Major István, Mándoki Andor: AZ ÉRTELMES KÖZGAZDÁSZ - RONALD REAGAN


tanulmány




Mottó: „Óvakodj a veszett kutyától”

Az Amerikai Egyesült Államok elnöke 1980 – 1988 között Ronald Raegan. Népszerűsége olyan mértékű volt, hogy mozgalom indult az Alkotmány módosítására, örökös elnökké választhatósága érdekében. Az „An American Life” c. önéletrajzi könyvének gazdaságról szóló fejezete magyarázatul szolgál arra, hogy a társadalom, a közösség, az emberek érdekeit milyen gazdaságpolitikával, miként szolgálja az értelmes, tisztességes vezető, az okos közgazdász.

Kevesen tudják, hogy Ronald Reagan fiatal éveiben közgazdaságból szerzett diplomát. Mint szegény sorsú, nem volt pénze tandíjra. Így az egyetemi futballcsapatban sportolva kereste meg az ösztöndíjat és a napi megélhetésre szükséges pénzt. Önéletrajzában leírja küzdelmes egyetemi éveit. Arról is beszámol, hogy mennyire megdöbbent mikor diplomáját kézbe kapva sehol sem lelt munkát. Jobb híján a futballcsapatban szerzett ismereteit kamatoztatva egy rádióállomás riportere lett. Rendkívül családszerető fiatalemberként szüleit rendszeresen támogatta anyagilag. Életrajzának egy külön fejezetében írja le, sorsa akkor vett váratlan fordulatot, amikor színművészetit végzett barátja megkérte, hogy kísérje el őt a színházba lelkitámaszként, ahol ugyanis egy filmrendező válogatja ki a szereplőket egy új filmjéhez. Teltek az órák, a rendező senkivel sem volt megelégedve, s végül intett Reagannak, menjen ő is fel a színpadra, aki megmagyarázta, hogy csak a barátját kísérte el. A rendező azonban biztatta, nem lehet az előbbieknél rosszabb. Reagan felment, előadta, amit kívántak, a rendező pedig őt választotta ki a filmszerepre… Így lett a közgazdásznak készült sportriporterből Hollywood-i színész.

Első gázsijából házat vett szüleinek, bebútorozta, s még egy új autót is vásárolt a régi 30 éves öreg tragacs helyett. Egész életében az egyszerű, szegény emberek helyzetén akart segíteni. Mint politikus később elnyerte Kalifornia kormányzói posztját. Itt alkalma volt kipróbálni közgazdasági tudását. Elméletét, hogy az állam a lehető legkevesebbet vegye el az emberektől. A kisemberek nagyon jól tudják, mire van szükségük, vásárolni fognak. A vásárlás, a kereslet alapján változik a kínálat, változnak az árak, javul mindenkinek az életszínvonala. Ezzel egyidejűleg mérsékelni szükséges az állam adószedő mohóságát, és csökkenteni minden felesleges állami kiadást. A lehető legtöbb pénzt kell az emberek kezében hagyni.

A róla elnevezett Reagan-i közgazdaság– elmélet – REAGANOMICS – gyakorlati kivitelezésének egyik lényeges pontja volt az egyéni és családi jövedelem adószabályok megváltoztatása. A Reagan elnök által módosított adózási törvények a mai napig érvényben vannak. Konkrét példán mutatjuk be az általa bevezetett törvények előnyét az átlag emberek és családok számára. Az elnök családbarát jövedelemadó törvényeinek előnyét lássuk tehát.

   
 Az átlagos színvonalon kereső munkás 1 esztendei jövedelme 30.000.- dollár. Ha egyedülálló, azaz nincs családja, eltartottja, akkor keresetéből levonják a 8.5  % állami jövedelemadót. Ez jövedelemtől független és nem változik. Majd 38 % a szövetségi adó, amely jövedelemtől függően változó. Az egyedülálló munkás összesen 46.5  % adót fizet, azaz csak 16 ezer dollár marad nála. Amennyiben családos, mondjuk feleségét és két gyermekét tartja el, akkor a számítás a következő. A törvény értelmében az évi 30.000 dollár jövedelemből levonhat 5.000 dollárt, mint CSALÁD, továbbá 2.500 dollárt minden eltartott és saját maga után. Azaz jelen példa esetén 15.000 dollár kerül levonásra a megkeresett 30 – ból. Adózik tehát 15.000 dollár után. Ez esetben a szövetségi adó már nem 38 %, hanem csak 12 %. Így a családnak marad 27 ezer dollár a 30– ból, szemben az egyedülálló 15 ezer dollárjával. Igazságos, hiszen a megkeresett 30– ból négy embernek kell megélni. Az egyedülállóra még így is több jut.

