Orbán Éva: Szakmaiságot, a dilettantizmus helyett! - Nyílt levél Gyöngyöspata kapcsán az érintettekhez


tanulmány, riport



Egyre nagyobb a felháborodás a futótűzként terjedő hír miatt, hogy Gyöngyöspata Önkormányzatának két évi bevételével kell kárpótolnia, 62 cigány-családot, mert gyerekeiket „szegregálták” balliberális jogvédők szerint, akiknek pedagógiai szakmai felkészültsége ugyancsak megkérdőjelezhető. Céljuk pedig egyértelmű volt a 2011-ben kezdődő gyöngyöspatai perre vitt témában.
            A Magyar Nemzet cikkében írtak szerint 2011-ben 160 diák volt az iskola tanulója, mára pedig alig a fele, és azok között is csak hét tanuló nem cigány. A többi diák autóbusszal vagy szüleik kocsiján indul minden reggel Gyöngyösre, az iskolába, hogy tanulhasson, hogy ne legyen kitéve naponta atrocitásoknak, bántalmazásoknak.
Jogosan merül fel a kérdés: Az ítéletet hozó bírók vajon miért és milyen tények alapján hoztak ítéletet?
Számít-e, hogy miért menekültek el a nem cigány diákok ebből a csodálatosan, 240 millióból felújított iskolából? Mi is történt itt valójában? Végig gondolták az ítélethozók, hogy mi történik a kiosztott kártérítéssel, ha az újabb ítéletben más döntést hoznak?
A Pesti Srácok tájékoztatása szerint „A Kúria december 2-i döntése értelmében a helyhatóságnak és a tankerületnek kell a pénzt előteremtenie. Január 17-től 100 millió forint fizetési kötelezettsége van Gyöngyöspata önkormányzatának és a tankerületnek. A kiadásra nincs fedezet, a döntés a csőd szélére sodorja a várost. A tábla jogerős ítélete ellen még tavaly a Kúriára felülvizsgálati kérelem érkezett, de tárgyalást még nem tűztek ki. A jogerős ítélet végrehajtását pedig a Kúria nem függesztette fel, az erre irányuló kérelmet a Pp. 273. § (3) bekezdése alapján elutasította 2019. december 16-án.”
A témával – a felháborodást követően – foglalkozó liberális lapok úgy tűnik valahogy félre értelmezhették a kúria elutasítását, és úgyis kommunikálták.
Szomorú, de a hazai igazságszolgáltatás közismert döntéseit látva, úgy tűnik, hogy azoknak nem sok közük van az igazsághoz, sokkal inkább a pártpolitikai érdek-szférához.

E rövid ismertető után szeretném felhívni az illetékesek figyelmét, mint volt tanár,
az oktatásra vonatkozó szakmai alapkérdésre.



Szegregáció-e a differenciált oktatás?

Huzamosabb idő óta mintha nem ismernék, elfelejtették volna a szavak jelentését, értelmét. Összekeverik, felcserélik a fogalmakat, sőt ellentétes értelemben is használják. Pl. a pozitív tartalommal bíró nacionalizmust, tudatlanságból vagy szándékos tudatrombolási céllal a sovinizmus tartalmaként vitték a közbeszédbe. Ez a helyzet az oktatás területén helytelenül használt szegregáció kifejezéssel is.
Az eredményes oktatás helyes módszertanának alapkövetelménye a differenciált oktatás. Szakmailag felkészült pedagógusnak egyértelmű, hogy az oktatás alapkövetelményeinek téves fogalmakkal történő behelyettesítése dilettantizmusból fakad, vagy szándékos politikai háttér érdekeket szolgál. Utóbbi szerint öntudatos állampolgárok helyett minél kevesebb tudással rendelkező alattvalókat, „tömeg-embereket” kell kinevelni, akiken könnyű uralkodni.
Ha a szakterületek irányítására kinevezettek, netán politikusok esnek ebbe a finoman fogalmazva „tévedésbe”, az rendkívül káros és súlyos következményeket vonhat maga után a társadalom fejlődése szempontjából. Ha az igazságszolgáltatás képviselői, az, még sokkal súlyosabbakat.
Szakmailag egyértelmű, hogy nem a gyenge képességű tanulók fognak felzárkózni, hanem a jobb képességű, tehetséges diákok maradnak le jelentősen, mert a pedagógusnak nem marad ideje az ő tanításukra, képzésükre.
           
Nézzük tehát, hogy az oktatásban a fent említett két kifejezés a szegregáció és a differenciált oktatás mit jelent!

Ugyancsak divatos, felkapott kifejezés lett a liberális kormányok alatt bevezetett, majd öröklődött kifejezés használatából.

Szegregáció (lat.segregatio) kifejezés, ami: 1.elválasztás, elkülönítés 2. a négerek elkülönítése a fehérektől az Amerikai Egyesült Államokban – tartalmat jelent.
Differenciált jelentése: 1.különvált, elkülönült, szétvált, megosztott 2.megkülönböztetett 3.kifinomult, túlfinomult az értelmező szótár meghatározása szerint.

