TALÁLKOZÁS KOSSUTH LAJOS TÁVOLI ROKONÁVAL

interjú

Gyermekkori olvasmányainkból mindannyian emlékszünk még az indián történetekre. Talán arról is álmodoztunk, hogy egyszer mi is eljutunk azokra a távoli vidékekre, ahol a természet és az ember olyan csodálatos harmóniában élhetett. 2005 második felében abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy néhány hónapot tanulmányi céllal a Csendes-óceán nyugati partján fekvő Vancouverben tölthettem. Tősgyökeres budapestiként ámulva néztem a széles sugárutakat, a szebbnél szebb örökzöld fákat, a hatalmas parkokat, az utcán szaladgáló mókusokat és mosómedvéket. Hasonlóképpen meglepetve tapasztaltam, hogy az emberek nem sietnek, mosolyognak, udvariasak és segítőkészek. Felfedezéseim során jutottam el az Első Magyar Református Egyházhoz, mely 50 éve szolgálja a vancouveri magyarokat. Itt ismerkedtem meg Kossuth Évával, Kossuth Lajos távoli rokonával. Hamarosan kiderült, hogy Éva készségesen áll rendelkezésemre és szívesen ad felvilágosítást kutatómunkám – a kanadai ­multikulturális állam– témájában. Így született meg ez a riport 2005 decemberében Kanada egyik legjobban fejlődő tartományának, Brit Columbiának egyik legszebb és legizgalmasabb városában, Vancouverben.

1.  Előny vagy hátrány a multikulturális politika a kanadai társadalom számára?

Igen is meg nem is. Előny abból a szempontból, hogy gazdagítja Kanada kulturális életét és fellendíti a gazdasági életet. Hátrány abból a szempontból, hogy egyes etnikai csoportok – főleg a nem Európából bevándoroltak – nem tudnak, vagy nem akarnak beilleszkedni sem nyelvileg, sem kulturálisan az úgynevezett „kanadai mozaikba”. Ezt főleg vallási differenciáknak lehet betudni, többnyire a szikhek és a hinduk között. Vannak városrészek, ahol már kétnyelvű – angol/kínai – utca és egyéb feliratokat találhatunk. Egyes iskoláknak 75-80%-a kínai, mint pl. a Richmond nevű városrésznek. A második-harmadik generáció már jobban „elkanadaiasodik”, igaz, rendszerint csak nyelvileg.

     Ezzel szemben az európai bevándorlók a második-harmadik generációval már teljesen beolvadnak, legnagyobb részük elődeik nyelvét is elfelejtik. Ez a magyarokra is vonatkozik. A legfrissebb (1990-2000 utáni) magyar bevándorlók gyermekei közül sokan már bevándorlásuk első-második évében elfelejtik anyanyelvüket.       

2. Hogyan élnek a vancouveri magyarok?

A vancouveri magyarok legtöbbje a második világháború és 1956 után jött. Nincs különbségtétel a két bevándorló csoport között. A magyar bevándorlók általában szórványban telepedtek le, nem tömbben, mint pl. az olaszok, portugálok, kínaiak, hinduk, zsidók, stb. (San Francisco után Vancouverben van a legnagyobb kínai városrész, a híres „China Town”).

3.  Milyennek látod a kanadai magyarok helyzetét a beilleszkedés, munkalehetőség, társadalmi megbecsülés szempontjából?

A magyarok mindegyik bevándorló csoportja, az 1945 utáni, az 1956-os és az ezután érkező egyaránt nagyon hamar beilleszkedett. A munkanélküliség a statisztikai kimutatások szerint a magyar bevándorlók között volt mindig a legalacsonyabb. Társadalmilag az idősebb korosztály nehezebben, a fiatalabb korosztály azonban minden nehézség nélkül beilleszkedett, beilleszkedik. Gyakori a vegyes házasság magyarok és egyéb európai nemzetek gyermekei között. Társadalmilag nagy megbecsülésben részesülnek és részesültek a magyarok. Sok magyar származású értelmiségi él majdnem minden kanadai városban, akik egyetemi tanárok, ügyvédek, orvosok, országházi képviselők, stb. Leghíresebbek talán a vancouveri, a Brit Kolumbiai Egyetem által 1956/57-ben átvett Soproni Erdészeti Fakultás volt tanárai és hallgatói. A fakultás azóta is sikeresen működik. A legutolsó helyettes dékánja, nyugdíjba vonulásáig Dr. Kozák Antal volt.

