Krausz Tivadar: Vénusz természete
irodalom
Erkölcsi forradalom! Ez az! Erre van
ma szükség. Azonban ez nem úgy néz ki, hogy a tereken hőzöngünk, hanem hogy
belső szobánkban napi rendszerességgel tartunk csendes lelkiismeretvizsgálatot.
Ennél eladhatatlanabb dumával nem is nyithattam volna a mai vasárnapra szóló
prédikációmat, ez bizonyos.
Bő másfél évtizede üzleti érdek a
hamisság. Miért?
Mert ami valódi, természetes az. Ami
természetes, pénzért az nem kapható. Az üzleti szféra számára hozzáférhetetlen.
Magasabb értékrendet képvisel. A mammonisztikus
helyett istenit.
Bő másfél évtizede üzleti érdek a
művészetről azt a hamisságot terjeszteni, hogy a művészi alkotás piaci termék,
ezért a művészet csakis a piaci szükségszerűségek mentén működtethető.
Nos, a művészet nem működés, hanem
eleven lelki szükségszerűség. Ezért szent. A művészi élmény katartikusan
átváltoztató, lélekemelő. Ezért joggal mondom: szakrális. A művészi tevékenység
pediglen: rituális. Ez az elsődleges, minden mást megelőző széptani kritikai szempont.
Szögezzük le: ami ennél kevesebb, az nem művészet. A művészet bizony egy
elitista közösségi élmény. Az igaz emberek elitjének kiváltsága.
Mammon sosem kaparinthatja meg az igaz
lelkeket. Ezért az üzleti szféra létrehozott magának egy hamis kultúrát, hamis
művészetet, egy pszeudo-kultúrát, pszeudo-művészetet, hogy e mesterségesen
létrehozott revírjében, mesterséges
igényébresztéssel és mesterséges igény-kielégítéssel halássza le táplálékát, a
sötét lelkek rajait.
A 20. és 21. század hamis esztétikái
szerint a művészet, úgymond, nem moralizálhat. Persze-persze a direkt moralitás
tényleg nem művészet, a moralitás szépelgő illusztrációja tényleg nem művészet.
Na és? Ettől még az erkölcstelenség, ha mégoly eladható élmény-hamisítvány,
akkor sem művészet.
Vizsgáljuk meg a Tiszta Szép, vagyis
Vénusz eredeti természetét!
Vénusz, akinek szellemisége a szépség
szellemisége, a szűken vett természeti és művészi szépen túl más területeknek
is felelőse, istennője. Wittgenstein miatt kénytelen vagyok fogalmat
egyeztetni: az istenség fogalmát természetesen nem a szó biblikus, hanem
olümposzi, vagy ha úgy tetszik, a szó védikus értelmében használom.
Vénusz a termékenységnek is felelőse.
Ugyanakkor, az a szép, ami lélekben
nem gyarapít, ami nem az élet alkotó, termő, továbbteremtő oldalát szolgálja,
vagyis ami nem termékeny, ami nem elevenítő jellegű, hamis az, pusztító. Az
Vénusznak a sötét aspektusa, olyankor más néven hívják. Másik neve: Lucifer. Ő
Vénusz másik neme. Ez az ő ördögien okos travesztisége, terméketlen, megrontó, pusztító
ridegsége, hidegsége. Kárhozottsága.
A hamisság, illetve
természetellenesség, végső fokon erkölcstelenség oly általánossá vált,
valamennyi hatalmi ágazatot leuralta. A negyedik hatalmi ág, a pszeudo-kultúra megtestesítője, a média
epidémiaszerűen terjeszti.
Mit tehet az ember, ha művész?
Megtartja a maga erkölcsi forradalmát. Vagyis belső szobájában csendes
lelkiismeretvizsgálatot tart. A mammonkultuszt elveti, eredeti vallására tér,
ami a Tiszta Szép méltóságteljes tisztelete.