Így egymás mellett e két kifejezés, a szegregáció USA-beli értelmezését leszámítva, sok hasonlóságot jelez. Mégis, ha a differenciált oktatás szókapcsolást használjuk, egy tartalmában teljesen más, minőségi, pozitív szakmai tartalom értendő a kifejezés alatt.

A differenciált oktatás a pedagógia egyik legfontosabb alapkérdése, mely alapkövetelmény ahhoz, hogy diákjainkból – fajra, nemre, vallási vagy politikai hovatartozástól függetlenül – adottságaikhoz, tehetségükhöz mérten a lehető legtöbb eredményt hozzuk ki.
Szakembereknek nem kell megmagyarázni, hogy ez a tanítvány és tanár esetében is a legnagyobb sikert hozhatja el.

A különböző tanulási alapszintek az osztályok számozása, alsó- felső tagozat, illetve közép és felsőoktatás évfolyamai is elválasztják, elkülönítik, megkülönböztetik, vagyis az életkor és az elért eredmények alapján differenciálják a diákokat.
Épeszű embernek nem jutna eszébe írni-olvasni, számolni nem tudó diákokat még második osztályba sem engedni, nemhogy általános iskolai bizonyítvánnyal kiengedni. Annak idején csak egy liberális miniszternek juthatott eszébe a buktatást eltörölni, az oktatási intézményekben, és az „érezze jól az iskolában a diák magát” követelményt előbbre helyezni a tanulásnál. Sajnos mára már oda jutottunk, egy korábbi, szakmaiatlan, politikai irányultságú káros oktatási politika következtében, hogy ez a probléma egyre égetőbbé, sőt tragikusabbá vált. Ezt igazolják a felmérések is.
            Az osztályokban, évfolyamokon belül is szükséges, és jelen van, vagy legalábbis kellene lenni a differenciálásnak úgy tartalmában, mint módszertanában. Ezeket általában csoportfoglalkozások, vagy egyéni feladatok formájában szoktuk megoldani. A tehetséggondozás, ami szinte mára lehetetlenné vált, a tanulókkal való egyéni foglalkozást is megkövetelné. Nem kell tartani attól, hogy Nobel-díjasok kerülnek ki iskoláinkból, mint annak idején a fasori evangélikus gimnáziumból.
            Meggyőződésem, hogy alapvetően az sérti meg az ifjúság tanuláshoz, tudáshoz való, az Alkotmányban is rögzített jogát, aki a felzárkóztatás és hátrányos helyzet felszámolása címén, akár az átlagos, akár a jó képességű, tehetségesebb diákok elől veszi el a lehetőséget a fejlődéstől, tehetségük kibontakoztatásától, és lehúzza őket egy lényegesen alacsonyabb tudásszintre.
Mintha nekik nem is lennének alkotmányos alapjogaik. Nem lehetnek másodrendűek csak azért, mert a többségi társadalomhoz, és nem a kisebbséghez tartoznak, miközben az ő szüleik adójából tartják fenn többek között az oktatási ágazatot is.
A szakmai hozzáértés híján nincs tisztában a pedagógia differenciált oktatás alapkövetelményével az a politikus, bíró vagy magát szakembernek képzelő tisztviselő, aki szegregációt kiált ott, ahol egészen másról – a tanítás egyik alaptörvényéről - van szó.
Igaz, e magatartás kellő szavazatot hoz a konyhára, no meg kellő szereplési lehetőséget biztosít politikai érdekből a magukat „kisebbségi jogvédőknek” nevező politikusoknak, civil „jogvédőknek” és elősegíti, hogy minél kevesebb legyen a kiművelt emberfők sokasága, nehogy a hatalomra vágyók érdekei sérüljenek.



Fontos kérdés, hogy milyen megoldások segítenének.

Az okozatokat, a kiváltó okok megszüntetése nélkül nem lehet kiküszöbölni. Legelőször is a települések közötti hátrányt kellene felszámolni, noha tudjuk, hogy ennek éppen ellenkezője történik.
A hátrányos helyzetből induló – legyen az település, család, anyagi ok - tanulóknak több segítségre van szükségük. Különösen fontos, hogy a településen biztosított legyen helyben az óvodai és iskolai elhelyezés.
Ezt követően a hátrányok leküzdését úgy lehet biztosítani a számukra, hogy a hasonló értelmi szinten lévő diákokból szervezik a csoportokat és osztályokat, hovatartozástól függetlenül, s a pozitív diszkrimináció jegyében velük, különösen a kezdetekben, a fokozatosság elvének betartásával előkészítő évfolyamokon is foglalkoznak.
Nem zárják őket össze azokkal a diákokkal, akik között lemaradnának, és nem lennének sikerélményeik, mert lassabban tudnak haladni, és viselkedési szokásaikat is sürgősen és alapvetően változtatni szükséges.
Ezzel a megoldással a tehetségesebbektől sem vennék el az esélyt a fejlődéstől, vagyis őket meg nem tennék ki a negatív diszkriminációnak, és hátrányos helyzetnek, és akkor még nem is említettem az elfeledett tehetséggondozást.
           
