Mándoki Andor: AMERIKA AZ AMERIKAIAKÉ, EURÓPA AZ EURÓPAIAKÉ


tanulmány


„Noli me tangere”

Kulturált népek igénylik a szülőföld, a haza szeretetét. Csordában kóborló népség megelégszik az élhetőséget adó lakóhellyel is. Alig fejezik be a föld elfoglalását az indiánoktól a bevándorlók, máris igénylik földjeikhez való joguk tiszteletben tartását, az európaiak távolmaradását Amerikától.
Az Amerikai Egyesült Államok ötödik elnökének hivatali idejére (1817–1825) esett a dél-amerikai spanyol gyarmatok elszakadása az anyaországtól. Az elnök, James Monroe 1823-ban tette közzé nevezetes nyilatkozatát, amely a Monroe-doktrína néven ismeretes. A nyilatkozat az elszakadók támogatását, de főleg a földrészen az Egyesült Államok befolyásának biztosítását szolgálta. Célja, hogy az európai államok ne avatkozzanak be Amerika ügyeibe, és ne szerezhessenek új birtokokat Amerika földjén. Ezen elv alapján egy esetleges háború fenyegetésével kényszerítették III. Napóleont is, hogy Mexikóból vonja ki csapatait, és hagyja cserben Miksa császárt, akit később a forradalmárok ki is végeztek. Amerika ettől kezdve érvényt szerez meghirdetett elvének. Amerika az amerikaiaké. Majd a XX. században igényt tart arra, hogy folyamatosan beavatkozzon Európa sorsába. Sőt, befolyását mára a globális világrend uralmának kiterjesztéséig erőszakolta Európára. Amit Amerika megtilt Európának a XIX. században, ugyanazt követeli magának a XX. században Európa földjén. A terjeszkedő erőszak ismert kettős mércéje. Mindezt a barátság színlelése mellett Európa ismerje el „gyümölcsöző” együttműködésnek. A győztes, legyőzött egyaránt vesztes lett a múlt század európai háborúiban. Amerika, a beavatkozó, mindig nyer, miközben nyomul előre és gyarmatosítja Európát.
2005. január 29-én este az egyik magyar tévéállomáson hírt olvastak be. Az amerikai titkosszolgálat 2020-ig prognózist adott a világ sorsának várható alakulásáról. A Föld lakóinak száma 7,8 milliárdra növekszik. A szegények még szegényebbek lesznek, számuk gyarapodik, a gazdagok pedig tovább gazdagodnak. Vagyis a globalizációs program egyre sikeresebben terjed tovább a világban. Amerika mellett Kína és India birodalmi erősödését is jósolják. A XXI. század az ázsiaiaké, így szól a jóslat. Viszont az elemzők valószínűnek tartják az Európai Unió szétesését. Egyes országok Európában majd külön utakat keresnek. Muzulmánok árasztják el Európát. Amennyiben az előrejelzések ismeretében előre is lehet hozni, és ezzel irányítani az események bekövetkezését, úgy az Európai Unió 2020-ig jelzett felbomlása akár a globalizáció szándékaira is utal. Ebben az esetben félelemmel töltheti el az európaiakat az amerikaiakkal való együttműködésük.
Az Unió hasadása akár már az Alkotmánya jóváhagyásánál is kezdetét veheti. Az Alkotmányból a keresztény gyökerek kiirtása is a megosztást szolgálja. Egyébként megtagadni a múltat, a keresztény Európát kihívó, öntelt, ostoba, pofátlan pökhendiség.
Nem véletlen tehát, hogy már megtörtént jó néhány akadály telepítése az Európai Unió működésének útjába. Nem ellentmondásos az sem, hogy az amerikaiak szorgalmazzák az Unió bővítését a sok szegény ország bevonásával – a szegény-gazdag országok közötti feszültség és problémák növelésére. Az is érthető, hogy miért ellenezték az amerikaiak a kelet-európai országok pénzügyi segélyezését a rendszerváltás kezdetén. Törökország betuszkolása is érthető lesz a muzulmánok elözönlésének kívánalma nyomán. Az Unió nyomorítása halálának gyorsítása érdekében szükséges. A globalizációs gazdasági rend erőltetése pedig egyértelműen az amerikai benyomulás érdekeit szolgálja. Elég csak arra gondolni, hogy az euró bevezetése például milyen sikeres volt Németországban. A márkaárak maradtak, csak éppen máról-holnapra euróval kellett fizetni. Átváltás 1:1,5. Egy csapásra kaszálták le 30 százalékkal a német jólétet. Isten óvjon az ilyen barátoktól és az ilyen együttműködő gazdasági versenytől!
A globalizáció kontra szociális piacgazdaság a legmarkánsabb ellentét Európa és Amerika között. A globalizáció egy kiváltságos szűk réteg gazdagodására való egy kamatszedő, kíméletlen pénzuralmi renddel. A szociális piacgazdaság pedig a társadalom egésze számára teremt jólétet. Mindkettőt kipróbálták már. A szociális piacgazdaság a XX. század közepén bizonyított Nyugat-Európában. A globális kamatszedés rombolását millióan igazolhatjuk Magyarországon. Az egyik kevesek jólétét, a másik sokak élhetőségét eredményezi. A demokráciát komolyan vevők számára nem kétséges, hogy az emberidegen uzsorás vadkapitalizmusra többségünknek nincs szüksége.
Ennek mentén lehet megosztani újfent Európát és Amerikát. Amerika-párti, aki globalizációt akar és Európa-hívő, aki szociális piacgazdaságot szeretne. Ez a küzdelem egyben a birodalmi játszmát is eldönti. A globalizáció Európa lenyelését és az Amerikai Birodalom uralmának győzelmét jelenti a fehérek lakta területek felett. A két táborra szakított országok ebben az ádáz küzdelemben akár még szét is verhetik az Európai Uniót. Amerikának ez is jobb, mint egy önálló Európai Unió. Miért? Az Európai Unió már most is erősebb gazdaságilag, mint az Egyesült Államok. A francia politikai l’esprit, a német technikai tudás, az orosz kimeríthetetlen anyagi bázis, katonai hatalom egy európai összefogást, egy olyan Eurázsiai Birodalmat hozhat létre, mely nem játszható ki. Nem zsákmányolható ki. Megakadályozhatja a pénzuralmi renddel kirabolható egypólusú világhatalom létrejöttét. Hisszük, hogy ez nem a békés demokráciát tisztelő amerikai lakosság célja, hanem csak a vezetőiké, illetve idegen háttér-erőké.
Igazuk volt az amerikaiaknak a XIX. században, amikor kiszorították földjükről az angol, francia, spanyol gyarmatosítókat. Azoknak is igazuk van most, akik nem kívánnak amerikai gyarmatosítást. A XX. században egyértelművé vált az amerikaiak politikai, katonai szándékainak barátságtalan jellege. Gazdasági benyomulásuk pedig kifejezetten ellenséges, romboló. Nem kell a kétpárti demokráciájuk sem. Maradjanak otthon. Amerika az amerikaiaké.
Európa az európaiaké.
(2005)