Révffy László: VÖRÖS HOLLYWOOD


tanulmány



(Az „Aranyfüst-város” régmúlt titkai)

65 évvel ezelőtt a Csendes-óceán partja felé közeledett egy hajó. A kíváncsiskodó emberek között ott állt az akkori Hollywood legendája, a 34 éves JAMES CAGNEY. Fiatalkorunk népszerű filmszínészének számított, aki a gengsztereket mindig legyőzte. Látcsövével nézte a hajó kikötésének próbálkozását. Ugyanis abban az időben szervezte meg az amerikai kommunista párt a San Franciscó-i dokkmunkások sztrájkját, ami azt jelentette, hogy a hajókikötőt, annak személyzetét agyba-főbe fogják verni.

James Cagney társaságában ketten is élénken figyelték, mi fog történni a hajóval, akiket név szerint érdemes megemlíteni. A férfit jól ismerték a film fővárosában, mert forgatókönyvíró volt, Lincoln STEFFENS névre hallgatott. A hölgy, nem éppen női szépség, Ella WINTER, nem szerepelt gengszterfilmekben, de kiküldetése ennél sokkal veszélyesebb volt Hollywood részére. Mint a kommunista párt aktív tagjai, azt a megbízást kapták, hogy rövid úton tegyék el láb alól a magyar származású Charles BAKCSY volt kommunistát, aki az US Igazságügy-minisztérium beépített ügynöke lett.
Sajnos a filmszínész abban az időben szimpatizált a kommunistákkal, és később csak kevés vigasztalást nyújtott csalódásaira, hogy BAKCSY életét nem sikerült kioltani, mert a terv valahogy kiszivárgott.

Mentségére szolgáljon, ő csak egy volt a sok közül, akik annak idején az „aranyfüst városában” mint sikeres és ismert filmszínészek és filmszínésznők, lelkesen támogatták a Los Angeles-i COMMISSION of PEACE nevű organizációt, amit a már említett Ella WINTER alapított a Szovjetunió által küldött százezrekből.
Amikor Lincoln Steffens meghalt, Ella Winter felesége lett egy másik ismert kommunistának, Donald Ogde STEWART-nak, aki megírta és megfilmesítette a „THE PHILADELPHIA STORY”-t, ami OSCAR-díjat nyert neki és CARY GRANT-nak.
A kommunista házaspár BEL AIR-i palotájában sikeresen folytatták Sztálin „keresztes háborúját”, hogy Amerikát távol tartsák a második világháborúba való beavatkozástól. Anglia csak verekedjen egyedül a németek ellen, hiszen akkor a Szovjetunió és Németország között szerződés volt. Ebben az időben a társaságnak olyan ünnepelt filmcsillag tagjai voltak, mint Humphrey BOGART, Charlie CHAPLIN, Katharine HEPBURN, Lauren BACALL és Marlon BRANDO.
Amikor a második világháború után a szövetséges baráti viszony megfagyott a Szovjetunió és Amerika között, a Kongresszus hadjáratot indított a hollywoodi kommunisták ellen. A kihallgatásokat a HOUSE COMMITTEE on UN-AMERICAN ACTIVITIES végezte Joe McCARTHY szenátor elnöklésével. A feketelistán szerepelt több tucat filmszínész, szerző és rendező.

A cél: gyökerestől kiirtani a szovjet befolyást Amerika szórakoztató iparából és annak „aranyfüst-városából” – Hollywoodból.
Az akkori eseményekről írta meg érdekes könyvét „HOLLYWOOD PARTY” címmel Kenneth BILLINGSLEY, melyben felfedi, hogy az akkori kihallgatóknak és kémvadászoknak, az FBI-nak sem sikerült behatolni azokba a mélységekbe, ahová a szovjet akkori propagandája tért nyert hollywoodi körökben.

LENIN mondta még annak idején, hogy a művészet, a film és a sajtó azok a legfontosabb helyek, ahová minden körülmények között be kell hatolni, és megszerezni a hatalmat. Különösen állt ez az 1930-as évek közepén, ahogy most látható a múlt év folyamán felfedett KGB iratokból. Az akkori Szovjetunió Hollywood filmvárost jelölte ki a legfontosabb öt célpont egyikének Amerikában. A nyitott szemű KGB ügynökök az USA-ban rendszeresen küldték jelentéseiket, hogy Hollywoodból kikerült filmek milyen hatással vannak a mozilátogatókra, és hogyan változnak meg a vélemények mélyrehatóan. Éppen ezért első és legfontosabb feladatuk lett, hogy megbízható embereket toborozzanak Hollywoodban. Így esett választásuk az akkori népszerű James Cagneyra, aki képes volt rábeszélni másokat, a filmírókat, hogy olyanokat írjanak filmtémaként, ami a párt propagandának megfelel. A napvilágra került szovjet dokumentumok, amiket McCARTHY soha nem láthatott, felfedik, milyen hatalmas befolyással rendelkező emberek voltak hajlandók szolgálni Sztálint és propagandáját a filmekkel, mint például a SPARTACUS, az ON THE WATERFRONT és a HIGH NOON.

