Sütő Gábor: A világjárványról politikus szemmel - A HÁTTÉRHATALOM FŐPRÓBÁJA A VILÁGSZÍNPADON?
tanulmány
Tájolás
A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban számtalan
színvonalas szakavatott, illetve eligazodást kereső okos elemzéssel
találkoztunk. Kormányunktól, vészhelyzeti hatóságainktól folyamatos útmutatást,
tájékoztatást kaptunk. Az önfeláldozó orvosi-ápolói gondoskodás mellett a segítségnyújtás
lelkesítő példáit láthattuk. Védettebbek, nyugodtabbak, felkészültebbek
lettünk. Szükséges a további tájékoztatás is, mert ellentmondó, de figyelmet érdemlő tudományos és politikai fejtegetésekkel
is találkozunk. Özönlenek a bizonytalanságokat, hisztériát keltő ellenséges
rémhírek, de a kényelmetlen igazságokat álhíreknek beállító mesterkedések is. Még
keveset tudunk ahhoz, hogy áttekinthetően lássuk, mi történt, arról viszont
meggyőződtünk, hogy a járvány érint minden társadalmi tevékenységet. Ezért az ember
szívesen veszi a véleményét megerősítő, módosító, vagy ellenző útbaigazítást
A hivatalos megnyilvánulások érthetően nem a
politikai vonatkozásokra összpontosítottak. Jövőnk szolgálatában érdemes
azonban politikus szemmel is elemeznünk az átélt fejleményeket, mert idő
haladtával fontos részletek felejtődhetnek el. Márpedig bűn és hiba lenne
elfelejteni, hogy az ellenzék kezdettől fogva és mindvégig nemcsak hogy egyetlen
kérdésben sem támogatta a kormányt, az országot a védekezésben, hanem akadályozta,
nemzetellenes és nemzetidegen érdekeket követett itthon is, Brüsszelben is. Sürgető
is amiatt, hogy a valódinak is, de inkább látszólagosnak tekintendő
főszereplő, a koronavírus mögött kitapinthatóak politikai mozzanatok. Céltudatosan
vallatva az eseményeket, rábukkanhatunk messze mutató részletekre, nyugtalanító
jelenségekre, világpolitikai indíttatásokra és következményekre, megemlítetlen
háttérszereplőkre, talán még a főszereplőre is. Tudva persze, hogy valószínűleg
senki nem érti pontosan, mi is történt a világszínpadon, s a kulisszái mögött,
kivéve azokat, akik tudatosan, vagy mulasztásból okozták a válságot. Még nem
megállapítható, hogy a számtalan, majdan helyesnek, vagy hibásnak minősülő meglátásoknak
mennyi közük van a valósághoz. De a rendkívüli helyzetben, annak valószínűsített
ismétlődésétől tartva, életünk védelmében nem riadhatunk vissza a feltoluló
kérdések feltevésétől, a kételyek megfogalmazásától akkor sem, ha valakik politikailag
inkorrektnek tartják. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a világűrt ostromló
Föld egy láthatatlan és öntudatlan vírustól rendült meg. Egy vírustól nem elvárható
politikai jártasságnak pedig gondolkodásra kell késztetnie az emberiséget.
Egyre több ország indít is vizsgálatot a vírus eredetének és céljának
kiderítésére, aminek politikai ítélet kimondásához is kell vezetnie. Akár művinek, akár természetesnek bizonyul
a koronavírus, nemzetbiztonsági kockázatként kell kezelnünk. Elvitathatatlan
jogunk megtudni róla mindent, hiszen sorsunkról, életünkről van szó. Létérdekünk,
hogy a politikainak minősíthető vonatkozásokban végigvigyük az átélt válságos
időszak eseményeinek elemzését.
Tényállás
A koronavírusok évszázadok óta ismertek, nemrég
SARS, MERS néven is találkoztunk velük, főleg Ázsiában. Az emberről emberre
terjedő mutáns első eseteit az uralkodóként beállított változat szerint 2019
decemberében fedezték fel a kínai Vuhan városában. Terjedése egybeesett a kínai
holdújévvel, amikor milliók utazgatnak Kínában keresztül-kasul. A kínai hatóságok
állítólag késve hozták nyilvánosságra, félvén az ünnep elrontásától. Mire
január 23-án lezárták a gócot, már több millió kínai szétrajzott az országban.
Úgy tűnt, széthurcolták a vírust. A járvány mégis főleg Vuhanra és környékére
korlátozódott. Az ezer kilométerre fekvő Pekingben, vagy a közelebb eső
Sanghájban nem okozott gondot. Viszont a sok ezer kilométerre fekvő Európában, sőt
az óceánt áthidalva az USA-ban is súlyos gócok jöttek létre, s rohamosan világjárvány
alakult ki. Mintha nem is önmaga a vuhani vírus terjedt volna meglepő
gyorsasággal, hanem egyidejűleg önállóan keletkeztek volna a gócok. Mindez úgy – s ezt tartsuk szem előtt –
hogy nem a levegőben, hanem cseppfertőzéssel emberről emberre terjed, azaz
valakik odahurcolták minden helyre, ahol csak megjelent. Az Egészségügyi
Világszervezet (WHO) csak 2020. március 11-én nyilvánította világjárvánnyá.
Már e néhány részlet is orvosilag,
politikailag egyaránt tüzetes elemzést követel. Ám mi minden jön még hozzá. Nem
kevés neves virológus a kórokozót nem vírusnak, hanem baktériumnak, vagy különleges
fehérje gén-képződménynek, tartja, amit az emberi test hoz létre az őt ostromló
folyamatos elektromágneses sugárzással és rádióhullámmal szemben. Immunrendszerünk
idegen testnek vélve őket, úgy nevezett exosomes kibocsátásával jelzi a
veszélyt és mozgósítja ellene a bennünk meglévő vírusokat, hogy eltávolítsák
azt. Rímel ezzel Baranyi Lajos USA-ban élő magyar kutatóorvos szabadalma a
vírusfertőzés által kiváltott túlzott immunreakcióról. Szerinte nem a vírus okozza
a problémát, hanem az abnormálisan erős immunválasz, amit szaknyelven citokinviharnak
neveznek. (A gyulladásos fehérjék fokozott termelése, és a nyomában kialakuló
súlyos különleges tüdőgyulladás). Az infektológus főorvos Szlávik Jánostól, de
másoktól is elhangzott, hogy sokmindent nem tudni az új típusú koronavírusról.
Nevezetesen, honnan származik, hogy jutott át az emberekre, az emberről emberre
terjedés pontos mechanizmusa, mennyi a lappangási ideje, a kigyógyultak
fertőzőek maradnak-e, lesz-e védőoltás, ha cseppfertőzéssel terjed, a kutatók miért
találják meg egyre több testnedvben, stb. Elhangzott az is, hogy „a koronavírusnál nincs semmilyen fogódzó,
kiindulópont, ezért is annyira nehéz megtalálni az ellenszert”.
A szakmai állításokban senki nem kételkedhet.
De a járvánnyal világszerte folytatott többhónapos sikeresnek ítélt harc után,
s immár sok részlet ismeretében hallva mindezt, a közemberben felmerülhet: akkor
mit izoláltak, milyen betegséget gyógyítottak, a kigyógyultakat miből gyógyították
ki, az elhalálozottak mibe haltak bele, stb. Orvosi kérdésekben nem tud eligazodni,
de azt a következtetést levonja, hogy a koronavírusnak
nevezett valaminek az eredete, tulajdonságai, kezelhetősége tekintetében nincs
a világban közös álláspont a szakemberek között. Gyanítja, az ellentmondások mélyén
megbújhat politikai kérdés is, amelynek az irányultsága csak akkor lesz
megállapítható, ha a szakemberek egyöntetű és ellenőrizhető végkövetkeztetésre
jutnak. Nagy lesz a jelentősége, mivel az elemzések nem tekintik véletlennek,
hogy a 2G, 3G, 4G hálózatok mellett az egészségre különösen káros, ezért világszerte
éles tiltakozást kiváltó 5G (ötödik generációs) vezeték nélküli mobiltelefon és
internet szolgáltatást Vuhanban vezették be először, és ott jelent meg a koronavírus
is, s a világ gépiesen összekapcsolja a kettőt. De az is lehet, valakik eleve
ezt a látszatot akarják kelteni.
Akadnak a járványt közvetlenül megelőző, figyelemkeltő
politikai mozzanatok is, amelyeket Vuhan mint a mágnes vonzott, de a nemzetközi
hírközlésben elsikkadtak. 2019 szeptemberében Kínába látogatott Merkel német
kancellár, de nem Pekingbe, hanem egy nem különösebben jelentős gazdasági
konferenciára, amelyet éppen Vuhanban tartottak. Októberben pedig Vuhanban rendezték
a nemzetközi hadi játékokat és kínai források szerint az amerikai katonák
hurcolták be a vírust. (Cinikusok összefüggést is vélnek aközött, hogy Kína és
Oroszország százat meghaladó aranyérméivel szemben, az amerikaiaknak csak
egyetlen jutott; mintha másra koncentráltak volna). Vuhanban működik neves virológiai
laboratórium, amelyben a koronavírussal is foglalkoznak, s e laboratóriumnak résztulajdonosa
Bill Gates, akinek amerikai vállalata régóta foglalkozik a koronavírussal. Mindezt
sejtelmesen árnyalja, hogy a hangsúlyozottan újfajtának minősített koronavírus állítólag Vuhanban, ámde maláj tobzoskában
született (bár a denevéreket is gyanúsítják). Csakhogy e tájon évszázadok óta
fogyasztanak patkósdenevért, bogarat, kígyót, tobzoskát, de nem vezetett
járványhoz. Sőt az ott honos nedves piacok egészségügyi ellenőrzése mindeddig
nem találta gyanúsnak a tobzoskát és társait. 2007-ben ugyan megjelent a
járványt megjósoló kínai tanulmány, 2010-ben pedig négy virológiával foglalkozó
kínai tudós figyelmeztetett, hogy kitörhet a koronavírus járvány, s Bill Gates
is tett hasonló jóslatot, de nem figyeltek rájuk. Még a WHO sem, holott ez a feladata. Mindezek tények, de az
összefüggéseik megállapítását hagyjuk a szakértőkre.
