Gazdag László: A kozmosz meghódítói


tanulmány


Kik voltak az elsők? Akik vállalták a hatalmas kockázatot. Akik először érezték a súlytalanság „ízét”. Akik először látták valóban gömb alakúnak a Földet. Kik voltak az első űrhajósok?


Gagarin: a világűr Kolumbusza

Jurij Alekszejevics Gagarin 1934. március 9-én született Klusino faluban, a szmolenszki területen, Gzsatszk (ma Gagarin) kisváros mellett. 1968. március 27-én Novoszjolova mellett zuhant le míg–15-ös repülőgépével, gyakorlat közben, 34 évesen tehát.
Az orenburgi katonai repülőtiszti iskolán tanult 1955–57 között. 1960-ban került be az űrhajósjelöltek csoportjába. 1961. április 12-én a kazahsztáni Bajkonurból startolt a Vosztok–1 űrhajó fedélzetén, és egy óra 47 perc alatt megkerülve a Földet, Szaratovhoz közel szállt le. Ma egy holdkráter viseli a nevét a Hold túlsó oldalán, illetve az 1772. számú kisbolygó.
Időnként fölröppentek találgatások, pletykák mind űrutazásával, mind halálával kapcsolatban. Hogy például nem ő volt az első, hanem Koroljov rakétakonstruktőr fia, de ő egy technikai hiba következtében Kínában landolt, megsérült stb., és ezért titokban tartották. (Egyébként akkoriban romlott meg a szovjet–kínai viszony.) Vagy hogy Gagarin nem is volt az űrben. Nos, ma már aligha lenne értelme akár Kínában, akár Oroszországban tovább titkolgatni a tényeket Koroljov balesetéről, ha volt ilyen. Másrészt 1961. április 12-én, a fellövés pillanatában a szovjetek közzé tették a hírt, megadták a Vosztok pályájának paramétereit, sőt, a rádiókapcsolat lehetőségét is megteremtették, amikor Gagarin az USA fölé ért. Ezt jól felfogott érdekük is diktálta, hiszen valahogy igazolniuk kellett, hogy nem blöffről van szó. Gagarinnal az amerikaiak érintkezésbe is léptek. Semmi okunk tehát kételkedni űrrepülésének tényében. Ezek hasonló spekulációk, mint amelyek az Apollo-program űrhajósainak Holdra szállásait kérdőjelezik ma meg. Mi értelme lenne ezt ma titkolni, hiszen előbb-utóbb úgyis kiderülne a turpisság? Mellesleg az „apollósok” otthagytak a Holdon egy lézertükröt a Hold távolságának pontosabb meghatározása céljából, és ezt a tükröt azóta igen sokszor használták innen a Földről.
Gagarin halálával kapcsolatban már több kérdőjel is fölmerülhet. Keringtek pletykák későbbi alkoholizmusáról, gyakran vett részt fogadásokon, ünnepségeken, és ekkor állítólag mértéktelen italfogyasztást figyeltek meg nála.
Ugyancsak fölmerültek spekulációk arra vonatkozóan, hogy ő ugyanúgy kezdett szembefordulni a szovjet rendszerrel, mint sok neves szovjet tudós és művész, pl. Andrej Szaharov. Ne felejtsük el, hogy Gagarin sok külföldi országban járt, így sok információhoz juthatott akár a nyugati társadalmak szabadságáról és fejlettségéről. Az ő kritikus fellépése kétségtelenül nagyon kellemetlen lett volna a rezsim számára.
Ezek azonban mindaddig spekulációk, amíg hiteles szemtanú vagy dokumentum alá nem támasztja őket.
Kétségtelen tény viszont, hogy Gagarin elbűvölő személyisége, egyszerűsége, mindig mosolygós arca nagyon népszerűvé tette őt az egész világon. Fölhasználta őt a szovjet propaganda, erről ő nem tehetett. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez pszichésen mit idézett elő nála.
Gagarin életének, sorsának egy különös epizódja egyébként, hogy 1967 áprilisában tartalékpilótája volt annak a Szojuz–1 űrhajónak, amely Vlagyimir Komarovval a fedélzetén április 23-án lezuhant, és pilótája életét vesztette.


