József Attila - Smá Jiszróel

irodalom




                             Szegénység szennylepleiben
 én nyughatatlanul bolyongtam,
 sírt, mint a gyermek, a szivem,
 víg nép közt egyedül borongtam.
 Hol az ágy, melyben megpihen
 e fáradt  lélek? – Kiáltottam:
       Smá Jiszróel !

 És leste szolga a szavam,
 selyempárnán, hűséges nővel
 számláltam marhám, aranyam,
 gyarapodtam ésszel, erővel
 s amikor adtam, boldogan
 mondtam magamban s emelt fővel:
       Smá Jiszróel !

 És most is akármi jöhet,
 dicsőség, sok pénz, nagy betegség;
 akárki vethet rám követ
 és bár halálos ágyam vessék,
 a véghetetlen szeretet
 szavát kiáltom, bármi essék:
       Smá Jiszróel !