Az újfajta vírus olyan időpontban bújt elő,
amikor a nemzetektől elidegenedett, világuralomra törő háttérhatalom a javak
igazságosabb elosztása helyett nyíltan és drasztikusan csökkenteni szeretné az
emberiség létszámát. S a vírus pontosan úgy viselkedik, mint ugyanezen
háttérhatalom által népvándorlásra késztetett migránsok; oda megy, ahova akar. De
mintha geopolitikai sugallatot követne. Gyors egymásutánban három véletlenek
aligha nevezhető gócot hoz létre: Kínában, illetve Iránban és Olaszországban. A
vuhani laboratórium szerint nem kizárt, hogy Olaszországban előbb megjelent,
mint Vuhanban, csak a hasonlóság miatt influenzának vélték. Sőt
Franciaországban még a múlt év decemberében elhalálozott az első koronavírussal
fertőzött. A sajtó és a politikusok szerint azonban Kínában született, amely
már-már letaszítja az USA-t a világelső gazdasági nagyhatalom trónjáról. A másik
góc Irán, egész történelme során kerülte a háborúzást más államokkal, de
szuverenitását, önazonosságát és a világ egyik legjelentősebb olajtartalékát
keményen védelmezi, ami nincs ínyére az USA-nak, különösen Izraelnek, s nem is
titkolják agresszív szándékaikat vele szemben. Az észak-olaszországi Lombardiában
pedig ismét csak nekik nem tetsző politikai fordulat veszélye fenyegetett, ugyanis
ha a migránsellenes Salvini e térségben is vezető pozícióba kerül, átállíthatja
Olaszországot a háttérhatalom szerint nemkívánatos nemzetállami vonalra. Ne is
kerülje el figyelmünket, hogy Olaszország déli részein meg sem jelent, vagy
alig jelentkezett a járvány. Ezért a vuhani, iráni és lombardiai súlyos góc
olyan statisztikai adat, amely a későbbi átfogó elemzésben érvként súlyos lesz
azokkal szemben, akiket a háttérhatalom összefoglaló néven azonosítanak. De a
migránsok miatt robbanásveszélyes Spanyolországban is létrehoz egy gócot, mintha
csak el akarná érni, hogy a spanyolok se a migránsok, hanem a koronavírus ellen
hadakozzanak. Ahogy történt is.
E geopolitikai vonalba, a politikai
célpontnak tűnő országok közzé besorolhatjuk önmagunkat is. A globalista kapitalizmus
korlátai között, de egyre inkább a saját lábára állt az ország. Növekedtek a
bérek, jelentősen megnőtt a foglalkoztatás, a munkanélküliség minimálisra
csökkent, jók voltak a gazdasági kilátásaink, a kormányzati unortodox
törekvések helyes irányba mutattak, az EU-nak a Soros-szövetséges nép- és
nemzetellenes vezetőivel vívott politikai csatánk növekvő elismerést váltott
ki. Senki nem állítja – maga a kormány sem – hogy minden hibátlanul és olajozottan
folyt. (Az ellenzék támogatását, valamint előjogokat követelő rákosan burjánzó
gender mozgalom, de még a cigány gyilkosok is élvezik a rendőrség-bíróság
védelmét, az ellenük tiltakozókat pedig vegzálják; a belpolitikában makacsul
folytatódtak a filoszemita, a külpolitikában az Izrael-párti beütések, s az ezt
szóvá tevők sem dicséretet kapnak, stb.) Összességében azonban tagadhatatlanul
jók voltak a perspektíváink. Ne lássunk rémeket, de tényeket igen: nemzetközi
ellenfeleinknek, valamint a lakhely szerint hazai, de lelkileg máshol élő nép-
és nemzetellenes ellenzékünknek kezére játszott a hozzánk is behurcolt koronavírus.
Mindennek fényében meglepő az ellentétes
irányú geopolitikai fordulat, ugyanis a vírus átlépte a háttérhatalomhoz elválaszthatatlanul
kötődő USA és Izrael határait is, majd megvetette a lábát Oroszországban is, s akárcsak
általa keltett pánik, világméretűvé vált. Eddig az USA-ban követelte a legtöbb
halálos áldozatot, és igen súlyosnak bizonyult gazdaságbénító hatása is, mintha
csak Trump újraválasztási esélyeit akarná rontani.
A geopolitikai
tényeket egybevetve, a koronavírus terjedési útvonala mögött a háttérhatalom
érdekinek megfelelő politikai vonal kitapintható. Különösen, ha arra
is odafigyelünk, hogy feltűnően rövid idő alatt futotta be. Igaz, szerepet
játszottak nem szervezettnek tűnő, de feltűnően nemtörődöm eljárások is, hogy a
lombardiaiak víg felvonulást rendeztek a vírus ellen, az osztrák síparadicsomokban
a turisták, fittyet hányva a járványügyi előírásokra úgy buliztak, mintha mi
sem történt volna, Svédországban pedig nem foganatosítottak intézkedéseket. Abban
viszont már sejlik a szervezettség, hogy a hatóságok nemcsak itt, hanem más
helyeken is kezdetben tétlenek maradtak. A járvány terjedéséhez hozzájárult,
hogy mintegy álcázásul a vírus a nátha-influenza időszakban vágott bele világkörüli
száguldásába, s egyes helyeken mutálódott influenzaként fogták fel, mivel a
kellő immunitással rendelkező személyeknél hasonlóan zajlik le.
Az EU Európai Betegségmegelőzési és
Járványvédelmi Központja (European Centre for Disease Prevention and Control
ECDC) 2020. február 11-én késéssel közölte, hogy az új típusú koronavírusnak a születési-anyakönyvi
kivonatában SARS-CoV-2 (Súlyos Akut Légzőszervi Szindróma koronavírus 2) a
bejegyzett neve. Ugyanakkor ügyvezető igazgatója alacsonynak vélte elterjedési
veszélyét, s úgy nyilatkozott, hogy nincs szükség korlátozó intézkedésekre. A
legfurább mulasztás, hogy a járvány már tombolt több európai országban, amikor a WHO a világjárvány esetére előírt
feladatainak haladéktalan teljesítése helyett, még azon morfondírozott,
hogy ez az elnevezés politikailag nem korrekt, mert a SARS járványra
emlékeztetné az ázsiaiakat, ezért Covid-19-nek
keresztelte, amit a járvánnyal már javában küzdő világ hallgatólagosan elfogadott.
Azt elfelejtette bejegyezni, hogy természetes, vagy művi képződmény, ami azóta
is vita tárgya a leendő és jövendő áldozatai között. A születési hely rubrikát
pedig rosszul töltötte ki, ugyanis az nem a hivatalossá tett változatban
emlegetett Vuhan, hanem az amerikai Fort Detrick katonai víruslabor, amelyben a
nemzetközi egyezményeket megsértve biológiai hadviselési eszközökkel kísérleteztek.
A világ egyik legtekintélyesebb tudományos folyóirata, az amerikai Nature az interneten közzétett anyagaiban
többször is foglalkozott a tevékenységével, 2015-ben pedig közölte, ennek a labornak sikerült a koronavírust
úgy módosítania, hogy emberről emberre terjedjen! E tudományos közlés
azonban nemcsak a WHO, hanem a járvánnyal foglalkozó valamennyi politikus
figyelmét is mind a mai napig elkerülte. Sőt valakik mindig Vuhant juttatják az
eszükbe. Mindezen túl is van még valami, ami nem semmitmondó; éspedig hogy ki
a vírus keresztapja. A fort-detricki vírust ugyanis szabadalmaztatták, s az
egyik tulajdonosa Bill Gates és felesége Melinda Alapítványa. Gates a szabadalom
birtokában, a világjárvány előtt, 2019 októberében, New Yorkban hatvanöt millió
áldozatot követelő és súlyos gazdasági válságot kiváltó világméretű koronavírus
járvány szimulációs gyakorlatot tartott. A róla készített videót fel is tették az
internetre, mutatva, hogy a davosi találkozókról ismert személyiségek is részt
vettek rajta, s ott volt a Kínai Betegségmegelőzési Központ vezérigazgatója is.
E tényeket tovább részletezve, az interneten tanulmányok tucatjai
konkrétumokkal bizonyítják, hogy Gatesnek köze van a koronavírus világjárványhoz.
Több kommentár leleplezi, hogy a 2020 januárjában tartott Davosi Világgazdasági
Fórumon a háttérhatalom úgy döntött, elő kell készíteni a világkormány
elfogadását, amihez meg kell valósítani az ID2020AGENDA tervet. Eszerint be
kell vezetni a bőr alá ültetendő chipet, amelynek tárolnia kell az illető
személyes kartotékját, benne az egészségügyi adatait. Ki tagadhatná, hogy e
terv elfogadását egy világjárvány uralta vészhelyzet elősegítheti? Az ötletet
Bill Gates is lelkesen népszerűsíti és szerepet akar vállalni benne. Komoly ellenfélre
akadt Robert F. Kennedy, a meggyilkolt elnök unokaöccsében, aki mindezek miatt a
neoimperializmus egyik vezetőjének nevezte Gatest, aki Indiában, a
Fülöp-szigeteken, Kongóban és más afrikai országokban már többször szervezett
jótékonykodásnak beállított oltási kampányt, amelyek azonban fogamzás- és
nemzésgátlást okoztak, s tömeges halállal jártak, ezért az illetékes kormányok
letiltották, sőt Indiában a legfelsőbb bíróság elé került az ügy. A botrányos
vizsgálatok nyomán a WHO is kelletlenül elismerte, hogy bizonyos
járványbetegségek kirobbanását a Gates oltási programjának egyik vakcinája
okozta. Több nemzetközi tanulmány kifejezetten népességcsökkentő akciókkal meg is
vádolta Gates és a WHO együttműködését. Az USA-ban már félmillióan írták alá a
petíciót, követelve, hogy az elnök indíttasson nyomozást Bill és Melinda Gates
ellen az emberiség ellen elkövetett bűneik miatt. Gates azonban akadálytalanul
folytathatja tevékenységét, sőt a Facebook társtulajdonos Zuckerberggel együtt
támadja Trump elnököt. Volt olyan érdekes mozzanat is, hogy a kínai tv védelmébe
vette Gatest. A világjárvány kellős közepén, április 13-án pedig a német tv-ben
Merkellel együtt jelent meg és emlékeztetett rá, ő már három évvel ezelőtt figyelmeztetett,
hogy világjárvány törhet ki.