A második űrhajós: German Tyitov

German Sztyepanovics Titov 1935. szeptember 11-én látta meg a napvilágot Verhnyeje Zsilinoban, és 2000. szeptember 20-án hunyt el Moszkvában, 65 évesen. A sztálingrádi katonai repülőtiszti főiskolán végzett 1957-ben.
1961. augusztus 6-án, a Vosztok–2 fedélzetén szállt föl, 25 óra 18 perc alatt 17 fordulatot tett meg a Föld körül. Ő később a Szovjetunió Legfelső Tanácsának tagja lett 1962-ben, és az is maradt 1970-ig.
1968-ban a Zsukov Akadémián repülőmérnöki diplomát szerzett, a légierő vezérőrnagyává léptették elő 1975-ben, és végül vezérezredesként ment nyugdíjba 1992-ben.
A Szovjetunió összeomlása után, 1995–99 között, az orosz parlament tagja volt, a kommunista párt képviselőjeként.
A Hold túlsó oldalán egy kráter viseli a nevét.


A „majdnem első” amerikai: Shepard

Alan Bartlett Shepardot nem tekintik az első amerikai űrhajósnak, sem pedig az emberiség második űrhajósának, pedig ő Gagarin után másodikként jutott ki az űrbe, 1961. május 5-én. De ezt csak űrugrásként tartjuk ma számon, és nem teljes értékű űrrepülésként.
Shepard 1923. november 18-án született a New Hampshire állambeli East Derryben. 1998. július 21-én halt meg a kaliforniai Montereyben, 75 évesen.
1944-ben lett a haditengerészet repülőtisztje, majd berepülő pilótaként teljesített szolgálatot 1950-től. 1959-ben lett tagja az éppen megalakult NASA űrhajós csoportjának.
1961. május 5-én, Gagarin űrrepülése után nem egészen egy hónappal, Floridából startolva ballisztikus pályán kijutott a világűrbe, 130 kilométeres magasságba, majd vissza is tért, mintegy 330 km-re onnan, tehát nem kerülte meg a Földet.
Később a NASA űrhajósokkal foglalkozó részlegének vezetője lett két ízben: 1965–69 és 1971–74 között.
1971-ben az Apollo–14 űrhajó parancsnokaként járt a Holdon. Január 31-én indultak, február 5-én szálltak le. Ez volt a harmadik sikeres Hold-expedíció.


Az első „igazi” amerikai űrhajós: John Glenn

A harmadik űrhajós Gagarin és Tyitov után végre amerikai volt: John Herschel Glenn. 1921. július 18-án született az Ohio állambeli Cambridge-ben. 1942-től a haditengerészeti légierő pilótája. Részt vett a koreai háborúban (1950–53) is.
1953-tól berepülő pilóta. 1957-ben transzkontinentális gyorsasági világrekordot állított föl a Los Angeles–New York útvonalon: 3 óra 23 perc, hangsebesség fölötti átlagsebességgel.
1959-ben került az űrhajós jelöltek közé, a Mercury-programba. 1962. február 20-án startolt a Friendship–7 nevű űrhajó (plusz rakéta) komplexummal, amelynek űrhajó része viszont a Mercury–6 nevet kapta. (A rakéta Atlas Agena típusú volt.) Három fordulatot tett meg a Föld körül.
1998. október 29-én, 77 évesen visszatért az űrbe a Discovery fedélzetén.
1974-ben Ohio állam szenátorává választották, 1998-ig töltötte be ezt a hivatalt. Elnökjelölt is volt.