4.  Hogyan őrzik a kint élő magyarok identitásukat?

Az idősebb generáció nagyon hűségesen. Ehhez nagyban hozzájárulnak az egyházak, ahol rendszeresen folyik a gyermekek részére magyar nyelv- és történelemoktatás. A fiatalok főleg a tánccsoportokba kapcsolódnak be.

5.  Beszélhetünk-e kettős (kanadai-magyar) identitásról?

Igen. Ez főleg a műveltebb rétegre vonatkozik, akik mindkét nyelvet bírják, és a kanadai kulturális és társadalmi életbe is bekapcsolódnak. Általában nagyon büszkék magyarságukra és magyar nyelvükre, ugyanakkor büszkén vallják magukat kanadainak.

6.  Milyen a kapcsolat az anyaországgal?

A hivatalos kapcsolatot a Brit Kolumbiai Magyar Tiszteletbeli Főkonzulon, Molnár Andrén keresztül tarjuk. Egy-két évenként ellátogat a különböző városokba a mindenkori ottawai magyar nagykövet is.

Személyes kapcsolatok természetesen vannak, sokan látogatnak Magyarországra majdnem évenként, rövidebb vagy hosszabb ott tartózkodásra.   

7.  Milyen a különböző nemzetiségek közötti együttműködés?

Nem túl nagy. A magyarok csak az osztrákokkal, németekkel, és főleg a lengyelekkel tartják a kapcsolatot. Amikor Magyarország, Lengyelország és (az akkor éppen szétesőben lévő) Csehszlovákia belépett a NATO-ba, a lengyelekkel együtt rendeztünk egy díszvacsorát „Together in Freedom” címen. (A cseheket is meghívtuk, de nem jöttek el.) Képviselve voltak a federális és tartományi kormányok, a megye és a város. Jelen volt még az akkori magyar nagykövet, Dr. Papp Sándor.   

      A szikhek és hinduk között sok a nézeteltérés, a szikhek különböző vallási csoportjai még egymás között is „háborúznak”. Ezt a kínaiak is megteszik, ott általában anyagi okokból – kábítószer-csempészés, stb. Ugyanakkor Kanadában a különböző nemzetiségek és vallások a legnagyobb egyetértésben élnek egymás mellett, mindenki háborgatás nélkül gyakorolhatja saját nemzetiségének nyelvét, kultúráját és/vagy vallását. 

8. Említenél-e néhány kiemelkedő magyar személyiséget, akiket a kanadai társadalom is elismer?

Számos kiemelkedő magyar személyiség van (volt) Kanadában, többek között:

Polányi János (Montreal) feltaláló, Nobel díjas kémikus (reaction dynamics, 1986).

Munk Péter bányamérnök, multimilliomos aranybánya tulajdonos, Order of Canada kitüntettje.

† Kresz Géza (1882-1957), hegedűművész és zenepedagógus, a torontói „Hart House String Quartet” megalapítója (1926), a torontói Royal Conservatory of Music  (most a Faculty of Music) tanára

(1947-1957).

† Polgár Tibor zeneszerző, a Canadian Opera Company (Toronto) korrepetitora.

† Fenyves Lóránd hegedűművész, a kanadai Jeunesse Musicale zenekar megalapítója, a University of Toronto Faculty of Music tanára (hegedű, kamarazene).

Szabó Krisztina operaénekes (mezzo szoprán), a Canadian Opera Company (Toronto) jelenlegi tagja.