A WHO-ra visszatérve, az okkal, ok nélkül Kína-barátnak
beállított etióp főigazgatója, bár kezdetben aggasztónak nevezte a helyzetet, megnyugtatta
a világot, hogy a koronavírus emberről emberre nem terjed. Sőt a WHO az
ellenszerek helyett hosszan felsorolta mi nem
nyújt ellene védelmet: antibiotikum, influenza elleni gyógyszerek, fokhagyma,
ecet, szeszesital, hideg, stb. Arról is biztosított, hogy világjárványtól sem
kell tartani. Ez utóbbit az EU Járványügyi Hivatala is megerősítette. Még akkor
is efféle kérdésekkel foglalkoztak, amikor már ezrek vesztették életüket, a
napnál is világosabban bizonyítva, hogy nem igaz a főigazgató állítása,
miszerint emberről emberre nem terjed. A helyzet súlyosbodása láttán az
igazgató március 11-én végül bejelentette, hogy világjárványról van szó, majd március
25-én bizonytalankodó nyilatkozatában elismerte, hogy „egy hónappal, két hónappal ezelőtt lett volna itt a cselekvés ideje”.
A WHO azon is erősködött, hogy az elhunytakat nem kell felboncolni, ami ugyancsak
kételyeket ébreszt. A WHO politikai és szakmai felelőssége olyannyira
nyilvánvaló, hogy a kivizsgálása elkerülhetetlenné vált. (Annál inkább, mivel a
már a sertés- és a madárinfluenzák esetében is a szándékos terjesztés vádja érte
a szervezetet, hogy ezzel segítse a vakcinák eladását, azaz növelje a gyógyszermaffia
bevételeit). A WHO 194 tagállama – közöttük az Egyesült Államok és Kína – a
májusi virtuális közgyűlésén konszenzussal elfogadta az EU által benyújtott határozati
javaslatot, hogy független vizsgálat tisztázza eljárását a koronavírus-járvánnyal
kapcsolatban. Az EU képviselője a teljes egység láttán ijedten figyelmeztetett,
hogy nem akar bűnbak keresést. Könnyen lehet, a független vizsgálat arra a
következtetésre jut, hogy a vírus egy üstökös csóvájának poraival, vagy
meteorittal az űrből érkezett. Ezzel mentesül Fort Detrick, Vuhan, Bill Gates,
a WHO, mindenki, s a legelégedettebb a háttérhatalom lesz. Annál inkább megtörténhet
akár ez is, mivel máris politikai vita lángolt fel a tagállamok között, s
meghökkentő, de a fő vitakérdés, hogy a járvány kezelésében a kapitalizmus,
vagy a szocializmus mondott-e csődöt.
Hasonló módon tétlenkedett az EU is. Újfent
kiderült, ami kezdettől fogva kiérződött: a kereszténységről és az
európaiságról lemondó EU nem a saját gazdája. Létrejövetelénél az USA
bábáskodott, (még a tiszteltre méltó alapító atyái is élvezték a CIA pénzügyi
és politikai támogatását) tevékenységében ennek okán eluralkodtak az amerikai-izraeli
érdekek. Az USA-nak már az első világháború előtti évektől az volt a célja,
hogy ne kelljen külön tárgyalni minden európai országgal, hanem csak egy európai
központtal. Képzeljük el, Sorosnak is mennyivel több időt és pénzt kellene
áldozni, ha az EB lekorrumpálása helyett 27 kormánnyal kellene vesződnie,
amelyek közül a fele nem is menne lépre. A sokat emlegetett európai egység
tartalmilag is az amerikai érdekekhez idomul, a Soros fémjelezte háttérhatalmi
politika mögé felsorakozást jelenti. Még az Euro is amerikai találmány,
szellemi atyja az amerikai Robert Mundell kapott érte Nobel-díjat. 2015 óta
pedig az EU, a saját népeit elárulva, kifejezetten eu-afro-ázsiai unióvá kíván
válni, mert a háttérhatalmi érdekek ezt követelik. Az EU elfogadott vezető
hatalma sem véletlenül Németország, amely a maga módján tehetetlen, hiszen a
mai napig az amerikaiak által megszállt ország, békeszerződés nélkül, vezetői
pedig nem a német nép érdekeit képviselik. Mindez magyarázat rá, miért nem
tudott az EU egyetlen épkézláb intézkedést foganatosítani a koronavírus
tombolása idején. A járvány lecsengőben van, de a márciusban beindított közös
lélegeztetőgép beszerzési eljárása ellenére még egyetlen egyet sem sikerült vásárolnia.
Ursula von der Leyen, elnézést kérve Olaszországtól az EU segítségének elmulasztása
miatt, elismerte, hogy hibás döntések sorozata miatt nem volt képes érdemi és
hatékony segítséget nyújtani a tagállamok számára. Arra viszont változatlanul
képes volt az EU minden szerve, hogy mindvégig rágalmazza és támadja a saját
tagállamait, elsősorban Magyarországot. Már összeszámolhatatlan hányszor és
hány fórumán tűzte napirendre álszent módon a jogállamiság állítólagos
sérülését, ám a kérdés tárgyalására be sem engedi a magyar képviselőt. Más
országok is magukra maradtak. Csak saját politikával, saját erőforrásból, saját
rendelkezésekkel tudtak szembeszállni a bevándorlással és a járvánnyal. Az
Európa Bizottság, amely 2011 és 2018
között az egészségügyi kiadások szűkítésére szólította fel a tagállamokat, most
37 milliárd eurót szán a járvány elleni harcra, de egyrészt igazságtalanul
osztja el, másrészt a bankokon keresztül nyújtja, sőt részükre külön pénzalapot
is létrehozott. A kapitalizmus a népekkel fizetteti meg a remélt kilábalás
költségeit, s érintetlenül hagyja a nagytőkét. Ma még nem nehéz
visszaemlékezni, érdemes is, hogy a KGST sem volt szent, de ilyen hatalmaskodó
és lenéző eljárások nem jellemezték.
A NATO az EU-hoz hasonlóan hetekig szinte
semmit se tett a járvány ellen. „NATO
alapvető feladata a védelem és biztonság biztosítása, ami azt jelenti, hogy
elsődleges célja annak garantálása, hogy a koronavírus-járvány okozta egészségügyi
krízis ne váljon biztonságot érintő válsággá” – adta tudtunkra Stoltenberg
NATO-főtitkár. Április 2-án külügyminiszteri értekezletet tartottak, amely rövid
nyilatkozatban üzente a koronavírussal élet-halál küzdelmet folytató népeknek,
hogy a NATO biztos támaszuk a bajban. E frázis gyakorlati értelmezését Heiko Maas
német külügyminiszter találóan úgy fogalmazta, hogy a NATO nem mentőorvos. Ennek
megfelelően a NATO egész idő alatt Irakban szervezte a harcot azok ellen, akik
nem az USA-Izrael parancsait, hanem az ország érdekeit szeretnék követni. Az
USA felfrissíti a Németországban tárolt atomfegyvereinek szoftverét.
Belgiumban, Olaszországban, Hollandiában és Törökországban. Tovább mozgósította
fasizálódó Ukrajnát és Grúziát Oroszország ellen. Újabb amerikai hadihajókat
vezényelt a Balti-tengerre és a Fekete-tengerre, és huszonötezerrel növelte az
Európában állomásozó katonái számát, hogy „védjék
az európai népek biztonságát”. Folytatta Oroszország bekerítését katonai
támaszpontokkal, azaz a járvány idején
is háborús előkészületeket végzett. Végül a NATO kezdett bekapcsolódni
néhány kisegítő feladatba, hangsúlyozva, hogy együttműködik mindenfajta
fenyegetés ellen, így „a béke, a
biztonság és a demokráciát fenyegető hamis információk leleplezésében.”
Ilyen NATO-ra és EU-ra valójában csak az
USA-nak van szüksége, no meg a nem tagállam Izraelnek; a többieknek kényszert
jelent. Háttérhatalmi nyomás alatt mindkét szervezet vezetői és vezető szervei
nemcsak túllépik a hatásköreiket, hanem alapokmányaik céljairól is lemondtak. Mint
a tőkés globalizmus szerves részei, mindezzel biztosítottak bennünket, hogy a
következő válsághelyzetben sem tudják majd ellátni legfontosabb feladatukat,
tagállamaik állampolgárai életének a biztosítását, sőt nem is ezt tekintik
legfőbb feladatuknak.
Nemzetközi
szakmai és politikai szervezetek részéről ki tekintené puszta tévedésnek, hogy
alábecsülték a világjárvány lehetőségét, hetekig áltatták a világközvéleményt,
amivel tömeges halált okoztak, nem is beszélve az általa okozott társadalmi és
gazdasági válságról?
