Krausz Tivadar: Vénusz természete

irodalom

Erkölcsi forradalom! Ez az! Erre van ma szükség. Azonban ez nem úgy néz ki, hogy a tereken hőzöngünk, hanem hogy belső szobánkban napi rendszerességgel tartunk csendes lelkiismeretvizsgálatot. Ennél eladhatatlanabb dumával nem is nyithattam volna a mai vasárnapra szóló prédikációmat, ez bizonyos.

Bő másfél évtizede üzleti érdek a hamisság. Miért?

Mert ami valódi, természetes az. Ami természetes, pénzért az nem kapható. Az üzleti szféra számára hozzáférhetetlen. Magasabb értékrendet képvisel. A mammonisztikus helyett istenit.

Bő másfél évtizede üzleti érdek a művészetről azt a hamisságot terjeszteni, hogy a művészi alkotás piaci termék, ezért a művészet csakis a piaci szükségszerűségek mentén működtethető.

Nos, a művészet nem működés, hanem eleven lelki szükségszerűség. Ezért szent. A művészi élmény katartikusan átváltoztató, lélekemelő. Ezért joggal mondom: szakrális. A művészi tevékenység pediglen: rituális. Ez az elsődleges, minden mást megelőző széptani kritikai szempont. Szögezzük le: ami ennél kevesebb, az nem művészet. A művészet bizony egy elitista közösségi élmény. Az igaz emberek elitjének kiváltsága.

Mammon sosem kaparinthatja meg az igaz lelkeket. Ezért az üzleti szféra létrehozott magának egy hamis kultúrát, hamis művészetet, egy pszeudo-kultúrát, pszeudo-művészetet, hogy e mesterségesen létrehozott revírjében, mesterséges igényébresztéssel és mesterséges igény-kielégítéssel halássza le táplálékát, a sötét lelkek rajait.

A 20. és 21. század hamis esztétikái szerint a művészet, úgymond, nem moralizálhat. Persze-persze a direkt moralitás tényleg nem művészet, a moralitás szépelgő illusztrációja tényleg nem művészet. Na és? Ettől még az erkölcstelenség, ha mégoly eladható élmény-hamisítvány, akkor sem művészet.

Vizsgáljuk meg a Tiszta Szép, vagyis Vénusz eredeti természetét!

Vénusz, akinek szellemisége a szépség szellemisége, a szűken vett természeti és művészi szépen túl más területeknek is felelőse, istennője. Wittgenstein miatt kénytelen vagyok fogalmat egyeztetni: az istenség fogalmát természetesen nem a szó biblikus, hanem olümposzi, vagy ha úgy tetszik, a szó védikus értelmében használom.

Vénusz a termékenységnek is felelőse.

Ugyanakkor, az a szép, ami lélekben nem gyarapít, ami nem az élet alkotó, termő, továbbteremtő oldalát szolgálja, vagyis ami nem termékeny, ami nem elevenítő jellegű, hamis az, pusztító. Az Vénusznak a sötét aspektusa, olyankor más néven hívják. Másik neve: Lucifer. Ő Vénusz másik neme. Ez az ő ördögien okos travesztisége, terméketlen, megrontó, pusztító ridegsége, hidegsége. Kárhozottsága.

A hamisság, illetve természetellenesség, végső fokon erkölcstelenség oly általánossá vált, valamennyi hatalmi ágazatot leuralta. A negyedik hatalmi ág, a pszeudo-kultúra megtestesítője, a média epidémiaszerűen terjeszti.

Mit tehet az ember, ha művész? Megtartja a maga erkölcsi forradalmát. Vagyis belső szobájában csendes lelkiismeretvizsgálatot tart. A mammonkultuszt elveti, eredeti vallására tér, ami a Tiszta Szép méltóságteljes tisztelete.