TALÁLKOZÁS KOSSUTH LAJOS TÁVOLI ROKONÁVAL
interjú
Gyermekkori
olvasmányainkból mindannyian emlékszünk még az indián történetekre. Talán arról
is álmodoztunk, hogy egyszer mi is eljutunk azokra a távoli vidékekre, ahol a
természet és az ember olyan csodálatos harmóniában élhetett. 2005 második
felében abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy néhány hónapot tanulmányi
céllal a Csendes-óceán nyugati partján fekvő Vancouverben tölthettem.
Tősgyökeres budapestiként ámulva néztem a széles sugárutakat, a szebbnél szebb
örökzöld fákat, a hatalmas parkokat, az utcán szaladgáló mókusokat és
mosómedvéket. Hasonlóképpen meglepetve tapasztaltam, hogy az emberek nem
sietnek, mosolyognak, udvariasak és segítőkészek. Felfedezéseim során jutottam
el az Első Magyar Református Egyházhoz, mely 50 éve szolgálja a vancouveri
magyarokat. Itt ismerkedtem meg Kossuth Évával, Kossuth Lajos távoli rokonával.
Hamarosan kiderült, hogy Éva készségesen áll rendelkezésemre és szívesen ad
felvilágosítást kutatómunkám – a kanadai multikulturális állam– témájában. Így
született meg ez a riport 2005 decemberében Kanada egyik legjobban fejlődő
tartományának, Brit Columbiának egyik legszebb és legizgalmasabb városában,
Vancouverben.
1. Előny vagy hátrány a multikulturális politika
a kanadai társadalom számára?
Igen
is meg nem is. Előny abból a szempontból, hogy gazdagítja Kanada kulturális
életét és fellendíti a gazdasági életet. Hátrány abból a szempontból, hogy
egyes etnikai csoportok – főleg a nem Európából bevándoroltak – nem tudnak,
vagy nem akarnak beilleszkedni sem nyelvileg, sem kulturálisan az úgynevezett
„kanadai mozaikba”. Ezt főleg vallási differenciáknak lehet betudni, többnyire a
szikhek és a hinduk között. Vannak városrészek, ahol már kétnyelvű –
angol/kínai – utca és egyéb feliratokat találhatunk. Egyes iskoláknak 75-80%-a
kínai, mint pl. a Richmond nevű városrésznek. A második-harmadik generáció már
jobban „elkanadaiasodik”, igaz, rendszerint csak nyelvileg.
Ezzel szemben az európai bevándorlók a
második-harmadik generációval már teljesen beolvadnak, legnagyobb részük
elődeik nyelvét is elfelejtik. Ez a magyarokra is vonatkozik. A legfrissebb
(1990-2000 utáni) magyar bevándorlók gyermekei közül sokan már bevándorlásuk
első-második évében elfelejtik anyanyelvüket.
2. Hogyan élnek a
vancouveri magyarok?
A
vancouveri magyarok legtöbbje a második világháború és 1956 után jött. Nincs
különbségtétel a két bevándorló csoport között. A magyar bevándorlók általában
szórványban telepedtek le, nem tömbben, mint pl. az olaszok, portugálok,
kínaiak, hinduk, zsidók, stb. (San Francisco után Vancouverben van a legnagyobb
kínai városrész, a híres „China Town”).
3. Milyennek látod a kanadai magyarok helyzetét
a beilleszkedés, munkalehetőség, társadalmi megbecsülés szempontjából?
A
magyarok mindegyik bevándorló csoportja, az 1945 utáni, az 1956-os és az ezután
érkező egyaránt nagyon hamar beilleszkedett. A munkanélküliség a statisztikai
kimutatások szerint a magyar bevándorlók között volt mindig a legalacsonyabb.