Tehetetlenkedésük, amit sokan szándékos kivárásnak minősítenek, nagy
tiltakozást váltott ki a világban. Trump amerikai elnök meg is vonta a WHO
amerikai finanszírozását. Ennek kapcsán magyarázatot követel Merkel német
kancellár feltűnő tüsténkedése, hogy az EU-val pótoltassa az így keletkezett
pénzügyi hiányt.
Tudatosan, vagy véletlenül, de megtévesztő
volt az a kezdeti megalapozatlan, nem tudni, honnan eredő téves tájékoztatás
is, hogy a vírus elsősorban a fiatal korosztályokat veszélyezteti. Holott akár
van járvány, akár nincs, az idősek önmagában a koruk miatt nagyobb veszélyben
vannak, pláne, ha még krónikus betegségük is van. (Vérlázító is, hogy a halálesetek
nagy részét a Pesti úti idősek otthona adta, ahol 160 gondozottra 1 ápoló jut,
míg a Városház utcában 1 főpolgármesterre 44 tanácsadó, de ez az aránytalanság
egyiküknek sem tűnt fel!) A vírus, habár a leggyakoribb organizmus a Földön, virológiai
tanulmányok szerint nem élő szervezet, hanem szubmikroszkópikus parazita, nem terjed, hanem terjesztik. Csak emberi
sejtbe jutva kel életre és képes számolatlanul megsokszorozni önmagát. E
körülmény még nagyobb gyanúba kever szervezeteket, országokat, hiszen ha nem önmaga
terjed, akkor valakik terjesztik, különben nem vált volna napokon belül a
világszínpad főszereplőjévé, röpke néhány
nap alatt nem terjedt volna el megállíthatatlanul a világban. Elfogadott
vélemény, hogy az emberiség globális járvánnyal áll szemben annak köszönhetően,
hogy a globalizáció világméretűvé váló felmagasztalt csábító eszközei váltak a
vírus legfőbb terjesztőivé, míg az előző járványok ezek hiányában nem is
válhattak globálissá. S ha már globális a járvány, úgy illik, hogy legyen
globális az ellene intézkedők védőöltözete is: fehér overall, nagy kék keresztcsíkokkal,
ahogy láthattuk a legkülönbözőbb országok tv-iben. Újabb elgondolkodtató tény,
mert ez csak úgy lehetséges, ha valakik valahol jó előre nagy mennyiségben
legyártották annak tudatában, hogy sok országnak sürgősen nagy szüksége lesz rá.
Kinek ne akadna meg a szeme a furcsa
fejleményeken, akkor is, ha nehezen találja meg a rájuk illő jelzőt. Jobb híján
maradjunk a politikainál. Ami úgy hangzik, hogy az emberiség sokkal
kiszolgáltatottabb helyzetben van, mintsem gondolná. Nem a vírusnak, hanem
azoknak, akik érvényes nemzetközi szerződéseket megszegve nemcsak biológiai
fegyvereket fejlesztenek, hanem figyelmeztetnek is bennünket, hogy túl sokan
vagyunk. Mivel e fenyegetés már évek óta rendszeresen elhangzik, az igazi
ellenség nem a vírus, hanem akik mögötte állnak. Naiv óvatlanság eleve elvetni,
hogy a vírus mögött nem húzódhat meg az emberiségtől és az emberségtől
elidegenült háttérhatalom törekvése a népesség csökkentésére, új világrend kialakítására,
nemzetek fölötti világkormány, a maroknyi világelit diktatúrájának létrehozására.
Ha ez az eset forog fenn, a háttérhatalom nyilván azzal számolt, hogy ha egyetlen
járvány nem is, de kettő-három majd elkerülhetetlenül a majdani világkormány
által megkövetelendő fegyelemre a korlátozások elfogadására szoktatja a lakosságot.
Következésképpen az emberiség emberhez
méltó jövőjének biztosításához a világ előtt minél előbb pontosan
megválaszolandó fájdalmas kérdés, hogy egy önmagában élhetetlennek minősített
parazita szervezetecske képes lehet-e alig néhány nap alatt tudatosnak,
tervszerűnek, mozzanataiban politikusnak tűnő világméretű terjeszkedésre minden
emberi segédlet nélkül?
A körvonalazható szereplők
Az emberiség tehát még nem tudja, hogy a létét
fenyegető világjárvány természet szülte vak véletlen, avagy ember szervezte művi
kísérlet. Létérdeke, hogy ne késlekedjen a bizonyítékok kikényszerítésével azokból,
akiknek tudniuk kell a választ. Ehhez őszinte indíttatású és szándékú
nemzetközi összefogás szükséges, de ennek létrejötte kétes. A kormányoknak pedig
nem mindegy, hogy mi ellen kell megszervezniük a további védekezést. Halaszthatatlan
és parancsoló napirenden tartani a kérdést mindaddig, amíg nem kapjuk meg rá a
hiteles és bizonyított orvosi választ, amely egyben a politikai is lesz. Ennek
fényében helyes, hogy a kormány hangsúlyt helyez elegendő mennyiségű és
minőségű védőeszköz beszerzésére és a korlátozások fokozatos feloldásával nem
szünteti meg az operatív törzs munkáját.
Ballépés lenne azonban, ha elszigetelten csak
magát a járványt vizsgálnánk, felülnénk a tudományos mezbe burkolt megnyugtató
leegyszerűsítéseknek, vagy a gátlástalan manipulációs törekvéseknek. Az események
rejtélyes kezdete és kitapintható politikai irányvonala emlékeztet korunk
negatív világpolitikai fordulatát kikényszerítő 2001. szeptember 11-i eseményre,
a Világkereskedelmi Központ (WTC = World Trade Center; az amerikaiak
World Trade Conspiracy-ként emlegetik)
tornyainak szakképzett lerombolására. A koronavírus járvány talányosságáról sokaknak
9/11 jut az eszébe, magának Andrew Cuomo, New York Állam jelenlegi kormányzójának
is. Nehogy a vírusnak a szakértők által valószínűsített újabb támadása megtéveszthessen
bennünket, idézzük fel, hogy a gyalázatos amerikai-izraeli önprovokáció ürügyén
az USA-ban villámgyorsan elfogadták az emberi jogokat korlátozó jó előre
kidolgozott Hazafias Törvényt (Patriotic Act). Több európai országban,
Ausztráliában, Új-Zélandban, ugyanabban az időpontban, ugyanazon módon fogadtak
szabadságjogokat korlátozó törvényeket. Majd beindították a nemzetközi terrorizmusellenes
háborút, amely mindenekelőtt az olajért folyik, valamint a minderről a
figyelmet elterelő világméretű agymosást.
Mindennek okán azóta politikai furcsaságok
korát éljük, amelyek rászolgálnak a kétkedő hozzáállásra. Merthogy a szavakban terrorizmusellenes
háború a valóságban államközi terrorizmus, ahogy Afganisztán, Irak, Líbia,
Szíria elleni amerikai-izraeli agresszió és a következő áldozatnak kiszemelt
Irán esetében láthatjuk. Sajnos vezető politikusok, két évtized elteltével sem merik
figyelmeztető példaként idézni a világgal aljas módon elhitetett mesét,
miszerint bin Laden egy pakisztáni barlangból irányította a WTC elleni, hosszú
előkészítést, a legmagasabb szintű mérnöki, katonai, műszaki, közigazgatási tervezést
és kivitelezést igénylő műveletet. Nem hiszik, hogy az USA egykori szövetségesét
azért kereste évekig halálra, majd végezte ki, mert nem vállalta magára az
elkövetést, holott az amerikai-izraeli tettesek fedezésére őt szemelték ki. Laden
ráadásul kitartott amellett, hogy az amerikaiaknak ki kell vonulniuk
Szaúd-Arábiából és nem szólhatnak bele az ország olajpolitikájába, amit különösen
addigi bizalmas partnere Geroge Bush vett nagyon zokon. Az sem véletlen, hogy a
Ladent kivégző katonai osztag röviddel azután helikopter szerencsétlenségben
elpusztult. Annak a mintájára, ahogy Kennedy elnököt állítólag lelövő Lee Oswaldot
lepuffantó Jack Rubyt is gyorsan eltették láb alól. Vagy Larry P. McDonald volt
képviselőt (aki hangoztatta, a bankok a legveszélyesebbek a szabadságra nézve, ezért
a pénzkibocsátás jogát el kell venni a FED-től, és vissza kell adni az államnak)
azonosító bejelentkezés nélkül a KAL 747-es járaton szovjet légtérbe
irányították, ahol le is lőtték. Az összeesküvés-elméletek (conteo) különösen az
említett események óta foglalkoztatják a világközvéleményt, mivel a hivatalos változataik
a tényeket figyelmen kívül hagyják, fizikai képtelenségeket állítanak, valamint
a tanúk gyanús sorozatos meggyilkolásával járnak. A háttérhatalomnak nincsenek
ínyére olyanok, akik kényelmetlenül tanúskodnak, vagy nyilatkoznak.
A háttérhatalom önmagukat neokonoknak (neokonzervatívoknak)
nevező ügynökei lelkiismeret-furdalás nélkül hajtották végre a 9/11-i tömeggyilkosságot.
Még arra sem vették a fáradságot, hogy az azóta született ezernyi leleplezést
(könyvek, filmek, tanulmányok és nyilatkozatok, vezető nyugati politikusok
állításai, stb.) megpróbálják cáfolni. Ehelyett kényszerítik a világot, hogy
fogadja el a Laden mesét, és a világ – tisztelet a nem sok, de növekvő számú
kivételnek – ezt megteszi. Ennek okán önvédelemből
és az emberiség érdekében legyen szellemi-politikai bátorságunk, hogy a koronavírus
járvány kirobbantása, feltűnően hanyag kezelése és a hozzá rendelt pánik- és
hisztériakeltő környezetvédelmi, majd járványügyi tömegmanipuláció, valamint
egyidejűleg a virtuális életmódra, a digitális pénzügyi intézkedésre
kényszerítésünk mögött a bankárkaszt, a világelit hatalomátvételének főpróbáját
is feltételezzük. Mindaddig, amíg kézzelfogható tények az ellenkezőjét nem
bizonyítják.
