Gazdag László: A kozmosz meghódítói
tanulmány
Kik
voltak az elsők? Akik vállalták a hatalmas kockázatot. Akik először érezték a
súlytalanság „ízét”. Akik először látták valóban gömb alakúnak a Földet. Kik
voltak az első űrhajósok?
Gagarin: a világűr
Kolumbusza
Jurij
Alekszejevics Gagarin 1934. március
9-én született Klusino faluban, a szmolenszki területen, Gzsatszk (ma Gagarin)
kisváros mellett. 1968. március 27-én Novoszjolova mellett zuhant le míg–15-ös
repülőgépével, gyakorlat közben, 34 évesen tehát.
Az
orenburgi katonai repülőtiszti iskolán tanult 1955–57 között. 1960-ban került
be az űrhajósjelöltek csoportjába. 1961. április 12-én a kazahsztáni
Bajkonurból startolt a Vosztok–1 űrhajó fedélzetén, és egy óra 47 perc alatt
megkerülve a Földet, Szaratovhoz közel szállt le. Ma egy holdkráter viseli a
nevét a Hold túlsó oldalán, illetve az 1772. számú kisbolygó.
Időnként
fölröppentek találgatások, pletykák mind űrutazásával, mind halálával
kapcsolatban. Hogy például nem ő volt az első, hanem Koroljov rakétakonstruktőr
fia, de ő egy technikai hiba következtében Kínában landolt, megsérült stb., és
ezért titokban tartották. (Egyébként akkoriban romlott meg a szovjet–kínai
viszony.) Vagy hogy Gagarin nem is volt az űrben. Nos, ma már aligha lenne
értelme akár Kínában, akár Oroszországban tovább titkolgatni a tényeket
Koroljov balesetéről, ha volt ilyen. Másrészt 1961. április 12-én, a fellövés
pillanatában a szovjetek közzé tették a hírt, megadták a Vosztok pályájának
paramétereit, sőt, a rádiókapcsolat lehetőségét is megteremtették, amikor
Gagarin az USA fölé ért. Ezt jól felfogott érdekük is diktálta, hiszen valahogy
igazolniuk kellett, hogy nem blöffről van szó. Gagarinnal az amerikaiak
érintkezésbe is léptek. Semmi okunk tehát kételkedni űrrepülésének tényében. Ezek
hasonló spekulációk, mint amelyek az Apollo-program űrhajósainak Holdra szállásait
kérdőjelezik ma meg. Mi értelme lenne ezt ma titkolni, hiszen előbb-utóbb úgyis
kiderülne a turpisság? Mellesleg az „apollósok” otthagytak a Holdon egy
lézertükröt a Hold távolságának pontosabb meghatározása céljából, és ezt a
tükröt azóta igen sokszor használták innen a Földről.
Gagarin
halálával kapcsolatban már több kérdőjel is fölmerülhet. Keringtek pletykák
későbbi alkoholizmusáról, gyakran vett részt fogadásokon, ünnepségeken, és
ekkor állítólag mértéktelen italfogyasztást figyeltek meg nála.
Ugyancsak
fölmerültek spekulációk arra vonatkozóan, hogy ő ugyanúgy kezdett
szembefordulni a szovjet rendszerrel, mint sok neves szovjet tudós és művész,
pl. Andrej Szaharov. Ne felejtsük el, hogy Gagarin sok külföldi országban járt,
így sok információhoz juthatott akár a nyugati társadalmak szabadságáról és
fejlettségéről. Az ő kritikus fellépése kétségtelenül nagyon kellemetlen lett
volna a rezsim számára.
Ezek
azonban mindaddig spekulációk, amíg hiteles szemtanú vagy dokumentum alá nem
támasztja őket.
Kétségtelen
tény viszont, hogy Gagarin elbűvölő személyisége, egyszerűsége, mindig
mosolygós arca nagyon népszerűvé tette őt az egész világon. Fölhasználta őt a
szovjet propaganda, erről ő nem tehetett. Azt persze nem tudhatjuk, hogy ez
pszichésen mit idézett elő nála.
Gagarin
életének, sorsának egy különös epizódja egyébként, hogy 1967 áprilisában
tartalékpilótája volt annak a Szojuz–1 űrhajónak, amely Vlagyimir Komarovval a
fedélzetén április 23-án lezuhant, és pilótája életét vesztette.