Ella WINTER alakította meg így az új kommunista frontot, CONFERENCE of STUDIO UNIONS címmel, ami az egész Hollywoodot egy ernyő alá hozta, és diktált nekik, még a legendás hírű filmrendezőnek, SAM GOLDWYN-nek is. Persze az új szervezetnek sok pénzre volt szüksége, és ennek érdekében pazarló partikat rendeztek, melyeket részben a Szovjetunió, részben a San Franciscóban székelő, szovjet érdekeket képviselő TRADE MISSION fizetett. Ilyen partikon jöttek össze a híres hollywoodi csillagok, ahol folyt az ital és a hízelgés – ügyes propagandával egybekötve. Amíg nem cserélt szívet és elvet, addig James Cagney volt Ella Winter propagandájának főszereplője, akinek a neve vonzotta a filmvilágból a híres vendégeket.
1941-ben Ella Winter már olyan szimpatizánsokat talált, mint Clark GABLE, Humphrey BOGART és Katharine HEPBURN. A híres filmrendező, Sam GOLDWYN nem szívesen vett részt ilyen partikon, de egyszer elment, és megkérte a kommunista elvtársnőt, hogy tartson neki előadást a marxizmusról, mire Winter ravaszul azt válaszolta: – „Oh, not over this lovely steak...”

Még 1935 és 1939 között létezett a HOLLYWOOD ANTI-NAZI LEAGUE, ahol Winter és elvtársai a fasizmus ellen szólaltak fel, és ott többek között szónokok voltak CAGNEY, BOGART és HEPBURN. Ám, amikor 1939 augusztusában Sztálin és Hitler szövetséget kötöttek, a KGB kiadta a parancsot az „U-turn”-re, ők lettek a szószólói annak, hogy Amerika tartsa magát távol minden körülmények között a második világháborúba való beavatkozástól. Ugyanis Sztálin terve az volt, hogy ha sikerül, Németországgal együtt majd felosztják egymás között Európát, ami Lengyelország felosztásával fog kezdődni.
A KGB további iratai felfedik azon rendezőkés filmírók nevét, akik segítették a kommunista elgondolásokat: Dashiell HAMMETT, aki a THE MALTESE FALCON-t írta, a drámaíró Lillian HELLMAN és a rendező Lester COLE, akik rögtön feloszlatták az ANTI-NAZI LEAGUE-et. Helyébe megalapították új néven az AMERICAN PEACE MOBILISATION-t és ehhez olyan rászedett filmszínészeket sikerült beszervezni, mint Bing CROSBY, Bob HOPE és Gary COOPER. Velük végeztették az, új átmázolt kommunista szervezet „felvilágosító” munkáját.
Ebben az időben ezrével hullott a bomba Londonra, miközben olyan híres és népszerű filmszínészek, mint CAGNEY, CROSBY és BOGART pénzgyűjtő összejöveteleken vettek részt, melyeket WINTER rendezett, ahol sztrájkokra való felbujtást javasoltak, hogy a fegyvereket készítő gyárak ne teljesítsék a rendeléseket Angliának. A Los Angeles-i NORTH AMERICAN AVIATION, mely bombázó repülőgépeket gyártott az angliai RAF-nak, egy időben beszüntette a termelést, miután BOGART rávette a munkásokat, hogy tegyék le a szerszámokat.