A Ronald Reagan, amerikai elnökről elnevezett „Reaganomics”, azaz Reagan-i közgazdasági elméletet érdemes röviden ismertetni. Egyesek szerint a „Reganomics” volt a legkomolyabb kísérletek egyike az USA közgazdasági politikájának megváltoztatására, amit amerikai kormány valaha is megkísérelt. Reagan elnök többek között kijelentette; „csak a kormány kiadásai növekedésének a megállításával segíthetjük a gazdaság javulását.” Ronald Reagan 1981 évi Gazdasági Fellendülést hirdető programjának öt fő célkitűzése volt:
1. Csökkenteni a kormány kiadásait.
2. Mérsékelni a jövedelemadó százalékokat egyéni és vállalati szinten egyaránt.
3. Árszabályozások és előírások megváltoztatása.
4. Infláció csökkentése a pénzkibocsátás szabályozásával.
5. A Világbank felé fennálló tartozások rendezése.
    / Ez esetben  érdemes megemlíteni, hogy a Reagan kormány 5 trilliárd dollár tartozást                
      hagyott maga után, amit a jelenlegi 8 éves időtartamú Bush adminisztráció 40 trilliárd   
      dollárra növelt költekezéseivel. 1 trilliárd = 1 millió milliárddal /

Érdemes továbbá megnézni részleteiben a Reagan elnök által bevezetett változásokat, és a nyolc éves kormányzása alatt ezen intézkedések jól látható pozitív eredményeit. Reagan elnök kormányzása idején a szövetségi kormány éves költségvetési kerete a Carter kormány idején volt évi 4.5 % növekedés helyett évente 2.5 % - al csökkent. Az egyéni jövedelemadókat csökkentette jelentős mértékben, és a családokra vonatkozó már meglévő adókedvezményeket tovább növelte. A vállalatok és vállalkozások jövedelemadóját is tovább mérsékelte. A korábbi maximális 70 % - ról először 48, majd később 34 % - ra csökkentette. Az egyéni és vállalati jövedelemadók mérséklése azt eredményezte, hohy az amerikai szövetségi kormány adóbevétele, amely Carter elnöksége idején az USA GDP-jének 20.2 % - a volt, Reagan kormányzása alatt lecsökkent 18.2 % -ra. A jelentős adómérséklése ellenére a kormány jövedelme, bevételei csak csekély mértékben estek vissza. A Reagan-i döntések a pénzkibocsátás esetében is meghozták a várt eredményeket. Mérséklődött az infláció, és jelentősen kisebbek lettek a hitel és kölcsön kamatok szintje is. A Carter alatti infláció mértéke 10.5 % - -ról a Reagan kormány idején 4.2 % - ra mérséklődött. Az alkalmazott gazdaságpolitika következtében az alkalmazottak reálbére évente 1.9 % - al növekedett, míg a Carter kormány idején ez évente 0.8 % - al csökkent. Növekedett a termelékenység is évente 1.8 % - al.


 A munkanélküliség 7 % - ról 4.4 % - ra csökkent. Reagan elnöksége alatt 8 millió új munkahelyet teremtettek. A magánvagyonok évente 8 % - al növekedtek. A családok átlagos jövedelme a Reagan elnökségének 8 esztendeje alatt évente 4.000 dollárral növekedett.
 Előtte nem volt semmilyen növekedés 8 év alatt. Miután Reagan elnöksége véget ért, a következő 4 évben évente 1.500 dollárral csökkentek a családi jövedelmek átlagban.

Reagan elnök a következőképen foglalta egybe gazdaságpolitikájának lényegét; „Ha csökkentjük az adózás mértékét, akkor több ember jut munkához, több jövedelme lesz az embereknek és mindenki jobban fog élni.” Elképzelését nemcsak hirdette, hanem meg is valósította. Az eredmények igazolják elképzelésének realitását.

Tanácsos lenne a hazai illetékes közgazdászok korlátolt piacgazdasági ismereteit bővíteni a Reagan- i gazdaságpolitika eredményeivel, hogy a Harmadik Út lehetőségeinek a fényei megvilágítsák elméjüket, amelyik a szociális piacgazdaság megértésére és befogadására ez ideig még képtelennek mutatkozott. Magyarország jövendő miniszterelnökének pedig szíves figyelmébe ajánljuk Reagan amerikai elnök önéletrajzi könyvének gazdaságról szóló fejezetét okulásul és példaképen az értelmes közgazdálkodást az ostoba veszettül pusztító, romboló helyett. Ha a pénzuralmi rend őrei Reagan elnöknek megengedték, hogy hazája népének sorsát jobbítsa, talán a mi soros miniszterelnökünk is kaphat hozzájárulást nemzete helyzetén valamelyest könnyíteni. Ha erre hajlandó, és főleg képes.

(2006)