Takács Miklós karmester (Montreal), a Governor General’s Award kitüntetettje.    

Sándor János (Victoria, BC), Victoria Youth Orchestra karmestere.

Pédery-Hunt Dóra (Toronto), szobrászművész, a kanadai olimpiai érem és a kanadai egydolláros

tervezője. Az Order of Canada kitüntetettje.

† Dr. Rékai János és † Dr. Rékai Pál orvosok, a torontói Central Hospital alapítói. Mindketten az Order of Canada kitüntetettjei.  

† Dr. Neiger István és † Dr. Bonkálló Sándor, a torontói Psychiatric Hospital (most Clark Institute) alapítói.

Dr. Szathmáry Emőke, a University of Manitoba (Winnipeg) jelenlegi elnöke (rektora).

Dr. Botár Olivér, a University of Manitoba tanára.

† Imrédy Elek (Vancouver), szobrászművész.  Kodály Zoltán bronz mellszobor alkotója, amely a

Vancouver Academy of Music előcsarnokában áll (1982). Egyik leghíresebb műve a „Little Mermaid” („Kis sellő”) bronzszobor, amely az egyik városi tengeröböl partján látható a Stanley Park-ban

† Mrs. Otto (Iby) Körner kultúr mecénás, a Vancouver Academy of Music alapító tagja, az 1960-as években tartott Vancouver Festival kezdeményezője és szervezője. Az Order of Canada kitüntetettje.

† Kaffka Péter építészmérnök (Vancouver), több „Kaffka Building” tervezője.

Dr. Dreisziger Nándor, a Kingston-i (Ontario) Canadian Military College tanára, a Kanadában kiadott angol nyelvű Hungarian  Studies Review főszerkesztője.

Dr. Bisztray György, a University of Toronto (volt) magyar tanszékének vezetője, több magyar és angol nyelvű irodalmi mű szerzője.

Jónás György (Toronto), író, fordító. Főleg Faludy-fordításairól híres.

Miska János (Victoria, BC), író, fordító.

Vicinczey István (Stephen), író, „In Praise of Older Women” című könyvével tett szert hírnévre. TV-filmet is készítettek belőle.

Dr. Utasi-McRobbie Zita, nyelvész, a Vancouver-Burnaby-i Simon Fraser University nyelvészeti tanszékének vezetője.

Dr. Molnár József  (Vancouver-Aggasiz), a Federal Agricultural Research Centre Brit Kolumbiai igazgatója.

Dr. Safraknyik László (Vancouver), a Scientific Forestry Research Centre igazgatója.

Józsa László (Vancouver), Resident Scientist of the University of British Columbia Forestry Research Centre (később FORINTEC Canada). Nemzetközileg elismert tudós, világszerte tart előadásokat. Ezenkívül fafaragással is foglalkozik, főleg székely kapukat és kopjafákat készít. Az általa faragott székely kapu áll az Egyetem Erdészeti Fakultása előtt. (Lásd a Tárogató 2005. decemberi számát!)  

Opré Kálmán (Vancouver), festőművész, grafikus, a North Vancouverben felállítandó Coast Art Trust Society kezdeményezője, alapítója, melyben 35-50 brit-kolumbiai modern festőművész és szobrász művei lesznek kiállítva. Opré tervei szerint épült fel a British Columbia Museum of Mining. 1989-től 2002-ig tanított a North Shore Capilano College-ban festészetet és grafikát.     

Federális országházi képviselők, mind Ontario tartományból:  

Siksay (Szikszay) Béla (Liberális)

Szabó Paul J.M. (New Democratic Party)

Telegdi András (Liberális)

Wappel Tamás (Liberális)

A fentieken kívül sok befutott üzletember és iparos van minden tartományban, Vancouverben is, akik csinos vagyonra tettek szert

Most érkezett a hír  (2005. dec. 1): Toronto városa parkot nevez el Faludy György Nobel-díj jelölt költő tiszteletére, aki hosszú évekig élt Torontóban, a University of Toronto díszdoktorrá is avatta. A park emléktábláját Kanada neves szobrászművésze, Pédery-Hunt Dóra készíti.