Ezen kívül érdemes megemlíteni Dalton TRUMBO nevét, aki közeli barátja volt William HOLDEN-nek, BOGART-nak, HEPBURN-nek és CHAPLIN-nek, valamint az akkori Hollywood legjobban fizetett filmírója volt, többször meghívta barátait palotájába, ahol félreérthetetlen propagandát folytatott, mint az amerikai kommunista párt aktív tagja.
CHAPLIN 1942-ben egy cikket írt a DAILY WORKER c. kommunista lapba a következő címmel: – THANK GOD FOR COMMUNISM. (Köszönet az Istennek a kommunizmusért). Bár nem volt pártember, mindig aktívan segített, ha erre felkérték.
Az erőszakoskodók különösen aktívak lettek a párt részéről, amikor hirtelen változott a külpolitika. 1941 júniusa után Sztálin már azt akarta, hogy Hollywood szüntesse meg az elszigeteltségét. és vegyen részt a háborúban. A San Franciscó-i KGB Iroda önteni kezdte a propagandapénzt, és 1943-ban már havi 2 (két) millió dollár segítség jutott a hollywoodi kommunistáknak. A makacs és önfejű párttagokat, akik még kitartottak az előbbi tanítás mellett, náci szimpatizánsoknak bélyegezték, és kirúgatták őket rendezői, filmírói állásukból. Még jóval az úgynevezett MacCARTHY-izmus előtt, 1943-ban, a hollywoodi kommunista pártnak volt négy feketelistája, amit megtartottak a következő tíz évben, 1953-ig, és körlevél formájában szétküldték 1000 befolyásos tagnak avval az utasítással, hogy a listákban szereplőknek ne adjanak munkát, vagy akadályozzák őket annak rendes elvégzésében. Szerepel rajta John WAYNE, Ronald REAGAN és Alfréd HITCHCOCK neve.
A második világháború folyamán a hollywoodi kommunistáknak tiltva volt otromba, nagyhangú propagandafilmek gyártása. Ezek Sztálin szerint nem érik el a kívánt célt. Inkább ártatlan tartalmú filmekbe kell belevinni a kommunista propagandát. Így történt meg például, hogy Lionel STANDER, aki Judy GARLAND-dal szerepelt együtt a „STAR IS BORN” c. filmben, elfütyülte a kommunista INTERNATIONALE-t. Sőt, öt további más filmben is, ahol szerepe volt, sikerült elérnie, hogy a kommunista „imádságot” újra és újra elfütyülhesse.

Ella WINTER új fogása a Sztálin által megadott parancs útján az volt, hogy minden elkészülő filmbe ügyesen belecsempésztek legalább öt perc kommunista tanítást, ezt személyesen ellenőrizte még a vágószobában is.
1947-ben Amerika is kezdett felébredni, és észrevette a suttogó, de eredményes kommunista propagandát. McCARTHY az UN-AMERICAN ACTIVITIES megbízásából megkezdte a kivizsgálásokat a kommunista befolyás alatt álló Hollywood ellen. Ezek először hangosan tiltakoztak, hogy a szólásszabadságot akarják így megszüntetni, a filmekből ki akarják küszöbölni a művészetet és a politika enyhe ismertetését. A ravasz huncutság eredménnyel is járt. Katharine HEPBURN külön repülőgéppel vitt 19 állítólagos kommunistát Washingtonba, hogy erélyesen tagadják együttesen a vádakat, mint kommunista szimpatizánsok. A repülőgép utasai voltak többek között: Lauren BACALL, Gary COOPER, Humphrey BOGART, Robert TAYLOR és még több fényes hollywoodi csillag.

Ám, az akkori tagadókat a mostani KGB dokumentumok felfedik, hogy mind a 19 kommunista volt, az utasításokat Moszkvából kapták, és többen közülük még akkor is védelmére keltek Sztálinnak, amikor szörnyű rémtettei már világszerte ismertek voltak.
A kihallgatások folyamán mind a 19 megtagadta a válaszadást, de ezek közül tíz egyáltalán még megszólalni sem volt hajlandó. Ezért nevezte el őket akkor McCARTHY a „hollywoodi tizeknek”. Bűnösnek találták őket, büntetésük egy évi börtönre szólt. A KGB utasította őket, hogy adják meg magukat, de más kommunista tagoknak az lett a feladata, hogy belőlük mártírokat csináljanak.

Amikor a „Tizek” kiszabadultak, köztük a hírhedt Dalton TRUMBO filmíró, a legtöbb hollywoodi stúdió megtagadta a volt kommunisták alkalmazását. TRUMBO így került Mexikóba, ahol megírta a ROMAN HOLIDAY, a THE GREEN EYED BLONDE, a SPARTACUS, a THE BRAVE ONE filmek szövegkönyvét, és még OSCAR díjat is nyert 1956-ban az utóbbi film bemutatása után.
Miután lassan elhalt a kommunisták elleni küzdelem, és már nem folyt erőteljes propaganda Hollywoodban a Szovjetunió mellett, azért nem tudták teljesen megtagadni önmagukat, és becsempésztek kommunista propagandát még olyan ártatlan filmekbe is, mint a BORN FREE és EASY RIDER.

Bár az említett filmsztárok neve még ma is fényesen csillog a mozilátogatók emlékezetében, és bár az idők múlásával McCARTHY nevét ellenségesen említik a lefolytatott kivizsgálásokkal, tény és való, hogy az „aranyfüst-város” világhírű filmszínészei Sztálin követői voltak.

A mai Hollywood abban különbözik a régitől, hogy ma ügyesen témát, hitet és politikát változtatva, ugyanolyan rombolást és propagandát folytatnak egyesek, mint régen. A VÖRÖS HOLLYWOOD helyett van ma ERKÖLCSTELEN, HITETLEN és GÁTLÁSTALAN HOLLYWOOD, mely kommunista propaganda helyett mocskot és erkölcstelenséget hirdet és készít filmek formájában. Csak a szín változott...
(2003)