Az első nő az űrben: Tyereskova

Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova 1937. március 6-án született a Jaroszlav melletti Maszlinnyikovóban. Textilgyári munkásnőként az ejtőernyőzést választotta hobbijául. 1962-ben került az űrhajósjelöltek közé.
1963. június 16–19. között járt az űrben a Vosztok–6 fedélzetén. Ez volt az utolsó Vosztok típusú űrhajó egyébként. Egy nappal korábban startolt a Vosztok–5 fedélzetén Valerij Bikovszkij, tehát páros űrrepülésről volt szó. 5 km-re megközelítették egymást, és látták egymás űrhajóját.
Tyereskova 1969-ben repülőmérnöki diplomát szerzett. 1966–90 között a Szovjetunió kollektív államfői testületének, a Legfelső Tanácsnak, ugyanakkor 1970–90 között e testület elnökségének is a tagja volt. A szovjet Nőszövetség elnöke 1968–87 között.
Férje szintén űrhajós, mégpedig a negyedik a szovjetek között: Andrian Nyikolajev, aki 1962 augusztusában a Vosztok–4 fedélzetén repült, ő is párban, a Vosztok–3-mal utazó Pavel Popoviccsal. Nyikolajevnek és Tyereskovának gyermeke is született, akit rögtön „űrbébinek” nevezett el a világsajtó.
Az viszont közönséges ostobaság, ami a nyugati bulvársajtóban megjelent ekkor, hogy valójában ők ketten egy hivatalos állami kísérlet alanyaiként nemzettek volna gyermeket, ellenőrizendő: az űrutazásnak maradnak-e káros genetikai következményei. A szovjet rendszer ugyan embertelen volt, de talán nem ennyire…
Tyereskováról olyan hírek keringtek később, hogy pszichésen nehezen viselte az űrutazást. Ezeket ma már nehéz ellenőrizni (a szovjetek rendkívül titkolóztak akkoriban), de az tény, hogy 19 évet kellett várni az újabb női űrhajósra.


A második nő az űrben: Szavickaja

Kevéssé közismert ma már, hogy a második nő is orosz volt az űrben: Szvetlana Jevgenyevna Szavickaja. Csak a harmadik lett e téren az amerikai Sally Ride 1983-ban.
Szavickaja 1948. augusztus 8-án született Moszkvában. 1970-ben ejtőernyősként tagja volt a világbajnokságot nyert szovjet légi akrobatikai csoportnak. A moszkvai repülőműszaki főiskolán tanult 1968–72 között. Repülőoktató, majd 1976-tól berepülő pilóta lett. Több sebességi világrekordot is fölállított.
1980-ban bekerült az űrhajósok csapatába. 1982 augusztusában nyolc napot töltött az űrben a Szojuz-T–7 űrhajó fedélzetén.
1984 júliusában újra kijutott az űrbe, a Szojuz-T–12 űrhajóval, majd átszálltak a Szaljut–7 űrállomásra, ahol végrehajtotta a nők közül az első űrsétát, július 25-én. Ekkor 12 napot töltött az űrben.
1987-től az új szovjet hordozórakéta-típus, az Enyergija tervezőcsoportjának egyik vezetője.
1989-ben beválasztották a szovjet parlamentbe, a Dumába. 1993-tól már nem vesz részt semmilyen űrprogramban.


Az első amerikai nő az űrben: Sally Ride

A nők „kozmikus” egyenjogúsítása terén az amerikaiak alaposan lemaradtak a szovjetek mögött, hiszen első űrhajósnőjük éppen (hónapra pontosan) 20 évvel Tyereskova űrutazása után járt a kozmoszban, és csak a harmadik nőként.
Sally Kristen Ride 1951. május 26-án Los Angelesben született. A kaliforniai Stanford Egyetemen fizikát és angol irodalmat tanult, majd 1987-ben ugyanott doktorált (PhD-fokozat) asztrofizikából, vagyis csillagfizikából. 1978–79-ben kapta az űrhajós kiképzést.
1983 júniusában négy társával a Challenger fedélzetén járt a világűrben, a feladatuk mesterséges holdak pályára állítása volt.
1984 októberében megint járt az űrben, szintén a Challengerrel.
Amikor a Challengert katasztrófa érte 1986. január 28-án, akkor ő is tagja lett a baleset kivizsgálására alakított NASA-bizottságnak.
Sally Ride 1989–96 között a San Diegó-i California Institut (Caltech) fizika professzora és az egyetem űrkutatási intézetének vezetője.
1992-ben könyve jelent meg: The Mystery of Mars (A Mars titka) címmel.


Az első űrséta végrehajtója: Alekszej Leonov

Alekszej Archipovics Leonov 1934. május 30-án született Lisztvjankában. 1955-től repülőtiszt, 1960-tól vett részt űrhajós kiképzésben. 1965. március 18-án, a Voszhod–2 fedélzetén tette meg félórás űrsétáját, azaz kilépett az űrhajóból szkafanderben. Űrhajós társa Pavel Beljajev volt.
Az amerikai Edward H. White közel három hónappal később, 1965. június 5-én ismételte meg az űrsétát, a Gemini–4 fedélzetén. White űrhajós társának ekkor szintén szkafandert kellett vennie, mert a Gemini ajtajának kinyitásakor a belső térből eltávozott az oxigén, amit az űrséta után újra kellett tölteni.
Ezzel szemben Pavel Beljajev egy zsiliprendszer segítségével el volt szigetelve hermetikusan az űr vákuumától, amíg Leonov kint lebegett az űrben.
1975. július 15-én Leonov volt a Szojuz–19 űrhajó parancsnoka, amikor összekapcsolódtak az Apollo–18-cal, megvalósítva a hidegháború lezárását a világűrből is szentesítő szovjet–amerikai űrrandevút.
Leonov a mai napig tábornoki rangban az űrhajós kiképzés egyik vezetője.