Logikus tehát nemcsak a párhuzamba állítás, hanem
a koronavírus járványnak 9/11-el azonos politikai vonalba sorolása is, hiszen feltételezendő,
hogy ha művi kísérlet volt, akkor ugyanazon,
vagy velük politikailag rokonítható háttérhatalmi erők állnak mögötte.
Találkozni olyan kommentárral, amely szerint az említett gyanús előkészítő
események azt sem zárják ki, hogy a feltételezett összeesküvők elsiették a
vírus bevetését, ezért félresikerült. Akár ez történt, akár így tervezett
főpróba volt, a világnak komolyan kell vennie azoknak a szakértőknek a
véleményét, akik a vírus újabb támadására figyelmeztetnek.
Természetesen,
nem zárható ki a véletlen, illetve egy, vagy több állam akciója sem. Kína és az
USA egymást tekintik főszereplőnek, felelősnek; fokozódik is közöttük a
feszültség. A hangoztatott vélemények azt sugallják, hogy inkább a gyanúsítottak,
mintsem az áldozatok kategóriájába esnek. Ám igazán a tények beszélnek. Kína
már több ízben vált vírustámadás áldozatává: a sertés-influenza és a madár-influenza
felmérhetetlen károkat okozott a sertés- és a szárnyas állományában. Az
ember-influenza felett viszont gyors és magabiztos győzelmet aratott, sőt a
világ sok országának segített. A kommentárokban egyes üzleti ágazatok is gyanúsítottak
között szerepelnek, így az utóbbi időben Bill Gates által boldogított
gyógyszeripari maffia, mivel máris többszörös nyereséget zsebelt be. A
gyógyszeripari és az 5G maffia feltérképezendő összefüggéseire mutat, hogy
Gates alapítványai mindkettőben aktív részesek. A nemzetközi pénzügyi
szervezetek sem eshetnek gyanún felül, legalábbis közreműködőként szóba
kerülhetnek. Különösen azt látva, hogy a tőzsdéken pénzügyi csúcsok dőltek meg,
s egyes részvények szárnyaltak, mások értéküket vesztették. Az értelmetlen
növekedési versenyben felhalmozott árukészletek jelentősen megcsappantak. Ennek
tudatában ne önkényesen kinevezett bűnbakokat vádoljunk, ahogy az egymást
csodálatosan megértő hazai és nemzetközi ellenzékeink teszik, hanem a meglapuló
bűnösöket keressük. Merthogy százmilliók, de lehet, hogy az emberiség sorsa
függ tőle, ha megismétlődik, vagy esetleg állandósul, amivel feltűnően
fenyegetik máris az emberiséget. A párhuzam ebben is jelen van, ugyanis 9/11
előtt is rendeztek a WTC-tornyokban próbarobbantást, amely alig okozott
károkat, sőt játékfilm is készült, amelyben kísértetiesen hasonlóan zajlott le
az eset, sőt a sajtó hónapokkal előtte elkezdett „arabterroristázni”. Azaz előkészítették
a lakosságot. Tarthatunk hát akár attól is, hogy a vírus legyengített változatával
álltunk szemben, s a veszélyesebb mutáció majdhogynem biztosra vett támadása nem
magától a vírustól függ, de akkor kitől? Bár ma még arról folyik a vita, hogy
természetes képződmény volt-e, ahogy néhány
kissé kényszeredettnek tűnő tudományos elemzés állítja, avagy valakik tudatosan
rászabadították az emberiségre, amire bőven
találunk célzásokat, de a tényszerű bizonyítottság egyelőre hiányzik. Ehhez előbb
arra a nem könnyebb kérdésre kell megtalálni a választ: cui prodest, kinek állt érdekében? Az elemzők többsége, a túlnépesedéstől
tartó, a világkormány kikényszerítésére egyre nyíltabban törekvő pénzügyi
háttérhatalom céljainak ismeretében, inkább azt gyanítja, afféle megrendezett
főpróba volt, amelynek a színpadi jeleneteit kényszer-műkedvelőként maga az
emberiség játszotta, a kulisszák mögött pedig a háttérhatalom rejtőzködött.
A háttérhatalom világuralmi céljaihoz kapóra
jött a járvány, akkor is, ha semmi köze nem lenne hozzá. A biológiai fegyver
gyorsaságával végbement globálissá válását a világot átfogó tőkés globalizáció,
mint mindenhová behatoló eszköz segítette elő. Ha pedig bevezetésre kerül a robotokkal
is kapcsolatra képes 5G, még könnyebb és teljesebb lesz a központosított
ellenőrzés megvalósítása a világ felett. Az 5G telepítésére szinte mindenhol
kiadták az engedélyeket (nálunk is) és rohamos ütemben épülnek a sugárzó
tornyok, mivel alkatrészei valahol ugyanúgy előre elkészültek, mint a kék
keresztcsíkkal ellátott védőruhák. A szemlélődő-gondolkodó emberben e tények láttán keletkezhet olyan
benyomás, hogy a Covid-19, az 5G és a SpaceX már bevezette őt a „szép új
világrend” korai szakaszába, és „biztonságot” ígér a szabadságjogai
megnyirbálásáért és az egészségéért. Örömmel venné, ha hozzáértő embertársai
megsemmisítő tényekkel tudnák ezt
cáfolni. Az élet és a halál kérdéseiben valamennyien, és mostantól tudatosabb
illetékesekké válunk, annak ellenére, hogy a világkormányzásra törekvő
háttérhatalom egyre illetéktelenebbeknek szeretne tudni bennünket.
Ám erősödik a fellépés az egészség, az élet
védelmében. Joggal, mert az adótornyok betegséget, szerencsétlenséget, halált
okozó lopakodó fegyverekké változtathatóak. Angliában és más helyeken a
tiltakozók felgyújtják a felállított adótornyokat. Könnyen lehet, ez a sors vár
a SpaceX rendszerre, amely 4400 műholdat akar fellőni és párszáz méterenként
közvetítő tornyokat építeni, azzal szédítve az embereket, hogy a világ legeldugottabb
sarkában is fogható lesz az általa nyújtott ingyenes internet. Ingyenes
szolgáltatás a kapitalizmusban? No, ennek lesz nagy ára!
A kormány és a kapitalizmus
Az idézett tények megerősítik, e kérdés oly
szervesen összefügg a témakörrel, hogy a helyes megértéséhez nélkülözhetetlen. De
lássunk még egy szemléltető példát. Március legelején bevezetésre került az
azonnali pénzátutalási rendszer. A tömegtájékoztató eszközök úgy próbálták
beállítani, hogy a lakosság örvendezve fogadta, holott a közéletben ez nem volt
tapasztalható. Nem is a közember érdeke, hogy mielőbb megszabaduljon pénzétől,
hanem a bankoké, hogy a pénz felgyorsított szabad
áramlása révén minél előbb náluk kamatozzon. Észre sem vesszük, pedig még e
látszólag semleges ránk erőltetett kényelmi kérdésben is a kapitalizmus lényege
tükröződik. Érdemes hát körültekintőbben eligazodni e kérdéskörben a járvány
szempontjából is. Annál inkább, mivel fonák társadalmi jelenséget élünk át. Biztosan
sokan észreveszik, de senki nem hozakodik vele elő. Az előző társadalmi rendszerben
a politika, a tömegtájékoztatási eszközök naponta emlékeztették a lakosságot,
hogy szocializmusban él. A rendszerváltásra készülve azonban sem a régi, sem az
új pártok, politikusok, tömegtájékoztatási eszközök nem vették rá a fáradságot,
hogy figyelmeztessenek bennünket, tőkés társadalomba tartunk vissza. A rendszerváltást
követően sem szorgoskodtak annak tudatosításában, hogy megérkeztünk a kapitalizmusba.
Negyedik évtizede, hogy elhallgatják az állampolgárok előtt, milyen társadalmi
rendszerben élnek. Igaz, nem csinálnak belőle titkot, egyszerűen nem beszélnek
róla. Amikor elkerülhetetlen, polgári társadalmat emlegetnek. Az egyetlen
kivétel a Munkáspárt, amely szembehelyezkedik a tőkés rendszerrel.
Felnőtt nemzedékünk mégis pontosan megfogalmazza,
hogy az MSZP-SZDSZ kormányok idején nemzetidegenek uralta vadkapitalizmusban
éltünk, minek következményeit hosszú ideig fogjuk nyögni. 2010 óta pedig olyan
tőkés rendszerben, amelynek szintén nem vagyunk urai, bár számos kormányzati intézkedés
szuverenitásunk védelmére irányul, még ha a tőke diktálta kereteken belül is.
Ezért dicsérendő és támogatandó minden hasonló kormányintézkedés. Ha viszont a
fiatalabb korosztályokat végigkérdeznék, ők inkább a bűnösként emlegetett múlt
rendszert tudnák nevén nevezni, s félő, hogy sokan, kormánypártiak, ellenzékiek
egyaránt, a jelen rendszert illetően nem tudnának helyes választ adni. Az
oktatástól a tömegtájékoztatáson és a kultúrán át a politikáig mindenhol nemtörődöm
módon átsiklanak e kérdésen. A globalizmus korát élő kapitalizmus vajon miért
nem dicsekszik önmagával, mint egykoron a szocializmus? Nincs mivel? Mulasztásnak,
hibának minősül-e, véletlen, vagy törvényszerű? Lehet rajta vitatkozgatni, de e
tényállásból kell kiindulnunk, akár a kormány politikáját, akár valamely
társadalmi jelenséget helyesen akarunk értékelni.
