Urbán Károly: Libikóka

irodalom

A Függetlenség napja után három nappal, a Pozsonyi csata napja után (azmiaz?) három nappal – elkezdődött a jövő!

Trump, a négy elnök sziklába vájt szobra előtt mond hadba hívó beszédet, midőn az orkok, ezt a sziklába vájt szoborcsoportot is le kívánják dönteni, lőnék ágyúval, mint több ezeréves szent szobraikat a tálibok, mert ugye ledönteni csak így lenne lehetséges.

Már az ilyesféle grandiózus ledöntés sem megy csak úgy visszakézből, dógzani kell egy kicsikét, mely valljuk be, nekik nehezen megy, de Clinton nyanya majd megcsörgeti nyakláncait és bevágja nekik zaciba, vehetnek egy önjáró exkavátort segítségül (persze inkább betörik az üzlet ablakait és kirobognak vele rögvest). Jelen esetben abban maradnak, hogy inkább kizavarnak pár indiánt (jól mutatnak) tüntetni az országútra, fel is ajánlanak nekik pár üveggyöngyöt.

Mindeközben, két nappal vagyunk azután, hogy egy francia kisvárosban – nyilván észak-norvégok – agyhalálba vertek egy buszsofőrt, mert maszkviselést kérelmezett a járaton. Bill Gates felesége (üdvözlünk büszke hölgy, a notabilitások színpadán) kijelenti, a feketéket kell először beoltani a korona vírus ellen, és a letérdelés lassan nem csak amerikai, hanem európai „érték” is lesz, (foci csapatok, Forma 1-es pilóták, a Mac Donalds sorbanállói rajta, folyvást folyvás lehet le-, fel-, át- és keresztbe térdelni-feküdni) már csak a FED Reserve és a Boko Haram előtt kell letérdelni és akkor teljes lesz a pannó.

A Kabaré c. film nagyjelenete sejlik fel előttem, mikor a háború előtt nem sokkal, egy német sörözőben, a karszalagos „tambur major” feléneklése nyomán előbb csak egy „hős” áll fel és énekli a náci nótát, aztán lassan többen felállnak, végül mindenki áll, mint a cövek.

Csak ma fordított az irány akkor föl - most le.

Libikóka.

Ha már a nácikról és filmekről van szó, van egy hasonlóan remek jelenet az Ember a fellegvárban sorozatban. A film alapgondolata: a II. Világháborút egy másik dimenzióban a nácik nyerték meg, Amerikát horogkeresztes fazonok igazgatják. A kezdet kezdetén, a háború utáni szegénységben ülnek egy szobában a még „népnemzeti” amerikai katonák, s beállít egy volt társuk horogkeresztes karszalaggal, letesz az asztalra mindenféle jó falatot – és egy köteg karszalagot.

- Álljatok be, s lesz mit ennetek - mondja. - Vagy megdöglötök.

És a karszalagok elfogynak, felteszik mind.

Itt állunk egy kvázi náci hatalomátvétel kapujában....

A különféle mindenhonnan érkező információk mind egy irányba mutatnak: Az általam sokszor idézett sci-fi kép felépülése megkezdődött.

Talajszinten orkká vált társadalom, mindenki mindenki ellen, kommunista rabszolgaság, anarchista enklávékkal beékelődve, akik természetesen tartják a kapcsolatot a liberálfasiszta főnökséggel a tetőn. Kábszert, pénzt és fegyvert (no meg parancsot) tőlük kapnak.

A felhőkarcolók tetején pedig ott ücsörög a Bildelberg elit, a Kalergi klán, a Rockefeller unokák és dédunokák finom leveket szürcsölve, talajszintre soha le nem mennek, tetőről tetőre röpködnek helikoptereikkel, el nem vegyülnek a veszélyes hasznos idiótákkal és onnan kormányozzák a világkormányt kormányzó behódolt és behódoltató felső középosztályt kormányzó konspiralitásban is konspiráló masszát.

Lenin és Hitler  felülnek sírjukban és röhögve összecsókolóznak.

Magyarország ebben a tengerben csak egy végvár lehet, ideig-óráig tarthatja csak fel a cunamit.

Hajrá Dobó kapitány! Már csak a Hegedűs hadnagyokra kell figyelmezni.

Meg az Index címezésű és gyártási számú világportálra, ahol is megtudósítanak minket arról nézvést, hogy Dobó egy bűnöző volt, halálra lett ítélve csak elhalasztották, s a tetejébe még pénzsóvár is volt.

Ha nincs ledönteni való szobor (vagy nem merik megtenni) ledöntik helyette a nemzet hőseit szóban, írásban, hiszen a média nagyobb úr, mint a macerás döntögetés.

Az olcsóban van, s a Bilderberg-Soros partitúra szerint jó pont (és zsozsó) jár érte.