Társadalmilag az idősebb korosztály nehezebben, a fiatalabb korosztály azonban
minden nehézség nélkül beilleszkedett, beilleszkedik. Gyakori a vegyes házasság
magyarok és egyéb európai nemzetek gyermekei között. Társadalmilag nagy
megbecsülésben részesülnek és részesültek a magyarok. Sok magyar származású
értelmiségi él majdnem minden kanadai városban, akik egyetemi tanárok,
ügyvédek, orvosok, országházi képviselők, stb. Leghíresebbek talán a vancouveri,
a Brit Kolumbiai Egyetem által 1956/57-ben átvett Soproni Erdészeti Fakultás
volt tanárai és hallgatói. A fakultás azóta is sikeresen működik. A legutolsó
helyettes dékánja, nyugdíjba vonulásáig Dr.
Kozák Antal volt.
4. Hogyan őrzik a kint élő magyarok
identitásukat?
Az
idősebb generáció nagyon hűségesen. Ehhez nagyban hozzájárulnak az egyházak,
ahol rendszeresen folyik a gyermekek részére magyar nyelv- és történelemoktatás.
A fiatalok főleg a tánccsoportokba kapcsolódnak be.
5. Beszélhetünk-e kettős (kanadai-magyar)
identitásról?
Igen.
Ez főleg a műveltebb rétegre vonatkozik, akik mindkét nyelvet bírják, és a
kanadai kulturális és társadalmi életbe is bekapcsolódnak. Általában nagyon
büszkék magyarságukra és magyar nyelvükre, ugyanakkor büszkén vallják magukat
kanadainak.
6. Milyen a kapcsolat az anyaországgal?
A
hivatalos kapcsolatot a Brit Kolumbiai Magyar Tiszteletbeli Főkonzulon, Molnár Andrén
keresztül tarjuk. Egy-két évenként ellátogat a különböző városokba a mindenkori
ottawai magyar nagykövet is.
Személyes
kapcsolatok természetesen vannak, sokan látogatnak Magyarországra majdnem
évenként, rövidebb vagy hosszabb ott tartózkodásra.
7. Milyen a különböző nemzetiségek közötti
együttműködés?
Nem
túl nagy. A magyarok csak az osztrákokkal, németekkel, és főleg a lengyelekkel tartják
a kapcsolatot. Amikor Magyarország, Lengyelország és (az akkor éppen szétesőben
lévő) Csehszlovákia belépett a NATO-ba, a lengyelekkel együtt rendeztünk egy
díszvacsorát „Together in Freedom” címen. (A cseheket is meghívtuk, de nem jöttek
el.) Képviselve voltak a federális és tartományi kormányok, a megye és a város.
Jelen volt még az akkori magyar nagykövet, Dr. Papp Sándor.
A szikhek és hinduk között sok a nézeteltérés,
a szikhek különböző vallási csoportjai még egymás között is „háborúznak”. Ezt a
kínaiak is megteszik, ott általában anyagi okokból – kábítószer-csempészés,
stb. Ugyanakkor Kanadában a különböző nemzetiségek és vallások a legnagyobb
egyetértésben élnek egymás mellett, mindenki háborgatás nélkül gyakorolhatja
saját nemzetiségének nyelvét, kultúráját és/vagy vallását.
8. Említenél-e néhány kiemelkedő
magyar személyiséget, akiket a kanadai társadalom is elismer?
Számos
kiemelkedő magyar személyiség van (volt) Kanadában, többek között:
Polányi
János (Montreal)
feltaláló, Nobel díjas kémikus (reaction dynamics, 1986).
Munk
Péter bányamérnök, multimilliomos
aranybánya tulajdonos, Order of Canada kitüntettje.
†
Kresz Géza (1882-1957), hegedűművész és zenepedagógus, a torontói „Hart
House String Quartet” megalapítója (1926), a torontói Royal Conservatory of
Music (most a Faculty of Music) tanára
(1947-1957).
†
Polgár Tibor zeneszerző, a Canadian Opera Company (Toronto)
korrepetitora.
†
Fenyves Lóránd hegedűművész, a kanadai Jeunesse Musicale zenekar
megalapítója, a University of Toronto Faculty of Music tanára (hegedű,
kamarazene).
Szabó
Krisztina operaénekes
(mezzo szoprán), a Canadian Opera Company (Toronto) jelenlegi tagja.