A kapitalizmus lényege a profit féktelen hajszolása,
az embernek ember általi kíméletlen kizsákmányolása, a szociális
egyenlőtelenség trónra emelése, a népuralom értelmében vett demokrácia csorbítása,
vagy hiánya. A közvélemény manipulálását magába foglaló többpárt-rendszer és a
választások csak a demokrácia látszatát keltik, eltakarják a kizsákmányolók
uralmát. A választót meghagyják hitében, hogy a vezetőit ő választja, de azok
politikáját a tőke igényei szabják meg. Mindezt nemzetközi síkra kivetítve nem
állapíthatunk meg mást, mint hogy világbékének a globalizmus korában is
ugyanúgy, mint az előző korszakokban, egyetlen akadálya van: a tőke. A
munkahelyeket sem a koronavírus számolja fel, ahogy naponta halljuk, hanem a
tőke. Olaszországban sem a koronavírus miatt vetődött fel az EU-ból kilépés
gondolata, hanem mert a kapitalizmus e súlyos helyzetben is a tőke érdekeit helyezte
előtérbe a nemzeti érdekkel szemben. A magyar tőkések, gyáriparosok is a
munkások szerzett jogainak visszavonásán gondolkodnak. Mindennek okán az emberek
fő követelésévé nem az vált, amit a háttérhatalom a járványtól remélt, azaz
hogy kell egy világkormány, hanem hogy az unióktól (EU), a csődöt mondott nemzetközi
szervezetektől (főleg az NGO-k, WHO, de maga az ENSZ is) térjünk vissza a
nemzetállamokhoz, mert szilárdabb alapot biztosítanak. A háttérhatalom remélte,
hogy a válság nyomása alatt könnyűszerrel el lehet fogadtatni olyan új törvényeket
és intézkedéseket, amit békeidőkben nem lehetne. A körülmények nyomása alatt a
kormányok rákényszerültek hasonló lépésekre, de sok kormány, így a miénk is, olyan
módosításokkal és korlátozó-, vagy ellenintézkedésekkel együtt fogadta el, hogy
a közélet minél kevésbé sérüljön. Lehet, maguk a döntéshozók utólag túlzásnak
minősítenek egyes intézkedéseket, de nézzük el, mert a következő
vírustámadásnál ezek is kevésnek bizonyulhatnak. Az Orbán-kormány bizonyította,
hogy szembe mer fordulni az ésszerűtlenségekkel és az igazságtalanságokkal
akárhonnan is erednek. A járvány azonban emberéletet fenyegetett és sokféle
lehetséges veszélyt jelentett. A kormánynak hasonlíthatatlanul több
információja volt a járványról, mint amennyi ebben az írásban szerepel, tudta,
hogy nem lehet késlekedni, kockáztatni, hanem a legmesszebbmenőbb biztonságra
kell törekednie. Más országokénál
gyorsabb, szakszerűbb, felelősebb intézkedései sok életet mentettek meg.
Mivel az ország szó szerint minden intézménye
és lakosa rendkívüli erőfeszítésekre, áldozatokra, anyagi, pszichikai
megterhelésre kényszerült, a politikai szemlélet megköveteli, hogy kitérjünk két
kategóriára, amelyek mindennek a kivédésében alig, vagy nem is vettek részt,
holott az átlagnál jelentősen jobb
helyzetben vannak, ezért tőlük elvártunk volna cselekvőbb, áldozatkészebb
hozzáállást, amit talán a kormány is elvárt, vagy elvárhatott volna.
A járvány alatti nyomorúságot
tetézte, hogy a bankok nyomására visszaszorult a készpénzfizetés, s vele együtt
az emberi kapcsolatok. A távmunka és a távoktatás, bármennyire is sikeres, de
ugyanebbe az irányba hat. Nőtt a kiszolgáltatottság és a tehetetlenség,
felfutott a visszaélésekre alkalmas on-line kereskedelem, vak vásárlásra kényszerülünk
a web-áruházakban. A szükségtelenül növekvő bankszektor egyik legsikeresebb éve
2019 volt. A válsághelyzet azt követelné, hogy szolidaritási adó,
segítségnyújtás, vagy más formában komoly részt vállaljon a rendkívüli terhekből.
Ehelyett egyszeri adót vetnek ki rá, az adóalap 50 milliárd forint feletti
részének 0,19 százaléka mértékben, de a következő öt évben a bankadóból
levonva, azt is teljes mértékben visszakapja. Ez nem hangzik
áldozatvállalásnak, inkább előrehozott adóbefizetésnek, hiszen gyakorlatilag
kölcsönöz. Még jó, hogy nem kamattal kapja vissza. A milliárdosokra és az
oligarchákra még ennyi kötelezettség sem hárul, nem is beszélve a
multinacionális vállalatokról. Ha nem
rájuk, akkor kikre hárulnak végül a hatalmas rendkívüli kiadások? Nos,
kapitalizmusban ez költői kérdés. Pedig azt halljuk, hogy minden magyar felelős
minden magyarért. A tény pedig az, hogy a válságban felgyorsult a javak újrafelosztása, amit mindenki megérez a saját
bőrén. A bankok nagy többsége nem az országaikkal, hanem a háttérhatalommal
fonódott össze. Kulcsszerepük jelentős korlátozása elengedhetetlen a
háttérhatalmi törekvések meggátolásához.
A másik elmarasztalható kategória a háttérhatalom-féleséget
alkotó, előjogokat élvező, mind több hatalmat követelő, mindig hangos,
Izraellel álmodó nemzetidegenek. Viccnek szokták szánni, de nekik tényleg mindenről
az antiszemitizmus jut az eszükbe. Bizonygatják is, hogy a koronavírusban is az
volt a rossz, hogy felerősödött az antiszemitizmus világszerte. Akaratlanul rá
is tapintanak az okára. "A
Covid-19-világjárvány kezdete óta jelentősen erősödnek azok a vádak, amelyek
szerint a zsidók - egyénenként és kollektíven - állnak a vírus terjedése
mögött, vagy legalábbis közvetlenül profitálnak belőle" - panaszkodott
Móse Kantor, az Európai Zsidó Kongresszus elnöke. Szövetségesre találtak Antonio
Guterres ENSZ-főtitkárban, aki a koronavírus elleni harc helyett arra
figyelmeztettet, hogy világjárvány "gyűlölet,
idegengyűlölet, bűnbakkeresés és rémhírterjesztés áradatát indította el".
Nálunk a karantén ellenére elérték, hogy Izraelből rituális sakterek (metszők)
érkezhessenek Budapestre, annak ürügyén, hogy az EMIH által működtetett kóser vágóhidakon
(Innen látják el kóser hússal az európai zsidóságot) szükség van rájuk. Izraeli
lapok, Nyugathoz csatlakozva, továbbra is támadták a magyar kormány intézkedéseit.
A közfórumokon bosszúszomjasan drukkoltak a vírusnak, hogy elkapja a palesztin
hatóság vezetőjét. Tehát, ahogy a történelem során mindvégig, az ő magatartásuk
miatt növekedett az antiszemitizmus. Mégis elvárják, hogy a hatóságok az ő
elképzeléseik és érdekeik szerint alakítsanak mindent, bele is szólnak
mindenbe, mindig tartják a markukat, ám a járvány alatt nem tolakodtak a
segítségnyújtásban. Milyen szolidaritást tanúsított az agyondédelgetett EMIH,
vagy az antiszemitizmussal vádaskodó, és helyreigazítást ezúttal is követelő
Mazsihisz, vagy a magyarokat feljelentgető TEV? Jellemzően nem került a szemünk elé semmi hír róla, hogy bármilyen
segítséget felajánlottak volna.
Ha növekszik az antiszemitizmus, fő okai
között az is szerepel, hogy az elemzések szerint a háttérhatalmat háromszáz
család alkotja, nagyrészük filoszemita, vagy zsidó, amit egyébként önmaguk sem
tartanak titokban. Az általuk bevezetett kamatrabszolgaság rendszerével fosztották
ki az országokat. Tulajdonképpen az eltelő időt fizettetik meg, holott az idő
mindenkié, azaz senkinek nem a tulajdona. E fondorlat polgárjogot nyert a tőkés
társadalomban, senki nem meri megkérdőjelezni. Vérszemet kapva, az elmúlt
években az ugyancsak senki tulajdonát nem képező levegőt bocsátották áruba CO2
kvóták formájában. Elhitetik, hogy az állítólagos globális felmelegedés oka
maga az ember, miközben a nagytőke gyárai, erőművei, járművei ontják a széndioxidot.
Ezt harsogtatják a megvásárolt tömegtájékoztatási eszközökkel. A klímahisztéria
nyilvánvalóan irányított tudatmanipuláció, akárcsak egyéb világpánikok. Szerencsénkre
határozott, megalapozott tudományos és politikai ellenállás alakult ki vele szemben
(Nem a politikusok, hanem a józan közvélemény és a hozzáértő szakemberek
részéről). A zavart csitri Greta Thunberget is bevetették, hogy „helyre tegyék”
az értelmetlenkedő emberiséget. Szomorú, de alig akadt politikus, aki nem
alázkodott meg az eszelős manipulált bakfis előtt. Van der Leyen, az EB
újdonsült elnökasszonya, akkor vesztette el kevéske tekintélyét, amikor megalázkodóan
gardírozta Grétácskát az EU-ban. Május közepén az amerikai CNN négy szakértőt
hallgatott meg a koronavírus-járvány kapcsán, köztük Gretát. Szerepeltetése még
Amerikában is felháborodást váltott ki. Pedig a háttérhatalom kis boszorkája el
sem árulta, amit rajta kívül még senki nem tud, hogy neki sikerült megfertőznie
magát a koronavírust is. Világpolitikai szerepeltetését viccnek vehetjük, de ha
eltűrjük a hasonló ostobaságokat, nem lesz nehéz dolguk a világkormány
létrehozásával sem.