9. Milyen magyar kulturális, vallási, politikai vagy egyéb szervezetek, fórumok vannak Vancouverben?

Vancouverben több magyar kulturális, vallási, politikai vagy egyéb szervezetek, fórumok is léteznek. Így például:

Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület;

Első Magyar Református Egyház (Kálvin, 1955);

Magyarok Nagyasszonya Katolikus Egyház;

Vancouveri Magyar Református Egyház;

Vancouveri Magyar Konzulátus;

Mozgalom a Közép Európai Kisebbségek Emberi Jogaiért;

Vancouveri Magyar Nyugdíjas Otthon.

10.  Hogyan működik a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület?

A Kulturális Egyesület egy hivatalosan bejegyzett, alapszabállyal működő, kb. 800 tagú testület, elnökkel, alelnökkel és igazgatósággal. Az elnököt és az igazgatósági tagokat általában három évre választják. Évente kétszer van taggyűlés, márciusban és novemberben, amikor megválaszták a jelölő bizottságot – új elnök és/vagy igazgatósági tagok jelölésére abban az esetben –, ha egyeseknek lejárt a mandátuma. Minden pénzügyi vagy egyéb fontosabb ügyet a közgyűlés szavaz meg. Vannak különböző alosztályok, pl. az Elszakított Területek Alosztálya, Csárdás Tánccsoport, Dajka Színház, Halász-Vadász Alosztály, Aranykorúak Klubja.

            Sok rendezvény: ebéd, vacsora, bál, színielőadás van a Magyar Házban. Most nagyban készülünk az 56-os forradalom 50. évfordulójának megemlékezésére.         

11. Milyen magyar nyelvű folyóirat vagy más sajtótermék jelenik meg a vancouveri magyarok körében?

Tárogató, a Magyar Kulturális Egyesület hivatalos lapja;

Vancouveri Magyar Szó;

New Hungarian Voice( angol nyelven tájékoztat a magyar kulturális életről);

és az egyházak lapjai, melyeket csak a gyülekezeteken  belül terjesztenek.

12.  Mi a TÁROGATÓ hitvallása (milyen szempontok szerint válogat, van-e állandó rovata?)

Állandó rovata a Tárogatónak nincs, kivéve az Elnöki Üzenetet. Évente 11-szer jelenik meg (június/július összevonva), átlagban 600-650 példányszámban, 48 oldal terjedelemben.

     Politikai – főleg szélsőséges politikai – cikkeket nem fogadunk el, a Tárogató kizárólag egy kulturális kiadvány, célja a magyar kultúra és nyelv ápolása, fenntartása és terjesztése. Kanada minden tartományába és több külföldi országba is elkerül, mint pl. USÁ-ba, Ausztráliába, Európába (főleg Németországba és Ausztriába), és természetesen Magyarországra (privát előfizetőkhöz, úgyszintén a nagyobb könyvtárakba, mint pl. a Széchényi Könyvtár).    

14.  Milyen céllal készül az angol nyelvű magyar lexikon, mikorra várható a megjelenése, milyen kiadónál, milyen példányszámban?

A Hungarian Encyclopaedia, melynek fordítási és lektorálási munkáiban én is részt vettem, kulturális információ céllal készül. Megjelenésének időpontját és példányszámát még nem tudom.

15.  Végezetül még engedj meg néhány személyes kérdést! Milyen rokoni kapcsolat fűz Kossuth Lajoshoz?

Férjem, Kossuth Béla dédapja és Kossuth Lajos első fokú unokatestvérek voltak. Kossuth Lajosnak nincsenek közvetlen leszármazottjai, mivel fiai gyermektelenek voltak, lánya pedig korán meghalt tüdőbajban.  