Takács
Miklós karmester
(Montreal), a Governor General’s Award kitüntetettje.
Sándor
János (Victoria, BC),
Victoria Youth Orchestra karmestere.
Pédery-Hunt
Dóra (Toronto),
szobrászművész, a kanadai olimpiai érem és a kanadai egydolláros
tervezője.
Az Order of Canada kitüntetettje.
†
Dr. Rékai János és † Dr. Rékai Pál orvosok, a torontói Central
Hospital alapítói. Mindketten az Order of Canada kitüntetettjei.
†
Dr. Neiger István és † Dr. Bonkálló Sándor, a torontói
Psychiatric Hospital (most Clark Institute) alapítói.
Dr.
Szathmáry Emőke, a University of Manitoba (Winnipeg) jelenlegi elnöke
(rektora).
Dr.
Botár Olivér, a
University of Manitoba tanára.
†
Imrédy Elek (Vancouver), szobrászművész.
Kodály Zoltán bronz mellszobor alkotója, amely a
Vancouver
Academy of Music előcsarnokában áll (1982). Egyik leghíresebb műve a „Little
Mermaid” („Kis sellő”) bronzszobor, amely az egyik városi tengeröböl partján
látható a Stanley Park-ban
†
Mrs. Otto (Iby) Körner kultúr mecénás, a Vancouver Academy of Music
alapító tagja, az 1960-as években tartott Vancouver Festival kezdeményezője és
szervezője. Az Order of Canada kitüntetettje.
†
Kaffka Péter építészmérnök (Vancouver), több „Kaffka Building”
tervezője.
Dr.
Dreisziger Nándor, a
Kingston-i (Ontario) Canadian Military College tanára, a Kanadában kiadott
angol nyelvű Hungarian Studies Review
főszerkesztője.
Dr.
Bisztray György, a
University of Toronto (volt) magyar tanszékének vezetője, több magyar és angol
nyelvű irodalmi mű szerzője.
Jónás
György (Toronto),
író, fordító. Főleg Faludy-fordításairól híres.
Miska
János (Victoria, BC),
író, fordító.
Vicinczey
István (Stephen),
író, „In Praise of Older Women” című könyvével tett szert hírnévre. TV-filmet
is készítettek belőle.
Dr.
Utasi-McRobbie Zita,
nyelvész, a Vancouver-Burnaby-i Simon Fraser University nyelvészeti tanszékének
vezetője.
Dr.
Molnár József (Vancouver-Aggasiz), a Federal
Agricultural Research Centre Brit Kolumbiai igazgatója.
Dr.
Safraknyik László
(Vancouver), a Scientific Forestry Research Centre igazgatója.
Józsa
László (Vancouver),
Resident Scientist of the University of British Columbia Forestry Research
Centre (később FORINTEC Canada). Nemzetközileg elismert tudós, világszerte tart
előadásokat. Ezenkívül fafaragással is foglalkozik, főleg székely kapukat és
kopjafákat készít. Az általa faragott székely kapu áll az Egyetem Erdészeti
Fakultása előtt. (Lásd a Tárogató
2005. decemberi számát!)
Opré
Kálmán (Vancouver),
festőművész, grafikus, a North Vancouverben felállítandó Coast Art Trust
Society kezdeményezője, alapítója, melyben 35-50 brit-kolumbiai modern festőművész
és szobrász művei lesznek kiállítva. Opré tervei szerint épült fel a British
Columbia Museum of Mining. 1989-től 2002-ig tanított a North Shore Capilano
College-ban festészetet és grafikát.
Federális országházi képviselők, mind Ontario
tartományból:
Siksay
(Szikszay) Béla (Liberális)
Szabó
Paul J.M. (New Democratic Party)
Telegdi
András (Liberális)
Wappel
Tamás (Liberális)
A
fentieken kívül sok befutott üzletember és iparos van minden tartományban,
Vancouverben is, akik csinos vagyonra tettek szert
Most érkezett a hír (2005.
dec. 1): Toronto városa parkot nevez
el Faludy György Nobel-díj jelölt
költő tiszteletére, aki hosszú évekig élt Torontóban, a University of Toronto
díszdoktorrá is avatta. A park emléktábláját Kanada neves szobrászművésze, Pédery-Hunt Dóra készíti.