A második űrhajós:
German Tyitov
German
Sztyepanovics Titov 1935. szeptember 11-én látta meg a napvilágot Verhnyeje
Zsilinoban, és 2000. szeptember 20-án hunyt el Moszkvában, 65 évesen. A sztálingrádi
katonai repülőtiszti főiskolán végzett 1957-ben.
1961.
augusztus 6-án, a Vosztok–2 fedélzetén szállt föl, 25 óra 18 perc alatt 17
fordulatot tett meg a Föld körül. Ő később a Szovjetunió Legfelső Tanácsának
tagja lett 1962-ben, és az is maradt 1970-ig.
1968-ban
a Zsukov Akadémián repülőmérnöki diplomát szerzett, a légierő vezérőrnagyává
léptették elő 1975-ben, és végül vezérezredesként ment nyugdíjba 1992-ben.
A
Szovjetunió összeomlása után, 1995–99 között, az orosz parlament tagja volt, a
kommunista párt képviselőjeként.
A
Hold túlsó oldalán egy kráter viseli a nevét.
A „majdnem első”
amerikai: Shepard
Alan
Bartlett Shepardot nem tekintik az első amerikai űrhajósnak, sem pedig az
emberiség második űrhajósának, pedig ő Gagarin után másodikként jutott ki az
űrbe, 1961. május 5-én. De ezt csak űrugrásként
tartjuk ma számon, és nem teljes értékű űrrepülésként.
Shepard
1923. november 18-án született a New Hampshire állambeli East Derryben. 1998.
július 21-én halt meg a kaliforniai Montereyben, 75 évesen.
1944-ben
lett a haditengerészet repülőtisztje, majd berepülő pilótaként teljesített
szolgálatot 1950-től. 1959-ben lett tagja az éppen megalakult NASA űrhajós
csoportjának.
1961.
május 5-én, Gagarin űrrepülése után nem egészen egy hónappal, Floridából startolva
ballisztikus pályán kijutott a világűrbe, 130 kilométeres magasságba, majd
vissza is tért, mintegy 330 km-re onnan, tehát nem kerülte meg a Földet.
Később
a NASA űrhajósokkal foglalkozó részlegének vezetője lett két ízben: 1965–69 és
1971–74 között.
1971-ben
az Apollo–14 űrhajó parancsnokaként járt a Holdon. Január 31-én indultak,
február 5-én szálltak le. Ez volt a harmadik sikeres Hold-expedíció.
Az első „igazi” amerikai
űrhajós: John Glenn
A
harmadik űrhajós Gagarin és Tyitov után végre amerikai volt: John Herschel
Glenn. 1921. július 18-án született az Ohio állambeli Cambridge-ben. 1942-től a
haditengerészeti légierő pilótája. Részt vett a koreai háborúban (1950–53) is.
1953-tól
berepülő pilóta. 1957-ben transzkontinentális gyorsasági világrekordot állított
föl a Los Angeles–New York útvonalon: 3 óra 23 perc, hangsebesség fölötti
átlagsebességgel.
1959-ben
került az űrhajós jelöltek közé, a Mercury-programba. 1962. február 20-án
startolt a Friendship–7 nevű űrhajó (plusz rakéta) komplexummal, amelynek
űrhajó része viszont a Mercury–6 nevet kapta. (A rakéta Atlas Agena típusú
volt.) Három fordulatot tett meg a Föld körül.
1998.
október 29-én, 77 évesen visszatért az űrbe a Discovery fedélzetén.
1974-ben
Ohio állam szenátorává választották, 1998-ig töltötte be ezt a hivatalt.
Elnökjelölt is volt.
Az első nő az űrben:
Tyereskova
Valentyina
Vlagyimirovna Tyereskova 1937. március 6-án született a Jaroszlav melletti
Maszlinnyikovóban. Textilgyári munkásnőként az ejtőernyőzést választotta
hobbijául. 1962-ben került az űrhajósjelöltek közé.
1963.
június 16–19. között járt az űrben a Vosztok–6 fedélzetén. Ez volt az utolsó
Vosztok típusú űrhajó egyébként. Egy nappal korábban startolt a Vosztok–5
fedélzetén Valerij Bikovszkij, tehát páros űrrepülésről volt szó. 5 km-re
megközelítették egymást, és látták egymás űrhajóját.
Tyereskova
1969-ben repülőmérnöki diplomát szerzett. 1966–90 között a Szovjetunió
kollektív államfői testületének, a Legfelső Tanácsnak, ugyanakkor 1970–90
között e testület elnökségének is a tagja volt. A szovjet Nőszövetség elnöke
1968–87 között.