A Hold meghódítói: Armstrong és Aldrin

Neil Alden Armstrong 1930. augusztus 5-én született az Ohio állambeli Wapakonetában. 1962-től vett részt az űrhajósok programjában. 1966 márciusában a Gemini–8 parancsnokaként járt először az űrben.
Edwin Eugene „Buzz” Aldrin 1930. január 20-án született a New Yersey állambeli Montclairben. 1966-ban a Gemini–12-vel járt először az űrben, ekkor két óra kilenc perces űrsétát is végzett, igaz, ennek nagy részét az űrhajó nyitott ajtajában állva és a Földet fényképezve.
Ők ketten, harmadik társukkal, Michael Collinsszal 1969. július 17-én indultak az Apollo–11 fedélzetén a Hold felé.
Michael Collins a Hold körül keringő anyaűrhajóban maradt, míg a leszállóegységben (Eagle = Sas) Armstrong és Aldrin leszállt a Holdra, a Nyugalom tengerének nevezett síkságon, július 20-án késő éjjel. Európai idő szerint már 21-e hajnal volt, amikor Armstrong kinyitotta a Sas ajtaját, és lemászott a lépcsőn. Hamarosan követte őt Aldrin.
James Aldrin később nehezen viselte, hogy ezzel az expedícióval elérte élete csúcsteljesítményét, pszichiátriai kezelésre is szorult, betegsége súlyosságát azonban a bulvársajtó eltúlozta.


Az „űrálom” megfogalmazója: Verne

Armstrong és Aldrin Jules Verne száz évvel korábbi álmát valósította meg. Verne 1828. február 8-án született Nantes-ban, és 1905. március 24-én, 78 évesen hunyt el Amiens-ben. Jogot végzett 1851-ben, majd tisztviselő lett, és kedvtelésből kezdett regényeket írni. 1865-ben jelent meg Utazás a Holdba és 1870-ben Utazás a Hold körül c. regénye.


Az első magyar az űrben: Farkas Bertalan

1942. augusztus 2-án született Gyulaházán. A szolnoki Kilián György Repülőműszaki Főiskolán tanult 1967–69 között, majd a Szovjetunióban kapott vadászrepülő kiképzést 1970–71-ben. A pápai vadászrepülő ezrednél szolgált 1972–78 között.
1978–80-ban, Csillagvárosban kapott űrhajós kiképzést. Az Interkozmosz program keretében 1980. május 26. és június 3. között a Szojuz–36 űrhajó és a Szaljut–6 űrállomás fedélzetén töltött el egy hetet az űrben. A Szojuz–35 űrhajóval tért vissza. A Szojuz–36 parancsnoka V. Kubaszov volt.
Farkas Bertalan 1984-től ezredes, majd 1995-től dandártábornoki rendfokozattal szolgált, 1997-ben nyugdíjba vonult.
Egy ideig az USA-ban töltött be diplomáciai küldetést, de ittas vezetés miatt haza kellett térnie.


Az első kínai űrhajós: Jang Li-vej

1965. június 21-én született Suizhongban (Szujcsong), Liaoing tartományban. 1983-tól hivatásos katona, 1987-től vadászpilóta. 1998-tól űrhajósjelölt.
2003. október 17-én a Shenzhou–5 (Sencsou–5) űrhajóval 14-szer kerülte meg a Földet, és a Góbi-sivatagban szállt le. Ismerve a nagyra törő kínai űrkutatási terveket, Jang Li-vejnek van esélye rá, hogy pár éven belül eljusson a Holdra. Ugyanis a kínai űrprogram fontos része a Hold-kutatás folytatása ott, ahol az amerikaiak abbahagyták 1972 decemberében: tehát emberek odaküldésével.