9. Milyen magyar kulturális,
vallási, politikai vagy egyéb szervezetek, fórumok vannak Vancouverben?
Vancouverben
több magyar kulturális, vallási, politikai vagy egyéb szervezetek, fórumok is léteznek.
Így például:
Vancouveri
Magyar Kulturális Egyesület;
Első Magyar
Református Egyház (Kálvin, 1955);
Magyarok
Nagyasszonya Katolikus Egyház;
Vancouveri
Magyar Református Egyház;
Vancouveri
Magyar Konzulátus;
Mozgalom a
Közép Európai Kisebbségek Emberi Jogaiért;
Vancouveri
Magyar Nyugdíjas Otthon.
10.
Hogyan működik a Vancouveri Magyar Kulturális Egyesület?
A
Kulturális Egyesület egy hivatalosan bejegyzett, alapszabállyal működő, kb. 800
tagú testület, elnökkel, alelnökkel és igazgatósággal. Az elnököt és az
igazgatósági tagokat általában három évre választják. Évente kétszer van
taggyűlés, márciusban és novemberben, amikor megválaszták a jelölő bizottságot –
új elnök és/vagy igazgatósági tagok jelölésére abban az esetben –, ha
egyeseknek lejárt a mandátuma. Minden pénzügyi vagy egyéb fontosabb ügyet a
közgyűlés szavaz meg. Vannak különböző alosztályok, pl. az Elszakított
Területek Alosztálya, Csárdás Tánccsoport, Dajka Színház, Halász-Vadász
Alosztály, Aranykorúak Klubja.
Sok rendezvény: ebéd, vacsora, bál,
színielőadás van a Magyar Házban. Most nagyban készülünk az 56-os forradalom
50. évfordulójának megemlékezésére.
11. Milyen magyar nyelvű
folyóirat vagy más sajtótermék jelenik meg a vancouveri magyarok körében?
Tárogató, a
Magyar Kulturális Egyesület hivatalos lapja;
Vancouveri
Magyar Szó;
New Hungarian
Voice( angol nyelven tájékoztat a magyar kulturális életről);
és az
egyházak lapjai, melyeket csak a gyülekezeteken belül terjesztenek.
12. Mi a TÁROGATÓ hitvallása (milyen szempontok
szerint válogat, van-e állandó rovata?)
Állandó
rovata a Tárogatónak nincs, kivéve
az Elnöki Üzenetet. Évente 11-szer jelenik meg (június/július összevonva),
átlagban 600-650 példányszámban, 48 oldal terjedelemben.
Politikai – főleg szélsőséges politikai – cikkeket
nem fogadunk el, a Tárogató
kizárólag egy kulturális kiadvány, célja a magyar kultúra és nyelv ápolása,
fenntartása és terjesztése. Kanada minden tartományába és több külföldi
országba is elkerül, mint pl. USÁ-ba, Ausztráliába, Európába (főleg Németországba
és Ausztriába), és természetesen Magyarországra (privát előfizetőkhöz,
úgyszintén a nagyobb könyvtárakba, mint pl. a Széchényi Könyvtár).
14. Milyen céllal készül az angol nyelvű magyar
lexikon, mikorra várható a megjelenése, milyen kiadónál, milyen példányszámban?
A
Hungarian Encyclopaedia, melynek fordítási és lektorálási munkáiban én is részt
vettem, kulturális információ céllal készül. Megjelenésének időpontját és
példányszámát még nem tudom.
15. Végezetül még engedj meg néhány személyes
kérdést! Milyen rokoni kapcsolat fűz Kossuth Lajoshoz?
Férjem,
Kossuth Béla dédapja és Kossuth Lajos első fokú unokatestvérek voltak. Kossuth
Lajosnak nincsenek közvetlen leszármazottjai, mivel fiai gyermektelenek voltak,
lánya pedig korán meghalt tüdőbajban.