A világjárványra visszatérve, ha valóban a
háttérhatalom főpróbája volt, fontos tekintetekben a visszájára fordult,
ellen-főpróbává vált. Az emberiség azzal nyert, hogy a halál sorsformáló
együttműködésre sarkalta az embereket, kormányokat, országokat, s a jelek
szerint jól vizsgáztak. Kényszerűen
főpróbává vált azok számára, akik nemcsak sikeresen megvívták a harcot a
koronavírussal, hanem meg is nyerik a háttérhatalommal szemben: a nemzetállamok
számára. Összefogásuk, kölcsönös segítségnyújtásuk, szolidaritásuk elindult
globalizmus ellenessé válás irányában. Ha kitartanak, ők írják a történelmet,
nem a járvány, nem a mögötte álló háttérhatalom.
Magyarország az elmúlt évtizedben végzett
teremtő munkájáért a kiérdemelt koronát várta, ám kényszerűen a megsemmisítés
koronavírusával kellett szembenéznie. Kormányunk megértette, hogy az államnak
minden eszközzel küzdenie kell a járvány ellen, mert a nyomában járó emberi és
anyagi pusztítás megingathatja a társadalmat. Meggyőző bizonyíték gyanánt
elmélázgathattunk közismert mondásunkon, miszerint „Jobb félni, mint megijedni!” Ha valaki nem fél valami fenyegetőtől,
viszont megijed, amikor beüt, rosszabbul jár, mintha félt volna, azaz felkészült
volna rá. Az olaszok, az osztrák síparadicsomban bulizók, s a svédek sem
féltek, sajnálatosan nyögik is a következményeket. Ha kormányunk sem készült
volna fel, és nem készített volna fel bennünket, nem ment volna elébe a várható
fejleményeknek, sokkal súlyosabb következményei lettek volna nálunk is. Jól tette, hogy „félt”, így amikor fellángolt
a járvány, nem kellett megijednie; neki sem, nekünk sem. Még méltánylandóbb, hogy
a globális érdekek szolgálatának nem ment elébe, nem ragadt le a fontos
egészségügyi területnél sem, hanem előrelátóan eleve együtt kezelte a
járvány után elkerülhetetlenül felmerülő létfontosságú gazdasági, pénzügyi,
szociális, munkaügyi kérdésekkel.
Az ellenzék viszont megijedt, de
szégyenszemre az sem a vírustól, hanem annak láttán, hogy a kormány nem ijedt
meg. Pedig legfőbb ideje, hogy attól ijedjen meg, amitől igazán félnie kell: a
nemzetellenes gondolkodásmódjától, a rikácsoló amazonjaiktól, a Clinton család
mutatványait utánozni iparkodó „rém
rendes család” téveszméitől és tévelygéseitől. A szűk párt-, faji, vagy más
szempont által vezéreltek politikája abban áll, hogy a halál elleni harcról, de
minden más létfontosságú kérdésről is elvonják a kormány figyelmét, erejét,
akadályokat gördítsenek elé, ordító hazugságokat és a legaljasabb rágalmakat
terjesszék róla a világban. Az egykori MSZP-s belügyminiszter, Lamperth Mónika
azon aggódott, hogy Orbánnak az idősek elpusztítása a célja, azon belül is
azoké, akik nem az ő köreihez tartoznak. „Nem
akarom elhinni, hogy így van… de sajnos kizárni sem tudom” válaszolta az ezt
firtató kérdésre. Ha viszont Szarvas Koppány Bendegúztól, a Momentum
józsefvárosi önkormányzati képviselőjétől függene, leszámolásra hajlanának,
ahogy a közösségi oldalán ki is mondja: „Járványkezelés
Fidesz módra. Nehéz erre szalonképesen reagálni, inkább csak úgy fogalmazok:
megdolgoznak a fiúk a lámpavasért.” Az „Ez
a lényeg” címet viselő szennyoldal „Hírszerkesztője” nem marad el tőle: „Tetszenek érteni: egy tömeggyilkossal állunk
szemben. Ma Magyarországon, a járvány leple alatt, népirtás zajlik. Húsz év!
Életfogytiglan! Kötél!” A nemzetellenes és nemzetidegen ellenzékiek tehát,
hogy nem vitában és vitával akarják megoldani a szembenállást. Hogy ezek csak
szavak? Igen, de a történelemből tudjuk, a szavak megvalósulásra törekednek. Rémüljünk
meg hát, de ne a szavaiktól, hanem annak biztos tudatától, hogy ha az emberséges, de szigorú
elégtételvételt ezúttal is elmulasztjuk, azzal fegyvertelenné és hiteltelenné
tesszük önmagunkat. A demokratikus közélet megköveteli, vessünk véget
annak, hogy felelősségre vonás nélkül lehessen dobálódzni fals szavakkal, hamis
vádakkal, gyilkosságra uszítással, faji jellegű bírósági ítéletekkel. A nemzet,
amely saját érdekeit nem védi, biztos halálra van ítélve. Akkor később már csak
annyit tud majd tenni, mint a Titanic, amikor nekiütközött a jéghegynek:
világgá kiáltani, hogy Tititi-tátátá-tititi!
A
járvány utáni teendők közé parancsoló tehát besorolni a régebben beígért
elégtételvételt, a nyilvános politikai és jogi felelősségre vonást, de addig is meg
kell találni a módját, hogy az önmagukat ellenséggé nyilvánító ellenzékiek a fröcsögő
amazonjaikkal, Karácsony Gergellyel, pártfogóival és pártfogoltjaival együtt
mielőbb ingyen szájmaszkot, s mellé szájkosarat és kényszerzubbonyt is
kapjanak, s úgy masírozzanak a történelmi karanténba egyszer s mindenkorra. És
érje már végre valami magyaros szó a szemlőhegyi ház elejét is, mert a
brüsszeli áldemokrácia szabályainak szigorú betartása mellett euroszó biztos nem éri továbbra
sem.
A nyelv- és fülsértően „endzsiónak” (NGO)
nevezett, feltűnően megszaporodott és aktivizálódott Nem Kormányközi
Szervezetek nagy része, különösen az Amnesty International, a Helsinki
Bizottság, TASSZ és mások a Soros nevével fémjelzett világméretűvé vált háttérhatalmi bűnszervezet eszközei.
Bizonyítja ezt, hogy (akárcsak az ellenzék) miközben támogatták az iszlám
migrációt, képmutatóan tagadták, hogy az egyáltalán létezik. Most sem
titkolják, hogy a koronavírus mellett állnak, s hogy nekik a magyar ember élete
nem drága. Hosszú ideje folyó magyarellenes
tevékenységük a legkomolyabb nemzetbiztonsági kockázatot jelenti, rég ideje helyükre
tenni őket is. Budapest megkérdőjelezendő elvesztése láttán ne gondoljuk, hogy
az idő mindig nekünk dolgozik.
Sem az ellenzék állításai, sem az esetleges
átmeneti melléfogások egy pillanatra nem vonják kétségbe kormányunk nemzetpolitikai
és járványellenes intézkedéseinek helyességét. A kormány azt tette, amit kellett.
Az egészségünkért folytatott harca, amihez orvosainkban, ápolóinkban, a
lakosság döntő többségében elkötelezett szövetségesekre talált, kiegészült a
nemzetállamért, nemzeti önazonosságunkért vívott küzdelmével. Képes volt a
helyén kezelni, ellensúlyozni a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzék által
támasztott hazai és nemzetközi akadályokat is. Vitathatatlanul tőkés ország
tőkés kormányáról van szó, de társadalmi felelősséget tanúsított, olyan
szociális intézkedéseket is hozott, amelyeket sok tőkés kormány nem vállalt. E tettek tükrében a választók politikai
leckéje, hogy 2022-es választáskor se felejtsék a kormány felelős és sikeres harcát.
S egyben az ellenzéki vezetők hosszú ideje folyó nemzetellenességéért,
árulásaiért, hazai és nemzetközi gazemberségéiért se ingadozzanak elégtételt
venni a szavazófülkében.
A választói tettek annál inkább időszerűvé,
sürgetővé és lehetségessé váltak, mert a világpolitikai fejlemények hatása
alatt nemzetközileg is egyre inkább elismerik,
hogy a pénzügyi háttérhatalom által uralkodónak szánt és mindennek (a vírusoknak
is) a korlátlan szabad áramlását világkultusszá felfújó egyre embertelenebb
neoliberális világrend gyengítéséhez számos nemzetközi tényező mellett az illiberális, unortodox nemzeti
politikánk is kétségtelenül kezdeményezően hozzájárult. Világosabbá váltak
teendőink a világban és házunk táján, de azzal is számolnunk kell, hogy
szaporodni és nehezedni fognak. Ám nincs indok (elfogadható oka sem volt soha)
a nemzetidegen nyomulás és uralom előtti megalázkodó eljárásra. Ellenkezőleg, a
magyar megmaradás parancsára ingadozás nélkül történelempolitikai szemlélettel
további késlekedés nélkül hozzá kell látni a felszámolásához.
Korunk szelleme
Kormányunknak a világhelyzet és a hazai
követelmények szerint végrehajtott szükséges és – annak ellenére, hogy mindent
lehetetlen volt előrelátni – sikeres intézkedései megnyugtatták a kétharmados
választókat, s felbőszítették a nemzetellenes és nemzetidegen ellenzéket. Az egymásnak
ellentmondó állásfoglalásaik azonban egyaránt arra mutatnak, hogy jó irányban
haladtunk. Ám senki sem lehet biztos abban, hogy az emberiség jó irányba tart. Folytatódik
az intézményesített államközi terror, a megfoghatatlan örök ellenség üldözése,
aki állítólag mindig pont abban az országban bujkál, ahol az adott pillanatban
az amerikai-izraeli érdekek összpontosulnak. Folyik Oroszország katonai
bekerítése, s nagyon rossz előjel, hogy ebbe Magyarországot is egyre inkább belekényszerítik.
