebb országokban prognosztizálom a növekedést. Kulcsállat a kutya. A fejlett országokban egyre több kutyát tartanak, és egyre jobban nevelik őket. Az okok, amiért az emberek kutyákat tartanak többféle. Vannak munkakutyák, őrzésre, védelemre, keresésre, sérült emberek segítésére. A legtöbb kutyát azonban az elidegenedés, elmagányosodás tompítására használják. Az emberek egy része agresszív hajlamaiknak levezetésére, mások gyerek helyett, ismét mások pusztán csak gyenge hatalmi, uralmi ösztöneik kiélésére használják. Az országok legtöbbjében taxatíve nincs tiltva az állatokkal folytatott viszony. Mióta egyre jobban büntetik a pedofíliát, és a nők is nehezebben viselik az alárendelt helyzeteket, várhatóan megnő a szodómia, hiszen egy kutya nem tud beszámolni eseményekről, esetleges hormonkezelésekről. Hogy állatkínzás-e egy nagytestű kutyával folytatott szodómia, azt nem tudom. Etológusok, és állatvédő jogászok territóriuma ez a kérdés.
A poliamória hasonlatos a nyitott házassághoz. Ez esetben is a házaspárhoz, élettársakhoz csatlakozik 1-2 szexpartner. A különbség az, hogy a másik fél nemcsak tud a félrelépésről, hanem bizonyos barátságot is ápol a belépő féllel, vagy esetleg közösen folytatnak viszonyt vele. Ez a fajta módja a párkapcsolatoknak lelkileg nagyon megterhelheti a párt. Nem hinném, hogy különösebben elterjedne a jövőben. A közösségi viszonyrendszer olyan elavult formájának tartom, mint amiről a maszájok szexuális szokásainál beszéltem. Más törzseknél is előfordul promiszkuitás, a kisebb közösségek identitásának erősítése érdekében. Azonban a XXI. századi promiszkuitás, sokkal nagyobb közösségeket, kvázi rokoni kapcsolatokat hoz létre, egy sokkal nagyobb (akár nembeli) közösséggel. Ebben a dologban azonban kihangsúlyoznám a tendenciaszerűséget, és a féltékenységre sarkalló evolúciós hatásokat.


 Végső megjegyzések
Az eddig leírtakat tartom a legvalószínűbbnek a szexualitás változásában. A történelmi ismeretekre támaszkodva annyit bizton állíthatunk, hogy nemi életünk valamerre elmozdul. Azt kevéssé tartom valószínűnek, hogy visszafelé változik: a monogám család ismét bezárul, csökkennek a válások, büntetik a homoszexualitást, és minden polgári családapa hétvégén kuplerájba jár. Éppen elég az, hogy most Magyarországon minden tízedik férfi megy rendszeresen prostituálthoz. Azt már valószínűbbnek tartom, hogy a cyberszex előretör: szex programokat fogad az agyba beültetett chip; művileg előállított feromonok fokozzák a kéjérzetet; tabletták erősítik az orgazmust. Ötven éven túltekintve, lehetségesnek tartom, hogy valaki könnyen, gyorsan nemet váltson néhány tabletta, apró beavatkozás segítségével, olcsón elérhetően. Talán a szexualitástól teljesen elválik, mesterségessé lesz az orgazmus, de az is megtörténhet, hogy sokan egy tabletta segítségével aszexuálissá válnak. A nem nélküli klónozott embernek egészen megváltozhat az agyi, hormonális struktúrája. Ha ez tömegesen előfordul, teljesen megváltoztatja a történelem menetét. Egy ilyen világban a mai ember úgy érezhetné magát, mint egy bennszülött, aki először utazik metrón.


IRODALOM
Egedy Gergely: Ausztrália története. Aula Kiadó 2000. 
Sárkány Péter: Statisztikai vizsgálatok a prostitúció körében. Statisztikai Szemle, 92. évfolyam. 6.
Kurzweil: A szingularitás küszöbén. Ad Astra Kiadó, 2013.
Pezenhoffer Antal: VI. Sándor meg Luther. 1937.
Józsa László: Prostitúció és pedofília a Bizánci Birodalomban. Kaleidoscope, 2011, 2. évfolyam 2. szám.
Scheuring István: A homoszexualitás evolúciógenetikai háttere. Természet Világa, 2014. 11.
Józsa László: Szex a középkori Magyarországon. Históriaantik Könyvkiadó 2011.
Ruth Karras: Sexuality in Medieval Europe: Doing Unto Other. Amazon, 2012.  
Magyar László András: Szeretkezési testhelyzetek a görög-római világban. Ókor, 2003/1
Desmond Morris: A csupasz majom. Európa Kiadó, 1989.
Miklossy J. : A budapesti prostitúció története. Népszava Kiadó, Bp. 1989)
Michel Foucault: A szexualitás története. Atlantisz Kiadó, 1999.
Émile Durkheim: A társadalmi munkamegosztásról. Osiris Kiadó, 2001.
Hankiss Elemér, Csányi Vilmos, Fehér Márta, Jelenits István, Pléh Csaba: Az ember és az antilop. Helikon Kiadó, 2001.
Samuel Huntington: A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása. Európa Kiadó, 2008.
Heller Ágnes: A történelem elmélete. Múlt és Jövő Lap- és Könyvkiadó, 2001.
Brandl Gábor: Lehetséges-e egyáltalán a jövőképalkotás? Valóság, 1993/5
Harcsa István: Családi kohézió: a szülők és a gyermekek társas együttléte a mindennapok világában. KSH, 2014.
Fejezetek a szexualitás történetéből. Gondolat, 1986. Szerkesztette: Oláh György.
Richard Dawkins: A hódító gén. Gondolat Kiadó, 1989.
Almási Miklós: A szerelem lehetetlensége. Kaligram Kiadó, 2012.
Lutz van Dijk: A szerelem és a szex története. Laurus Kiadó, 2009.
A szeretkezés kínai tankönyveiből. 1998. Balassi Kiadó, szerkesztette: Tőkei Ferenc.
Erato. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1973.
Herwig Birg: A világ népessége. Corvina Kiadó, 2005.
Herbert Marcuse: Az egydimenziós ember. Kossuth Kiadó, 1990.
Karl Marx: Gazdasági-filozófiai kéziratok. MEM, Kossuth Kiadó, 1983.
Fékeveszett evolúció: megszaladási jelenségek az emberi evolúcióban /szerk. Csányi Vilmos, Miklósi Ádám/. Typotex Kiadó, 2010.