Azonban az én családom – a
Várady-Szabó, tasnádi Kardos, csanádi Csanak, Kaszanyitszky debreceni családok
– is rokonságban voltak a Kossuth családdal. 1890-ben, K. Lajos testvére,
Kossuth Lujza, férjével rokoni látogatást tettek Debrecenben a fenti rokon-családoknál,
amiről az akkori helyi újság is beszámolt. Ezt leközölte az 1996-os debreceni
napilap, amikor éppen otthon voltam.
Édesapám, Szabó Emil, muzsikus volt,
Kodály Zoltán és Bartók Béla tanítványa 4 éven keresztül. Debrecenben volt
zeneiskolai tanár, zongorát és zeneszerzést tanított. A debreceni nyári
egyetemen pedig három nyelven adott elő zeneesztétikát és magyar népzene
ismeretet. Rendszeresen vezényelte a MÁV filharmonikusokat. Több Kodály művet ő
mutatott be Debrecenben. Szüleim sajnos elváltak, így mi kettesben jöttünk
anyámmal Kanadába. Apám, akit szintén Németországban ért a háború vége,
hazament. 1970-ben halt meg.
16. Milyen okból és milyen körülmények között
hagyta el a családod Magyarországot?
1944.
szeptemberében, amikor már nagyon bombáztak, és az orosz front egyre közelebb
jött, édesanyám jobbnak látta Debrecenből elmenekülni. Székesfehérvárra
mentünk. Édesanyám gyógyszerész volt, és amint megérkeztünk, kinyittattak vele
egy gyógyszertárat, amit be kellet zárni, mivel a gyógyszerész a fronton volt.
Székesfehérvár ostroma december elején kezdődött el, és karácsony este jöttek
be az oroszok. A megszállás borzalmait, bár nagyon fiatal voltam, a mai napig
nem tudtam elfelejteni. Miután az oroszok garázdálkodása és kegyetlenkedése
alábbhagyott, következett a magyar csőcselék és kommunisták kegyetlenkedése,
fosztogatása. Nagy szerencsénkre, pontosan egy hónap múlva, 1945. január 25-én,
a német hadsereg egy meglepetésszerű támadással visszafoglalta a várost. Mi pár
napon belül elmentünk Sopronba, ahol volt egy házunk. Amikor a szovjet hadsereg
veszélyesen közeledett Sopronhoz, anyám és idősebbik nagybátyám úgy határoztak,
kimegyünk Németországba. Anyám ugyanis kijelentette, hogy amíg él, szovjet
katonát és magyar kommunistát nem akar látni. Nem is látott.
1945. Nagypétekén léptük át a magyar
határt. Április végén kerültünk amerikai megszállás alá Bajorországban, egy
Bayreuthoz közel fekvő kis faluban. Három évig voltunk különböző menekült
táborokban, ahol majd’ hogy éhen nem haltunk. Az amerikaiak nem adtak ellátást,
mert „former enemy alien”-nek, azaz volt ellenségnek számítottunk. A németeknek
kellett volna minket ellátni, de mivel nekik sem maradt már 1945-re sok,
ráadásul a nyakukon voltak a Kelet-Németországból jött menekültek: így két szék
közt a pad alá estünk. Végre, 1947 nyarán sikerült átköltözni a francia
megszállási zónába, Tübingen környékére, ahol a magyarok nem számítottak
ellenségnek, mivel nem üzentünk hadat Franciaországnak. Így tűrhetőbbé vált az
élet.
1948. tavaszán hallottuk, hogy a
kanadai követség háztartási alkalmazottakat toboroz kivándorlásra Kanadába.
Anyám rögtön jelentkezett. De mivel én kiskorú voltam, nem akartak felvenni.
Nagy szerencsénkre anyám jól tudott franciául, így sikerült meggyőznie a
francia-kanadai származású konzult, aki, mint kiderült, nem is tudott angolul!
Június 26-án szálltunk hajóra Bremerhafenben és július 2-án kötöttünk ki
Halifaxban.
15. Hogyan teltek a
kezdeti évek?