A kínai-amerikai szembenállás váratlan súlyos fordulatokat vehet. Az EU-tól és
a NATO-tól semmi jót nem várhatunk. Változatlanul fenyeget a migráns invázióként
nevezett, s ezzel a veszélyét alábecsülő iszlám hódítás. A koronavírus járvány eddigi
fejleményei nem tisztázták a fő kérdéseket, de rávilágítottak fontos politikai körülményekre,
betájolták a szó legszorosabb értelmében létfontosságú tisztázó vizsgálat irányvonalait.
Az átmeneti helyzetkép elemzéseiben vannak zavaró, hamis elemek is. Nem is lehet
másként, amíg az alapvető okozati összefüggéseket és tényeket nem ismerjük a
maguk valóságában. Az eddig kitapinthatóakat pedig egyaránt be lehet állítani úgy,
hogy „C” a felelős, de úgy is, hogy „D”. Ám ha az összefüggések leleplező váddá
is állnának össze valamelyikük ellen, akkor sem lehetünk biztosak benne, hogy ő
a fő bűnös. Nem kizárható, inkább feltételezendő, hogy mögötte áll a rejtőzködő
háttérhatalmi „A”, vagy „B”. A koronavírus ellen vívjuk a csatát, ám nem a
vírus támadta meg az emberiséget, ő csak eszköz, de mivel halálos, a harcot
mindenekelőtt ellene kellett megnyernünk. Megbújhatott mögötte a háttérhatalmi
összeesküvés. Utal erre a világszerte ismétlődő figyelmeztetés, hogy lesz a járványnak
második hulláma, vagy hosszú időre velünk maradhat. Politikailag ez úgy értelmezhető, hogy valakik zsarolói pozícióba mesterkedhették
magukat, s bármikor rászabadíthatják a vírus veszedelmesebb mutációját az
ellenségesnek tekintett országokra, hogy térdre kényszerítsék őket. Ezért parancsoló világosan és
egyértelműen kideríteni, kivel hányadán állunk. Akárkik alkotják a gyáva háttérhatalmat,
önmagunk felett mondanánk ki a halálos ítéletet, ha lemondanánk az igazság kiderítéséről.
Nem lenne politikus összeesküvést vélni
mindenhol, de ahol van, ott meg kell látni és nevezni. Biztosra vehetjük, hogy
nem csak az történt, amit láttunk, és amiről tájékoztattak bennünket. Ha a
háttérhatalom a ludas, számára a gazdasági-pénzügyi fejlemények legalább azonos
értékűek, ha nem fontosabbak, mint az egészségügyiek. Politikai hiba visszariadni
attól, hogy szalonképtelenné teszik az összeesküvés szó kimondását is,
igyekeznek lejáratni azokat, akik mernek rá utalni. E hosszú ideje alább nem hagyó kampány éppen az összeesküvés létének
közvetett bizonyítéka. Az összeesküvés nem tabu, hiszen nem más, mint érdekszövetség
közös cél elérésére, ami mindig is jellemezte az emberi történelmet. A
szabadkőművesektől a Davosi értekezleteken, 9/11-en, az UFO dezinformáción, a
titkosításokon, a Soros-féle népvándoroltatáson át az EU vezetésének
Magyarország elleni támadásáig sokminden ide sorolható. Így a szemünk előtt
zajló, az Obama és Clinton család, az FBI és az Igazságügy-minisztérium – a „mély
állam” – puccskísérlete Trump ellen, minek során még azzal a képtelenséggel is
megvádolták, hogy Oroszország segítette elő a választási győzelmét. Korunkra tehát nem is az összeesküvés-elmélet,
hanem az egyre nyíltabb összeesküvés-gyakorlat a jellemző. Mégis sokan az
összeesküvés kifejezéstől viszolyognak, ami mutatja, nem eredménytelen a
háttérhatalom szolgálatában álló fősodor sajtó lejárató kampánya. Szellemi
igénytelenségre próbál nevelni bennünket. Vajon mi másért támadná oly hevesen
mindazokat, akik a háttérhatalom közismert világpolitikai törekvéseire utaló tények alapján feltételezik, hogy nagy
valószínűséggel világméretű összeesküvéssel állunk szemben. Az ismeretlenségben
lapító érintettek lakájsajtójukkal álhírnek minősíttetik és tagadtatják e
tényeket, s támadtatják mindazokat, akik a tényeknek hisznek. Azonnal bevetik az
álhírrel vádaskodást, ha valaki a fősodor tömegtájékoztatási eszközök által
bebeszéltektől eltérőt állít. Ráerősít erre, hogy több országban már nemcsak
politikailag ítélik el, hanem feltűnő szorgalommal bírságolják, sőt büntetik az
„álhíreket” terjesztőket. Tagadhatatlanul terjesztik a világban a vélemény-diktatúrát
előkészítő hamis tudatot, ellenséges elemek tudatosan terjesztenek valótlanságokat,
akikkel szemben el kell járni. Ám az öncenzúrát elutasítókkal, a szellemileg
bátrakkal szembeni büntetőeljárás önkényes és jogellenes, ugyanis egyetlen
állam jogrendjében sincs megfogalmazva, hogy mi minősül álhírnek.
A szociális katasztrófával és más súlyos
problémákkal terhelt helyzetben történelmi fontosságú a nemzet és a kormány
egysége. A válsághelyzet hozzásegített bennünket, hogy határozottabban legyünk ennek
tudatában fent és lent egyaránt. Különösen abban a sajnálatos helyzetben, hogy
az ellenzék nagy része nemzetellenes politikát folytat úgy itthon, mint a
nemzetközi szervezetekben. Sajnos, a tömegtájékoztató eszközök jó része a
kezükben van, a másik része pedig visszafogottan tudósít róluk, rágalmazó
vezetőiket, rikácsoló amazonjaikat pedig a demokrácia nevében naponta
szerepeltetik. Pedig Mészáros Lőrinc egymilliárd forintja és Dobrev Klára húsz
szájmaszkja példáján és számos hasonló eseten szemléltetően bemutathatták
volna, ki kész igazán segíteni embertársain. A gender-mentes férfi-női egyenjogúság
mellett kitartva, az ellenzéki amazonok (a Soros-féle hazai és nemzetközi érzékenyítő tréningek éltanúlói) eddigi „teljesítménye”
láttán bizonyossággal állítható, hogy az anyaság, mint főfoglalkozás jót tenne
nekik személyesen, de közéletünknek is. Nemcsak
nem lehet az ellenzékre számítani bajok, válságok esetén, hanem azzal a
sajnálatos hallatlan körülménnyel kell számolni, hogy nyíltan összeesküdnek ellenségeinkkel.
Ezt kellene végre bírságolni és büntetni, nem pedig udvariasan bocsánatkérésre
felszólítgatni őket. Akik bocsánatukért esedeznek, azt vegyék már észre,
hogy miért tagadják meg elemi emberi és állampolgári kötelezettségeiket? Két
alapvető oka bizonyosan van, amelyek között nehéz sorrendiséget felállítani. A
háttérhatalom (tényszerűen láthatjuk, esetükben Soros György) lefizeti őket,
azaz pénzért, és mert meggyőződésből is nemzet- és magyarellenesek. Esete
válogatja, bőven akadnak faji és egyéb okok is.
Állampolgároktól az intézményeken át a
kormányig mindenkinek körültekintőbben kell állást foglalnia, eljárnia és
elemezni a helyzetet. Annak az eshetőségét sem szabad elvetni, hogy az ember-
és nemzetellenes háttérhatalmi törekvésekkel szemben a nemzetállamok is
szövetkezhetnek. A globális vírus ellen globális antivírus szükséges. Mi több,
efféle ellen-összeesküvés kívánatos is. Az elemzett események, ellentmondásaikkal
és érthetetlenségeikkel együtt beállíthatóak akár ilyen vonalba is. Igaz, ez
még az élénk fantáziájú neoliberális fórumokon sem merült fel, így e szellemi
torna az olvasóra hárul. Azt viszont bárki megfigyelheti, hogy sok ország,
köztük nagyhatalmak, fordul szembe a főleg amerikai-izraeli tengelyre épülő
világuralmi törekvésekkel. A világközvélemény egyre kritikusabban figyeli
mesterkedéseiket. Mi sem vagyunk magunkra utalva, hiszen mindezek mellett a
V4-ek és néhány más ország támogatásában bízhatunk. A nemzetközi helyzet
érettnek látszik rá, hogy az emberiség megálljt parancsoljon az önmagukat mindenhatónak
képzelőknek.
A változások szelét érezve, világszerte hangoztatják,
hogy a járvány után minden más lesz. A
közembertől a politológusokon át a Pápáig, ki reménykedve, ki fogadkozva, ki
óvatlanul mondja. Ösztönösen igazat adunk nekik, pedig nem mondanak elég
útbaigazítót. Egyrészt nem lesz minden más; sokminden, köztük a háttérhatalom
és az ellenzék szándékai azonosak maradnak. Másrészt, lesz, ami csak módosul. Nekünk
viszont jelentősen változnunk kell. Fennen ki kell mondanunk, s meg kell követelnünk,
hogy minden emberségesebbé váljon, megfontoltan kidolgozni ennek útját és
megingathatatlanul tenni is érte, függetlenül attól, hogy mit mond róla az
ellenzék, a nemzetidegenek, vagy Brüsszel. Mi az utóbbi évtizedben egy kis tőkés
ország lehetőségeihez képest jó és javuló és önállósuló úton haladtunk. Most tegyünk
meg minél szélesebb közösségben minden tőlünk telhetőt, hogy a jelen írás
mottójául választott, a kor szellemében fogant, nyelvileg, gondolatilag
egyaránt gyönyörű versszak értelmében új
világot teremtsünk, „emberszépet,
nagyszerűt”.
- - -
*
A szerző nyugalmazott nagykövet, közíró