Több fontos kérdés közül egyet szeretnék még kiemelni. Ez a pedagógus személyének kérdése. Egyetlen közösséget sem lehet kívülről megváltoztatni, csak belülről. Minden közösség szívesebben kötődik a sajátjaihoz, mint kívülállókéhoz.

A legkényesebb kérdéshez érkeztem, mert nem lehet megkerülni, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek többségükben honnan jönnek. Mindannyian tudjuk, hogy cigánycsaládok gyermekeiről van többségükben szó.
- Ezért arra lenne szükség, hogy egy gyorsított képzési program keretében elő kellene segíteni cigány származású értelmiségiek, elsősorban pedagógusok képzését, akik saját településeikre visszatérve, belülről segítenék elő a hátrányos helyzet megszüntetését.
- Másrészt a beilleszkedni nem tudó, minimális társadalmi elvárásoknak sem eleget tevő családokból jövő tanulók esetében kiemelten fontos az oktatás mellett a nevelés kérdése, úgy a társadalmi elvárások, a viselkedési, mint a higiéniai szokások területén. Ez pedig csak kollégiumok, bentlakásos hetes iskolák keretében lehet a legeredményesebb.
Hazamenve ezek a tanulók jó példát mutathatnának a szüleiknek is.

Tény, hogy Magyarország tönkretételét tudatosan célul-tűzők és végrehajtóik, mindig kiemelten kezelték az oktatás területét is. Legtöbb intézkedésük csak kárt okozott.

            A tudás ugyanis hatalom. A gondolkodó, a történéseket összefüggéseiben látó felnövekvő nemzedékeknél nincs nagyobb veszély a gazdasági, politikai hatalmukkal visszaélő politikusokra. Bárgyú alattvalókra, és nem öntudatos polgárokra van szüksége a fogyasztói társadalom háttér irányítóinak.

            A múlt század elején – Erdélyben - megfogalmazott kétségbeesett kiáltás ma érvényes csak igazán. „Ne hagyjátok a Templomot s az Iskolát!

A pedagógus társadalomnak vissza kell nyernie a bátorságát és az önbecsülését, mert ez a pálya különleges hivatás. A tanárok nem mondhatnak le a hitünkről, a tudás őrzéséről és átadásáról. Ennek első lépése lehet a felhasznált kifejezések torz ill. igaz jelentésének bátor helyretétele. Bátran és becsületesen ki kell mondaniuk az igazságot a valóságról, mert ha csak 1-1 tanár meri ezt megtenni, azt könnyű eltávolítani, és annak az egész ország látja a kárát.

Adja az Isten, hogy a magyar oktatásügy irányítását a szakmai hozzáértés és ne a liberális politikai irányultság és a jogvédői dilettantizmus jellemezze. Fontos, hogy a pedagógus pálya újra megbecsültté és tekintélyessé váljon! Ennek alapvető feltételei közé tartozna, hogy a tanárképzésre felvett hallgatóknak pályaalkalmassági vizsgálaton kelljen átesniük.

Fogják fel végre, hogy a differenciált oktatás a pedagógia alaptörvénye, és nem azonos a szegregációval. Ennek jegyében kellene végre cselekedni, mert mára már tragédia, ahol tartunk. A felnövekvő generációk nem tudják a számolás négy alapműveletét, írás-olvasás készség problémával küzd a tanulók egyre nagyobb része, és egyre magasabb osztályban, sőt iskolatípusban. A magyar nyelv és irodalom érettségi írásbeli szövegértési feladatot tartalmaz az „.átkosban” megkövetelt értekezés helyett. Arról már nem is szólva, hogy a felsőoktatásba felkerültek közt végzett felmérések arról tanúskodnak, hogy a műveltségi szintjük a béka feneke alatt van.
Botrány, hogy mennyire nem ismerik a hazájuk történelmét, tudósait, művészeit, íróit, a korábbi korok szellemi elitjét, azok célkitűzéseit. A számítógép nem helyettesíti a tudást, csak a súgást, bár ahhoz is kell némi szorgalom. A diploma önmagában senkit sem emel az értelmiség színvonalára.

Mára oda jutottunk, ha a „rendszerváltást” megelőző Kádár-korszakban végzett diákok általános műveltségét összehasonlítjuk a jelenlegi műveltségi szinttel, ugyancsak lemaradnak a mai diákok.

Az oktatási intézményekben nemcsak mennyiségi, hanem minőségi változásokra van szükség! Értelmes jövőnk érdekében pedig: differenciált oktatásra.