A
kezdeti évek nagyon nehezek voltak, főleg anyámnak. Gyógyszerészi képesítését
nem ismerték el. Általában, semmiféle magyar egyetemi végzettséget nem ismertek
el az orvosin kívül. Azt is csak azért, mert több kanadai orvos tanult
Magyarországon a 1930-as években.
16. Melyek életed
legfontosabb állomásai?
Élettörténetem
nem túlságosan izgalmas. 1948-ban kiskorú gyermekként jöttem Kanadába
édesanyámmal. 1958-ban mentem férjhez. Egy lányom van, Katalin, aki
Spanyolországba ment férjhez. Ő viszont nagyon jól, akcentus nélkül beszél
magyarul.
Iskoláim legnagyobb részét itt végeztem.
1963-tól a University of Toronto Jogi Fakultása könyvtárának az idegen és
nemzetközi jogi részét vezettem. 1968-69-ben kutató asszisztense voltam
ugyanott az egyik egyetemi tanárnak, aki az új International Encyclopaedia of
Comparative Law című kiadványnak a családjogi részét írta. Én fordítottam és
rendeztem kiadás alá a magyar és német családjognak a „matrimonial property” (házassági
vagyon) részét. Ezután a Butterworth Legal Publishing nevű jogi
kiadóvállalatnál dolgoztam Torontóban, mint „senior editor” (főszerkesztő).
1977-ben Vancouverbe helyeztek, ahol kinyitottam a cég nyugat-kanadai
fiókvállalatát „executive director” (gazdasági igazgató) beosztásban. A 1990-es
évek közepétől nyugdíjban vagyok. Ekkor kapcsolódtam bele a TÁROGATÓ munkájába.
17. Kötelez-e a név?
A
név kötelez, és ezért minden tőlem telhetőt megteszek a magyar kultúra, magyar
nyelv, és általában a magyarság és annak jó híre érdekében. Ez a legkevesebb.
18. Milyen érzés magyarnak lenni Kanadában?
Ezen
még nem gondolkoztam. De mindig büszkén vallottam és vallom magam magyarnak.
19. Gyakran jársz-e haza?
Az
1980/90-es években
majdnem minden évben voltam Magyarországon. Mostanában kevesebbszer. Tavaly két
hónapot töltöttem otthon, főleg a húgoméknál Debrecenben, apám második
házasságából való testvéremnél. Ő a Kodály Zoltán Zenei Szakiskolában tanít
összhangzattant. Férje, Bicskey Gábor, és mindkét fiuk szintén muzsikusok.
20. Milyennek látod a magyarországi helyzetet?
Bizony
elég elkeserítőnek. Mindenki mindent és mindenkit szid, senki és semmi nem jó –
de hogy mit akarnak, azt nem tudják. Minden vezető pozícióban lévő emberre
ráfogják, hogy csaló, vagy sikkasztó – ha igaz, ha nem. Ha nem kommunista vagy zsidó
– vagy mind a kettő –, akkor biztos jobboldali nacionalista antiszemita, stb.
Ezt borzasztó lehangoló volt hallgatni. Sajnos az országot a 45 éves kommunista
diktatúra társadalmilag, anyagilag és morálisan is tönkretette. A volt közép-
és felsőosztály legnagyobb része 1945 után vagy elmenekült vagy elpusztult. A
modern közép- és felsőréteg pedig, amely már mentes az előző korszak minden
negatív hatásaitól, még csak most formálódik. Senki nem hisz már senkinek és
semmiben.
Azt is fájlalom, hogy a nép Trianon
óta egyfolytában idegentől várja a segítséget. A háború alatt a náci
Németországtól, majd 45 évig a Szovjetuniótól. Most pedig Amerikától. Mindenki
másban bízik a nép, csak önmagában és saját néptársában nem. Hogy mi lesz ennek
a vége, hogy jön-e valaki vagy valami, aki/ami ebből a morális és politikai mocsárból
kihúzza az országot, nem tudom. De azt igen, hogy itt már csak egy csoda
segíthet.
(2006) Mészáros Margit