Férje
szintén űrhajós, mégpedig a negyedik a szovjetek között: Andrian Nyikolajev,
aki 1962 augusztusában a Vosztok–4 fedélzetén repült, ő is párban, a Vosztok–3-mal
utazó Pavel Popoviccsal. Nyikolajevnek és Tyereskovának gyermeke is született,
akit rögtön „űrbébinek” nevezett el a világsajtó.
Az
viszont közönséges ostobaság, ami a nyugati bulvársajtóban megjelent ekkor,
hogy valójában ők ketten egy hivatalos állami kísérlet alanyaiként nemzettek
volna gyermeket, ellenőrizendő: az űrutazásnak maradnak-e káros genetikai
következményei. A szovjet rendszer ugyan embertelen volt, de talán nem ennyire…
Tyereskováról
olyan hírek keringtek később, hogy pszichésen nehezen viselte az űrutazást.
Ezeket ma már nehéz ellenőrizni (a szovjetek rendkívül titkolóztak akkoriban),
de az tény, hogy 19 évet kellett várni az újabb női űrhajósra.
A második nő az űrben:
Szavickaja
Kevéssé
közismert ma már, hogy a második nő is orosz volt az űrben: Szvetlana
Jevgenyevna Szavickaja. Csak a harmadik lett e téren az amerikai Sally Ride
1983-ban.
Szavickaja
1948. augusztus 8-án született Moszkvában. 1970-ben ejtőernyősként tagja volt a
világbajnokságot nyert szovjet légi akrobatikai csoportnak. A moszkvai
repülőműszaki főiskolán tanult 1968–72 között. Repülőoktató, majd 1976-tól
berepülő pilóta lett. Több sebességi világrekordot is fölállított.
1980-ban
bekerült az űrhajósok csapatába. 1982 augusztusában nyolc napot töltött az
űrben a Szojuz-T–7 űrhajó fedélzetén.
1984
júliusában újra kijutott az űrbe, a Szojuz-T–12 űrhajóval, majd átszálltak a Szaljut–7
űrállomásra, ahol végrehajtotta a nők közül az első űrsétát, július 25-én.
Ekkor 12 napot töltött az űrben.
1987-től
az új szovjet hordozórakéta-típus, az Enyergija tervezőcsoportjának egyik
vezetője.
1989-ben
beválasztották a szovjet parlamentbe, a Dumába. 1993-tól már nem vesz részt
semmilyen űrprogramban.
Az első amerikai nő az
űrben: Sally Ride
A
nők „kozmikus” egyenjogúsítása terén az amerikaiak alaposan lemaradtak a
szovjetek mögött, hiszen első űrhajósnőjük éppen (hónapra pontosan) 20 évvel
Tyereskova űrutazása után járt a kozmoszban, és csak a harmadik nőként.
Sally
Kristen Ride 1951. május 26-án Los Angelesben született. A kaliforniai Stanford
Egyetemen fizikát és angol irodalmat tanult, majd 1987-ben ugyanott doktorált
(PhD-fokozat) asztrofizikából, vagyis csillagfizikából. 1978–79-ben kapta az
űrhajós kiképzést.
1983
júniusában négy társával a Challenger fedélzetén járt a világűrben, a feladatuk
mesterséges holdak pályára állítása volt.
1984
októberében megint járt az űrben, szintén a Challengerrel.
Amikor
a Challengert katasztrófa érte 1986. január 28-án, akkor ő is tagja lett a
baleset kivizsgálására alakított NASA-bizottságnak.
Sally
Ride 1989–96 között a San Diegó-i California Institut (Caltech) fizika
professzora és az egyetem űrkutatási intézetének vezetője.
1992-ben
könyve jelent meg: The Mystery of Mars (A
Mars titka) címmel.
Az első űrséta
végrehajtója: Alekszej Leonov
Alekszej
Archipovics Leonov 1934. május 30-án született Lisztvjankában. 1955-től
repülőtiszt, 1960-tól vett részt űrhajós kiképzésben. 1965. március 18-án, a
Voszhod–2 fedélzetén tette meg félórás űrsétáját, azaz kilépett az űrhajóból
szkafanderben. Űrhajós társa Pavel Beljajev volt.
Az
amerikai Edward H. White közel három hónappal később, 1965. június 5-én
ismételte meg az űrsétát, a Gemini–4 fedélzetén. White űrhajós társának ekkor
szintén szkafandert kellett vennie, mert a Gemini ajtajának kinyitásakor a
belső térből eltávozott az oxigén, amit az űrséta után újra kellett tölteni.
