Urbán Károly: Libikóka
irodalom
A Függetlenség napja után három
nappal, a Pozsonyi csata napja után (azmiaz?) három nappal – elkezdődött a
jövő!
Trump, a négy elnök sziklába vájt
szobra előtt mond hadba hívó beszédet, midőn az orkok, ezt a sziklába vájt
szoborcsoportot is le kívánják dönteni, lőnék ágyúval, mint több ezeréves szent
szobraikat a tálibok, mert ugye ledönteni csak így lenne lehetséges.
Már az ilyesféle grandiózus ledöntés
sem megy csak úgy visszakézből, dógzani kell egy kicsikét, mely valljuk be,
nekik nehezen megy, de Clinton nyanya majd megcsörgeti nyakláncait és bevágja
nekik zaciba, vehetnek egy önjáró exkavátort segítségül (persze inkább betörik
az üzlet ablakait és kirobognak vele rögvest). Jelen esetben abban maradnak,
hogy inkább kizavarnak pár indiánt (jól mutatnak) tüntetni az országútra, fel
is ajánlanak nekik pár üveggyöngyöt.
Mindeközben, két nappal vagyunk azután,
hogy egy francia kisvárosban – nyilván észak-norvégok – agyhalálba vertek egy
buszsofőrt, mert maszkviselést kérelmezett a járaton. Bill Gates felesége
(üdvözlünk büszke hölgy, a notabilitások színpadán) kijelenti, a feketéket kell
először beoltani a korona vírus ellen, és a letérdelés lassan nem csak
amerikai, hanem európai „érték” is lesz, (foci csapatok, Forma 1-es pilóták, a
Mac Donalds sorbanállói rajta, folyvást folyvás lehet le-, fel-, át- és
keresztbe térdelni-feküdni) már csak a FED Reserve és a Boko Haram előtt kell
letérdelni és akkor teljes lesz a pannó.
A Kabaré c. film nagyjelenete sejlik fel
előttem, mikor a háború előtt nem sokkal, egy német sörözőben, a karszalagos „tambur
major” feléneklése nyomán előbb csak egy „hős” áll fel és énekli a náci nótát,
aztán lassan többen felállnak, végül mindenki áll, mint a cövek.
Csak ma fordított az irány akkor föl -
most le.
Libikóka.
Ha már a nácikról és filmekről van
szó, van egy hasonlóan remek jelenet az Ember
a fellegvárban sorozatban. A film alapgondolata: a II. Világháborút egy
másik dimenzióban a nácik nyerték meg, Amerikát horogkeresztes fazonok
igazgatják. A kezdet kezdetén, a háború utáni szegénységben ülnek egy szobában
a még „népnemzeti” amerikai katonák, s beállít egy volt társuk horogkeresztes
karszalaggal, letesz az asztalra mindenféle jó falatot – és egy köteg
karszalagot.
- Álljatok be, s lesz mit ennetek -
mondja. - Vagy megdöglötök.
És a karszalagok elfogynak, felteszik
mind.
Itt állunk egy kvázi náci
hatalomátvétel kapujában....
A különféle mindenhonnan érkező
információk mind egy irányba mutatnak: Az általam sokszor idézett sci-fi kép
felépülése megkezdődött.
Talajszinten
orkká vált társadalom, mindenki mindenki ellen, kommunista rabszolgaság,
anarchista enklávékkal beékelődve, akik természetesen tartják a kapcsolatot a
liberálfasiszta főnökséggel a tetőn. Kábszert, pénzt és fegyvert (no meg
parancsot) tőlük kapnak.
A
felhőkarcolók tetején pedig ott ücsörög a Bildelberg elit, a Kalergi klán, a
Rockefeller unokák és dédunokák finom leveket szürcsölve, talajszintre soha le
nem mennek, tetőről tetőre röpködnek helikoptereikkel, el nem vegyülnek a
veszélyes hasznos idiótákkal és onnan kormányozzák a világkormányt kormányzó
behódolt és behódoltató felső középosztályt kormányzó konspiralitásban is
konspiráló masszát.
Lenin és Hitler felülnek sírjukban és röhögve
összecsókolóznak.
Magyarország ebben a tengerben csak
egy végvár lehet, ideig-óráig tarthatja csak fel a cunamit.
Hajrá Dobó kapitány! Már csak a
Hegedűs hadnagyokra kell figyelmezni.
Meg az Index címezésű és gyártási
számú világportálra, ahol is megtudósítanak minket arról nézvést, hogy Dobó egy
bűnöző volt, halálra lett ítélve csak elhalasztották, s a tetejébe még
pénzsóvár is volt.
Ha nincs ledönteni való szobor (vagy
nem merik megtenni) ledöntik helyette a nemzet hőseit szóban, írásban, hiszen a
média nagyobb úr, mint a macerás döntögetés.
Az olcsóban van, s a Bilderberg-Soros
partitúra szerint jó pont (és zsozsó) jár érte.