Azonban az én családom – a Várady-Szabó, tasnádi Kardos, csanádi Csanak, Kaszanyitszky debreceni családok – is rokonságban voltak a Kossuth családdal. 1890-ben, K. Lajos testvére, Kossuth Lujza, férjével rokoni látogatást tettek Debrecenben a fenti rokon-családoknál, amiről az akkori helyi újság is beszámolt. Ezt leközölte az 1996-os debreceni napilap, amikor éppen otthon voltam.  

Édesapám, Szabó Emil, muzsikus volt, Kodály Zoltán és Bartók Béla tanítványa 4 éven keresztül. Debrecenben volt zeneiskolai tanár, zongorát és zeneszerzést tanított. A debreceni nyári egyetemen pedig három nyelven adott elő zeneesztétikát és magyar népzene ismeretet. Rendszeresen vezényelte a MÁV filharmonikusokat. Több Kodály művet ő mutatott be Debrecenben. Szüleim sajnos elváltak, így mi kettesben jöttünk anyámmal Kanadába. Apám, akit szintén Németországban ért a háború vége, hazament. 1970-ben halt meg.

 16.  Milyen okból és milyen körülmények között hagyta el a családod Magyarországot?

1944. szeptemberében, amikor már nagyon bombáztak, és az orosz front egyre közelebb jött, édesanyám jobbnak látta Debrecenből elmenekülni. Székesfehérvárra mentünk. Édesanyám gyógyszerész volt, és amint megérkeztünk, kinyittattak vele egy gyógyszertárat, amit be kellet zárni, mivel a gyógyszerész a fronton volt. Székesfehérvár ostroma december elején kezdődött el, és karácsony este jöttek be az oroszok. A megszállás borzalmait, bár nagyon fiatal voltam, a mai napig nem tudtam elfelejteni. Miután az oroszok garázdálkodása és kegyetlenkedése alábbhagyott, következett a magyar csőcselék és kommunisták kegyetlenkedése, fosztogatása. Nagy szerencsénkre, pontosan egy hónap múlva, 1945. január 25-én, a német hadsereg egy meglepetésszerű támadással visszafoglalta a várost. Mi pár napon belül elmentünk Sopronba, ahol volt egy házunk. Amikor a szovjet hadsereg veszélyesen közeledett Sopronhoz, anyám és idősebbik nagybátyám úgy határoztak, kimegyünk Németországba. Anyám ugyanis kijelentette, hogy amíg él, szovjet katonát és magyar kommunistát nem akar látni. Nem is látott.

1945. Nagypétekén léptük át a magyar határt. Április végén kerültünk amerikai megszállás alá Bajorországban, egy Bayreuthoz közel fekvő kis faluban. Három évig voltunk különböző menekült táborokban, ahol majd’ hogy éhen nem haltunk. Az amerikaiak nem adtak ellátást, mert „former enemy alien”-nek, azaz volt ellenségnek számítottunk. A németeknek kellett volna minket ellátni, de mivel nekik sem maradt már 1945-re sok, ráadásul a nyakukon voltak a Kelet-Németországból jött menekültek: így két szék közt a pad alá estünk. Végre, 1947 nyarán sikerült átköltözni a francia megszállási zónába, Tübingen környékére, ahol a magyarok nem számítottak ellenségnek, mivel nem üzentünk hadat Franciaországnak. Így tűrhetőbbé vált az élet.     

            1948. tavaszán hallottuk, hogy a kanadai követség háztartási alkalmazottakat toboroz kivándorlásra Kanadába. Anyám rögtön jelentkezett. De mivel én kiskorú voltam, nem akartak felvenni. Nagy szerencsénkre anyám jól tudott franciául, így sikerült meggyőznie a francia-kanadai származású konzult, aki, mint kiderült, nem is tudott angolul! Június 26-án szálltunk hajóra Bremerhafenben és július 2-án kötöttünk ki Halifaxban.