Ezzel
szemben Pavel Beljajev egy zsiliprendszer segítségével el volt szigetelve
hermetikusan az űr vákuumától, amíg Leonov kint lebegett az űrben.
1975.
július 15-én Leonov volt a Szojuz–19 űrhajó parancsnoka, amikor
összekapcsolódtak az Apollo–18-cal, megvalósítva a hidegháború lezárását a
világűrből is szentesítő szovjet–amerikai űrrandevút.
Leonov
a mai napig tábornoki rangban az űrhajós kiképzés egyik vezetője.
A Hold meghódítói: Armstrong
és Aldrin
Neil
Alden Armstrong 1930. augusztus 5-én született az Ohio állambeli Wapakonetában.
1962-től vett részt az űrhajósok programjában. 1966 márciusában a Gemini–8
parancsnokaként járt először az űrben.
Edwin
Eugene „Buzz” Aldrin 1930. január 20-án született a New Yersey állambeli
Montclairben. 1966-ban a Gemini–12-vel járt először az űrben, ekkor két óra
kilenc perces űrsétát is végzett, igaz, ennek nagy részét az űrhajó nyitott
ajtajában állva és a Földet fényképezve.
Ők
ketten, harmadik társukkal, Michael Collinsszal 1969. július 17-én indultak az
Apollo–11 fedélzetén a Hold felé.
Michael
Collins a Hold körül keringő anyaűrhajóban maradt, míg a leszállóegységben
(Eagle = Sas) Armstrong és Aldrin leszállt a Holdra, a Nyugalom tengerének
nevezett síkságon, július 20-án késő éjjel. Európai idő szerint már 21-e hajnal
volt, amikor Armstrong kinyitotta a Sas ajtaját, és lemászott a lépcsőn.
Hamarosan követte őt Aldrin.
James
Aldrin később nehezen viselte, hogy ezzel az expedícióval elérte élete csúcsteljesítményét,
pszichiátriai kezelésre is szorult, betegsége súlyosságát azonban a bulvársajtó
eltúlozta.
Az „űrálom”
megfogalmazója: Verne
Armstrong
és Aldrin Jules Verne száz évvel korábbi álmát valósította meg. Verne 1828.
február 8-án született Nantes-ban, és 1905. március 24-én, 78 évesen hunyt el Amiens-ben.
Jogot végzett 1851-ben, majd tisztviselő lett, és kedvtelésből kezdett
regényeket írni. 1865-ben jelent meg Utazás
a Holdba és 1870-ben Utazás a Hold
körül c. regénye.
Az első magyar az űrben:
Farkas Bertalan
1942.
augusztus 2-án született Gyulaházán. A szolnoki Kilián György Repülőműszaki
Főiskolán tanult 1967–69 között, majd a Szovjetunióban kapott vadászrepülő
kiképzést 1970–71-ben. A pápai vadászrepülő ezrednél szolgált 1972–78 között.
1978–80-ban,
Csillagvárosban kapott űrhajós kiképzést. Az Interkozmosz program keretében
1980. május 26. és június 3. között a Szojuz–36 űrhajó és a Szaljut–6 űrállomás
fedélzetén töltött el egy hetet az űrben. A Szojuz–35 űrhajóval tért vissza. A
Szojuz–36 parancsnoka V. Kubaszov volt.
Farkas
Bertalan 1984-től ezredes, majd 1995-től dandártábornoki rendfokozattal szolgált,
1997-ben nyugdíjba vonult.
Egy
ideig az USA-ban töltött be diplomáciai küldetést, de ittas vezetés miatt haza
kellett térnie.
Az első kínai űrhajós: Jang
Li-vej
1965.
június 21-én született Suizhongban (Szujcsong), Liaoing tartományban. 1983-tól
hivatásos katona, 1987-től vadászpilóta. 1998-tól űrhajósjelölt.
2003.
október 17-én a Shenzhou–5 (Sencsou–5) űrhajóval 14-szer kerülte meg a Földet,
és a Góbi-sivatagban szállt le. Ismerve a nagyra törő kínai űrkutatási
terveket, Jang Li-vejnek van esélye rá, hogy pár éven belül eljusson a Holdra.
Ugyanis a kínai űrprogram fontos része a Hold-kutatás folytatása ott, ahol az
amerikaiak abbahagyták 1972 decemberében: tehát emberek odaküldésével.