15. Hogyan teltek a kezdeti évek?

A kezdeti évek nagyon nehezek voltak, főleg anyámnak. Gyógyszerészi képesítését nem ismerték el. Általában, semmiféle magyar egyetemi végzettséget nem ismertek el az orvosin kívül. Azt is csak azért, mert több kanadai orvos tanult Magyarországon a 1930-as években.

16. Melyek életed legfontosabb állomásai?

Élettörténetem nem túlságosan izgalmas. 1948-ban kiskorú gyermekként jöttem Kanadába édesanyámmal. 1958-ban mentem férjhez. Egy lányom van, Katalin, aki Spanyolországba ment férjhez. Ő viszont nagyon jól, akcentus nélkül beszél magyarul.

      Iskoláim legnagyobb részét itt végeztem. 1963-tól a University of Toronto Jogi Fakultása könyvtárának az idegen és nemzetközi jogi részét vezettem. 1968-69-ben kutató asszisztense voltam ugyanott az egyik egyetemi tanárnak, aki az új International Encyclopaedia of Comparative Law című kiadványnak a családjogi részét írta. Én fordítottam és rendeztem kiadás alá a magyar és német családjognak a „matrimonial property” (házassági vagyon) részét. Ezután a Butterworth Legal Publishing nevű jogi kiadóvállalatnál dolgoztam Torontóban, mint „senior editor” (főszerkesztő). 1977-ben Vancouverbe helyeztek, ahol kinyitottam a cég nyugat-kanadai fiókvállalatát „executive director” (gazdasági igazgató) beosztásban. A 1990-es évek közepétől nyugdíjban vagyok. Ekkor kapcsolódtam bele a TÁROGATÓ munkájába.

17. Kötelez-e a név?

A név kötelez, és ezért minden tőlem telhetőt megteszek a magyar kultúra, magyar nyelv, és általában a magyarság és annak jó híre érdekében. Ez a legkevesebb.

18.  Milyen érzés magyarnak lenni Kanadában?

Ezen még nem gondolkoztam. De mindig büszkén vallottam és vallom magam magyarnak.

19.  Gyakran jársz-e haza?

Az 1980/90-es években majdnem minden évben voltam Magyarországon. Mostanában kevesebbszer. Tavaly két hónapot töltöttem otthon, főleg a húgoméknál Debrecenben, apám második házasságából való testvéremnél. Ő a Kodály Zoltán Zenei Szakiskolában tanít összhangzattant. Férje, Bicskey Gábor, és mindkét fiuk szintén muzsikusok.    

20.  Milyennek látod a magyarországi helyzetet?

Bizony elég elkeserítőnek. Mindenki mindent és mindenkit szid, senki és semmi nem jó – de hogy mit akarnak, azt nem tudják. Minden vezető pozícióban lévő emberre ráfogják, hogy csaló, vagy sikkasztó – ha igaz, ha nem. Ha nem kommunista vagy zsidó – vagy mind a kettő –, akkor biztos jobboldali nacionalista antiszemita, stb. Ezt borzasztó lehangoló volt hallgatni. Sajnos az országot a 45 éves kommunista diktatúra társadalmilag, anyagilag és morálisan is tönkretette. A volt közép- és felsőosztály legnagyobb része 1945 után vagy elmenekült vagy elpusztult. A modern közép- és felsőréteg pedig, amely már mentes az előző korszak minden negatív hatásaitól, még csak most formálódik. Senki nem hisz már senkinek és semmiben.

Azt is fájlalom, hogy a nép Trianon óta egyfolytában idegentől várja a segítséget. A háború alatt a náci Németországtól, majd 45 évig a Szovjetuniótól. Most pedig Amerikától. Mindenki másban bízik a nép, csak önmagában és saját néptársában nem. Hogy mi lesz ennek a vége, hogy jön-e valaki vagy valami, aki/ami ebből a morális és politikai mocsárból kihúzza az országot, nem tudom. De azt igen, hogy itt már csak egy csoda segíthet.

        (2006) Mészáros Margit